2

Egy lélek távozóban – Anyám mozija (Mia Madre, 2015)

írta Nikodémus

2017-12-anyám-mozija-1

Haláltagadó korban élünk. Hősi önfeláldozást csak melodrámában vagy szuperhősfilmben tudunk elképzelni (a gonoszok számára pedig csúnya és megérdemelt pusztulást, természetesen), úgy gondoljuk, váratlan baleset csak mással történhet, s rendületlenül áldozunk az örök fiatalság hamis kultuszának: eszünk, iszunk, fogyasztunk. Hogy mennyire képtelenek vagyunk szembenézni az elmúlással, azt Nanni Moretti legújabb filmje, a nálunk advent küszöbén bemutatott Anyám mozija (Mia Madre) szelíd kíméletlenséggel mutatja be.

Olvasd tovább

0

Röviden: Megjött apuci 2. / Szingularitás / A külföldi / Bullet Head / Ne tedd le

írta Minime

0dh2

Megjött apuci 2. (Daddy’s Home 2) – Dusty (Mark Wahlberg) és Brad (Will Ferrell) kalandjai folytatódnak. Ezúttal is családi környezetben, ezúttal karácsonykor kénytelenek helytállni mint apukák. Ám dolgukat ezúttal nehezíti, hogy feltűnnek a nagypapák az ünnepekre. Kurt (Mel Gibson) és Don (John Lithgow) közös fellépése ismét előtérbe hozza az előző részben felmerült nevelési és hozzáállási problémákat, amelyekből számtalan vicces szituáció és verbális poén születik. Ahogyan a párhuzamként tekinthető Rossz anyák esetében, Sean Anders rendező a már ismert utat választotta a folytatások repertoárjából, és a régi, visszatérő színészgárdát egészítette ki néhány veterán szereplővel, ezúttal apákkal anyukák helyett. Az eredmény hasonlóképpen is működik. Megmaradtak a korábbi epizódból ismert csipkelődések és komikus jelenetek, amelyekre ezúttal az érkezők jelenléte rátesz egy lapáttal, és dőlnek a poénok. A kedves, aranyos viccektől az egészen prosztó jelenetekig. Igazából nem kapunk semmi mást, csupán az előző rész megismétlését, némileg felturbózva és kissé élesebb fokozatra állítva. Helyenként kifejezetten vicces, helyenként unalmassá váló, ám nevettetésre kellőképpen megfelelő, elvárható folytatás. Az előző részt kedvelőknek ez is tetszeni fog. Értékelés: 60%

Olvasd tovább

11

Star Wars: Az utolsó Jedik (Star Wars: The Last Jedi)

írta Nikodémus

A közvetlen előzmény VII. részről itt esett szó.

Spoilermentes kritika, a kommentekben is így kérem. Lesz majd boncolgatós kibeszélő is.

Nem vacakolok, kimondom: Az utolsó Jedik nagyjából az összes ígéretet beváltja, amit az SW-franchise Disney-bekebelezése ígért öt évvel ezelőtt. Rian Johnson végre hozzá mert nyúlni a sagához, tisztelettel bár, de alaposan megforgatta, és ezzel új szintre emelte a történetet. Az utolsó Jedik nem nosztalgia-trip, mint Az ébredő Erő, és nem is geek-service, mint a Zsivány Egyes: egy saját lábán is biztosan megálló, önálló fejezet, ami építkezik az előzményekre, és súlyos következményei lesznek az eljövendőkre.

Olvasd tovább

1

Röviden: Árulók

írta Nikodémus

2017-12-árulókSzépen gyarapodik Köbli Norbert kortárs törióra-segédanyaga: A vizsga, a Szabadság – Különjárat, A berni követ, a Félvilág és a Szürke senkik után idén is a katedra (pontosabban a tévéképernyő) elé hív, ezúttal Fazakas Péterrel együttműködve. Az Árulók az 1945-48-as koalíciós időszak végébe repít minket, ahol a párthű Illés Béla (Hegedűs D. Géza) lánya, a lelkes és naiv Tatjána (Sztarenki Dóra) színdarabot készül rendezni Guszevről, az apja által felkutatott és megírt hős orosz 48-as honvéd történetéből. Miközben az országban egyre szorul a hurok a másként gondolkodók nyaka körül, a lány számára kiderül, hogy sem a feddhetetlen orosz szabadságharcos, sem saját apja múltja körül nincs minden rendben. A hatvanperces tévéfilm hangsúlyosan annak készült, ami: ne várj látványos tömegjeleneteket, sem játékfilmes büdzsét, itt a szűk (egyre szűkülő) terek, a feszült párbeszédek és a vészjósló árnyékok dominálnak. A krimiszál kissé elnagyolt, de érthető, hiszen nem ez a lényeg: fontosabb a tragikum, ahogy a lány felismeri, nincs menekvés apja (s tulajdonképpen a párt) gyilkos szorításából. Fazakas Péter alázatos rendezésben mutatja meg a sötétség metaforikus és szószerinti növekedését, Köbli Norpert forgatókönyve pedig néhány ponton megbicsaklik ugyan, de végig feszesen igyekszik tartani a cselekményszálakat. Kicsit több játék, intenzívebb nagyjelenet belefért volna, a fojtogató atmoszféráért és a csendben csúcsra járatott fináléért viszont jár a pirospont. Döbbenet, hogy a film hőséről az 1990-es rendszerváltozásig utca volt elnevezve Budapesten: így ragadnak belénk a hamis mítoszok.

Olvasd tovább

1

Csillámpor nélkül – Rögtönzött Szerelem (The Big Sick)

írta Nikodémus

2017-12-rögtönzött-szerelem-1

Torkollhat-e önfeltáró terápiába egy stand up-műsor? Lehet-e üdvös egy súlyos betegség? Szabad-e viccelni a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokkal? Az itthon még ősz utóján bemutatott Rögtönzött szerelem (The Big Sick) – vigyázat, a magyar cím megtévesztő! – nemhogy bátran bevállalja ezeket a szituációkat, de olyan pompásan jön ki belőlük, hogy eszünkbe sem jut butuska romantikus komédiának nevezni. Michael Showalter rendezése nem is az: ízig-vérig valószerű drámával van dolgunk, olyannyira, hogy a saját igaz történetét megíró humorista, Kumail Nanjiani önmagát játssza a főszerepben. A gyors felütés után le is pereg az összes romkom-közhely a cselekményről.

Olvasd tovább

1

A Viszkis

írta Nikodémus

2017-12-viszkis-1

Nemcsak a címszereplő, A Viszkis rendezője, Antal Nimród (Kontroll, Elhagyott szoba, A szállítmány, Ragadozók) is egy kicsit népmesei figura: a tehetség megvillantása után legkisebb királyfiként indult az ígéret földjére (tarisznyájában a kitűnő Kontrollal), majd néhány tisztességes bérmunka után visszatér hazájába, hogy ott mutassa meg, mire képes. A film erre finoman rá is játszik, de nem tolja túl, ahogy hősének mítoszát, a társadalom reakcióját és az utólagos legendagyártást sem. A Viszkis kompakt, feszes, profi film. Emlékezetes élmény, és ez kevés magyar filmről mondható el.

Olvasd tovább

3

20 éves a Gattaca

2017-12-gattaca-1írta Nikodémus

A kilencvenes években benne volt a levegőben az eugenika: mindenki DNS-kijavított betegségekről meg klónozott emberekről álmodozott (vagy rettegett), sorra készültek a dokumentumfilmek és a tényfeltáró könyvek a témában. Csináltak néhány filmet is, közülük azonban messze kiemelkedik az íróként indult Andrew Niccol első rendezése, az épp húsz éve, 1997. október 24-én bemutatott Gattaca.

Olvasd tovább

5

Röviden: Űrvihar / OtherLife / Hóember / Gyilkosság az Orient Expresszen / Egyenesen át

írta Minime

GEOSTORM

Űrvihar (Geostorm) – Jake Lawson tudós (Gerard Butler) vezetésével a Föld népei műholdhálózatot helyeznek működésbe, amellyel a 2020-ra már katasztrofálissá váló földi időjárási anomáliákat és a népesség kipusztulását szeretnék megakadályozni. Azonban három évvel később a „DutchBoy”-nak nevezett szatellitrendszer meghibásodik és komoly meteorológiai csapásokat mér a Föld különböző pontjaira. Mint tervezőt és a projekt korábbi vezetőjét, az USA elnöke (Andy Garcia) Lawson-t küldi fel a projektet koordináló Nemzetközi Űrállomásra, hogy kiderítse a működési zavarok okát, megakadályozza a katasztrófát és egy esetleges Űrvihar kialakulását, amely az emberiség pusztulását idézné elő. Dean Devlin rendezői bemutatkozása elsősorban mentora (Roland Emmerich) filmjeinek nyomvonalát követve a látványos rombolásra helyezi a hangsúlyt. Nem feledkezik meg természetesen az amerikai patriotizmus felvonultatásától sem, amelyet szintén a német rendező eszközkészleteiből merített. A látvány közepes, hiszen a CGI mellett számos esetben makettekkel dolgoztak, azonban mégsem sikerül visszaadni azt a vizualitást, amit esetenként elvárhatunk egy tömeges pusztítást szimbolizáló mozitól. Butler hozza a szokásos világmegmentő formáját, vicceseket és okosakat mond, többnyire pedig rendkívül hősiesen helytáll. Feltűnik még Ed Harris, Abby Cornish és Jim Sturgess is. A film szórakoztatónak mondható, de semmilyen különleges élménnyel nem szolgál. Az ismert recept alapján kreált válsághelyzet megoldására született sci-fi történet, némi rombolási kényszerrel és összeesküvési szállal Devlin tollából és nézőpontján keresztül. Értékelés: 60%

Olvasd tovább

2

Taboo – 1. évad

írta Nikodémus

2017-11-taboo-1

1814, London a viktoriánus kor hajnalán. Csendes gyászszertartás a templom félhomályában. A rokonság halkan zokog, majd eláll a lélegzete: egy szellemalak tűnik fel az ajtóban. Peckesen besétál, s kalapját le se véve beül az egyik padba. Hidegrázós belépő – a cselekmény és maga Tom Hardy részéről egyaránt, kinek szerelemprojektje az édesapjával, Chips Hardyval és Steven Knighttal együtt megírt, Ridley Scott produceri felügyeletével megvalósított Taboo. A titokzatos férfi James Keziah Delaneyként mutatkozik be, és bejelenti igényét az elhunyt örökségére. És ekkor elszabadul a pokol.

Olvasd tovább

11

Az Igazság Ligája

írta Minime

0jl1

A DC EU Acélemberéről, a Batman Superman ellenről ,
az Öngyilkos osztagról és a Wonder Womanről itt esett szó.

Nagy remények, nagy várakozások és nagy buktatók jellemezték a DC szuperhőseinek első közös fellépését a mozivásznakon. Zack Snyder tragédiája és távozása, Joss Whedon érkezése és az utóforgatások, Henry Cavill bajuszmizériája, a hatalmasra növekedő költségvetés, mind-mind sejtettek valamit a film elkészítésének nehézségeiről. Lássuk hát, végeredményben milyen mozit is kaptunk eme rengeteg és áldozatos munka gyümölcseként. Az előzetesek és a promóció egészen jól sikerült, minden előzetes probléma ellenére is, és a filmet nagy várakozások előzték meg nézői részről.

Olvasd tovább

3

Röviden: Contratiempo (2016)

írta Nikodémus

2017-11-contratiempoEste van, egy középkorú, kimért nő (Ana Wagener) érkezik. Beszáll a liftbe, kilép a legfelső emeleti folyosón, becsönget, és rezzenéstelen arccal közli az újgazdag, meglepett ficsúrral (Mario Casas), hogy ő a védőügyvédje, úgyhogy jobb lesz, ha mindketten előveszik az őszinteség-kártyát. A nyitójelenet tárgyalótermi krimit ígér, ám végülis csak gondolatban lépünk ki a szóban forgó penthouse-ból, de egyáltalán nem baj. Ez pedig Oriol Paulo katalán rendező érdeme, aki a feszes, jól súlyozott forgatókönyvet is összerántotta, és keményen kézben tartja a szálakat. A szócsata természetesen egy bűntény körül forog, és nagy élvezet összerakosgatni a történtek legó-darabkáit némi Hitchcock-suspense árnyékában. A gyakorlottabbak persze a közepe felé már meg tudják tippelni a végső felállást, és hát a figurák is inkább olyanok, mint akiket a cselekmény rángat, semmint saját döntéseik. Az erkölcsi vonatkozásokról pedig ne is beszéljünk: alig képes megrendültséget kelteni a nézőben az elkövetett bűntény, és ahogy egy igazi posztmodern nyomozósdihoz illik: a kirakós fontosabb, mint az üzenet. Ám ha nincsenek nagy igényeink, egy elegáns, feszes csavarfilm élményével gazdagodhatunk.

A filmről korábban Koimbra írt.

Olvasd tovább

4

Röviden: Rossz anyák karácsonya / Kolosszus / Barry Seal / A széf / Aki bújt, aki nem 3.

írta Minime

badmomschristmas

Rossz anyák karácsonya (Bad Moms Christmas) – Amy (Mila Kunis), Kiki (Kristen Bell) és Carla (Kathryn Hahn) visszatért. Ezúttal a karácsonyi ünnepek forgatagában találkozunk a „rossz anyákkal”. Megfelelési kényszerük és alkalmazkodó alkalmatlanságuk okán ezúttal is számos vicces szituációt produkálnak mind önállóan, mind pedig közösen. Azonban, hogy árnyaltabb legyen a kép, ezúttal megérkeznek a történetbe a nagymamák is (Christine Baranski, Cheryl Hines és Susan Sarandon), mint az anyák anyái, akik szintén fontos mozgatórugói lesznek a humorbombáknak. Van itt minden, amit az előző rész kapcsán már láthattunk. Prosztó poénkodás, érzelmes beszélgetések, megfelelési kényszer, vicces gyerekszáj. Egészen nyugodtan kijelenthető, hogy az első résznél megismert „receptet” újraalkotva megkaptuk ugyanazt a filmet némi extra adag fűszerrel. A színészek jól érzik magukat a szerepükben, a poénok nagyobb része találó és „ül” a néző rekeszizmain. A nagymamák feltűnése és jutalomjátéka jót tesz a történetnek, különösen a kiváló komikák miatt, akik rutinosan elbohóckodnak a filmben. A film semmi mást nem tartogat, csak amit már eddig is tudtunk és ismertünk. Amerikai mintára szabott, populáris poénok közé eltemetett „mélyebb” mondanivalót, ami meglepetésünkre, talán ha pillanatokig éri el az ingerküszöbünket a folyamatos viccelődés közepette. Ezúttal is a nézőkre bízzák a készítők (Scott Moore és Jon Lucas), hogy mennyire szeretnének azonosulni ezzel az értékrenddel és szemlélettel. Aki komolyan szeretné venni a film mondanivalóját, amit pár magasztos párbeszéd formájában tálalnak elénk az ismételten csalódni fog, aki viszont csak nevetni akar és élvezni az anyák és nagymamák közös bénázását és többnyire suttyó poénkodását, az a néző mindenképpen élvezni fogja. Vígjátéknak egészen jól sikerült folytatás, természetesen az előző részhez mérten. Értékelés: 70%.

Olvasd tovább