0

Az első áruló (Il Traditore, 2019)

írta Nikodémus

Rövid időn belül már másodszor érkezik olyan film a mozikba, melynek kulcsjelenetében énekel a főhős. A Házassági történet spontán karaoke-ja egy válófélben lévő férj bánatát sűrítette megrendítő pillanattá, ezúttal a keserű megbánás van soron: Tommaso Buscetta (Pierfrancesco Favino) élete egyetlen döntés nyomán fenekestül felfordul, s azóta nincs nyugta. Ő ugyanis Az első áruló, aki felfedte a szicíliai maffia titkait. Ez a címe Marco Bellocchio nagyszabású, itthon március közepén bemutatott filmjének is, amely évtizedeken, óceánon és számtalan bírósági tárgyaláson keresztül kísér végig egy olyan embert, aki övéi ellen fordult.

Olvasd tovább

1

Az Androméda-törzs (The Andromeda Strain, 1971)

írta Nikodémus

A 2008-as minisorozat-verzióról itt írtunk.

Michael Crichton már félévszázada is le tudott írni olyasféléket, amikre Hollywood azonnal ugrott. Nem csoda: a többségükben rendkívül egyszerű, gyakran a kortárs valóságot legalább egyszer megcsavaró alapötletek kiváló high-conceptként működnek egy filmes adaptációhoz. A Jurassic Park vagy a Westworld még a kanyarban sincs, amikor emberünk egyik írásában már földönkívüli támadásról fantáziál – egy halálos vírusról. Megfilmesítésre való téma, ugye?

Olvasd tovább

0

Röviden: Előre (Onward)

írta Nikodémus

Nem tudom, hitték-e 2006-ban, a Disney-akvizíció idején a Pixar-főnökök, hogy ilyen rázós lesz a kétezer-tízes-húszas évek fordulója… A stúdió átélt egy kisebb alkotói hullámvölgyet (Verdák 2., Szörny Egyetem, Dinó tesó), majd kipattant John Lasseter zaklatási botránya, most meg azzal jönnek a rajongók, hogy túl sok a folytatás… (Verdák 3., Hihetetlen család 2., Toy Story 4.). A vezetőségnél mindenesetre vették a lapot, és bejelentették, újra eredeti ötletek nyomán fognak dolgozni egy ideig.

Ennek egyik első hírnöke volt a kiváló kritikákat kapott Coco, most pedig itt az újabb csúcstermék, melyben elfek és varázslás szövetkezik a modern világgal. A különös alaphelyzetet a nyitószekvenciában lerendezik gyorsan, aztán már fordulunk is rá Pókember és Űrlord, khm, Ian (Tom Holland) és Barley (Chris Pratt) nagy kalandjára, akik rég meghalt édesapjukat szeretnék visszakapni egy napra. Kívánságuk viszont csak félig teljesül, és ez aztán komoly bonyodalmak forrása lesz…

Dan Scanlon rendező és Kori Rae producer újra az elmúlásról mesél, amihez ezúttal a testvéri szeretet boncolgatása zárkózik fel, és a filmvégi fordulatok fényében egész jól sikerült összeházasítani a két témát. Kár, hogy az egyébként megszokottan elsőrangú látványvilágú film nyitánya erősen botladozik (talán csak a Manticore-jelenés környékén indul be, de akkor rendesen), pedig bőven megszórták a cselekményt találó ötletekkel, mulattató gegekkel. A fantasy-műfajok és a belőle kinőtt biznisz kifigurázása is élvezetes, és a tanulság is rendben van, de az élmény nem átütő. Talán nyáron (vagy ősszel) a még elborultabb alapötletű Lelki ismeretek…

Olvasd tovább

0

Zárójelentés

írta Nikodémus

Gondban vagyok. Gondban, mert egy idős, érdemdús rendező életművéről kellene ódákat zengenem, de legújabb (talán záró?) művével kapcsolatban erre képtelen vagyok. Gondban vagyok azért is, mert ugyanakkor sárba sem tudom tiporni Szabó István nemrég bemutatott filmjét, ugyanis az nem botrányos. Csak érdektelen. És talán ez a legszomorúbb: a Zárójelentés az impozáns színészgárda és a méltóságteljes nekirugaszkodás dacára egy nagyjából közepes tévéfilm szintjét éri el – valahogy úgy, mint a hasonló adottságokkal induló Az ajtó.

Olvasd tovább

0

Formula 1: Drive to Survive – 2. évad

írta Nikodémus

Ha már a koronavírus miatt májusig várnunk kell az idénykezdetre,
érdemes letelepedni a tévé elé! Az előző évadról itt olvashatsz.

Eltelt egy év, a Netflix pedig újabb évadot forgatott nagysikerű F1-dokusorozatához: fókuszban ezúttal a 2019-es év. A friss évad jó időzítéssel még az új szezon kezdete előtt jött ki, alkalmat adva némi hangulatba hozásra és egy kis visszatekintésre. Van ugyanis mit felidézni, és bár az arányokat nem találja el minden esetben, a Netflix tartja a színvonalat.

A producerek ismét keverik a versenyhétvégék dramaturgiáját és egy-egy csapat viszonyainak bemutatását, és ezt már letisztultabban csinálják, mint egy éve: meg is csappan a fölöslegesen belassított, kissé hatásvadász snittek száma. További jó hír, hogy az újdonság varázsát fenn tudja tartani a sorozat, mégpedig azzal, hogy ezúttal a két nagy, a Mercedes és a Ferrari is beengedte a kamerákat a boxaikba. Ennek érdekes módon felemás hozadéka lesz, de ne szaladjunk előre.

Olvasd tovább

0

The Report / Sötét vizeken (2019)

írta Nikodémus

Ha mi már tehetetlenek vagyunk, az idő majd megérleli a változást, előbb-utóbb minden napvilágra kerül. Így gondolkodunk sokan, akik szokatlanul nehéz testi-lelki terhet cipelünk, s így gondolkodnak hőseink is, akik az Amerikai Egyesült Államok történetének legsötétebb titkait kutatják inkognitóban. Daniel J. Jones (Adam Driver) és Robert Bilott (Mark Ruffalo) szinte véletlenül kerül az események sodrába, elszántságuk pedig megrendíti a világ közvéleményét – de csak akkor, ha az eredményt napvilágra engedik.

Olvasd tovább

0

Botrány / Kisasszonyok (2019)

írta Nikodémus

Konjunktúrája van manapság a #MeToo-filmeknek, de a mindenképp becsülendő őszinte tisztázás szándéka mellett érzek ebben az egészben valami kapkodós túlkompenzálást is. Meg persze trendi most a téma, díjvadász filmeket biztosan megéri forgatni belőle… Ilyesféle babérokra tör két frissen bemutatott film is: bevallottan az Oscar-mezőnyben indultak, ám nyilvánvaló különbözőségeik ellenére több dolog fűzi össze őket, mint várnánk. A Botrány (Bombshell) és a Kisasszonyok (Little Women) a nők súlyos kiszolgáltatottságáról szól, noha különböző korban játszódik, s különböző színekkel festi meg drámáját.

Olvasd tovább

0

Röviden: A láthatatlan ember / Sötét vizeken / Talpig fegyverben / A Hold árnyékában / Hétköznapi vámpírok

írta Minime

A láthatatlan ember (The Invisible Man) – Egy nagyon régen megteremtett antihős sztorija elevenedik meg a mozivásznakon, természetesen korunk high-tech igényeihez alkalmazkodva és burkolt társadalmi problémafelvetéssel megspékelve. Leigh Whannell már tavaly is remek kis darabot hozott a nézőknek az Upgrade című sci-fi akciójával és hálistennek ez ezúttal sincs másképp. Cecilia Kass (Elizabeth Moss) az éjszaka közepén titokban elmenekül a hosszú ideje tartó mérgező párkapcsolatából, amelyben Adrian Griffin (Oliver Jackson-Cohen) high-tech optikai zseni mellett már nem látott más kiutat. A kapcsolat alatt elszenvedett sérelmei miatt, szinte ki sem mozdul barátja, James (Aldis Hodge) és lánya házából, pusztán a szökését segítő testvérével, Emily-vel (Harriet Dyer) tartja a kapcsolatot. Egy nap azonban jelentkezik Adrian öccse, az ügyvéd Tom (Michael Dorman), aki közli Ceciliával, hogy Adrian öngyilkos lett, és tetemes hagyatéka egy részét neki szánta, ám azzal a kikötéssel, hogy főhősnőnk nem keveredhet semmilyen törvénytelen dologba. A papírok aláírása után az új élet reményében bizakodva hazatérő Ceciliát azonban kellemetlen meglepetések és gyanús jelenségek kezdik érzelmileg és szellemileg terrorizálni, ami feltételezi Adrian jelenlétét. A nő hiába állítja, hogy volt párja életben van, senki nem hisz neki, és az ezzel párhuzamosan történő események még inkább a szakadék szélére sodorják. Elizabeth Moss kiválóan adja vissza a félelemben élő, rettegő főhősnőt, a családon belüli erőszakra utaló nyomok hatásosak, de borzalmasan egyoldalúak és sablonosak. (Ahogyan a polkorrekt médium, így a film sem vizsgálja a jelenség mindkét oldalát és ez igaz a #metoo-mozgalom kommunikációjára is napjainkban. Sajnos ez egy másik történet, amiről szívesen írnék, de ennek nem itt van a helye és ideje, pedig bosszantó jelenségek.) A film viszont kifejezetten izgalmas, nézhető és élvezhető, ahogyan az Upgrade is, amelyben már Whannell elengedi James Wan kezét és mer önállóan gondolkodni. Értékelés: 70%

Olvasd tovább

0

A korona (The Crown) – 3. évad

írta Nikodémus

Az előző két évadról itt és itt olvashatsz.

Egy bélyeggyűjteményt mutat a kamera. A főszereplő hosszan, mereven nézi, miközben valaki alázatosan, kissé fontoskodva magyaráz. Az uralkodó közbeszól, utalva a saját korára, majd meglátjuk a terveket: ideje profilt cserélni a brit királyi bélyegen. Ezzel az egyetlen szellemes jelenettel tudatja velünk Peter Morgan író-kreátor, hogy a II. Erzsébet királynő uralkodását folyamatában feldolgozó A korona (The Crown) sorozat a harmadik évadához érkezett, s címszereplőjét Claire Foy helyett immár Olivia Colman játssza. Bizony, múlik az idő, s jeleket küld – kérdés, hogy észrevesszük-e.

Olvasd tovább

0

1917 (2019) / Akik már nem öregszenek meg (They Shall Not Grow Old, 2018)

írta Nikodémus

Az 1917-ről itt már írtunk.

Az első világháborúnak (ellentétben a másodikkal) nincs jól kikockázható, átélhető, vászonra vihető dramaturgiája: nincs abszolút gonosz, nincsenek meghatározó fordulatok vagy katartikus győzelmek/vereségek, csak állóháború, gáztámadás, vérszivattyú. S persze a XX. századdal kapcsolatos hamis illúziók gyors rombadőlése. Nehéz is a dolga Hollywoodnak: nem tud kerek, hepiendes sztorit faragni az első gépesített háborúból, hiába is próbálkozik. Egy új-zélandi és egy angol úr nemrég újra nekiveselkedett a kísérletnek, meglepő hasonlóságokkal: az 1917 és az Akik már nem öregszenek meg rendre technikai bűvésztrükkel varázsol, és személyes érintettséggel ríkat.

Olvasd tovább

0

Bobby Robson (2018) / Busby (2019)

írta Nikodémus

Létezik-e még klub-identitás manapság, ebben a játékosok (és ügynökeik), szponzorok és lobbiérdekek uralta futballban? A kiábrándult drukkerek hajlamosak nemleges választ adni (főként ha betekintünk a játékosügynökök machinációiba, a FIFA/UEFA masszív korrupciójába vagy a pofátlanul terjeszkedő közel-keleti mentalitásra), mégis, vagy talán épp ezért, érdemes megnézi ezt a két dokumentumfilmet egy-egy olyan emberről, aki már életében legenda lett – Sir Bobby Robson és Sir Matt Busby élettörténete olyan értékrendet közvetít, amit már alig találunk a jelenkori nemzetközi fociban. Nosztalgiázni mégis jó – vagy reménykedni.

Olvasd tovább

3

Röviden: A vágyak szigete / Úriemberek / 1917 / Jay és Néma Bob Reboot / 21 híd

írta Minime

A vágyak szigete (Fantasy Island)Jeff Wadlow (Kick-Ass 2) író-rendező-producer egy ’70-es évekbeli sorozatból készített természetfeletti „nemhorror”-filmet. Összekapott jó néhány „B” kategóriás színészt, akik meglehetősen komolyan vették a szerepüket, és így sikerült összehozniuk egy kellően feledhető élményt. A sziget egy titokzatos karibi helyszínen létezik, ahová egy nyereményjáték folytán öten érkeznek meg. Egy ingatlanügynök (Maggie Q), egy diáklány (Lucy Hale), egy rendőr (Austin Stowell), és két testvér (Ryan Hansen és Jimmy O. Yang). Mindannyian másra vágynak, és a sziget ezt teljesíti is, ám a dolgok rövidesen bizarr fordulatot vesznek, a direktor, Mr. Roarke (Michael Pena) pedig unott nyugalommal ismételgeti mottóit. Hiába érkezik egy remeteszerű idegentől – Damontól (Michael Rooker) – segítség, úgy tűnik, nincs kiút a vágyak rémálmából. Sőt, idővel egyéb furcsaságokra is fény derül, ahogyan arra is, mi a kapcsolat a szigeten tartózkodó, vágyakozó vendégek múltjában, és ki a felelős minden velük történő csínyért. Alapvetően egy kusza, horror-elemeket elvétve prezentáló klisés és buta alkotás, ami ráadásul kissé elnyújtott is. Wadlow ennél azért tud jobbat, és reméljük, törekszik is majd erre, mert ez nagyon halvány. Értékelés: 30 %

Olvasd tovább