FilmDROID 
Bloodshot (16) 109 perc
Könyvajánló – Így filmeztünk 2.
Szekfü András nagysikerű Így filmeztünk című könyvének második kötete sok tekintetben hoz újdonságokat a 2018-ban megjelent interjúkötethez képest. Nemcsak a filmtörténeti időben lép előre az elsőhöz képest, hanem megváltozik a fókusza is: egyrészt a (kultúr)politika mellett több szó esik benne a filmekről, a filmek stílusáról, a forgatás módszertani kérdéseiről; másrészt a felülről, adminisztratív eszközökkel irányított folyamatok leírásáról a hangsúly áthelyeződik azok belső dinamikájára, önmozgására. Mindez pontosan körvonalazza a mostani kötetben előtérbe kerülő korszakokat, a magyar új hullámét, majd az azt követő hetvenes évekét, rövid kitekintéssel a rendszerváltásig terjedő időszakra. A magyar filmtörténet olyan páratlan hatású művészei elevenednek meg e könyv lapjain, mint Szabó István, Sára Sándor és Kósa Ferenc – hogy a teljes névsort ne idézzük. Fontos különbség és egyben a kötet érdekessége, hogy megszólaltat több ma is élő vagy a közelmúltban elhunyt alkotót, így az évtizedes retrospekció még izgalmasabb és tanulságosabb síkokat tár az olvasó elé. (Forrás)
Szekfü András: Így filmeztünk 2. – Válogatás fél évszázad magyar filmtörténeti interjúiból, MMA Kiadó, 488 oldal, 2020, 5600 Ft
Könyvbemutató:
InterCom hírlevél
Bloodshot és Joker barátok
Bloodshot az új Joker? Még ez is lehet. Igaz, Vin Diesel nem fogyott le ahhoz, hogy eljátssza a Bloodshot (Bloodshot, hazai bemutató: március 12.) főszerepét, a halott kommandóst, akit egy kudarcot vallott bevetés után egy kutatólaboratóriumban feltámasztanak, és különleges képességekkel ruháznak fel. Viszont Diesel legújabb nyilatkozatai szerint jó pár olyasmit kitaláltak a forgatáson, amit a Joker alkotói is.
– A katona, akiből Bloodshot lesz, poszttraumás tüneteket mutat – magyarázta újságíróknak a figuráját az akciósztár. – Ő az elfelejtett katona: teljesítette a kötelességét, és már nem kell senkinek. A forgatás előtt sok veteránnal találkoztam, beszélgettem velük, és kiderült, hogy aki volt már a seregben, az nagyon érti és szereti Bloodshotot. Dave Wilson rendezővel megbeszéltük, hogy bármilyen erős is a pasas, megtört embert kell játszanom: nem tipikus szuperhőst. És lelkileg is kiegyensúlyozatlan. Kicsit belebolondult abba, ami történt vele. Joker még sehol nem volt, és mi már kitaláltunk egy képregényhőst, aki totál dilis. A lelki problémái benne vannak a figurában: amit azután tesz, ebből következik…
The Report / Sötét vizeken (2019)
írta Nikodémus
Ha mi már tehetetlenek vagyunk, az idő majd megérleli a változást, előbb-utóbb minden napvilágra kerül. Így gondolkodunk sokan, akik szokatlanul nehéz testi-lelki terhet cipelünk, s így gondolkodnak hőseink is, akik az Amerikai Egyesült Államok történetének legsötétebb titkait kutatják inkognitóban. Daniel J. Jones (Adam Driver) és Robert Bilott (Mark Ruffalo) szinte véletlenül kerül az események sodrába, elszántságuk pedig megrendíti a világ közvéleményét – de csak akkor, ha az eredményt napvilágra engedik.
Botrány / Kisasszonyok (2019)
írta Nikodémus
Konjunktúrája van manapság a #MeToo-filmeknek, de a mindenképp becsülendő őszinte tisztázás szándéka mellett érzek ebben az egészben valami kapkodós túlkompenzálást is. Meg persze trendi most a téma, díjvadász filmeket biztosan megéri forgatni belőle… Ilyesféle babérokra tör két frissen bemutatott film is: bevallottan az Oscar-mezőnyben indultak, ám nyilvánvaló különbözőségeik ellenére több dolog fűzi össze őket, mint várnánk. A Botrány (Bombshell) és a Kisasszonyok (Little Women) a nők súlyos kiszolgáltatottságáról szól, noha különböző korban játszódik, s különböző színekkel festi meg drámáját.
Droidzaj: Trailerzenék 2.
írta Minime
Figyelem, új rovat a Filmdroidon: zene és film kapcsolata,
filmzenék, trailerzenék, muzsika minden mennyiségben!
Újabb hónap, újabb fülbemászó dallamok, ezúttal azonban egy másik zenei produkciós társulattól, akik nem kevésbé sikeresek, mint az Audiomachine, és hasonlóan szerteágazó, sokoldalú tevékenységük során kiváló muzsikákkal látnak el minket és a film- és játékipart. Ismerkedjünk meg a Hi-Finesse Music and Sound csapatával kicsit bővebben!
Hi-Finesse
A produkciós cég alapítója Jez Colin, a kaliforniai egyetem zenészdiplomása, aki pályafutása során a zene minden területén megfordult. Előadóként az 1990-es években a The Solsonics nevű hiphop-jazz banda előadója volt, majd közreműködött olyan sztárok segítőjeként, mint Stevie Wonder, Sade vagy Alanis Morrisette, valamint részt vett az N’Sync, a Sublime és Barry Manilow albumainak elkészítésében is. 2008-ban immáron sikeres és elismert zeneszerző és producerként alapította meg a Hi-Finesse stúdiót, ahol a keze alatt dolgozó komponisták csapatával immáron több száz mozitrailer, játékelőzetes, TV-spot és más reklámokhoz készítettek jobbnál jobb zenei betéteket, amelyeket az Audiomachine-hoz hasonlóan önálló albumokon megjelentetve, saját termékként is népszerűsítenek és elérhetővé tesznek a halandó zenerajongók számára is.
Mint egy főnök – A kulisszák mögött
A két közeli barátnő, Mia és Mel (Tiffany Haddish és Rose Byrne) igazán a topon érzik magukat, mert saját kozmetikai cégüket vezetik, amit nulláról építettek fel. Sajnos nyakig el vannak adósodva, ám egy híres szépségipari nagyágyú, Claire Luna (Salma Hayek) kivásárlási ajánlattal jelentkezik, és ez túl szép ahhoz, hogy nemet mondjanak rá. Cakhogy emiatt veszélybe kerül a barátságuk. A szépségipar arról szól, hogy a szereplői rondán egymásnak feszülnek.
Heti bemutatók
Röviden: A láthatatlan ember / Sötét vizeken / Talpig fegyverben / A Hold árnyékában / Hétköznapi vámpírok
írta Minime
A láthatatlan ember (The Invisible Man) – Egy nagyon régen megteremtett antihős sztorija elevenedik meg a mozivásznakon, természetesen korunk high-tech igényeihez alkalmazkodva és burkolt társadalmi problémafelvetéssel megspékelve. Leigh Whannell már tavaly is remek kis darabot hozott a nézőknek az Upgrade című sci-fi akciójával és hálistennek ez ezúttal sincs másképp. Cecilia Kass (Elizabeth Moss) az éjszaka közepén titokban elmenekül a hosszú ideje tartó mérgező párkapcsolatából, amelyben Adrian Griffin (Oliver Jackson-Cohen) high-tech optikai zseni mellett már nem látott más kiutat. A kapcsolat alatt elszenvedett sérelmei miatt, szinte ki sem mozdul barátja, James (Aldis Hodge) és lánya házából, pusztán a szökését segítő testvérével, Emily-vel (Harriet Dyer) tartja a kapcsolatot. Egy nap azonban jelentkezik Adrian öccse, az ügyvéd Tom (Michael Dorman), aki közli Ceciliával, hogy Adrian öngyilkos lett, és tetemes hagyatéka egy részét neki szánta, ám azzal a kikötéssel, hogy főhősnőnk nem keveredhet semmilyen törvénytelen dologba. A papírok aláírása után az új élet reményében bizakodva hazatérő Ceciliát azonban kellemetlen meglepetések és gyanús jelenségek kezdik érzelmileg és szellemileg terrorizálni, ami feltételezi Adrian jelenlétét. A nő hiába állítja, hogy volt párja életben van, senki nem hisz neki, és az ezzel párhuzamosan történő események még inkább a szakadék szélére sodorják. Elizabeth Moss kiválóan adja vissza a félelemben élő, rettegő főhősnőt, a családon belüli erőszakra utaló nyomok hatásosak, de borzalmasan egyoldalúak és sablonosak. (Ahogyan a polkorrekt médium, így a film sem vizsgálja a jelenség mindkét oldalát és ez igaz a #metoo-mozgalom kommunikációjára is napjainkban. Sajnos ez egy másik történet, amiről szívesen írnék, de ennek nem itt van a helye és ideje, pedig bosszantó jelenségek.) A film viszont kifejezetten izgalmas, nézhető és élvezhető, ahogyan az Upgrade is, amelyben már Whannell elengedi James Wan kezét és mer önállóan gondolkodni. Értékelés: 70%
A korona (The Crown) – 3. évad
írta Nikodémus
Az előző két évadról itt és itt olvashatsz.
Egy bélyeggyűjteményt mutat a kamera. A főszereplő hosszan, mereven nézi, miközben valaki alázatosan, kissé fontoskodva magyaráz. Az uralkodó közbeszól, utalva a saját korára, majd meglátjuk a terveket: ideje profilt cserélni a brit királyi bélyegen. Ezzel az egyetlen szellemes jelenettel tudatja velünk Peter Morgan író-kreátor, hogy a II. Erzsébet királynő uralkodását folyamatában feldolgozó A korona (The Crown) sorozat a harmadik évadához érkezett, s címszereplőjét Claire Foy helyett immár Olivia Colman játssza. Bizony, múlik az idő, s jeleket küld – kérdés, hogy észrevesszük-e.
1917 (2019) / Akik már nem öregszenek meg (They Shall Not Grow Old, 2018)
írta Nikodémus
Az 1917-ről itt már írtunk.
Az első világháborúnak (ellentétben a másodikkal) nincs jól kikockázható, átélhető, vászonra vihető dramaturgiája: nincs abszolút gonosz, nincsenek meghatározó fordulatok vagy katartikus győzelmek/vereségek, csak állóháború, gáztámadás, vérszivattyú. S persze a XX. századdal kapcsolatos hamis illúziók gyors rombadőlése. Nehéz is a dolga Hollywoodnak: nem tud kerek, hepiendes sztorit faragni az első gépesített háborúból, hiába is próbálkozik. Egy új-zélandi és egy angol úr nemrég újra nekiveselkedett a kísérletnek, meglepő hasonlóságokkal: az 1917 és az Akik már nem öregszenek meg rendre technikai bűvésztrükkel varázsol, és személyes érintettséggel ríkat.
