2

Száz év magány (Cien años de soledad) – 1. évad

írta Nikodémus

Aki alkot, az remél. Számot vet az idővel, s művét a jövőre bízza, tűnjön az bármilyen ködösnek innen, a jelenből nézve. José Arcadio Buendía, Macondo megalapítója (Diego Vásquez) ugyanígy gondolkodik: szerelmével, Úrsulával (Jackie Quinones) nem csupán települést, hanem dinasztiát is alapítanak Gabriel García Márquez kultikus regényében, melyet hosszú, gondos előkészületek után a Netflix vitt filmre kétszer nyolcrészes sorozat formájában. A tét legalább akkora, mint amekkorát a regény merész főhőse vállalt. S az eredmény bizony egészen különlegesre sikerült.

Vérfertőző rokonszerelem kavarja fel egy kis falu nyugodt életét, amely gyilkosságba torkollik. S mivel az átmetszett torkú halott éjszakánként rendre visszajár (legalábbis az elkövetőknek biztosan), el kell indulni az ismeretlen határvidék felé. José Arcadio és Úrsula nem hezitál, egyből a távoli óceánpartot tűzi ki úticélként. Hogy a nagy víz végül felbukkan-e a láthatáron, az az elbeszélés (pontosabban egy gőzölgő láp) ködébe vész, ám új paradicsomként mégiscsak felépül egy falucska. Az édeni település úgy tűnik, az időn kívül létezik: a boldog családba egymás után érkeznek a gyerekek, de az egykor elkövetett ősbűn mindvégig ott lebeg a gyorsan gyarapodó Buendía família fölött. Egy napon vándorcigányok bűvölik el s avatják be a családfőt az alkímia rejtelmeibe, a kamaszodó fiúk nem bírnak vágyaikkal, az újszülöttek levitálnak, a zsákba csomagolt csontok zörögnek, Isten árnyát pedig kezdetleges dagerrotípiákról szeretnék főhőseink leolvasni.

Olvasd tovább

1

Beteljesedett – Dűne: Második rész (Dune: Part Two)

írta Nikodémus

Erősen SPOILERes írás.

Egy nagyszabású scifi-regényadaptációtól szokatlanul (bár a Dűne fura hagyományaihoz tulajdonképpen illeszkedve) alig bújtatott narrációval indul Denis Villeneuve gigantikus filmfolyamának második része: Irulan hercegnő (Florence Pugh), a galaxist uraló IV. Shaddam császár (Christopher Walken) lánya beszél egy aprócska felvevőbe arról, milyen hírek zavarják meg az udvar nyugalmas mindennapjait. A Harkonnenek ugyanis nem bírnak az Arrakis-i fűszerkitermelést szabotáló fremenekkel, s egyre szaporodó akcióik mögött egy ideje mintha tudatos tervezés állna. Hogy a hír igaz-e, még nem tudjuk pontosan (nesze neked, fake news-ipar…), de nem is ez a fontos, hanem a bizonytalanság, amit kelt. Pontosan ez a célja annak az embernek, akit az előző rész óta sokan halottnak hisznek, s aki egy kicsiny, fürge sivatagi kisegérről nevezi el magát.

Olvasd tovább

0

Jodorowsky’s Dune (2013) / Dune (1984)

írta Nikodémus

Eredetileg ilyenkor már az utolsó promóciós anyagokat és az első kiszivárgó véleményeket kéne olvasnunk Denis Villeneuve Dűne-eposzának közelgő második részéről, ám ha már az író- és színész-sztrájk miatt jövő tavaszra tolták a bemutatót, ismerkedjünk meg egy, pontosabban két híres-hírhedt korábbi feldolgozással, melyek akaratlanul is döntő hatással voltak a filmes popkultúrára – még Villeneuve-re is, hiába tiltakozik.

Olvasd tovább

0

Röviden: Legendás állatok: Dumbledore titkai / A szürke ember / Meggyőző érvek

írta Nikodémus

Legendás állatok: Dumbledore titkai (Fantastic Beasts: Secrets Of Dumbledore) – Nehezített örökséggel, ám sokat ígérő premisszával indult hat éve a Harry Potter-sorozat előzményének szánt franchise, ám hiába J.K. Rowling bevonása, a húszas évek nosztalgiája vagy a mugli- és a varázsvilág kontrasztjának izgalma, a Legendás állatok-sorozat a legfrissebb részt figyelve egyre céltalanabb. Úgy zörög az egész, mint egy kibelezett mákgubó: sztárját (Johnny Depp) kényszerűen lecserélték, ügyeletes rosszfiúja (Ezra Miller) botrányt botrányra halmoz, írója pedig szintén netviharba keveredett (hogy jogosan-e, az egészen más kérdés). S mintha ez a film sem találná önmagát: az előző rész nagy leleplezését megkapjuk még egyszer, jól elmagyarázva, ám az ott történtek többi része kb. semmilyen hatással nincs az itteni eseményekre. Jude Law alig tud mit kezdeni alulírt szerepével, Mads Mikkelsen mereven néz, Eddie Redmayne szokásosan pantomimeskedik egy sort, a szedett-vedett banda pedig erőtlenül próbálja megállítani az egyre nagyobb hatalomra szert tevő főgonoszt. Rowlingnak volt gondolata demokrácia és autokrácia viszonyáról, a rasszizmus különböző fokozatairól vagy az elmérgesedő konfliktusok természetéről, de egyiket sem volt képes normális (forgatókönyvi) formába önteni. A Dumbledore titkai kapkodó, ritmustalan és összecsapott – nem csodálkoznék, ha a Warner fejeseinek részéről itt és most véget is érne a történet.

Olvasd tovább

0

Top 10: John Le Carré-filmek

David John Moore Cornwell, azaz John le Carré (1931–2020). A koronavírussal terhelt idei év egyik legnagyobb vesztesége, aki megreformálta a kémirodalmat, angolosan pesszimista képet festett az ember esendőségéről, és kivívta nem csupán a nagyközönség, de írótársai csodálatát is. Nem csoda, hisz pályatársával, az általa kevéssé szívlelt James Bond-figura megalkotójával, Ian Fleminggel szemben ő tényleg tudta, miről ír – tizenhat évig a brit titkosszolgálat kötelékében dolgozott. Regényeinek filmadaptációit a legenda szerint egy mosolygós angol úr eleganciájával és határozottsággal felügyelte, s amint írott mondataira, filmográfiájára is büszke lehet. Íme tíz le Carré-kémfilm időrendben és némi bónusz, a legnemesebb forrásból.

Olvasd tovább

0

Röviden: Karácsonyi ének (2019) / Egy nagyon angolos botrány (2018) / Tudhattad volna minisorozat

írta Nikodémus

Karácsonyi ének (A Christmas Carol, 2019)Dickens regényét nagyjából ezredszerre dolgozzák fel az épp aktuális alkotók, s a népszerű kisregényből már eddig is annyiféle verziót láttunk, amiből nehéz volna “autentikusat” választani. Nem is kell: a viktoriánus korabeli Anglia nagy ismerője épp ilyen színes és sokrétű meseként képzelhette el művének világát. A BBC most az elég jó pedigréjű Steven Knight irányítása mellett gondolta újra mindenki kedvenc karácsonyi meséjét, ám jó lesz, ha vigyázunk a már beizzított családi vetítéssel: Nick Murphy rendezése minden, csak nem gyerekbarát. A háromszor egy órányi minisorozat megtartja ugyan a kisregény főbb cselekményszálait, ám bizonyos részeket alaposan továbbgondol (járunk a túlvilágon, a purgatóriumban, a múltban, a jövőben stb.), s a dialógusokat ennek megfelelően teljesen újraírja. A borzongató horrorelemek és a lélektani hitelesség a forgatókönyvíró Knight érdeme, a hangulat csillagos ötös, a színészgárda pedig elsőrangú, élen Guy Pearce-szel, aki szerencsére nem a sokszor látott morgolódós Scrooge-t akarja eladni nekünk századszorra, hanem egy rideg racionalitással érvelő, mélyen cinikus és megkövesedett lelkű figurát állít elénk. A feldolgozás nagy erénye, hogy könnyfacsarás nélkül tágítja ki főszereplője életének múltbéli történéseit, hozzájárulva annak összetett lelki portréjához, egyúttal felrajzolva a mából már idillinek láttatott korabeli Anglia nyomorgó társadalmát. Van olyan pillanat, ahol felszisszentem, hogy ez már talán túl sok (pl. a bentlakásos iskola vagy az egykori üzlettárs átejtése), de a minisorozat többnyire elegánsan simítja bele narratívájába összes innovációját. Csillogás helyett kosz, fénysorok helyett sötét árnyak – izgalmas, kijózanító interpretáció, szigorúan felnőtteknek.

Olvasd tovább

0

Tiszt és kém: A Dreyfus-ügy (J’accuse, 2019)

írta Nikodémus

Különös pályát rajzol az élet egy-egy filmnek, befolyásoló tényezőből pedig akad jónéhány mostanság. A tavalyi Velencei Filmfesztiválon Ezüst Medvét, az idei César-gálán pedig három további díjat nyert Tiszt és kém: A Dreyfus-ügy (J’accuse) ugyan jórészt a koronavírus-járvány miatt késett csaknem egy évet a magyar mozikból, igazi érdekessége azonban a rendezője: Roman Polanski. Szeptember közepétől végre itthon is megtekinthetjük a lengyel mester legújabb filmjét, amely mindkét, imént említett filmfesztiválon heves indulatokat keltett, holott első pillantásra nem tűnik többnek egy régmúltba vesző történelmi per felidézésénél.

Olvasd tovább

0

Az igazak (The Right Stuff, 1983)

írta Nikodémus

Különös rejtekutakon jár néha egy-egy film, még Hollywoodban is. Miközben a Star Wars és Michael Bay elterjesztette a jó hangos, lángcsóvákkal járó robbanást, a végtelen üzemanyag- és levegő-készleteket az űrben, született A jedi visszatér évében egy csöndes, akkurátus film az amerikai űrhajózás kezdeteiről. Ha kedvelted A számolás jogát, izgatott, miket csinál Matt Damon a Mentőexpedícióban, izgultál az Apollo 13-on vagy lenyűgözött a Csillagok között, érdemes egy próbát tenni mindannyiuk ihletőjével, a valaha volt talán legakkurátusabb űrhajózós-filmmel. Az igazak, amely bemutatása idején akkora bukás volt, hogy magával rántott egy produkciós céget, s ma már filmtörténeti mérföldkő, ezen a napon lett 35 éves.

Olvasd tovább

0

Röviden: Titokzatos folyó (2003)

írta Nikodémus

Három jóbarát (Sean Penn, Tim Robbins, Kevin Bacon) baseball-ozik Boston munkásnegyedének egyik utcáján. Hirtelen ötlettől vezérelve frissen kiöntött aszfaltozásba karcolják nevüket. A jó móka akkor szakad félbe, amikor megjelenik két mogorva rendőr, és egyiküket elviszi. Húsz évvel később egy fiatal lány holttestét találják meg a közeli parkban. A két esetet a három barát személye köti össze, kiknek élete örökre megváltozott azon a bizonyos őszi napon. Ez a komor alkonyi hangulat lengi be Clint Eastwood talán legjobb rendezését; a Dennis Lehane regényéből készült bűnügyi mozi sok-sok posztmodern elmejáték után visszatalál gyökereihez: bűn és bűnhődés anatómiáját mutatja be, s közhelyes válaszok helyett nyugtalanító kitartással kérdez. Ítélkezhetem-e a felfoghatatlan tragédia miatt józan eszét vesztett felebarátom felett? Létezik-e isteni igazságszolgáltatás ezen a földön? Mitévők legyünk, ha a sors arca groteszk vigyorba fordul?

Az idén 15 éves filmet ma a Duna TV adja 21.25-kor.

(Megjelent: Új Ember, 2018. október)

Olvasd tovább

0

Takaréklángon – Fahrenheit 451 (2018)

írta Nikodémus

Elég csak ránézni a mozibemutató-naptárra vagy a tévécsatornák és streaming-szolgáltatók idei kínálatára, hogy észrevegyük: újra divatba jött a társadalomtudatos scifi. Az okok összetettek, ám valószínűleg több ez, mint a szocio-borzongásra vágyók igényeinek menetrendszerű kielégítése: újra a korszellem részévé lett a baljós jövőtől való rettegés. A felhozatal pedig imponáló: igényes filmek (Expedíció, Hang nélkül) és sorozatok (Black Mirror, Westworld) egész sora vizslatja az emberiség rendeltetését, ám hol marad George Orwell 1984-e mellett a modern társadalmi utópiák másik nagyapjának tekinthető Fahrenheit 451? Ray Bradbury klasszikusának újbóli megfilmesítésére ezúttal az HBO vállalkozott – felemás sikerrel.

Olvasd tovább

0

The Fundamentals Of Caring előzetes

fundamentalsRob Burnett rendezése a Sundance-en mutatkozott be még januárban, a Netflix gyorsan le is szurkolt 7 millió dollárt a jogokért. Jonathan Evision regényéből készült a dráma, amelyben Paul Rudd, Craig Roberts, Selena Gomez és Jennifer Ehle játsszák a főbb szerepeket.

Rudd játssza a visszavonult írót, Bent, aki egy személyes tragédia után úgy dönt, hogy gondozóként fog dolgozni. Első ügyfele az izomsorvadásban szenvedő 18 éves Trevor. Mindkettejüknek megvan a saját baja, de együtt indulnak útnak, hogy felkeressék azokat a helyeket, ahová Trevor el szeretne jutni. Utazásuk során újra megismerik a remény és a barátság fogalmát.
Olvasd tovább

0

Lily Collins a Büszkeség és balítélet meg a zombikban

buszkesegesbaliteletKi gondolta volna, hogy Hollywood továbbra is lát fantáziát a Büszkeség és balítélet meg a zombikban (Pride and Prejudice and Zombies)?? Pláne azután, hogy a szerző, Seth Grahame-Smith tavaly két buktához is a nevét adta. Ő írta az Éjsötét árnyék (Dark Shadows) szkriptjét, majd az Abraham Lincoln, a vámpírvadász (Abraham Lincoln: Vampire Hunter) könyvét önthette forgatókönyv formába.

A Büszkeség és balítélet meg a zombik főszereplője Natalie Portman lett volna, de David O. Russell távozásával a színésznő inkább átlépett a produceri posztra. A projektet végül a Panorama Media karolta fel, vállalta, hogy összedobják a büdzsét. Gyorsan megtalálták a főszereplőt is Lily Collins személyében, aki Elizabeth Bennetet alakíthatja, a rendezői teendőket Burr Steersre, a Charlie St. Cloud alkotójára bízták. A történet a klasszikus Jane Austen regény paródiája, az élőholtak kikeltek a sírból és a Bennet lányoknak néha oda kell csapni, hogy megtisztuljon a birtok.