0

Super 8 (2011)

írta Nikodémus

Mégis mit keres itt ez a film, kérdezheted, és igazad van. A Super 8, noha egy tíz évvel ezelőtti mozinyár egyik kellemes látványfilmje volt, nem nagyon ragadt meg a kollektív emlékezetben. Időről időre leadják a tévében, kedves-aranyos családi időtöltés, de semmi különös. Két mentségem van csupán, hogy tíz év elteltével írjak erről a filmről: egyrészt az, hogy akkoriban valamiért elkerülte a Filmdroid figyelmét, másrészt ha mostanában újrázzuk Joe, Alice és a többiek kalandját, rájöhetünk, milyen az, amikor JJ. Abrams formában van.

Olvasd tovább

0

Kilenc hónap háború (2019)

írta Nikodémus

Kényelmes dolog háborút nézni karosszékünkből, az otthon melegében. Fokozottan így van ez, ha a fegyveres konfliktus tőlünk messze van – legyen szó időbeli vagy földrajzi távolságról. Hisz ki ne figyelné jóleső izgalommal egy régmúlt vagy egzotikus tájakon lezajlott fegyveres összecsapás fikciós dramaturgia szerint összevágott és kielemzett, ismeretterjesztő műsorrá kerekített változatát? Épp ezért ránt ki minket komfortzónánkból Csuja László dokumentumfilmje, a Kilenc hónap háború, amelynek szűk nyolcvan percnyi játékideje elég ahhoz, hogy zsigeri élménnyé tegye a háborút nézője számára.

Némi háttérinfót a film születéséről itt olvashatsz.

Olvasd tovább

0

Az igazság bajnokai (Riders of Justice)

írta Nikodémus

Alexandriai Eukleidész óta tudjuk, a kör a legtökéletesebb mértani alakzat. Forgatható, tükrözhető bárhogy, szimmetriáját és lenyűgöző egyszerűségét sosem veszíti el. Ilyen köröket ró örömében kék biciklijével egy kislány a karácsonyi hóba filmünk zárójelenetében. Lehetne ez egy giccses családi mozi fináléja is, ám mire idáig eljutunk, már rég világos számunkra, hogy ilyesmiről szó sincs – talán csak erős idézőjelek között. A forgatókönyvíró-rendező és a főszereplő nevére pillantva persze már előre sejthettük volna a dolgot: akik másfél évtizede elhozták nekünk az Ádám almái-t, azoktól most sem várhatunk szabályos filmet. Anders Thomas Jensen és Mads Mikkelsen közös őrülete, Az igazság bajnokai (Riders Of Justice) laza, mint egy kocsmai beszélgetés, féktelen, mint egy szombat esti buli, és még szíve is van. Drámában, sötétségben és abszurd humorban megáztatott nagy szíve.

Olvasd tovább

0

Röviden: A halottak hadserege / Bűntudat nélkül / Spirál / Boss Level / Monster Hunter

írta Minime

A halottak hadserege (Army of the Dead) – Zack Snyder író-rendező, azért valljuk meg őszintén, nagyot húzott az Igazság Ligájával, ami sokak számára végre feltette őt is a rendezői térképre úgy istenigazából. Ezért is várták olyan sokan a zombis-bankrablós történetének bemutatóját, mert mindenki azt remélte, megismétli a DC-vel elért sikerét.  Az 51-es körzetben furikázó katonai konvoj balesetet szenved, és a szállított konténerből kiszabadul egy zombiszerű szupervalami, ami módszeres alapossággal teszi el láb alól a katonákat, ám valójában csak magához hasonló zombilényekké változtatja őket. Miután kellően elszaporodtak, gyakorlatilag megfertőzik teljes Las Vegas-t, és az amerikai kormány kénytelen fallal körülvenni a város maradékát, hogy a fertőzést kordában tartsák. Hosszas huzavona után az elnök úgy dönt, atomot dob a kaszinóvárosra, hiszen ez tök jó kampányfogás, és amúgy is július 4-e lesz. Azonban ahol kaszinó van, ott széf is, pénz is. Szóval Bly Tanaka (Hiroyuki Sanada) kaszinótulajdonos felbéreli a korábbi zombiirtó zsoldost, Scott Ward-ot (Dave Bautista), hogy még a zombik kinyírása előtt rabolják ki a kaszinóját, amelynek a széfjében felejtett kb. 200 millió dollárt, persze csakis a bombázás előtti napon. Ward összetoborozza régi zsoldoscsapatát, mindenkinek ígér a jutalmul szánt 50 millióból valamennyit, és belevágnak a lehetetlenbe. Átkelni Zombielanden és meggazdagodni anélkül, hogy meghalnál. A film hatalmas potenciállal bírt, de a hosszú játékidő, a „viccesen” megemlített alternatív és kihasználatlan lehetőségek nyakon öntve a túltolt érzelmeskedéssel sajnos villámgyorsan megtörik a néző lendületét. Romerói babérokra nem olyan nehéz törni, de hasonló anyagból, hasonló kultuszt teremteni ma már nem könnyű. Bautista nagyon igyekszik, hogy játékával kápráztasson el minket, de neki sem sikerül az áttörés, a többiek közül vannak, akik egész jól hozzák a karaktereiket, de még ez sem segít. Sajnos ez egy elszalasztott lehetőség Snydertől a további felemelkedésre, vagy csak beárazta magát ezúttal sokkal olcsóbbra. Egyszer nézhető. Értékelés: 40 %

Olvasd tovább

0

Kizöldül az élet – Minari (2020)

írta Nikodémus

Már tudjuk, nem tarolt az idei Oscar-átadón. Az esélyesek közé is szinte az utolsó pillanatban került, egy vírusjárvány miatt két hónappal meghosszabbított díjszezon során. Lee Isaac Chung önéletrajzi elemekből írt és rendezett filmjét végül elhomályosította A nomádok földje, mely az Amerikai Filmakadémia ítészei szerint frissebbnek, aktuálisabbnak, méltóbbnak bizonyult. De jobbnak is? A Minari semmiben sem marad el Cholé Zhao immár Oscar-nyertes alkotásától, tematikai hasonlóságai ellenére mégis gyökeresen más film.

Olvasd tovább

0

Szeretni másképp – Félreértéseink, tévelygéseink mozivásznon

Jól szeretni talán a legnagyobb művészet az életben – már ha valóban elhisszük, hogy ez földi pályafutásunk egyetlen, igazi tétje. Ez a különös, vágyakból, érzelmekből, akaratból, elkötelezettségből összeálló, hétköznapi fogalmainkkal nehezen leírható tapasztalat azonban menthetetlenül személyes: megismételhetetlen és lemásolhatatlan, sugárzását mégis megérzik rajtunk mások. Három közelmúltban bemutatott film megdöbbentő pontossággal rajzolja körbe ezt az emberi kitettségében gyönge, mégis csodás erőket mozdító szeretetet – vagy annak vacogtató hiányát.

írta Nikodémus

Olvasd tovább

0

Ígéretes fiatal nő (Promising Young Woman, 2020)

írta Nikodémus

Butaság volna tagadni, hogy a kortárs szuperhősmánia árnyékában Hollywood igenis reagál korának társadalmi (divat)kérdéseire, legyen szó a Black Lives Matter-mozgalomról (Tűnj el!, 2017) vagy a közösségi médiában elharapózó vélemény-populizmusról (Vadászat, 2020), ám az utóbbi években domináns MeToo-hullám is rendszeresen megkapja a maga (gyakran vegyes minőségű) filmográfiáját. E mozgóképek közös jellemzője, hogy a műfaji álca mögött nem is nagyon rejtegetik társadalmi üzenetüket – ahelyett, hogy a probléma mélyét feltárva elgondolkodtatnák nézőjüket. Valami ilyesmire tesz ellenben kísérletet a hívogatóan túlcukrozott, ugyanakkor üdítően szabálytalan alapszabású Ígéretes fiatal nő (Promising Young Woman), melyben három hölgy vág rendet jó adag iróniával a(z állítólag) férfiak uralta világban: az Oscar-várományos főszereplő, Carey Mulligan, rendezője, az elsőfilmes Emerald Fennell és Margot Robbie színész-producer.

Olvasd tovább

0

Mortal Kombat (2021)

írta Minime

Az eredeti két mozifilmről itt olvashatsz.

Emlékszem, amikor még kisiskolás koromban egész délutánokat töltöttem el különböző, akkor még létező (nem tudom vannak-e még) játéktermekben, ahol a Midway legújabb arcade játékával hosszú-hosszú órákat csépeltük egymást a haverokkal vagy az AI-t a single player módban. Módfelett szórakoztató volt a vadonatúj, brutális és kifejezetten látványos verekedős játék. Akkoriban még nem igazán érdekelt a bunyós részen kívül az a tény, hogy ennek a játéknak elvileg van egy története is. 1995-ben érdeklődéssel néztem a moziban az első mozivásznas feldolgozást, ami sóval elmegy kategória volt ugyan, de akkoriban még beértük ennyivel. Egy ideig követtem a hasonló című TV-sorozatot is és a YouTube-ra összedobott minisorozat részeit is láttam. Egyszerűen kíváncsi voltam, ahogy erre a 2021-es feldolgozásra is.

Olvasd tovább

0

Röviden: Tesla / A feltaláló / Zappa (2020)

írta Nikodémus

Tesla – Kevés menőbb márkanév van manapság a nehéz sorsú, közép-európai feltaláló-zseniénél: a vezetéknevét viselő techcég épp mostanában formálja újjá az autóipart (tegyük hozzá: egy meglehetősen sajátos pénzügyi modell keretében), keresztnevét szintén (el)használja valaki (erős a kamuszag – apropó, a kamu később még szóba kerül), mégis, regényes életéről alig készült nagyszabású álomgyári tanmese. A feladatra vállalkozó legfrissebb versenyző Michael Almereyda író-rendező, ám a tavalyi Sundance-en bemutatott végeredményt látva rejtély, mik lehettek a szándékai. Már az első negyedóra után elkezdünk fészkelődni: céltalan jelenetek, rejtélyes párbeszédek és látványosan olcsó vizuális effektek sorakoznak, s csakhamar a kamera felé fordul az egyik kulcsszereplő (Eve Hewson), deklamálva, hogy az iménti snitt nem is úgy történt a valóságban. És ezt még legalább háromszor eljátsszák a játékidő során… Ethan Hawke a címszerepben nem tesz mást, mint citromba harapottan hunyorít (ő lehetett a produkciót belendítő “nagy név”), Kyle MacLachlan Edisonként kedélyeskedik, de az egész film olyan, mint egy tétován botorkáló ujjgyakorlat, ami sem műfaját, sem hangütését nem találja. A lassan négy éves, hányatott sorsú Feszültség (The Current War) harmadkézből lazán körözi ezt az izzadságszagú próbálkozást. A finálé kínosan vetített képei és az elszabaduló Coelho-bölcsességek aztán végképp tanácstalanná tettek: mire volt jó ez az egész?

Olvasd tovább

0

Framing John DeLorean (2019) / Driven (2018)

írta Nikodémus

John DeLorean sztorija megfilmesítésért kiált, ahogy ez elhangzik alábbi filmjeinkben: adott a nagyot álmodó zseni, az óriásvállalat ellen küzdő kisember, szép nők és vad partik, sötét ügyletek és kokain. Az autóipar azonban valamiért rendre elkerüli az álomgyár figyelmét (a kevés kivételek közé tartozik a Rush és Az aszfalt királyai – jellemző, hogy mindkettő jobbára a versenyzésről szól vállalati machinációk helyett), pár éve mégis hirtelen két csapat is úgy gondolta, érdemes nagyvászonra vinni a többek között erdélyi magyar származású, ír gyökerekkel rendelkező autómágnás felemelkedését és bukását. A választott műfaj legalább kétféle, a minőség azonban rendben van – nem több tisztes szórakoztatásnál.

Hősünk valós sztorijáról amúgy itt és itt olvashatsz.

Olvasd tovább

0

Tüzet gyújtani jötten – Megtérés és határhelyzet jezsuita szemmel

írta Nikodémus

Jezsuita misszió egy távoli, vad vidéken? Izgalmas alaphelyzet, melyből bizsergető kalandfilmet, erkölcsi példabeszédet és komor drámát is ki lehet hozni, sőt, mindhármat egyszerre. Hollywood időről időre belefog kereszténység és egzotikum sajátos viszonyának tárgyalásába, ám az eredmény, talán részben akaratlanul is a megtérés valódi indítéka felőli faggatózássá alakul. A mély személyességgel ugyanakkor kevéssé fér össze a mozis kasszasiker, így filmjeink, A misszió (1986), A fekete köpeny (1991) és a Némaság (2016) inkább csendesen megbújnak az álomgyár perifériáján.

Az írás két korábbi kritika alapján készült: A misszió / Fekete köpeny, Némaság.

Olvasd tovább

0

Godzilla Kong ellen (Godzilla vs. Kong)

írta Minime

Az univerzum előzményei: Godzilla, Kong: Koponya-sziget, Godzilla II.

Blockbuster a láthatáron, éljen! Legendary Pictures, szörnyuniverzum, titánok csatája, ennél mi lehetne szórakoztatóbb ilyen ínséges időkben, amikor a napi betevő ízét az Operett-törzs Barátok közt-fordulatosságú epizódjai édesítik meg? Adam Wingard, remek, a csávó, akinek még nem volt jó filmje, na majd most megoldja. Félretéve ezt a kis cinikus bevezetőt, megpróbálom komolyra fordítani a kritika további részét. Rettentően egyedi ötlettől vezérelve a stúdió fejesei úgy döntöttek, a mozivásznakon és az HBO Max-on sem férhet el két alfahím (nőstény) egymás mellett, ezért tereljük össze őket, és hadd szóljon.

Olvasd tovább