0

Röviden: The Trip to Spain (2017)

írta Nikodémus

Rob (Rob Brydon) és Steve (Steve Coogan) régi haverok. Gyerekkoruk óta ismerik egymást, együtt voltak jóban-rosszban, s most gasztrotúrára indulnak – immár harmadszor. Az úti cél ezúttal Spanyolország: a katalán kolbász, a tapas, a füstölt-főtt sonka és a könnyű, mediterrán borok hazája. Hőseink nekivágnak, s közben be nem áll a szájuk.

Rob és Steve tulajdonképpen önmagukat játsszák: Michael Winterbottom rendező egyik őrületes vígjátékának forgatásán annyira egymásra találtak, hogy közösen improvizált jeleneteikből nőtt ki a mára kultikussá vált gasztro-filmsorozat. A Trip-trilógia darabjaitól ezért nem érdemes összefogott narratívát, netán nagy tanulságokat várnunk: színészeink alapvetően a szituációs komédiázásban jeleskednek, melynek elsődleges eszközei a jórészt rögtönzött, és így spontánnak, életszagúnak ható párbeszédek. S persze nem kell a szomszédba menni egy kis ego-fitogtatásért vagy enyhe ripacskodásért: Brydon és Coogan kedves bájjal teszik lóvá egymást és önmagukat, eljátsszák a sértődöttet, majd teátrálisan megbocsátanak, s miközben Michael Caine akcentusának parádés utánzásán, lökött összeesküvés-elméleteken, parádés okfejtéseken vagy mulattató közhelyekbe fullasztott életbölcsességeken nevetünk, olykor-olykor elgondolkodunk: ilyen volna egy jellegzetesen nyugati kultúrkör-beli értelmiségi élete?

Rob és Steve hazavágyik: előbbi nemrég alapított családjától búcsúzott el, utóbbi pedig (újra) egyedülálló nőcsábászként elárvult gyerekére próbál figyelni, miközben új ügynököt keres magának. Winterbottom a szikrázó dialógusok és a kulináris élvezetek mellé csendesen felsorakoztatja a társas magány, az elidegenedés és az életközepi válság dilemmáit, ám szerencsére nem fest túl komor színekkel: sorozatának legfrissebb darabjából is szívmelengető életigenlés sugárzik. No és a gasztrokultúra féktelen dicsérete.

(Megjelent: A Szív, 2018. június)

Olvasd tovább

3

Deadpool 2.

írta Minime

Az előző részről itt írtunk.

Kezdjük a hype-pal! Ennél eszementebb, szerteágazóbb, sokrétűbb, viccesebb és bunkóbb marketingkampányt mindeddig még egyetlen mozifilm sem kapott. A bor és a cégér esete lenne? Egy erőteljes vörös, némi pikáns véres bukéval és enyhén fanyar utóízzel? Simán. Akárki is találta ki ezeket a promó videókat, akárkinek az ötlete volt ekkora beharangozót csinálni a filmhez, nagyon jól tette. Semmilyen igazi fordulatot nem lőttek le sem az előzetesekben, sem a minireklámokban, megnyertek egy csomó világsztárt a film népszerűsítésére, és így látva a végeredményt, azt kell mondanom, bejött. Ryan Reynolds és a producerek értik a dolgukat, nem beszélve a stúdió marketingeseiről. Az interjúk, a szereplők egymásra utaló és mutogató trollkodásai, hmm. Remek.

Olvasd tovább

2

Röviden: Brazilok

írta Nikodémus

2017-12-brazilokA téma tulajdonképpen régóta ott hever az utcán, csak fel kellett volna venni, és megcsinálni. M. Kiss Csaba és Rohonyi Gábor érdeme, hogy nemcsak simán megcsinálta, hanem jól csinálta meg. Cigányság, foci, Kusturica – lehetett volna ebből sima tézisfilm, komolykodó dráma vagy polkorrekt szocio-példázat, ám rendezőpárosunk jópár tévés riport rutinjával a kezében szerencsére a vígjáték felé tereli a mozit. Adott egy falu, a tévében megy a foci-vb, s a cigánysor srácai elhatározzák, hogy beneveznek a falusi bajnokságba, jócskán megzavarva a polgármester és a helyi erős emberek nyugalmát. Megismerkedünk a magyar vidék mélyvilágával, ám M. Kiss Csaba nem tolja előtérbe a nagy tanulságokat, inkább idézőjelbe tesz és megnevettet. Ebben főszereplő a Ronádó-mezes fiúcska (Lakatos Erik) narrációja, aki humorosan kommentál akár fájdalmasan ismerős helyzeteket is. A helyi plébános, Csaba atya (Bánki Gergely) remek (s hozzá kötődik a film egyik legnagyobb fordulata), a cigányok vezéregyéniságe, Áron (Nagy Dániel Viktor) karizmatikus, Farkas Franciska jól hozza a kitörni vágyó roma csajt, Schmied Zoltán meggyőzően gonoszkodik, Fekete Ernő elegánsan játssza a megalkuvó faluvezetőt, s bár figuráik néhol kissé egysíkúak, a nézőt kárpótolja a forgatókönyv svungja és a fergeteges cameók. Remekül egyben van a Brazilok: prolisport, lelkesedés, népmesei motívumok, társadalmi érzékenység, felemelő hangnem. Nem csak nevetni, gondolkodni is tanít – ritka bravúr ez egy magát taplónak álcázó, intelligens vígjátéktól.

Olvasd tovább

18

Thor: Ragnarök

írta Minime

thorragnarokposter

Az előző részekről itt és itt esett szó.

Az MCU újabb hősének története bővült immáron trilógiává a mozivásznakon. Az asgardi mennydörgés és villámisten, Thor ezúttal minden eddiginél nagyobb és veszélyesebb fenyegetéssel találja szemben magát, amit a tőle megszokott látványos és akciódús módon próbál megoldani. Taika Waititi rendező kapta meg a lehetőséget, hogy a Bosszúállók hősének legújabb kalandját vászonra vigye és elődeihez hasonlóan egy szórakoztató és látványos kalanddal bővítse a Marvel-univerzum világát.

Olvasd tovább

2

Egy másik Amerika – Logan Lucky / Wind River

írta Nikodémus

2017-10-logan-lucky-wind-river-1

A Wind Riverről itt írtunk.

Legkésőbb Donald Trump elnöksége óta már mi is tanulgatjuk: van egy másik Amerika. Ahová nem ér el a valóságfricskázó, politikailag korrekt beszédmód, amit nem mutatnak a tévécsatornák, s amely felett olyan könnyedén átrepül a nyugati-keleti partok metropoliszaira kíváncsi turista. Nos, innen tudósít különböző hangnemben, ám rendre sebészi pontossággal két friss film: a Logan Lucky – A tuti balhé és a Wind River – Gyilkos nyomon a nyárutó talán legtanulságosabb mozibemutatója.

Olvasd tovább

0

Röviden: Naked

nakedmovieNagy lehetőségeket kínálnak az időhurkos témák, ennek csak az alkotók fantáziája, a költségvetés és a producerek szabhatnak határt. Lehet akár rendkívül viccesen tálalni (Idétlen időkig), vagy akár izgalmasan (Időbűnök) is. A lényeg, hogy az alaphelyzet kellőképpen érdekes legyen, fenntartsa a kíváncsiságunkat és ne kihagyott ziccerként tekintsünk rá (mint pl. az ARQ). Tegyük be a képletbe Marlon Wayans-t. Késő, már benne van. Mire számíthatunk? Olvasd tovább

4

Pappa Pia

pappapiaposter

Rögtön az elején le kell szögeznem: A Pappa Pia végtelenül sablonos és eléggé kiszámítható. Tulajdonképpen már az elejétől kezdve nem tűnt másnak, ígértek humort, némi romantikát és sok zenés pillanatot. Maga a történet sem tartogat semmi különlegességet: Hazamotorozik az évekkel ezelőtt külföldre húzó Tomi és miután kiderül, hogy egy irgalmatlanul gazdag vállalkozónak útban van a csónakház, hát összehozza a régi csapatot, akik jönnek önként (és persze dalolva), megpróbálják saját megmenteni az épületet. Olvasd tovább

1

A szerencse háza (The House)

house

A kaszinózás kőkemény és ugyebár a szerencsejáték veszélyekkel jár. A rendszeresen hangoztatott alapszabály, hogy a Ház mindig nyer, vagyis a szervezők rendszeresen vaskos összeget tehetnek zsebre. És bizony mindent meg is kell tennie, hogy jól hozzon a bolt és ne nézze le őket senki. Nem csupán a csalókkal kell szembenézniük, ott vannak a rend lefizethetetlen őrei, de számolni kell a gengszterekkel is, akik nem nézik jó szemmel, ha a területükön ügyködnek, esetleg lecsippentenek valamennyire nyereséget a hasznukból. Megjárta Molly Bloom is, de Sam Rothstein (Robert De Niro) szintén tudna mesélni. Olvasd tovább

1

Baywatch

baywatch

Úgy maradt meg emlékezetünkben a Baywatch, amiben szűk piros fürdőruhába bújtatott csajok rohangálnak a beachen és… körülbelül ennyi. Tulajdonképpen ez az a sorozat, ahol az íróknak nem kellett törniük túl sokat a fejüket, mivel a célközönség nem a rafinált történet vagy a kiváló színészi játék miatt ült le a képernyő elé. Szinte a szériában feltűnt hölgyek többsége megfordult a Playboy lapjain. De ha megnézzük az első évad intróját, még nem volt egyértelmű, hogy milyen irányba akarnak haladni az alkotók 1-2 szezon elteltével. Hiszen ott mintha inkább még a férfiak álltak volna a középpontban, a háttérben néhány csini csajjal. Később éreztek csak rá, hogy mire kellene ráerősíteni. Olvasd tovább

0

Röviden: Csajok hajnalig (Rough Night)

csajokhajnaligA legény- vagy leánybúcsúk elviekben eléggé emlékezetes események, ahol összegyűlnek az „ünnepelt” közeli barátai és eléggé szép mennyiségben fogy az alkohol. Ilyenkor még jobban előfordul, hogy valaki olyan hülyeségre vagy baromságra vetemedik, ami nem megszokott tőle. Aztán másnap vagy akár évekkel később újra és újra el lehet mesélni. Csak éppen sajnos túl kevés film készül ebben a témában, ami tényleg eszünkbe jut. A csajok hajnalig sem fog fennakadni a rostán, de legalább kellőképpen viccesek a durvaságok.

Az alapsztori szerint Jess (Scarlett Johansson) hamarosan férjhez megy, ezért újra összegyűlnek a régi (és eg új) barátnői. Jön a vetkőzős srác is, de úgy alakul, hogy az attrakció közben meghal. Ki akar börtönbe menni? Senki? De akkor el kellene tüntetni a hullát.

Némileg hasonlít a Ronda ügyre a történet, de míg Peter Berg rendezése egy kellemes thriller volt, addig A csajok hajnalig nem lép ki a vígjátéki keretek közül (azért egy kis női drámázás adódik). Ebbe pedig beleférnek az alpári poénkodások és káromkodások. Eléggé meglepő ugyan, de működik a humor, sokszor sikerült vigyort csalni az arcunkra, Demi Moore és Ty Burrell pajkos duója és Johansson vőlegénye szintén szállít pár mosolygós pillanatot. De mégis, a prímet Kate McKinnon viszi, ő az, aki igazán ráérzett a szerepre és szövegeivel is minden rendben van.

Nem kell attól tartani, hogy a filmben illuminált állapotú nők diskurálnak az egyenjogúságról és megpróbálják megmondani a tutit. A cél a szórakoztatás, ám el kell ismerni, hogy a morbid és trágár humorizálás elfogadható, a félreértéseken is vidámak. Csakhogy mint írtam, könnyen feledhető. Olvasd tovább

4

Nyomd, bébi, nyomd (Baby Driver)

nyomdbebinyomd

Biztos kézzel fogják a kormányt, nem rettennek meg a nagy sebességtől és az üldöző rendőrjárőrök lehagyása és kicselezése rutinmunka számukra. Keveset beszélnek, a hallgatást jobban kedvelik és tőmondatokban kommunikálnak. Gengsztereknek sofőrködnek, mindvégig hidegvérrel merednek ki a szélvédőn és a rájuk fogott fegyverektől sem mered tágra a pupillájuk… sejtésünk szerint, mivel általában napszemüveget viselnek. A zene pedig csak dob az összképen. Tulajdonképpen a Drive is sokkal kevesebb lett volna a 80-as éveket megidéző muzsika nélkül, mert hát már akkor sem lehetett hosszabban elmondani, hogy mi is volt a történet. Edgar Wright új filmje viszont mozgalmas és klasszikus vagy ismert dallamok nélkül talán el sem készült volna. Olvasd tovább

2

Volt egyszer egy Venice (Once Upon a Time in Venice)

onceuponatimeinvenicemagyar

Volt egyszer egy Bruce Willis. Ez a Bruce Willis csibészes mosollyal szövegelte át a leglehetetlenebb helyzeteket vagy borostás, másnapos arccal puffogtatott idézhető egysoros mondatokat, miközben levert néhány gazfickót. Nem csinált rossz filmeket, legalábbis számomra nem. Több buktába beletenyerelt, de odavoltam A kód neve: Merkúrért, tetszett A sakál és jól szórakoztam a Hudson Hawk-on. Manapság viszont unott ábrázattal eldarálja, amit a forgatókönyv vagy a rendező megkövetel tőle, felmarkolja a 4-5 millió dolláros fizetését és megy a következő „B” kategóriás förmedvénybe. Legújabb művében sikerült visszahoznia a régmúlt időszakot néhány jelenetben, ez a jó hír. A rossz, hogy ez is csak egy újabb gyengébb film. Olvasd tovább