0

Zombieland: A második lövés (Zombieland: Double Tap)

írta Minime

Te jó ég, már tíz éves az első rész? Mintha tegnap lett volna, mondjuk rendszeres újranézőként valóban ez az érzés fogja el az embert. Közönségkedvenc zombi-apokalipszisünk folytatása végre befutott, szuper. Ruben Fleischer maradt a rendezői székben. A Paul Wernick–Rhett Reese páros maradt az írói pozíciókban, kiegészítve Dave Callaham-mel. Az alap szereplőgárda együtt van, mi kéne még? Popcorn és kóla? Aha, kb. ennyi.

Olvasd tovább

0

Durrellék – 4. évad

írta Nikodémus

Nagyjából egy évvel ezelőtt kellemesen meglepett egy napfényes, jókedvű sorozat, ami Gerald Durrell korfui gyerekkorának sokadik megfilmesítéseként végre eltalálta az arányokat. A Durrellék (The Durrells In Corfu) persze nem sikerült tökéletesre, ám a csodálatos környezet, a jellegzetesen angol humor és az enyhén szappanoperás jelleg épp megfelelő volt egy könnyed nyári sorozatélményhez. Azóta becsorgott a negyedik, záróévad is, mely nem újít (miért is tenné?), hanem biztos léptekkel halad tovább az eddig kitaposott ösvényen.

Olvasd tovább

0

Jó srácok – A kulisszák mögött

Ha egy nap rosszul indul, később még inkább minden balul üthet ki. Ezt bizonyítják a Superbad – avagy miért ciki a szex?, az Ananász expressz és a Virsliparti alkotói legújabb filmjükben, amely a hatodikosok eszelős kalandjai miatt szintén sok helyen kiverheti majd a biztosítékot. A 12 éves Maxot meghívják élete első smárolós bulijába, ő pedig pánikol, mivel nem tudja, hogyan kell smárolni. Útmutatásra vágyik, ezért legjobb barátaival, Thorral és Lucassal igénybe veszik Lucas apjának drónját – amihez egyébként egy ujjal sem nyúlhatnának hozzá –, hogy titokban megfigyeljenek egy smároló kamaszpárt. Aztán kicsúszik a kezükből az irányítás, és a drón megsemmisül. Kétségbeesetten helyre akarják hozni a katasztrófát, mielőtt Max apja hazatér, ami további súlyos zűrökhöz vezet. A jó srácok a cél érdekében hanyagolják az iskolát, és ámokfutásuk során önhibájukon kívül kábítószert lopnak, egyetemisták paintball-csatájába keverednek, miközben egyszerre menekülnek a zsaruk és két szédült kamaszcsaj, Hannah és Lily elől.

Olvasd tovább

0

Röviden: The Boy Called Sailboat (2018)

Hol volt, hol nem volt… volt egyszer egy kisfiú, akit Vitorlásnak hívtak. Senki sem tudja, szülei miért így nevezték el, barátai, ismerősei értetlenkedtek egy kicsit, aztán elfogadták – mert a kisfiú kedves volt, de leginkább csöndes. Kimaradt a nagy iskolai bunyókból, a tanulás után mindig engedelmesen hazament, hogy a fociőrült szomszéd sráccal múlassa az időt, s figyelje az otthonukat támasztó gerendát. Mert ez a gerenda bizony fontos volt, még az életnél is fontosabb: ha elmozdul, aprócska otthonuk azonmód ripityára törik. Ezt pedig a melós apa és a háziasszony anya nem engedheti meg magának. Mikor már öt rózsafüzér és nyolc segítő szent képe vigyázza a gerendát, a fiú úgy gondolja, új életcélt keres magának: beszerez egy ukulelét, hogy dalt írjon a városi kórházban haldokló nagyinak. Igen ám, de az ének olyan jól sikerül, hogy a fiú mindenkit lenyűgöz vele a tornatanártól az iskolatársakon át a buszvezetőig. Délutáni muzsikálása helyi látványossággá avanzsál, a világ felfordul körülötte, de őt egyre csak az hajtja, hogy örömet szerezhessen a beteg nagyinak.

Cameron Nugent ausztrál gyerekszínészből lett író-rendező debütáló nagyjátékfilmje lehetne akár a szokásos súlytalan tündérmese-sztori is, ám alkotónk saját útját rajzolja meg a nehéz sorsú, tehetségével mindenkit elkápráztató fiúban, aki éppoly természetességgel veszi a (zenei) csoda bekövetkeztét, mint egy-egy tragikusabb életfordulatot. A kopár táj megszomjasít, a bájosan elrajzolt mellékkarakterek mosolyogtatnak, a történet finom szimbolizmusa pedig a stáblista után kezd el működni bennünk. Mivégre hát a boldogság? El tudjuk-e fogadni, hogy mindenkihez másképp kopogtat be? A dal pedig, ami tündérmesénkben annyi örömöt okoz oly sokaknak, a néző számára néma marad: a boldogság titka megfejthetetlen.

(Megjelent: A Szív, 2019. július-augusztus)

Olvasd tovább

0

De profundis – The Dirt / Heavy túra / A sötétség gyermekei (2018)

írta Nikodémus

Minden művészet annyit ér, amennyit mozdítani tud egy határhelyzetbe került lelken. Kegyetlen mérce, de sokan vallják igazságát. Persze nem mindegy, milyen irányba lök az adott mű adott pillanatban, s itt mutatkozik meg a művészet – és ezen belül is talán a legtestetlenebb ág, a zene – misztériummal felérő hatalma: felemelhet vagy letaszíthat. Sokan már ennyivel is beérnék a popkultúra csömört okozó áradásában: mindegy, mi ér, csak legyen hozzá közöm. Marcel Duchamp műtárgyként kiállított vécécsészéje óta provokációnak nevezzük az ilyesmit, s számosan akadnak, akik így tekintenek a rock különböző válfajaira, azokon belül pedig különösen is a metálzenére. Gyors egymásutánban három film is kijött a közelmúltban, mely ennek a különös szubkultúrának a viszonyaival foglalkozik – hol botrányos, hol kedélyes, hol drámai hangnemben, ám rendre kizárólag a felnőtt nézőket megszólítva.

Olvasd tovább

1

Csaló csajok (The Hustle)

írta Szenilla

Hogyan húzzunk le egy (lehetőleg gazdag) fickót minél rövidebb idő alatt minél jobban? Penny Rust (Rebel Wilson) és Josephine Chesterfield (Anne Hathaway) remek trükköket tanít nekünk röpke másfél órában. Miután Penny a külseje miatt kosarat kap egy randin, elhatározza, hogy nagyüzemben fogja átvágni és megfejni az útjába eső férfiakat. Kár volna tagadni, valóban nem az a tipikus mai nőideál, és erre Rebel Wilson igen ügyesen rá is játszik. Kicsiben, de annál rafkósabban ejti át sorra a férfiakat, míg egy vonaton össze nem találkozik Josephine-nel. Utóbbi a maga kifinomult eleganciájával profin, segítőkkel palizza be egyik áldozatát a másik után. Amint tudomást szerez arról, hogy a konkurencia épp az ő székhelyére és legfőbb vadászterületére, a francia Riviérára tart, mindent megtesz, hogy leszerelje Pennyt.

Olvasd tovább

0

Tied a világ – Interjú a rendezővel

Francois (Karim Leklou) a drogbizniszben utazik és a mamahotelben lakik, pedig már jócskán elmúlt 30. Új életet akar kezdeni, egy kis házra vágyik a tengernél, csakhogy álmait megtorpedózza szerencsejátékfüggő édesanyja (Isabelle Adjani), aki réges-rég elkártyázta fia összekuporgatott pénzét. Poutine, a focimániás, pszichotikus bandavezér felajánl Francois-nak egy utolsó akciót a spanyol partoknál, amivel rendezhetné kilátástalan anyagi helyzetét. De a tuti buliból orbitális balhé kerekedik. A balfácán Francois szerelme, Lamya, ex-apósa (Vincent Cassel), és két wannabe gengszter közreműködésével egyre mélyebbre süllyed a ganéban, ám mamája, az ördögi manipulátor segítségükre siet, és feje tetejére állítja az egész sztorit.

Guy Ritchie és Tarantino korai filmjeit idézi Romain Gavras fergeteges humorú vígjátéka, a Tied a világ, amely Isabelle Adjani és Vincent Cassel parádés alakításával és kőkemény poénokkal csap le a suttyó gengszterekre, a brit bulituristákra, a konteó-hívőkre, sőt a migráció kérdését sem hagyja szó nélkül. A menő videóklipjeiről elhíresült, ikonikus látványvilágot teremtő rendező új filmje az év legjobban várt francia komédiája.

Olvasd tovább

0

Hellboy (2019) – rendhagyó kritika

írta Minime

Ismét elérkeztünk egy olyan alkotáshoz, amely kiérdemelte, hogy olyan kritikát kapjon amilyenre maga a mozi sikerült, ellentmondásosat és meglehetősen komolytalant. Sajnálatos, hogy ennek a kritikának éppen az új Hellboy szolgáltatja az apropóját, hiszen a karakterben rejlő mozis potenciál és forrásanyag elegendő kellene, hogy legyen egy tartalmas és mai igényeknek megfelelő moziélmény megvalósításához.

Olvasd tovább

0

Instant család – a kulisszák mögött

Amikor Pete (Mark Wahlberg) és Ellie (Rose Byrne) úgy döntenek, hogy családot alapítanak, az örökbefogadás ingoványos talaján kénytelenek fogódzót találni. Rátalálnak három testvérre, köztük a lázadó kamaszra, Lizzyre (Isabela Moner), és egy pillanat alatt nulláról háromra ugrik a gyerekeik száma. Az újdonsült szülők kétségbeesetten igyekeznek megfelelni az instant család támasztotta elvárásoknak. Az Instant család történetét a forgatókönyvíró / rendező / producer Sean Anders személyes tapasztalatai inspirálták.

Olvasd tovább

1

Sztálin halála / Lajkó – Cigány az űrben

írta Nikodémus

Jót röhögni a saját nyomorunkon – ez igazi XX. századi, közép-európai találmány. Talán a Föld egyetlen más tájékán sem sűrűsödik össze komédia, tragédia, groteszk irónia és a tékozlás dzsentri gesztusa úgy egy-egy művészeti alkotásban, mint felénk. Lehet hozni példának a lengyel drámairodalmat, a cseh abszurd filmet, vagy a megunhatatlan klasszikus A tanút: olyan esszencia, amelyen könnyen mulatunk, ám rendkívül nehezen tudunk közelíteni hozzá. Idén két film próbálta meg a (szinte) lehetetlent. s ugyan félsikert arattak, ez az agykikapcsoló kortárs filmdömpingben felér egy győzelemmel.

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – A Monty Pythontól a Csinibabán át a Family Guy-ig

Megjelent a Filmanatómia-sorozat ötödik kötete. A vígjáték a címében hivatkozott műfajt járja körbe. Válogatott tanulmányok mutatják be a zsáner történetét; műfajait, mint a burleszk, a tinivígjáték, és a screwball comedy; beszélnek a franchise-rendszerről; szó esik benne az abszurd humor nagyágyúiról, a Monty Python-társulatról, továbbá Bud Spencer és Terence Hill vígjáték-sikereiről. A második világháború utáni magyar vígjátékot külön tanulmány tárgyalja, és a hazai vonalat erősíti a Tímár Péter filmrendezővel készült interjú, aki az Egészséges erotika, a Csinibaba, vagy a Zimmer Feri révén egyike a vígjáték műfaj legjelentősebb hazai képviselőjének. Emellett a kötet kitér az animációs komédiasorozatok esetére (A Simpson család, South Park, Family Guy) a politikai korrektséggel az amerikai tévében. A vígjáték című tanulmánykötet arra vállalkozik, hogy segítsen a műfaji eligazodásban. A kötetben a zsáner társadalomtörténeti áttekintése mellett szó esik a vígjáték-franchise-okról, a Rendőrakadémiától és a Reszkessetek, betörők!-től kezdve az Amerikai pitén és a Bridget Jones-filmeken át a Másnaposok-szériáig bezárólag.

A Filmanatómia-sorozat elsődleges célja, hogy olvasmányos, laikusok számára is élvezhető műfajelemző és filmtörténeti kalauzként szolgáljon a tömegfilmek rengetegében, miközben szakmai tudományos mélysége révén oktatási segédanyagként is forgatható legyen a közép- és felsőfokú oktatás filmes képzéseiben. A kötet szerzői gyakorló, jegyzett filmkritikusok, többek közt a Filmvilág szerzői, valamint a felsőoktatásban dolgozó professzorok. A kötetet október 19-én 18 órától a budapesti Art+ Cinemában beszélgetés és filmvetítés keretében mutatják be. (Forrás)

Kárpáti György (szerk.): A vígjáték – Válogatott tanulmányok, Filmanatómia sorozat 5., KMH Print, 364 oldal, 2018, 3190 Ft

Olvasd tovább

1

Röviden: Rocksuli (2003)

írta Nikodémus

Az, hogy Dewey (Jack Black) mindig kapható egy kis őrültségre, enyhe kifejezés: egy nevesincs rockbanda gitáros-énekeseként ő maga a fékevesztett színpadi tombolás. A másnapossággal kísért rock n’ roll-életnek azonban vége szakad, amikor saját csapata kirúgja, sőt, albérlőtársa is tisztes, polgári foglalkozás után néz. Lúzer-hősünk azonban egy véletlen folytán bekerül egy általános iskola tanári karába, s mivel nincs kedve a szokásos tárgyakhoz, énekórán haladéktalanul megkezdi a gyerekekkel a rockforradalom kirobbantását. Az idővel jókora botrányt kavaró tett azonban eléri célját: a diákok közösséggé kovácsolódnak, megtanulnak zenélni és kiállni egymásért – tanáruk pedig megdicsőül. Richard Linklater akkora szeretettel filmezi a láthatóan tehetséges lurkókat, hogy eszünkbe se jut gyereksztárgyárt emlegetni, Jack Black pedig fékezhetetlen energiával (valamint számtalan zenetörténeti utalással és vicces kiszólással) közvetíti a rock felszabadító erejét.

Az idén 15 éves filmet ma a FilmPlusz adja 13 órakor.

(Megjelent: Új Ember, 2018. október)

Olvasd tovább