írta Nikodémus
Manapság már nehéz elképzelni, de négy évtizeddel ezelőtt a kirobbanó férfimacsóság uralta az amerikai popkultúrát. Nézők milliói lelkesedtek a dagadó muszklikért és az emberfeletti kunsztokért, az akciófilm műfaja pedig fénykorát élte. De mi lett e korszak két legnagyobb, jellegzetesen amerikai karriert befutott ikonjával, Arnold Schwarzeneggerrel és Sylvester Stallonéval? A Netflix két friss dokumentumfilmben faggatja a hajdanvolt akciósztárokat.
írta Nikodémus
Enciklopédikus, főhőséhez méltó súlyú, jelentős monográfia jelent meg nemrég a kortárs lengyel film legnagyobb rendezőjéről, Andrzej Wajdáról, aki pályája során úgy tudott mindvégig nemzetének élő lelkiismerete maradni, hogy sosem tévesztette szem elől az igazságot.
Emlékszem, tulajdonképpen fogalmam sem volt, mire ülök be a vidéki megyeszékhely művészmozijának kistermébe. Estefelé járt, alig érkeztek a vetítésre. Finom ellenállással vártam a filmet: egy baráti nemzet közismert és kanonizált rendezőjének kissé poros alkotására számítottam, amiről már előre tudtam, hogy „illene szeretnem.” Aztán elsötétedés után elkezdődött a film: Andrzej Wajda Vasembere. Már a legelső jelenet eloszlatta minden kétségemet: a gdanski hajógyár sztrájkjának dokumentarista elemekkel tűzdelt fikciós története annyira megragadott, mintha belekerültem volna magába a történelembe. Izzó erejű jelenidejűséget éreztem: a szemem előtt fordul meg a világ, miközben ökölbe szorított kézzel figyelem az elnyomó hatalom és a kisember – hazánkból oly szomorúan ismerős – harcát. S ugyanez a véget nem érő, hol győzelemmel kecsegtető, hol kudarcokkal teli küzdelem dobog Wajda legelementárisabb filmjeinek szívében. Az életmű maga szerteágazó ugyan, vezérfonala mégis a rendező legszemélyesebb dilemmája: hogyan lehet gerincesnek maradni, s egyúttal túlélni ebben a meglehetősen huzatos Közép-Európában.
írta Nikodémus
Ritkán ismerjük be, de bizony rólunk is árulkodik, hogy hétköznapi küzdelmeinkben mivel és hogyan vesszük fel a harcot. Könnyű volna – s manapság divatos is – saját környezetünkre, neveltetésünkre vagy rossz beidegződéseinkre fogni hibás döntéseinket, ám a lényeg mégis csak az emberi szívben dől el. Különös módon ezzel a felvetéssel érkezett három hónap különbséggel két olyan film a hazai mozikba, melyek hősnői a társadalmi hierarchia legtetején lázadnak a rájuk kényszerített szerepek ellen.
írta Nikodémus
A muzsikusokról szóló életrajzi filmek újkori áradatában igazi különlegességnek ígérkezett az Elvis Presleyről szóló mozi: alanya még halála után félévszázaddal is igazi szupersztár, tárgya egy kacskaringókkal teli életút, rendezője pedig eddigi életművét tekintve kiválóan ért a látványos zenés-táncos koreográfiák levezényléséhez. Baz Luhrmann legújabb filmje, a még nyár elején bemutatott Elvis nagyszabású portrét fest „a Király” életéről, koráról és hatásáról, igazi tétje azonban az, hogy be tud-e kukkantani főhősének maszkja mögé.
Hosszú halasztgatás után ezen a héten kerül a mozikba a rég várt Top Gun-folytatás – kivel mással, mint a jó öreg, de még mindig kemény(kedő) Tom Cruise-zal. A nosztalgia ugyanis nagy úr Hollywoodban, különösen ha valamilyen egykorvolt sikerből folytatást lehet csinálni, újbóli kasszacsilingelést remélve. Ennek örömére összeszedtünk még pár mozisztárt (már ha vannak még ilyenek a franchise-uralom korában), akik régi sikereik felmelegítésével próbálkoznak. A kép vegyes, de mindenképpen érdekes.
írta Nikodémus
A világhírű hollywoodi színésznő inspiráló története arról, hogyan találta meg a saját hangját, és miként szabadult meg a média és Hollywood agymosó hatalmától.
“Az életemet, ahogy majd olvasni fogod, különböző szekták uralták, és ezek közül a legnagyobb: Hollywood. A Bátor a küzdelmem története, ahogyan kikerültem a szekták irányítása alól, és visszaszereztem az életemet. Segíteni szeretnék neked is, hogy meg tudd tenni ugyanezt.” – Rose McGowan
A Bátor egy nyers, őszinte és megrendítő emlékirat a független, merész kortárs ikontól, aki elhatározta, hogy megmutatja a szórakoztatóipar igazi arcát, darabokra szedi a hírnév koncepcióját, rávilágít a több milliárd dolláros, szisztematikus nőgyűlöletre épülő rendszerre, és arra bátorítja az embereket mindenütt, ébredjenek fel, és legyenek bátrak. Egy felszabadító és erőt adó emlékirat. Tudd meg az igazat! Tizennyolc év felett ajánljuk. (Forrás)
“Felhívás a kiállásra.” – The Boston Globe
“Őszinte és merész, ez az emlékirat egy éles figyelemfelhívás a szórakoztatóiparnak és a társadalom egészének.” – Publishers Weekly
“Rose McGowan széthúzza a függönyt, hogy mind jól láthassuk, hogyan él Hollywood.” – Amber, amazon.com
Rose McGowan: Bátor, Könyvmolyképző, 218 oldal, 2021, 2899 Ft
A New York Times-bestseller életrajzi kötet a többek között a Suszter, szabó, baka, kém és a The Night Manager – Éjszakai szolgálat legendás szerzőjétől. John le Carré mindig a legidőszerűbb politikai kérdéseket feszegette a regényeiben, legyen szó a brit hírszerzésnél töltött szolgálatáról a hidegháború idején, az új világrend kialakulásáról a kilencvenes években, vagy az írói karrierjének késői csúcspontjáról, amikor Hollywood sorra filmesítette meg a műveit. Ebben az életrajzi könyvben olyan eseményeket mutat be, amelyeknek részese volt, azzal a morális kétértelműséggel, ami a regényeit is áthatja. Többek közt olvashatunk egy bejrúti szálloda papagájáról, ami a gépfegyverropogást és Beethoven V. szimfóniáját tökéletesen utánozza; a temetetlen holtak ruandai múzeumáról, ahol a szerző az országban lezajlott vérengzés után járt; 1982 szilveszteréről, amit együtt ünnepelt Jasszer Arafattal és parancsnoki karának tagjaival; egy német terrorista nővel létrejött találkozójáról a Negev-sivatag börtönében; a Nobel-díjas Andrej Szaharovról, a nagy atomfizikusról, szovjet ellenzékiről; két korábbi KGB-főnökkel folytatott beszélgetéséről. De olvashatunk arról is, hogyan készült Alec Guinness George Smiley szerepére, amit a Suszter, szabó, baka, kém és a Csapda című regényekből a BBC által készített legendás tévéfilmekben játszott, vagy arról a női segélyszervezeti munkásról, akiről a szerző az Elszánt diplomata főhősét mintázta. John le Carré mindegyik történetet izgalmasan és friss humorral meséli el, miközben arra késztet minket, hogy gondoljuk át újra a jól ismertnek hitt eseményeket és embereket. A Galambok alagútja bepillantást enged az író több mint hat évtizedes útjába, amelynek során mindig azt az emberi szikrát kereste, amely annyira élővé teszi minden regényalakját. (Forrás)
John le Carré: Galambok alagútja – Történetek az életemből, Agave, 324 oldal, 2017, 3480 Ft
A fantasy műfaj két legsikeresebb szerzője, J. R. R. Tolkien és C. S. Lewis negyven éven át voltak közeli barátok. Az Oxfordi Egyetem két fiatal oktatóját a középkori irodalom és az észak-európai mitológia szeretete hozta össze. A kezdetben ateista Lewis megtérésében (és többek között a Narnia krónikái című fantasy-mese-sorozatának megszületésében) nagy szerepet játszottak a katolikus Tolkiennal folytatott rendszeres beszélgetések, felolvasások, míg Lewis támogatása és biztatása nélkül sosem született volna meg Tolkien tollából az évszázad fantasy-trilógiája, A Gyűrűk Ura. Colin Duriez szerző a két író barátságának elbeszélésével kíséri végig intellektuális és hitbeli fejlődésüket és sorsuk alakulását. (Forrás)
Colin Duriez: Tolkien és C.S. Lewis – Egy híres barátság története, Harmat Kiadó, 288 oldal, 2016, 3500 Ft
Clint Eastwood Hollywood egyik legnagyobb élő legendája, az amerikai mozitörténet számos kiemelkedő alkotását köszönhetjük neki. Marc Eliot kíméletlen őszinteséggel ír Eastwood életének csúcs- és mélypontjairól, művészi sikereiről és bukásairól, valamint arról az izgalmas és összetett kapcsolatról, amely mesterségéhez fűzi. A szerző részletes kutatómunkát követően mutatja be, hogyan lett az egyetemről kibukott, becsvágy nélküli élvhajhászból Hollywood „szexi lázadója”, és végül minden várakozásra rácáfolva egy többszörös Oscar-díjas alkotó. A könyv kiemelt figyelmet szentel Eastwood több évtizedes, töretlenül sikeres életművének legjobb, hamar klasszikussá vált filmjeire: Egy maréknyi dollárért, Piszkos Harry, Nincs bocsánat, A szív hídjai, Titokzatos folyó, Millió dolláros bébi, Gran Torino. A minden korábbinál részletesebb életrajz páratlan betekintést kínál Clint Eastwood magánéletébe és munkájába. A hollywoodi legenda, aki a „Névtelen férfi” szerepével vált világszerte híressé az 1960-as években, a filmtörténet megkerülhetetlen alakjává vált. (Forrás)
Marc Eliot: Amerikai lázadó – Clint Eastwood élete és filmjei, Kossuth Kiadó, 416 oldal, 2021, 3360 Ft
írta Nikodémus
Tesla – Kevés menőbb márkanév van manapság a nehéz sorsú, közép-európai feltaláló-zseniénél: a vezetéknevét viselő techcég épp mostanában formálja újjá az autóipart (tegyük hozzá: egy meglehetősen sajátos pénzügyi modell keretében), keresztnevét szintén (el)használja valaki (erős a kamuszag – apropó, a kamu később még szóba kerül), mégis, regényes életéről alig készült nagyszabású álomgyári tanmese. A feladatra vállalkozó legfrissebb versenyző Michael Almereyda író-rendező, ám a tavalyi Sundance-en bemutatott végeredményt látva rejtély, mik lehettek a szándékai. Már az első negyedóra után elkezdünk fészkelődni: céltalan jelenetek, rejtélyes párbeszédek és látványosan olcsó vizuális effektek sorakoznak, s csakhamar a kamera felé fordul az egyik kulcsszereplő (Eve Hewson), deklamálva, hogy az iménti snitt nem is úgy történt a valóságban. És ezt még legalább háromszor eljátsszák a játékidő során… Ethan Hawke a címszerepben nem tesz mást, mint citromba harapottan hunyorít (ő lehetett a produkciót belendítő “nagy név”), Kyle MacLachlan Edisonként kedélyeskedik, de az egész film olyan, mint egy tétován botorkáló ujjgyakorlat, ami sem műfaját, sem hangütését nem találja. A lassan négy éves, hányatott sorsú Feszültség (The Current War) harmadkézből lazán körözi ezt az izzadságszagú próbálkozást. A finálé kínosan vetített képei és az elszabaduló Coelho-bölcsességek aztán végképp tanácstalanná tettek: mire volt jó ez az egész?
írta Nikodémus
John DeLorean sztorija megfilmesítésért kiált, ahogy ez elhangzik alábbi filmjeinkben: adott a nagyot álmodó zseni, az óriásvállalat ellen küzdő kisember, szép nők és vad partik, sötét ügyletek és kokain. Az autóipar azonban valamiért rendre elkerüli az álomgyár figyelmét (a kevés kivételek közé tartozik a Rush és Az aszfalt királyai – jellemző, hogy mindkettő jobbára a versenyzésről szól vállalati machinációk helyett), pár éve mégis hirtelen két csapat is úgy gondolta, érdemes nagyvászonra vinni a többek között erdélyi magyar származású, ír gyökerekkel rendelkező autómágnás felemelkedését és bukását. A választott műfaj legalább kétféle, a minőség azonban rendben van – nem több tisztes szórakoztatásnál.
Quentin Tarantino egyedi és utánozhatatlan stílusának köszönhetően vált nemzedéke egyik ünnepelt rendezőjévé. Harminc év alatt kilenc filmet készített, és páratlan nagyságú rajongótábor alakult ki körülötte. Ian Nathan, a filmekkel foglalkozó újságíró átfogó és részletes képet nyújt Tarantino teljes életművéről. Sorra veszi a korai forgatókönyveket (Tiszta románc, Született gyilkosok), az átütő sikert arató első rendezést, a Kutyaszorítóban-t, majd a korszakalkotó mesterművet, a Ponyvaregényt. És persze a további, meghatározó műveket, mint a Kill Bill első és második része, a Becstelen brigantyk, a Django elszabadul, vagy a legutóbbi opuszát, a Volt egyszer egy Hollywoodot. A kultikus filmek fotóival és a színfalak mögötti felvételekkel gazdagon illusztrált kötet bemutatja Quentin Tarantino sajátos stílusának születését, ihletének forrásait és kedvenc színészeivel kialakított szoros együttműködését. Mindazt, ami a filmtörténet egyik legmerészebb és leginnovatívabb alkotójává tette. (Forrás)
Ian Nathan: Quentin Tarantino, Hollywood brigantija, Kossuth Kiadó, 176 oldal, 2020, 5942 Ft
FilmDROID