1

Nagypéntek éjjel – Vándorút (The Way, 2010)

írta Nikodémus

Hol lehettek a tanítványok a kereszthalálkor? Júdás már felakasztotta magát, Péter biztosan bűnét siratja távol a golgotától, Jakab és a többiek talán csüggedten húzzák meg magukat valahol, János pedig – a szeretett tanítvány – ott áll a kereszt tövében. Kétségbeesettek, hiszen mindannyian úgy érzik, felfoghatatlan sötétség borult most mindarra, amit az elmúlt három évben a megtapasztaltak a mesterrel. Van-e kiút?

Olvasd tovább

0

Ferrari: Race to Immortality / 312B: Where the Revolution Begins

írta Nikodémus

Barkarügyezés, óraátállítás, zimankó, Forma-1-es idénykezdet – jó sűrűre sikerült az elmúlt hétvége.
Midőn Hamilton, Vettel, Alonso és a többiek kocsiba szálltak Melbourne-ben,
mi nosztalgiázunk egy kicsit.

Elég ránézni a két plakátra, hogy rádöbbenjünk, bő évtized alatt anno mennyit változott az autósportok királykategóriájának becézett Forma-1 világa. Ez legalább izgalmas, ugyanis két, tavaly készült dokumentumfilmünk becsapós: azt ígéri, elvisz a Ferrari legendáriumának mélyére, ám végül mindkettő megmarad könnyed vasárnap délutáni szórakozásnak. Ami nem baj, ám a vérmes F1-szurkolókon kívül keveseket elégít ki.

Olvasd tovább

0

Örök tél

írta Nikodémus

Amikor azt hittük, holokauszt-témában nem lehet már újat mondani a mozivásznon, jött Nemes Jeles László filmje, a Saul fia, s megérdemelten vívta ki a világ megrendültséggel vegyes csodálatát. Köbli Norbert forgatókönyvíró és Szász Attila rendező (A berni követ, Félvilág) legújabb közös tévéfilmje nem tör hasonló magaslatokra, az Örök tél mégis mérföldkő a kommunizmus rémtetteiről szóló mozgóképek lassan gyarapodó sorában, mert végre nem magyaráz, hanem megmutat.

Olvasd tovább

2

Röviden: Vörös veréb / The Outsider / Gyilkolj vagy meghalsz / Expedíció / Bosszúvágy

írta Minime

Vörös veréb (Red Sparrow)Francis Lawrence rendező az Éhezők viadala után ismét Jennifer Lawrence-szel közösen készített mozit. Ismeretségük és korábbi közös együttműködésük meglehetősen sikeresnek bizonyult, ezért a Jason Matthews regényéből adaptált kémtörténet is komoly nézői várakozásokkal kellett szembenézzen. Dominika Jegorova (Jennifer Lawrence) primabalerina, az orosz balett ünnepelt üdvöskéje, egészen addig, amíg karrierjét egy szerencsétlen „baleset” tönkre nem teszi. Mivel a táncban már nem érvényesülhet és gondoskodnia kell beteg édesanyja ellátásáról is, az orosz titkosszolgálat számára kezd el dolgozni, nagybátyja Ivan (Matthias Schoenaerts) „invitálására.” Miután tanúja lesz egy gyilkosságnak, a titkosszolgálat beszervezi Dominikát a hírhedt „Veréb” programba, amelynek célja a világ legjobb ügynökeinek kiképzése. Miután Dominika teljesíti a kiképzést azonnal Budapestre küldik, ahol feladata nem más, mint lebuktatni az orosz állam legfelsőbb köreiben megbúvó téglát, akit mindeddig csak egy amerikai CIA ügynöknek, Nate Nash-nek (Joel Edgerton) fedte fel valódi kilétét. Dominika éles eszét és csáberejét felhasználva Nash bizalmába férkőzik és egymás kölcsönös „felhasználásával” megkezdődik a hajsza a titkos besúgó, a „Márvány” fedőnevű kém után. A film sajnos Lawrence szereplése ellenére sem tud igazán semmilyen új motívumot hozzátenni az eddig megismert kémfilmes klisékhez. Edgerton jelenléte szintén halovány és nem érezni a szereplők között fennálló ellentéteket, valamint az alapvető feszültséget sem. Francis Lawrence látványosan és kézenfekvően akarta vászonra vinni a sikeres regényt, azonban a próbálkozása valahogy mégis kisiklott. A meglepően erős színészgárda felvonultatása ellenére is erősen közepes mozi. Értékelés: 60%

Olvasd tovább

2

Tomb Raider (2018)

írta Minime

Amikor a megtestesült báj akcióba lendül.

A Tomb Raider reboot kapcsán a rajongói elvárásoknak nehéz megfelelni, hiszen a karakteres főhősnő megszemélyesítésére csak karizmatikus és meglehetősen nőies főszereplőt tartanak elfogadhatónak. Amikor kiderült, hogy a kalandvágyó hölgyet ezúttal a korábbi Oscar-díjas Alicia Vikander személyesíti meg, sokan talán fanyalogtak is, hiszen a színésznő eléggé madárcsontú és talán alkalmatlan az akció-orientált karaktert életre kelteni. A kevésbé ismert norvég rendező, Roar Uthaug személye sem nyerhette el túlságosan a rajongók tetszését, hiszen egy Hollywood-i debütánsról beszélhetünk személyében. Nem beszélve a korábbi filmekről, amelyek Angelina Jolie főszereplésével nem tartoztak a kifejezetten gyenge és eseménytelen játékadaptációk közé. Talán emiatt is döntöttek úgy a Warner-nél, hogy Lara Croft kalandjai ezúttal egy bevezető filmmel kerülnek felvezetésre, amely a karakter kezdeti lépéseire fókuszál az ereklyevadászat területén.

Olvasd tovább

1

Lady Bird

írta Nikodémus

Kamasznak lenni keserves, de végülis jó dolog, sulykolja belénk Hollywood immár évtizedek óta. Bár az ifjúsági scifi-k fősodorbeli divatja épp lecsengőben van, szinte nem akad olyan művészi ambíciókkal megáldott filmes Amerikában, aki ne egy felnövés-történettel szeretné letenni névjegyét. Greta Gerwig színész-rendező az Oscar-gála küszöbén, március 1-jén bemutatott debütáló nagyjátékfilmjében ki is használja rendesen a műfaj közhelyeit, a Lady Bird mégis alaposan eltér a már megszokott tinisztoriktól.

Olvasd tovább

1

Batman: Gotham by Gaslight

írta Nikodémus

Igazi csemegének ígérkezett Mike Mignola és Brian Augustyn kultikus képregényének megfilmesítése: a sötét köpenyes a múlt századelő Londonját öltő Gothamben Hasfelmetsző Jack után nyomoz. Sam Liu rendezése igyekszik hű lenni az egyébként nem túl terjedelmes alapanyaghoz, de az eredmény túl illedelmes – s így gyorsan feledhető.

Batman viktoriánus-korabeli kalandjának sava-borsát alapvetően sajátos, kissé steampunkos atmoszférája, valamint véres stílusa adja, ám a Warner Animation-nél sajnos úgy gondolták, maradnak az eddig bevált rajzstílusnál. Az eredeti képregény szikár, szálkás, hosszú árnyékokkal teli világa így alig köszön vissza a vásznon. Innen már nehéz felállni, de Liu megpróbálja, s a sztori egész jól indul: a rejtélyes Hasfelmetsző újra lecsap, s miközben a Wayne-birodalom világkiállítást rendez új csodákkal, a város sikátoraiban szembetűnő a nyomor. Főhősünk (Bruce Greenwood) nagyonis jól tudja, mi zajlik a csipkés estélyik és elegáns szalonok háttere mögött, alteregóját azonban csak módjával engedi szabadon. Le is marad pár akcióról, olyannyira, hogy gyanúba keveredik, és őt börtönzik be.

Olvasd tovább

0

Röviden: Suburbicon / Marrowbone / Szellemek háza / Gengszterzsaruk / Éjszakai játék

írta Minime

Suburbicon – Tiszta udvar, rendes ház (Suburbicon) – Isten hozta Suburbiconban. Egy tisztes, jól szituált közösségben, amely megtestesíti az amerikai álmot. Gyönyörű peremvidéki kertváros, amelyben tipikus amerikai családok élik, dolgos, ám unalmasan hétköznapi életüket. Valójában azonban a rasszizmus, csalás, szemérmetlenség és nemtörődöm kivagyiság fellegvárában. George Clooney legújabb rendezésében, amelyet a Coen fivérekkel közösen vittek vászonra, görbe tükröt tart az idealizált amerikai családmodell és társadalom szemlélet kétarcúsága elé, amelyet pikáns részletességgel és a szerzőktől már ismert és többször megvalósított fekete humorral tálal. Gardner Lodge (Matt Damon) átlagos amerikai polgár, aki nejével Rose-zal (Julianne Moore), annak testvérével, Margarettel (szintén Julianne Moore) és kisfiával él Suburbiconban. Egy békés estén két marcona férfi tör rá a családra és kábítja el őket, azonban Rose belehal a kloroform túladagolásba. Miközben a család látszólag mély gyászba zuhan, Margaret és Gardner igyekszik szert tenni a Rose haláláért járó életbiztosítás összegére, amelyből új életet kezdhetnek. Azonban hiába minden igyekezetük, a biztosítási társaság gyanút fog és nyomozni kezd. Bud Cooper (Oscar Isaac) biztosítási ügynök hamar rájön a csalásra és attól sem riad vissza, hogy megzsarolja Gardnert, ami az események morbid és sötéten vicces fordulatait idézi elő. A szereplők játéka meglehetősen kellemes, nyárspolgári szerepeikben teljesen hitelesek és a legmorbidabb humorral átitatott helyzetben is hitelesek tudnak maradni. A film rasszista felhangja egyértelműen a mellékszálon futó Mayers család epizódján keresztül kerül bemutatásra. A környezet, a látványvilág egyedi és korhű, előfordulhat azonban, hogy akinek ez a korszak illetve a mismásolt amerikai cukormázas környezet nem nyeri el a tetszését, az megosztónak fogja találni a filmet. Alapjában véve egy kellemesen morbid mozit kapunk, kiváló alakításokkal és közhelyes, kifejtetlen problémafelvetéssel, valamint sajátos humorral. Értékelés: 60%

Olvasd tovább

0

A Pentagon titkai (The Post)

írta Nikodémus

Steven Spielberg visszatért: a hat évvel ezelőtti Lincoln után kivett néhány éves szabadságát feladva 2015-től immár újra régi tempójában dolgozik. Hogy másodvirágzásával mi, nézők is jól járunk-e, más kérdés; a döntésben pedig aligha segít az idei díjszezonra pozicionált legújabb filmje, A Pentagon titkai. Az itthon február végén bemutatott alkotás becsülettel végigveszi a klasszikus újságírófilmek összes toposzát, mégis inkább fontos, semmint kiemelkedő film.

Olvasd tovább

0

Fantomszál (Phantom Thread)

írta Nikodémus

Paul Thomas Anderson már megint titokzatoskodik. Miként két előző filmje, a Master és a Beépített hiba, a Fantomszál is ellenáll a kézenfekvő értelmezéseknek, sokkal inkább atmoszférájával ragad meg, hogy aztán alig eresszen. Két világ, egy kultúrkör, visszafogott elegancia és romboló indulatok, gyalázat és megaláztatás, pillanatnyi hév és rideg örökkévalóság… és egy bizarr kékszakállú-történet.

Olvasd tovább

1

Elit játszma (Molly’s Game)

írta Minime

Aaron Sorkin „belenyúlt a tutiba.” Molly Bloom korábbi olimpiai aspiráns sízőnő, majd a hollywoodi elit és a new yorki alvilág pókerjátszmáinak szervezőjeként szerzett hírnevet. Életrajzi művét az író-rendező Sorkin szinte tökéletesen adaptálta a mozivászonra. A filmben jelen van minden, ami a kapzsi, mértéktelenül mohó és erkölcstelen viselkedésmódot példázza az amerikai felső tízezer köreiből.

Olvasd tovább

0

Battle of the Sexes / Borg/McEnroe

írta Nikodémus

A tenisz ugyebár úri sport (no és idősebb tesója, a krikett), a foci pedig a proletárok szórakozása. Ma, amikor mindkettőt (sőt, minden tévéképes sportágat) felzabálta már a szórakoztatóipar, szinte kivehetetlenek már ezek az apró különbségek, noha pár évtizede komoly jelentősége volt még mindennek. Erre világít rá két, frissen kijött teniszfilm: győzelem és vereség relativitásáról, sporton túlnövő társadalmi ügyekről regélnek, s közben finoman pedzegetik a média hatalmát is.

Olvasd tovább