Ilyen érdekesen (és gyorsan) változnak a trendek: amíg a Disney kezében szép lassan kifáradt a nagyjátékfilmes Star Wars, egy szinte mellékprojektnek induló kis sorozatocska (khm) újra berobbantotta a rajongást. Elég volt hozzá egy forradalmi vizuális technológia, egy kúl karakter (a srácoknak) és egy cuki kisgyerek (a csajoknak). Jon Favreau és Dave Filoni receptje persze csak első pillantásra tűnt ilyen egyszerűnek: jó érzékkel ismerték fel, hogy a nosztalgiát és az easter egg-eket sokkal rétegzettebben kell adagolni, mint az egyre romló emlékű VII-IX. epizódban. Többek között emiatt is tudtak szintet lépni most A mandalóri (The Mandalorian) második évadára.
A technikai háttér adott, a világ szintén, és az alapkoncepció sem változott: koszos-poros űr-vadnyugat, szótlan főhős, alvilági alkuk és gyorsan elsülő (lézer)fegyverek… és a küldetés, melynek során Din Djarin-nak (alkalmanként Pedro Pascal) el kell juttatni a gyermeket övéihez, mindezt A Jedi visszatér után hat évvel, a galaxis peremén. A rajongók eddig sem panaszkodhattak az SW-hangulatra, ami ezúttal talán még inkább átjön: egy kis krayt sárkány-üldözés, némi izgalmas jégvilág, elhagyott birodalmi támaszpont, régi ismerősök és újonnan előlépő szereplők. A világ, amiben mozgunk, otthonos, és mégis új: jól illeszkedik az eddigiekhez anélkül, hogy az egyszeri néző azt hinné, már megint olcsó fanservice-szel szolgálják ki.
A cselekmény persze hasonlóan indul, mint egy éve: egy epizód, egy küldetés – ez eleinte homlokráncolásra késztet, de amikor már azt hinnéd, unatkozni fogsz, a harmadik résztől kezdve olyan figurák bukkannak fel Mandó körül, amitől még az egyszeri SW-rajongó is szaporábban veszi a levegőt. S velük lassan felsejlik egy sokkal grandiózusabb történet arról, miért is kell annyira a birodalmiak maradékának Baby Yoda, mi is történt pontosan mandalóron, és hogy is áll valójában ez a frissen kivívott köztársasági győzelem a galaxis közvéleményének szemében. Filoniék okos mértéktartással adagolják az infókat, amik egyszerre nyújtják a beavatottság érzését, illetve az utánaolvasás vágyát. S remek ütemérzékkel a záróepizódra húzzák össze a szálakat. Igen, kiderül a titokzatos kard rendeltetése, a gyermek sorsa, és a hozzá mind erősebben kötődő főhősünk kénytelen meghozni néhány nehéz döntést. Az egész évad összességében is sokkal tömörebben, elegánsabban bontakoztatja ki magát, mint az előző, és ezt nagyon jó érzés figyelni.
Favreau és csapata még azt is el tudja hitetni velünk, hogy a fináléban feltűnő ikonikus karakter nem pusztán a nosztalgia könnycsatornáinak beindítására lett bedobva, hanem logikusan következik az addigi cselekményből – mindezt szép szimbolizmussal, stílusos rendezéssel felépítve. Apropó, rendezés: feltűnő, hogy a Disney/Marvel istálló jómunkásemberei biztonságosan hozzák a formájukat, alig akad egy-egy tévesztés, céltalan kameraállás vagy tétova mozdulat. Mindez a kezdettől fogva világos koncepciónak köszönhető, amely nem akar túl sokat markolni, de amit megragad, azt biztos kézzel tartja.
S van nekünk még egy stáblista utáni jelenet, ami még a decemberi SW-bejelentés tűzijátékát is meg tudja fejelni. Újrahasznosítás, persze, de ha ezt is Mandalóri-minőségben kapjuk (bizony, épül már a Lucasfilmnél a következő két szuperledfal), akkor nem bánjuk. Addig is marad a bő egy éves várakozás, míg a szolid kisöcsiből igazi nagypályássá váló sorozat társakat kap maga mellé.
- Senna minisorozat - 2025. február 02.
- Brawn: A lehetetlen Formula 1 sztori / A korona – 6. évad / Botrány királyi módra - 2025. január 26.
- Konklávé (Conclave) - 2024. december 08.
- Szent (Święty) - 2024. november 10.
- A csend hangjai – Három kortárs animációs film a gyászról - 2024. november 03.
- Back to Black / Bob Marley: One Love / A popzene legjobb éjszakája - 2024. október 13.
- Montreáli Jézus (Jésus de Montréal, 1989) - 2024. október 06.
- Motorosok (The Bikeriders) - 2024. szeptember 29.
- A szembenézés kényszere - 2024. szeptember 15.
- Példakép kerestetik - 2024. szeptember 08.