0

Sonic, a sündisznó – A kulisszák mögött

A világszerte roppant népszerű videójáték alapján készült Sonic, a sündisznó azt meséli el, hogy az univerzum leggyorsabb tüskéshátúja miként talál otthonra az általunk benépesített planétán. Az akcióvígjáték történetének középpontjában az a küzdelem áll, amelynek keretében Sonic és legjobb barátja, Tom (James Marsden) harcba indulnak a világuralomra törő, rettentően gonosz dr. Robotnyik (Jim Carrey) ellen.

Sonic villámgyors kis energiabomba, igen csinos csomagolásban, ahogyan ő jellemzi magát. A sors úgy akarta, hogy különlegességéhez méltó ellenfelek fenekednek rá, ezért menekülnie kell anyabolygójáról, védelmezője és barátja, Hosszúkarom, illetve egy varázsgyűrű segítségével. Az utazás célpontja a Föld nevű bolygó. Hosszúkarom búcsúzóul azzal a bölcs tanáccsal látja el a sünit, hogy mindig rohanjon, és Sonic ezt az intelmet nem felejti sohasem. Sonic gyorsan berendezkedik bolygónkon, egy idilli kisvárosban, a montanai Green Hillsben takaros kis kuckót rendez be magának, olvasgatja kedvenc szuperhősös képregényét (a Villámot, mi mást) és nézi kedvenc filmjét (naná, hogy a Féktelenült Keanu Reevesszel a főszerepben). Mivel szuperszonikus sebességgel közlekedik, a szomszédok nem is tudnak róla. Sonic azonban szívesen barátkozik a helybeliekkel, különösen a seriffel, Tommal, aki imádja a fánkot, amiért a süni Fánkkirálynak becézi. Tom feleségét, Maddie-t pedig Perec Kisasszonynak hívja, mivel a fiatal hölgy szenvedélyesen jógázik, és mindenféle tüneményes pozitúrába képes tekergetni a végtagjait.

Olvasd tovább

0

Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) – Birds of Prey (And the Fantabulous Emancipation of One Harley Quinn)

írta Minime

Az Öngyilkos Osztag legkedveltebb és legőrültebb figurája a rendkívüli külső adottságokkal és még ennél is fertőzőbb belső káosszal megáldott Harley Quinn (Margot Robbie) volt. Egyértelműnek tűnt a film kritikai sikertelensége ellenére is, hogy a karakter önálló filmért kiált, és ez szinte kötelező jelleggel meg is fog valósulni. A rendezésre Cathy Yan vállalkozott, míg a szkriptet Christina Hodson szállította.

Olvasd tovább

2

Jojo Nyuszi (Jojo Rabbit)

írta Nikodémus

Taika Waititi (Boy, Hétköznapi vámpírok, Vademberek hajszája, Thor: Ragnarök) minden bizonnyal tündérvilágban él (avagy tündevilágban – ha már Új-Zéland…). Méghozzá egy teljesen őrültben, de úgy tűnik, ő van a helyén, és nem mi, akik enyhe fintorral, de azért lelkesen hahotázva figyeljük üstökösszerű pályáját. Abból a világból nézve ugyanis teljesen normális egy ilyen film, és tulajdonképpen csodaszámba megy, hogy ideát is létezik: a Jojo Nyuszi bátran mer viccelni a nácizmussal, bevállalósan inkorrekt, ám senkit nem bánt, sőt, gyönyörű arányérzékkel vezeti végig nézőjét egy kisfiú bájos fejlődéstörténetén.

Olvasd tovább

0

Zombieland: A második lövés (Zombieland: Double Tap)

írta Minime

Te jó ég, már tíz éves az első rész? Mintha tegnap lett volna, mondjuk rendszeres újranézőként valóban ez az érzés fogja el az embert. Közönségkedvenc zombi-apokalipszisünk folytatása végre befutott, szuper. Ruben Fleischer maradt a rendezői székben. A Paul Wernick–Rhett Reese páros maradt az írói pozíciókban, kiegészítve Dave Callaham-mel. Az alap szereplőgárda együtt van, mi kéne még? Popcorn és kóla? Aha, kb. ennyi.

Olvasd tovább

0

Durrellék – 4. évad

írta Nikodémus

Nagyjából egy évvel ezelőtt kellemesen meglepett egy napfényes, jókedvű sorozat, ami Gerald Durrell korfui gyerekkorának sokadik megfilmesítéseként végre eltalálta az arányokat. A Durrellék (The Durrells In Corfu) persze nem sikerült tökéletesre, ám a csodálatos környezet, a jellegzetesen angol humor és az enyhén szappanoperás jelleg épp megfelelő volt egy könnyed nyári sorozatélményhez. Azóta becsorgott a negyedik, záróévad is, mely nem újít (miért is tenné?), hanem biztos léptekkel halad tovább az eddig kitaposott ösvényen.

Olvasd tovább

0

Jó srácok – A kulisszák mögött

Ha egy nap rosszul indul, később még inkább minden balul üthet ki. Ezt bizonyítják a Superbad – avagy miért ciki a szex?, az Ananász expressz és a Virsliparti alkotói legújabb filmjükben, amely a hatodikosok eszelős kalandjai miatt szintén sok helyen kiverheti majd a biztosítékot. A 12 éves Maxot meghívják élete első smárolós bulijába, ő pedig pánikol, mivel nem tudja, hogyan kell smárolni. Útmutatásra vágyik, ezért legjobb barátaival, Thorral és Lucassal igénybe veszik Lucas apjának drónját – amihez egyébként egy ujjal sem nyúlhatnának hozzá –, hogy titokban megfigyeljenek egy smároló kamaszpárt. Aztán kicsúszik a kezükből az irányítás, és a drón megsemmisül. Kétségbeesetten helyre akarják hozni a katasztrófát, mielőtt Max apja hazatér, ami további súlyos zűrökhöz vezet. A jó srácok a cél érdekében hanyagolják az iskolát, és ámokfutásuk során önhibájukon kívül kábítószert lopnak, egyetemisták paintball-csatájába keverednek, miközben egyszerre menekülnek a zsaruk és két szédült kamaszcsaj, Hannah és Lily elől.

Olvasd tovább

0

Röviden: The Boy Called Sailboat (2018)

Hol volt, hol nem volt… volt egyszer egy kisfiú, akit Vitorlásnak hívtak. Senki sem tudja, szülei miért így nevezték el, barátai, ismerősei értetlenkedtek egy kicsit, aztán elfogadták – mert a kisfiú kedves volt, de leginkább csöndes. Kimaradt a nagy iskolai bunyókból, a tanulás után mindig engedelmesen hazament, hogy a fociőrült szomszéd sráccal múlassa az időt, s figyelje az otthonukat támasztó gerendát. Mert ez a gerenda bizony fontos volt, még az életnél is fontosabb: ha elmozdul, aprócska otthonuk azonmód ripityára törik. Ezt pedig a melós apa és a háziasszony anya nem engedheti meg magának. Mikor már öt rózsafüzér és nyolc segítő szent képe vigyázza a gerendát, a fiú úgy gondolja, új életcélt keres magának: beszerez egy ukulelét, hogy dalt írjon a városi kórházban haldokló nagyinak. Igen ám, de az ének olyan jól sikerül, hogy a fiú mindenkit lenyűgöz vele a tornatanártól az iskolatársakon át a buszvezetőig. Délutáni muzsikálása helyi látványossággá avanzsál, a világ felfordul körülötte, de őt egyre csak az hajtja, hogy örömet szerezhessen a beteg nagyinak.

Cameron Nugent ausztrál gyerekszínészből lett író-rendező debütáló nagyjátékfilmje lehetne akár a szokásos súlytalan tündérmese-sztori is, ám alkotónk saját útját rajzolja meg a nehéz sorsú, tehetségével mindenkit elkápráztató fiúban, aki éppoly természetességgel veszi a (zenei) csoda bekövetkeztét, mint egy-egy tragikusabb életfordulatot. A kopár táj megszomjasít, a bájosan elrajzolt mellékkarakterek mosolyogtatnak, a történet finom szimbolizmusa pedig a stáblista után kezd el működni bennünk. Mivégre hát a boldogság? El tudjuk-e fogadni, hogy mindenkihez másképp kopogtat be? A dal pedig, ami tündérmesénkben annyi örömöt okoz oly sokaknak, a néző számára néma marad: a boldogság titka megfejthetetlen.

(Megjelent: A Szív, 2019. július-augusztus)

Olvasd tovább

0

De profundis – The Dirt / Heavy túra / A sötétség gyermekei (2018)

írta Nikodémus

Minden művészet annyit ér, amennyit mozdítani tud egy határhelyzetbe került lelken. Kegyetlen mérce, de sokan vallják igazságát. Persze nem mindegy, milyen irányba lök az adott mű adott pillanatban, s itt mutatkozik meg a művészet – és ezen belül is talán a legtestetlenebb ág, a zene – misztériummal felérő hatalma: felemelhet vagy letaszíthat. Sokan már ennyivel is beérnék a popkultúra csömört okozó áradásában: mindegy, mi ér, csak legyen hozzá közöm. Marcel Duchamp műtárgyként kiállított vécécsészéje óta provokációnak nevezzük az ilyesmit, s számosan akadnak, akik így tekintenek a rock különböző válfajaira, azokon belül pedig különösen is a metálzenére. Gyors egymásutánban három film is kijött a közelmúltban, mely ennek a különös szubkultúrának a viszonyaival foglalkozik – hol botrányos, hol kedélyes, hol drámai hangnemben, ám rendre kizárólag a felnőtt nézőket megszólítva.

Olvasd tovább

1

Csaló csajok (The Hustle)

írta Szenilla

Hogyan húzzunk le egy (lehetőleg gazdag) fickót minél rövidebb idő alatt minél jobban? Penny Rust (Rebel Wilson) és Josephine Chesterfield (Anne Hathaway) remek trükköket tanít nekünk röpke másfél órában. Miután Penny a külseje miatt kosarat kap egy randin, elhatározza, hogy nagyüzemben fogja átvágni és megfejni az útjába eső férfiakat. Kár volna tagadni, valóban nem az a tipikus mai nőideál, és erre Rebel Wilson igen ügyesen rá is játszik. Kicsiben, de annál rafkósabban ejti át sorra a férfiakat, míg egy vonaton össze nem találkozik Josephine-nel. Utóbbi a maga kifinomult eleganciájával profin, segítőkkel palizza be egyik áldozatát a másik után. Amint tudomást szerez arról, hogy a konkurencia épp az ő székhelyére és legfőbb vadászterületére, a francia Riviérára tart, mindent megtesz, hogy leszerelje Pennyt.

Olvasd tovább

0

Tied a világ – Interjú a rendezővel

Francois (Karim Leklou) a drogbizniszben utazik és a mamahotelben lakik, pedig már jócskán elmúlt 30. Új életet akar kezdeni, egy kis házra vágyik a tengernél, csakhogy álmait megtorpedózza szerencsejátékfüggő édesanyja (Isabelle Adjani), aki réges-rég elkártyázta fia összekuporgatott pénzét. Poutine, a focimániás, pszichotikus bandavezér felajánl Francois-nak egy utolsó akciót a spanyol partoknál, amivel rendezhetné kilátástalan anyagi helyzetét. De a tuti buliból orbitális balhé kerekedik. A balfácán Francois szerelme, Lamya, ex-apósa (Vincent Cassel), és két wannabe gengszter közreműködésével egyre mélyebbre süllyed a ganéban, ám mamája, az ördögi manipulátor segítségükre siet, és feje tetejére állítja az egész sztorit.

Guy Ritchie és Tarantino korai filmjeit idézi Romain Gavras fergeteges humorú vígjátéka, a Tied a világ, amely Isabelle Adjani és Vincent Cassel parádés alakításával és kőkemény poénokkal csap le a suttyó gengszterekre, a brit bulituristákra, a konteó-hívőkre, sőt a migráció kérdését sem hagyja szó nélkül. A menő videóklipjeiről elhíresült, ikonikus látványvilágot teremtő rendező új filmje az év legjobban várt francia komédiája.

Olvasd tovább

0

Hellboy (2019) – rendhagyó kritika

írta Minime

Ismét elérkeztünk egy olyan alkotáshoz, amely kiérdemelte, hogy olyan kritikát kapjon amilyenre maga a mozi sikerült, ellentmondásosat és meglehetősen komolytalant. Sajnálatos, hogy ennek a kritikának éppen az új Hellboy szolgáltatja az apropóját, hiszen a karakterben rejlő mozis potenciál és forrásanyag elegendő kellene, hogy legyen egy tartalmas és mai igényeknek megfelelő moziélmény megvalósításához.

Olvasd tovább

0

Instant család – a kulisszák mögött

Amikor Pete (Mark Wahlberg) és Ellie (Rose Byrne) úgy döntenek, hogy családot alapítanak, az örökbefogadás ingoványos talaján kénytelenek fogódzót találni. Rátalálnak három testvérre, köztük a lázadó kamaszra, Lizzyre (Isabela Moner), és egy pillanat alatt nulláról háromra ugrik a gyerekeik száma. Az újdonsült szülők kétségbeesetten igyekeznek megfelelni az instant család támasztotta elvárásoknak. Az Instant család történetét a forgatókönyvíró / rendező / producer Sean Anders személyes tapasztalatai inspirálták.

Olvasd tovább