0

InterCom hírlevél

McAdams játszik

A játék mindenkiből kihozza a szenvedélyt. Rachel McAdams például azt mesélte újságíróknak, hogy ő társasjátékozás közben valóban minden másról meg tud feledkezni, és csak egyre figyel: a győzelemre. Mindez azért került szóba, mert az Éjszakai játék (Game Night, hazai bemutató: február 22.) című vígjáték egy csapat eszeveszett játékosról szól, akik már meg sem tudják különböztetni az igazi bűnt a gyilkosozástól.
– Én meg a tesóim minden karácsonykor valami táblás játékot kaptunk a szüleinktől – mondta a színésznő. – Gyerekkoromban meg fiatal felnőttként is nagyon keményen nyomtam velük. De ha új vagyok egy társaságban, akkor elfojtom magamban a győzhetnéket, igyekszem szerénynek mutatkozni… mintha nem érdekelne a siker.
A színésznő azt is elmesélte, hogy a filmbeli csapat a közös munkát együtt, egy játékkal töltött estével kezdte: McAdams, Jason Bateman meg a többiek játszott egy hosszú parti Clue-t: a filmben szereplő Billy Magnussen főzte a közös vacsorát.
– Billy szerencsére nem szereti annyira a társasjátékokat – emlékezett Rachel McAdams. – Ő a főzésben akar mindenkit lepipálni: szóval, nagyon jól hangulatban kezdődött a forgatás.

Olvasd tovább

0

Szavazni lehet a 4. Magyar Filmhét filmjeire

Idén a 4. Magyar Filmhét filmjei közül a közönség is kiválaszthatja a kedvenc filmjét. A legtöbb szavazatot elért alkotás kapja a Közönségdíjat a 3. Magyar Filmdíj díjátadó ünnepségén. A szavazáshoz emailes regisztráció szükséges, a szavazók között 50 db páros belépőt sorsolunk a március 11-ei Magyar Filmdíj díjátadó ünnepségére a Vígszínházba.

2018. március 8-ig lehet szavazni.

A regisztrációt követően kap egy visszaigazoló emailt, az abban lévő linkre kattintva tudja leadni szavazatát. Ha a regisztrációt követő negyed órán belül nem kapja meg az aktiváló e-mailt, kérjük ellenőrizze levelező rendszere Spam/Levélszemét mappáját. Előfordulhat ugyanis, hogy üzenetünket a rendszer Spamként kezeli. (Forrás)

3

A kocsma közepén – Én, Tonya

írta Nikodémus

A posztmodern hozadéka, hogy a dolgok önazonossága meginog: jelentőségük csökken, marketingértékük növekszik. Így áll a helyzet tények utáni korunkban a sporttal is: eredeti értelme – miszerint test és lélek összhangjára tanít – elhalványult, miközben szinte teljesen lefoglalta magának a szórakoztatóipar. A szenzációhoz pedig lassan már nem is szükséges maga a sportesemény, világít rá Tonya Harding és Nancy Kerrigan műkorcsolyázó elhíresült története, melyben minden megvan, ami éltet egy szaftos botrányt. Craig Gillespie rendező megtehette volna, hogy az esetről szóló, hazánkban február 1-jén debütált filmjében csupán erre épít, ám ő többre vágyott: az Én, Tonya egyszerre zajos botránykrónika, rendhagyó életrajz és keserű kommentár az aktuális világhelyzet margójára.

Olvasd tovább

5

Oscar-készület: THR kerekasztal-beszélgetések

Az Oscarra készülve pár éve meg szoktam nézni a Hollywood Reporter által szervezett videókat, melyek a jelöltek egy-egy körének kerekasztal-beszélgetéseit örökítik meg. Általában kellemes anekdotázgatás folyik, de gyakran előkerülnek meglepően érdekes sztorik. Eddig a rendezőké, valamint a férfi és női színészeké van kinn, érdemes végighallgatni.

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – Hirosima gyermeke

0skA Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetének Vallás – média – nyilvánosság kutatócsoportja a Doktoranduszok Országos Szövetsége Filmtudományi Osztályával közös megemlékezést szervezett Sindó Kaneto (1912-2012) emlékére. A konferenciát lassú érlelődési folyamat követte, melyben megszülettek a konferencia előadásainak írott változatai, és a kínálkozó lehetőséget kihasználva végül sikerült kötetté formálni az előadók által megírt tanulmányokat. A szövegek több oldalról tárgyalják a japán modern filmművészet egyik nagy mesterének életművét: szépirodalmi, pedagógiai vonatkozásait, a klasszikus irodalom és színház modern megjelenését, a nyelvjáráshasználatot, vagy épp a társadalmi változások lenyomatait tekintik át, foglalkoznak adaptációval, a műfajisággal, a filmes poézissel és az emlékezettel összefüggő kérdésekkel. Sindót olyan nagy formátumú rendezőként mutatják be, aki nemcsak az adott kor és társadalom történelmi vonatkozásaink tud teret engedni, hanem éppígy otthon van a modern lélektani folyamatok megragadásában, művészi formát kialakító megmutatásában – kettős elköteleződésű művész, aki népének hétköznapi és különös történeteinek bemutatásán keresztül képes volt arra, hogy felmutassa a történelem mélyén megjelenő emberi általánost. Hirosima gyermeke, aki sejti, mi lakik a szívünkben.

“Úgy gondolom, hogy mi, emberek azért vagyunk itt, hogy dolgozzunk. Az elvégzett munka egy élet műve. Nem számít, hogy mit csinálsz, rament, vagy szójaszószt hordószámra, vagy filmeket. A munka elvégzése a legfontosabb. Ha lehetséges, addig kell végeznie a munkáját, ameddig csak bírja az ember. A legvégsőkig szeretném folytatni, tenni a dolgomat.” (…) “Hirosima az én otthonom. De amikor az atombombát ledobták, minden, minden darab fa apró szilánkokra hullott. Ha nem lett volna az otthonom, akkor nem tudtam volna elkészíteni a Hirosima gyermekeit. Azt hiszem, nem lehet művészetet létrehozni valamiféle kötődés nélkül. Ez a rögeszmém.” (Sindó Kaneto) (Forrás)

Farkas György, Lázár Kovács Ákos (szerk.): Hirosima gyermeke – Tanulmányok Sindó Kaneto filmművészetéről, Gondolat, 234 oldal, 2017, 2500 Ft

0

InterCom hírlevél

Szólíts Oscar néven!

Az Oscar-verseny az idén nyitott; jó pár esélyest emlegetnek a szakértők, és bármelyiküknek igaza lehet. De egy módszer minden statisztikánál árulkodóbb: a fogadóirodák oddszai szerint egyetlen kategóriában szinte biztos a befutó. Az Oscar legidősebb férfi jelöltje (a megszorításra azért van szükség, mert Agnes Varda egy héttel idősebb), James Ivory 1:5-höz áll a fogadóirodákban mint a legjobb adaptált forgatókönyv szerzője. A szakma nagy örege, a legendás Merchant/Ivory-filmeket alkotó páros egyik fele, a Szoba kilátással, a Szellem a házban és a Napok romjai alkotója most szinte biztosra veheti a filmakadémia elismerését.
A Szólíts a neveden (Call Me By Your Name, hazai bemutató: február 8.) forgatókönyvéért már szint minden számottevő díjat elnyert (bár a Golden Globe-ról lecsúszott), és valószínűleg sok szavazó filmes úgy látja, hogy ezzel a díjjal nemcsak az Észak-Olaszországban nyaraló amerikai fiatalok nosztalgikus, édes-bús történetét, hanem az író egész pályáját is elismerné. Az idős mester minden ilyen irányú újságírói megkeresését elhárít, azt mondja, semmi sem biztos.
A verseny természetesen csak a díjátadáson dől el – de a fogadóirodákban úgy érzik, biztosra mennek.

Olvasd tovább

1

Elhunyt Jóhann Jóhansson zeneszerző

Február 9-én 48 éves korában, eddig ismeretlen okok következtében elhunyt Jóhann Jóhannsson izlandi származású zeneszerző, akit leginkább a Denis Villeneuve-vel közös munkáiról ismerhetünk. Ő szerezte a Fogságban, a Sicario – A bérgyilkos és az Érkezés zenéjét is, valamint sokáig úgy volt, hogy a Szárnyas fejvadász 2049 dallamait is ő komponálja, de félúton megváltak tőle a producerek, mert a filmnek másfajta hangzásvilágra volt szüksége.

Jóhansson egyik legutolsó munkája A hentes, a kurva és a félszemű című Szász János-film volt, utoljára pedig a várhatóan idén tavasszal érkező Mária Magdolna című filmben hallhatjuk az általa írt dallamokat. Nincs három éve sem, hogy szintén tragikusan korán, mindössze hatvanegy évesen elvesztettük James Hornert egy repülőbaleset következtében, most pedig ismét egy karrierje csúcsán lévő zeneszerzőtől kell elbúcsúznunk. Jóhanssont A mindenség elmélete és a Sicario – A bérgyilkos című filmek zenéjéért jelölték Oscar-díjra. A férfit pénteken találták holtan berlini lakásán, remélhetőleg a boncolás után az is kiderül, hogy mi okozhatta a halálát. (Ign)