0

Egy évem Salingerrel (My Salinger Year, 2020)

írta Nikodémus

A rendező egyik korábbi filmjéről itt írtunk.

Meleg színek, kellemes háttérzene, bögrényi illatos kávé és egy jó könyv – mi sem kell több egy csöndes elmélyültségben töltött estéhez. S ugyanennyi elég Philippe Falardeu Joanna Rakoff könnyed önéletrajzi lektűrjéből készült új filmjéhez is, amely értelmünk helyett beleérzésünkre próbál támaszkodni – talán túlságosan is, ám ha betekinthetünk egy menő New York-i irodalmi ügynökség kulisszái mögé, megcsodálhatjuk két kiváló színésznő finom összjátékát, és integethetünk J. D. Salingernek (persze szigorúan csak távolról), egyáltalán nem bánjuk a könnyen csúszó nyári filmélményt.

Olvasd tovább

0

Felfelé a lejtőn (The Climb, 2019)

írta Nikodémus

Furcsa dolog a barátság. Tapasztaltuk-e már, hogy a rég várt találkozás végül csalódást okozott? Készülünk, tervezünk, ám amikor végre eljön a pillanat, az első tekintetből már rádöbbenünk, hogy egy másik emberrel szorítunk kezet. S cseveghetünk mindenféléről (beleértve a melót, családi állapotunkat, a kézműves söröket vagy az időjárást), érezzük, hogy az a kamaszkori egy húron pendülés végleg elveszett. Valamiért mégsem bánjuk. Ilyesféle regisztereket szólaltat meg lelkünkben Michael Angelo Covino első nagyjátékfilmje, a két évvel ezelőtt Cannes-ban már díjazott Felfelé a lejtőn (The Climb), melynek mozibemutatóját annyi más, jobb sorsra érdemes filmmel együtt elsodorta a koronavírus-járvány.

Olvasd tovább

0

Kizöldül az élet – Minari (2020)

írta Nikodémus

Már tudjuk, nem tarolt az idei Oscar-átadón. Az esélyesek közé is szinte az utolsó pillanatban került, egy vírusjárvány miatt két hónappal meghosszabbított díjszezon során. Lee Isaac Chung önéletrajzi elemekből írt és rendezett filmjét végül elhomályosította A nomádok földje, mely az Amerikai Filmakadémia ítészei szerint frissebbnek, aktuálisabbnak, méltóbbnak bizonyult. De jobbnak is? A Minari semmiben sem marad el Cholé Zhao immár Oscar-nyertes alkotásától, tematikai hasonlóságai ellenére mégis gyökeresen más film.

Olvasd tovább

0

Staten Island királya – A kulisszák mögött

Judd Apatow sikerekben gazdag pályafutása során sok ígéretes tehetséget juttatott élete első főszerepéhez, ebben a szerencsében részesült például Steve Carell, Seth Rogen, Jonah Hill, Jason Segel, Kristen Wiig, Amy Schumer és Kumail Nanjiani. Apatow most a Saturday Nigh Live sztárját, Pete Davidsont rendezte egy olyan magával ragadó vígjátékban, amely a szerelemről, a veszteségről és a mindent gyógyító humorról szól, a történet ráadásul New York egyik legendás kerületében, Staten Islanden játszódik.

Scott Carlin (Davidson) teljesen le van fagyva, amióta hétéves korában meghalt tűzoltó édesapja. Most huszonévesen szeretne tetoválóművész lenni, de úgy tűnik, a vágyai és a valóság eléggé messze esnek egymástól. Scott ambíciózus húga, Claire (Maude Apatow) egyetemre készül, de a srác még mindig teljesen lestrapált ápolónővér édesanyjával, Margie-val él együtt (az Oscar-jelölt Marisa Tomei). Füvezik és egész nap a haverjaival lóg, miközben titokban gyermekkori barátnőjével, Kelsey-vel kavar (Bel Powley). Amikor Scott édesanyja viszonyba kezd egy szabadszájú tűzoltóval, Rayjel (Bill Burr), új fordulatot vesznek az események, mert a srácnak szembe kell néznie a gyásszal, és ki kell találnia, mihez kezdjen magával az életben.

Olvasd tovább

0

Testvérlövészek (The Sisters Brothers, 2018)

írta Nikodémus

Lövések dördülnek a vaksötétben. Épp csak a torkolattűz parázslik fel, majd kiáltás hallatszik. Nem halálhörgés, nem is diadalüvöltés: bizonytalankodó kurjantások. Megvan? Sikerült? Hol a többi? Pár pillanatra a néző is elveszti a fonalat, aztán kiderül minden: egy éjszakai rajtaütést izgulhattunk végig. Hangzatos főcím, napszítta kopár táj vagy diadalmas filmzene helyett ilyen szokatlanul kezdődik Jacques Audiard (Halálos szívdobbanás, A próféta, Rozsda és csont, Dheepan – Egy menekült története) legújabb, Patrick DeWitt regényéből készült filmje, a március legvégén itthon is bemutatott Testvérlövészek, és a meglepetéseknek még nincs vége.

Olvasd tovább

0

Önkiteljesítés felmosóval – Joy (2015)

írta Nikodémus

Ez a cikk nemrég, bő két éve íródott, ám pár dologgal még ártatlanabbak voltunk:
nem volt Weinstein-botrány,
nem volt #MeToo, és Jennifer Lawrence sem nőtt
önmagán túlmutató ikonná (avagy SJW-rá, kinek ahogy tetszik).
Érdekes lehet újraolvasni a későbbi fejlemények tükrében.

David O. Russell legújabb filmje egyszerre több is, kevesebb is egy szokványos karriertörténetnél. A címszereplője után Joynak keresztelt alkotás humoros-lendületes óda egy talpraesett háziasszonyhoz, aki tehetségével és kitartásával éri el, hogy egyáltalán életpályát választhasson magának.

Olvasd tovább

1

Amerikai pasztorál / 20. századi nők

írta Nikodémus

2017-04-amerikai-pasztorál-20-századi-nők-1

Elmondhatatlan tragédia, ha egy szülőnek el kell temetnie saját gyermekét, ám nem kisebb kín, ha kénytelen végignézni, ahogy utódja egészen más utat választ, mint amit ő adott számára példaként nevelésében. A budapesti Titanic Filmfesztiválon nemrég bemutatott Amerikai pasztorál és 20. századi nők különböző nézőpontból ugyan, de egyaránt erről az őrjítő tehetetlenségről mesél.

Olvasd tovább