0

Röviden: Mielőtt megismertelek (Me Before You)

mielottmegRomantika terén újat nem tudnak (vagy esetleg nem akarnak) mutatni, így mindig a jól bejáratott panelekhez nyúlnak vissza. De szinte az is biztos, hogy akik erre a műfajra váltanak jegyet nem akarnak műjfat megreformáló filmet látni. Így az elsőfilmes Thea Sharrock-től sem várjuk, hogy meg fog döbbenteni, bár azért ettől függetlenül előfordulhat, hogy egyesek előkapják zsebkendőiket.

Will (Sam Clafin) balesetet szenved, nyaktól lefelé béna, amit érthetően nehezen visel és éppen ezért nem is viselkedik az emberekkel szívélyesen. Szülei ápolónőt keresnek mellé, Lou (Emila Clarke) jelentkezik is az állásra, hiszen égetően szüksége van a pénzre. Clarke Daenerys és Sarah Connor után teljesen más karaktert játszik. Bájos, aranyos, folyamatosan ráncolja a szemöldökét, öltözködése is kicsit vicces és olykor hülyeségeket beszél. Clafin viszont inkább szomorkás, sokszor nyers szépfiú, aki olykor el tudja engedni magát. Illenek egymáshoz, a casting rendkívül jól sikerült.

Leginkább kettejükre fókuszál a rendező, a mellékkarakterek mindegyike kedves, konfliktuskerülő és megértő, ami néha már kicsit túl sok is. Eléggé gördülékenyen halad előre a történet, Clarke és Clafin nagyon is jól mutatnak egymás mellett, bár azért kicsit furcsa, hogy mintegy varázsütésre (oké, egy feliratos film megtekintése után, ami akár felfogható az amerikai ízlés kifigurázásnak is) már abba is hagyja a morgolódást. Így aztán jöhet a könnyebb hangvétel és a humorosabb helyzetek, hogy aztán ismét dráma és a szomorúság kerüljön az előtérbe. Lehet mosolyogni és vannak bús pillanatok, egészen ügyesen adagolja a direktornő. Nyugodtan rásüthető, hogy az év legjobb romantikus filmje, bár azért a felhozatal nem volt túl erős. 75 % Olvasd tovább

1

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei (Miss Peregrine’s Home for Peculiar Children)

vandorsolyom

Valahogy úgy kezdett formát ölteni a Vándorsólyom kisasszony ötlete, amikor Ransom Riggs régi fotókat gyűjtögetve szerkesztője tanácsát megfogadva letett arról, hogy egy képeskönyvet készítsen. Riggs elnézegette az addig megszerzett anyagokat, ebből ihletett merített, azért munkatársa javaslatára inkább kitalált egy történetet, de előtte még találkozott jó néhány hozzá hasonló gyűjtővel. Így jött létre a sztori a fiúról, aki nagyapja régi képei segítségével eljut egy wales-i szigeten felépített árvaházba. A regény pedig világsiker, majd mozis alkotás lett. Olvasd tovább

8

Macskafogó (1986)

írta Nikodémus

2016-10-macskafogo-1

Legényanya? Üvegtigris? Kontroll? Ugyan… Ez az igazi magyar kultfilm: fergeteges kémfilmparódia, pimaszul összekacsintós rendszerkritika, legendás figurák, hatalmas beszólások, szállóigévé vált aranyköpések, őrületes kaland, VHS-mennyország rajzban elbeszélve. Harminc éve ezen a napon mutatták be a Macskafogót.

Olvasd tovább

1

Röviden: ARQ

arqRenton (Robbie Amell) felriad álmából, vet egy pillantást az órára, majd barátnője (Rachael Taylor) felé fordul. A következő másodpercben maszkos alakok törik rájuk az ajtót. A férfinak sikerül kiszabadulnia karmai közül, de a lépcsőn lebucskázva kitöri a nyakát. Amikor ismét magához tér az ágyában találja magát, az óra ugyanannyit mutat és barátnője is mellette fekszik. Újra maszkos alakok szakítják be az ajtót. Renton időhurokba került.

Pár millió dolláros sci-firől van szó, amely csupán néhány helyiségben játszódik, a külvilágba csak néhány perc erejéig jutunk ki. Az információfoszlányokból megtudjuk, hogy súlyos energiahiányban vagy válságban szenved a Föld és valamiféle szörnyű háborúskodás miatt eléggé lepusztult állapotban van a bolygó. Ennek kivesézésére nem sok figyelmet fordítanak, ami miatt némi hiányérzetünk lehet. Azonban sokkal nagyobb gond, hogy a Tony Elliott rendező-forgatókönyvíró nem használta ki a „Restart” adta lehetőségeket. Nem vár senki egy Idétlen időkig vagy éppen Holnap határa-szerű próbálkozást, de Renton túlságosan is kevés alkalommal él az időhurok adta előnnyel. Így csupán néhány újrakezdést élünk meg,  Elliott inkább a szereplők kapcsolatát és a problémákat mutatná be. Kiben lehetne megbízni? De azért még jobb kérdés lett volna, hogy miképp alakulna, ha másképp próbálnák meg?

Többet lehetett volna kihoznia a posztapokaliptikus környezetből, a világ bemutatásával és az időhurokból. Habár a szereplők jól játszanak, de az ARQ mégis inkább egy be nem fejezett minisorozatra hasonlít. Unalmasnak vagy túlságosan bosszantónak nem nevezhető, korrekt darab. Olvasd tovább

3

A hét mesterlövész (The Magnificent Seven)

hetmesterlovesz

Heten vannak! Heten, mint a gonoszok. Persze veszélyesek, de nem állnak a sötét oldalon, csak Bartholomew Bogue -nak és embereinek kell tőlük tartani.

Azt hiszem, hogy mostanra tényleg eljutottunk arra a pontra, hogy nagyjából csak legyintünk arra, ha bejelentenek egy remake-et. Amikor kiderült, hogy jön egy újabb Emlékmás, rengetegen kifejezték dühüket és rázták öklüket Hollywood felé. Ugyanez volt a helyzet a Robotzsaru esetében is. A Ben Hurnál éppenséggel a többség reakciója egy „Kit érdekel?” vállrándítás volt, ami eléggé meglátszott a bevételen. Azonban a Szellemirtók alaposan megkapta a magáét, sok helyen földbe is döngölték. Ezzel szemben A hét mesterlövész valahogy kitűnt a sorból, már csak Denzel Washington és Chris Pratt miatt is. Nem tűnt ördögtől való gondolatnak a tervezet. Olvasd tovább

1

Idegpálya (Nerve)

idegpposzter

Szeretünk kukkolni! Mások életét jobban megismerni, beleszólni, alakítani. A reality műsorok jó részéért is kétpofára eszi a nép, hiszen nyugodtan tud szórakozni vagy szörnyülködni mások tettein és esetleg előfordulhat, hogy még esélye is nyílik változtatni sorsuk alakulásába. És bizony szeretjük, ha a tét emelkedik, ha egyre keményebb feladatokat kapnak a show-k résztvevői. De keverjük hozzá ehhez a szintén divatossá vált mobilos programokat, amelyeket a többség élvezettel használ és nyomkod, abszolút lekötve figyelmüket. Lehet, hogy a készülékkel foglalkozva leragad egy utcasarkon hosszú időre vagy úgy tesz meg egy utat, hogy fel sem néz kijelzőről. Olvasd tovább

0

Röviden: Ip Man 3

yipmanIp Man életét csupán felszínesen ismerem (kvázi semennyire), így nem zavart, hogy a Donnie Yen főszereplésével készült film eltért a valóságtól. Kiváló harcművész jelenteket mutattak be, a drámai pillanatok is a helyén voltak. A folytatás hozta az első felvonás színvonalát, problémák nem igazán voltak vele. Eddig a Wing Tsun nagymestere megmutatta a többi kínai kollégájának, hogy mire képes, majd a japánokkal is megmérkőzött és aztán jöhetett a Kelet-Nyugat nagy összecsapása.

A harmadik történetben mintha egy-két „apró” részletről megfeledkeztek volna az alkotók, de ha a történelmi hűséget nem kérjük számon a franchise-tól, akkor ezeket is letudjuk egy gyors vállrándítással. Ip Man ezúttal a környékbeli gengszterekkel kénytelen szembeszállni, nem tetszik neki, hogy meg akarják szerezni a sulit, ahol gyermeke is tanul. De ezen kívül más gondok-bajok is akadnak, közte olyan is, amit nem lehet gyors mozdulatokkal elintézni.

ipman3kep3Az előző filmen még nem érződött, hogy nyögvenyelősen rakták össze a történetet, ezúttal már némileg látszik, hogy kicsit megizzadhattak az alkotók. Szó se róla, amikor a címszereplő megmutatja harcművész tudását egészen pompás jeleneteket kapunk. A felsorakoztatott statiszták földre rogynak a bevitt kemény ütésektől vagy megismerik a közeli fal keménységét, esetleg áttörnek pár vékonyabb deszkát. Akad itt két veszélyesebb, keményebb alak is, akik azért többet tudnak a hagyományos utcai rossz fiúnál. Mike Tysont nagy csinnadrattával reklámozták be, az egykori ökölvívóval lehengerlő és remek, sokat dob a filmen, ezért ne is menjünk bele, hogy mennyire volt szükségszerű Yip Man és Tyson találkozása. A második ellenfél (akinek hiába is nézünk utána: nem létezett) arra kell, hogy a végén láthassunk egy szintén kiválóan megkoreografált csatát.

Az Ip Man 3 egészen nagyszerű, amikor a legendás nagymester megmutatja tudását, a dráma és a cselekmény maradéka nem túl erős. Szeretném azt írni naivan, hogy csak meg akarták mutatni, hogy a Bruce Lee egykori mestere tudásával senki nem veszi fel a versenyt, de hát ezt már az előző filmekben is láthattuk. És egyúttal mintha kicsit keveset vállalna, bátortalan lenne. 65  % Olvasd tovább

1

Trumbo

trumbo

Miután a The Brave One forgatókönyve Oscart nyert, gyorsan kiderült, hogy a történetet a feketelistás, úgymond közellenség hírében álló Dalton Trumbo írta álnéven. Ezt követően egy interjút adott, Otto Preminger rendező a tévét nézve hahotázásban tört ki, miközben Trumbo éppen ecseteli, hogy az Amerika-ellenes Bizottság képtelen volt feltárni bármit is. Nem kreáltak törvényeket, nem tudtak leleplezni senkit, csak egyetlen dolgot tudtak elérni: hátráltatták az embereket a munkában. Ahhoz képest, hogy margóra tették, félreállították, mégis 2 Oscarja van. A feketelista tehát értelmetlen, csak hátráltató tényező, de ő ennek ellenére pont a hollywoodi boszorkányüldözés korszaka alatt kapott két szobrocskát is. Másokat azonban csúnyán tönkretett. Tragikomikus. Preminger rendező nem hiába nevette ki gúnyosan a a tévét, ami felért egy fityisszel a rendszer felé. Ő adott ugyanis munkát Trumbo-nak, amikor senki más nem mert. Olvasd tovább

3

Blood Father

bloodfather

John Link (Mel Gibon) anyázik és dohog, amikor lakókocsijánál megjelenik néhány fegyveres ürege és Lydiát (Erin Moriarty), a lányát akarják. A férfi nem hagyja magát, miközben a támadók egyikét megsebzi és ablakán keresztül visszalő fortyogva morog maga elé: tuti lőttek a feltételes szabadlábnak, ezért biztosan, hogy előveszik és mehet vissza a sittre.

A börtönviselt fickó egyáltalán nem szent életű. Erőszakos és csúnya múltja van, most pedig egy Isten háta mögötti lakókocsiparkban húzza meg magát. Kivette a részét jó néhány mocskos dologból és benne is volt pár randa helyzetben, szeretné is elfelejteni vagy inkább túllépni ezen. De amikor rég nem látott lánya újra feltűnik a színen a viszonylag stabil élete is fenekestül felfordul. A családi idill egy pillanatra sem valósul meg. Ugyanakkor Link nem saját magát félti és morgolódásai során sem saját magára gondol. Lydiát akarja megvédeni, még ha ez nem is látszik rajta. Olvasd tovább

2

Imperium

imperiumposter

„A legjobb történeteket az élet írja” – szokták mondogatni. És ugye mi lehet annál izgalmasabb, hogy egy fiatal, terepen tapasztalatlan FBI ügynök neonácik közé épül be annak érdekében, hogy megakadályozzon egy terrortámadást. Michael German szövetségi tapasztalatain alapszik az Imperium, aki sok-sok hónapot töltött el fajvédők között.

Nate Foster (Daniel Radcliffe) fontos feladatot kap. Az addig háttérbe szorított férfinek be kell jutnia az árjacsoportok belső köreibe, el kell érnie, hogy megbízzanak benne. Eleddig csupán a billentyűzetén pötyögött biztonságos körülmények között. A gyanú szerint ugyanis könnyen lehet, hogy bőrfejűek fejében sok ezernyi életet követelő terrorcselekmény megvalósítása fogant meg. Olvasd tovább

0

Röviden: Bármit megtehetek (Absolutely Anything)

barmitmegtehetekMonty Pyton! A csapat egykoron fenomenális filmeket készített, a Brian életéből vagy éppen a Gyalog galoppból mindmáig lehet idézgetni. Nem járt el műveik felett az idő, mostanság ugyanúgy lehet hahotázni a poénjaikon. Elég régóta nem készítettek újabb produkciót, de a Megtehetek bármit vígjáték miatt újra összegyűltek, bár jobbára csak a történet szempontjából fontos földönkívüliek hangját adták, illetve Terry Jones volt a rendező. Persze azonnal felrémlik előttünk a sok remek jelenet a régmúltból, ám kiderül, hogy jelenlétük csupán marketingfogás.

A Simon Pegg által játszott Neil tanárként próbál boldogulni, életével nem lehet elégedett. De ahogy a Minde6ó-ban, ő is olyan erőre tesz szert, aminek segítségével bármilyen kívánsága valóra válik.

absany

Te mit tennél, ha bármit megtehetnél? Nos, igen, bizonyára először jobbá tennéd a saját és a haverod életét. Mert ugye azért kicsit (vagy nagyon) önzőek vagyunk és a világ problémái csak később jutna eszünkbe. A poénok nagy része éppen ezért arra épül, hogy Neil kívánságai nem úgy mennek végbe, ahogyan azt elképzelte. Bár ezek elég nagy hányada nem talál be vagy csak egy félmosolyra futja, ugyanakkor akad néhány egészen remek jelenet is. Kate Beckinsale helyett bármely más jól kinéző színésznő beugorhatott volna, jelenléte nem oszt nem szoroz. A többi karakter pedig úgy viselkedik, mintha egy rajzfilmből lépett volna elő. Végső soron a film animációként jobban működött volna. Nagy potenciál volt a sztoriban. 50 %

0

Sing Street

írta Nikodémus

2016-09-sing-street-1

John Carney még mindig nem unja: zsinórban harmadik nagyjátékfilmje szól a zenészlét kihívásairól, rendre dallamosra hangszerelve. Legújabb filmje, az itthon augusztus derekán bemutatott Sing Street igazi nyárvégi feelgood-mozi, s a rendező nem is felejti ki kedvenc témáját a remekül összekevert hozzávalók közül: hősének most is a kispolgári lét unalma és az önmegvalósítás nagy kalandja között kell választania. A tálalást figyelve pedig mi is csettinthetünk: hiába láttuk már a bevált formátum minden elemét valahol máshol, nem tudjuk megunni.

Olvasd tovább