1

Volt egyszer egy Hollywood (Once upon a Time in Hollywood)

írta Minime

Quentin Tarantino neve mindig garancia a minőségre, és korunk mozibiznisze éppen így is kezeli. Nem feltétlenül remélnek eget rengető bevételi adatokat a filmjeitől, csupán csak valami olyat, amit mástól nem mindig kapunk meg. Tisztességgel megírt forgatókönyvet, remek dialógusokat és olyan szinte már beteges erőszakot, amilyenre a példaképéül választott távol-keleti rendezők munkái adhatnak alapot. Legújabb, teljesen önállóan vászonra vitt mozija azonban – mondhatjuk – merőben eltér a megszokottaktól. Vagy mégsem?

Olvasd tovább

0

Kells titka (The Secret Of Kells, 2009)

írta Nikodémus

Popkulturális divatja ugyan már rég lecsengett, ám Írország még mindig a világ egyik legkülönlegesebb szeglete: gyönyörű zöld tájak, titokzatos kelta múlt és öntudatos (gyakran politikailag is értelmezhető) katolicizmus keveredik ennek az elnyomással és megfogyatkozással bőven megvert kis népnek a történetében, akik mostanság talán épp azért olyan nyugisak, mert mindent átéltek már. Néplélek-boncolgatásra vállalkozni persze túlzás lenne Tomm Moore és Nora Twomey sokszoros díjnyertes animációs filmjének kapcsán, de mégsem teljesen alaptalan: az épp tíz éve bemutatott Kells titka ugyanis az írek nemzeti kincse, a jelenleg Dublinban őrzött Kellsi kódex köré építi történetét.

Olvasd tovább

0

A Jamestown forgatócsapata ódákat zeng a magyar filmesekről

Sajtóhír – Magyarország pontosan olyan, mint Virginia – állítják a Jamestown alkotói, akik a magyar filmes szakembereket nemes egyszerűséggel csodálatosnak aposztrofálják. Hazánkban forgatták ugyanis a kosztümös Jamestown-sorozatot, amelynek második évada június 9-től már látható az Epic Drama csatornán.

A történet az 1600-as évek elején játszódik – Virginiában ekkor alakult meg Jamestown, az Újvilág első kolóniája. A brit gyarmatot 12 évig csak férfiak lakták – közéjük érkezett meg többek között Jocelyn, Alice és Verity, feleségjelöltként. Így indult a történelmi sorozat 1. évada, amely azóta bejárta a világot, és a producerek elmondása szerint azért működik, mert az a miliő, amit ábrázol, mindannyiunk számára teljesen idegen. A karakterek különlegesek, azonnal magukra hívják a figyelmet, az érzelmek felfokozottak, a tét magas, dráma és humor keveredik reménnyel és kétségbeeséssel. Végül pedig tanulunk belőle.

Olvasd tovább

0

Fémes íz – Chernobyl minisorozat

írta Nikodémus

Mindenkinek, aki élt egy kicsit a kelet-európai szocializmusban, megvan a saját története Csernobilról: a nyugati sajtóból táplálkozó pletykák, a hírek és álhírek (mit csináljunk a kerti salátával, szellőztessünk-e, együnk-e jódozott sót stb.), a hivatalos csatornák bornírt hallgatása, a helyszíni magyar likvidátorok vagy a hegyeshalmi vagonmosók tragédiája, a Pakssal kapcsolatban megnövekedett (egyébként alaptalan) félelmek, s mind fölött az ökölbe szorított kéz. A döbbenettel vegyes tehetetlen indulat, hogy az idióta elvtársak ezt is megtehetik: beszennyezik a fél világot, és egyszerűen nem akad annyi józan ész, ami megszólalhatna a Lenin-mosott agyakban (ne feledjük, ekkor már javában készítik elő a bős-nagymarosi agyrémet). Az HBO nem akart mozgóképes wikipédia-cikket gyártani a szörnyű katasztrófából, Craig Mazin író-kreátor pedig szerencsére eléggé őrültje volt a témának ahhoz, hogy tisztességes és pontos megfilmesítés készüljön.

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – Kinek a történelme?

Trianon, Don-kanyar, Holokauszt, 1956 és az azt követő megtorlás. A XX. századi magyar történelem nagy traumái. A múlt olyan eseményei, amelyeket máig nem dolgozott fel a társadalom; az emlékezeti munka hiánya rányomja bélyegét mindennapjainkra, tisztázatlan múltbéli történeteink nyomasztó árnyékként vetülnek a jelenre. Sokféle módja lehet a kollektív emlékezet ápolásának, a múlt feldolgozásának. A történelem megítélésének és művelésének lehetőségei átalakultak az elmúlt évtizedekben. Egyre inkább elfogadott, hogy a történelem társadalmi diskurzus, és nem kizárólag a tudományosság szűk keretei között lehet értelmezni, hanem meg lehet jeleníteni, sőt létre lehet hozni történeti narratívát más médiumon, kulturális szférában is. A dokumentumfilm az egyik lehetséges eszköz ehhez: segíthet megszabadulni a múlt nyomasztó terheitől. Ez a könyv azt vizsgálja, hogy az elmúlt harminc év magyar történelmi dokumentumfilmjei milyen szerepet játszottak a magyar nemzeti emlékezeti narratívák megfogalmazásában, az emlékezeti közösség megteremtésében, a traumák feldolgozásában.

Sárközy Réka az ELTE Bölcsészkarán és a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett diplomát. 1995 óta az OSZK 1956-os Intézet munkatársa, kutatási területe a történelmi dokumentumfilm és a történelmi fényképek. Producerként vett részt 16 dokumentumfilm elkészítésében. Az 1956-os Intézet több mint 15 000 digitális fényképet tartalmazó jelenkortörténeti fotóadatbázisának egyik létrehozója. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen doktorált 2011-ben, Elbeszélt múltjaink címmel jelent meg monográfiája a magyar történelmi dokumentumfilm történetéről. 2011 és 2014 között Bolyai János kutatói ösztöndíjas. Óraadóként tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetében és a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. (Forrás)

Sárközy Réka: Kinek a történelme? – Emlékezet, politika, dokumentumfilm, Gondolat, 286 oldal, 2018, 3400 Ft

0

Rövidfilm: Szomszédaink, a magyarok 1. – Kárpátalja

Ma van 99 éve, jövőre pedig egy évszázada lesz annak, hogy a trianoni békeszerződés folytán Magyarország gyakorlatilag önmagával lett határos. Az azóta kisebbségi létbe szorult honfitársaink hétköznapjait, küzdelmeit és örömeit mutatja be újszerűen Zámborszki Ákos rendező és Galán Angéla riporter. Íme az első epizód, amelyet hamarosan még újabbak követnek. A vállalkozásról bővebben itt olvashatsz.

0

Testvérlövészek (The Sisters Brothers, 2018)

írta Nikodémus

Lövések dördülnek a vaksötétben. Épp csak a torkolattűz parázslik fel, majd kiáltás hallatszik. Nem halálhörgés, nem is diadalüvöltés: bizonytalankodó kurjantások. Megvan? Sikerült? Hol a többi? Pár pillanatra a néző is elveszti a fonalat, aztán kiderül minden: egy éjszakai rajtaütést izgulhattunk végig. Hangzatos főcím, napszítta kopár táj vagy diadalmas filmzene helyett ilyen szokatlanul kezdődik Jacques Audiard (Halálos szívdobbanás, A próféta, Rozsda és csont, Dheepan – Egy menekült története) legújabb, Patrick DeWitt regényéből készült filmje, a március legvégén itthon is bemutatott Testvérlövészek, és a meglepetéseknek még nincs vége.

Olvasd tovább

0

Hostiles / The Rider (2017)

írta Nikodémus

A western igazi főhőse a táj. Nem a pisztolyhősök, a seriffek vagy a jámbor telepesek, hanem a végtelenbe nyúló horizont, mely egyszerre nyugtat és rémiszt. Határvidék: hívogat és fenyeget. Otthonoddá válhat, de ki is vethet magából – de csak azután, hogy megküzdöttél érte. Két, a közelmúltban bemutatott westernfilm figyelemre méltó együttállásban elmélkedik az amerikai mítosz(építés) elsődleges tárgyáról: puszta és ember viszonyáról.

Olvasd tovább

1

Hidegháború / Roma (2018)

írta Nikodémus

Egészen különös, hogy a mostanság folyton a trendiséget hajszoló Amerikai Filmakadémia két, ennyire régimódi filmet futtat az Oscar-szezonban. A botrányok, a politikai korrektség-mánia és a vastag aktuálpolitizálás hisztériájában igazi felüdülés leülni a Hidegháború vagy a Roma elé, mert régimódiságuk elsősorban nem fényképezésükben, tempójukban vagy hangvételükben áll, hanem abban, hogy képekben mesélnek. Komoly bátorságra vall ilyesmit bevállalni sztoriközpontú, direkt látványra gyúró (és CGI-licitáló) világunkban, Pawel Pawlikowski (Ida) és Alfonso Cuarón (Harry Potter és az azkabani fogoly, Az ember gyermeke, Gravitáció) mégis imponáló magabiztossággal ad leckét a filmvilágnak mozimágiából (ennek fényében pláne ironikus, hogy mexikói rendezőnk a Netflixen tündököl 10 Oscar-jelöléssel). Közös az önéletrajzi ihletettség, a választott operatőri technika, a társadalmi-közéleti hangoltság és a rajongó filmszeretet, épp csak a cselekmény játszódik a Föld két ellentétes pontján.

Olvasd tovább