5

Kincsem

írta Nikodémus

2017-12-kincsem-1

Kérdezhetnéd, hogy mire ez az írás éppen most. Hisz a film megfutotta a maga (nagyonis jó) pályáját: kilenc hónappal ezelőtti bemutatója óta 450 000 nézőnél tart, nemrég jött ki DVD-n, és hamarosan elfoglalja megérdemelt helyét a tévék ünnepi műsorkínálatában. S jól van ez így. Talán épp ez utóbbi az ürügy, hogy néhány sor mégis kerüljön a blogra Herendi Gábor filmjéről, mely tizenkilencre lapot húzva kockáztatott, és nyert.

Olvasd tovább

2

Röviden: Brazilok

írta Nikodémus

2017-12-brazilokA téma tulajdonképpen régóta ott hever az utcán, csak fel kellett volna venni, és megcsinálni. M. Kiss Csaba és Rohonyi Gábor érdeme, hogy nemcsak simán megcsinálta, hanem jól csinálta meg. Cigányság, foci, Kusturica – lehetett volna ebből sima tézisfilm, komolykodó dráma vagy polkorrekt szocio-példázat, ám rendezőpárosunk jópár tévés riport rutinjával a kezében szerencsére a vígjáték felé tereli a mozit. Adott egy falu, a tévében megy a foci-vb, s a cigánysor srácai elhatározzák, hogy beneveznek a falusi bajnokságba, jócskán megzavarva a polgármester és a helyi erős emberek nyugalmát. Megismerkedünk a magyar vidék mélyvilágával, ám M. Kiss Csaba nem tolja előtérbe a nagy tanulságokat, inkább idézőjelbe tesz és megnevettet. Ebben főszereplő a Ronádó-mezes fiúcska (Lakatos Erik) narrációja, aki humorosan kommentál akár fájdalmasan ismerős helyzeteket is. A helyi plébános, Csaba atya (Bánki Gergely) remek (s hozzá kötődik a film egyik legnagyobb fordulata), a cigányok vezéregyéniságe, Áron (Nagy Dániel Viktor) karizmatikus, Farkas Franciska jól hozza a kitörni vágyó roma csajt, Schmied Zoltán meggyőzően gonoszkodik, Fekete Ernő elegánsan játssza a megalkuvó faluvezetőt, s bár figuráik néhol kissé egysíkúak, a nézőt kárpótolja a forgatókönyv svungja és a fergeteges cameók. Remekül egyben van a Brazilok: prolisport, lelkesedés, népmesei motívumok, társadalmi érzékenység, felemelő hangnem. Nem csak nevetni, gondolkodni is tanít – ritka bravúr ez egy magát taplónak álcázó, intelligens vígjátéktól.

Olvasd tovább

2

Egy lélek távozóban – Anyám mozija (Mia Madre, 2015)

írta Nikodémus

2017-12-anyám-mozija-1

Haláltagadó korban élünk. Hősi önfeláldozást csak melodrámában vagy szuperhősfilmben tudunk elképzelni (a gonoszok számára pedig csúnya és megérdemelt pusztulást, természetesen), úgy gondoljuk, váratlan baleset csak mással történhet, s rendületlenül áldozunk az örök fiatalság hamis kultuszának: eszünk, iszunk, fogyasztunk. Hogy mennyire képtelenek vagyunk szembenézni az elmúlással, azt Nanni Moretti legújabb filmje, a nálunk advent küszöbén bemutatott Anyám mozija (Mia Madre) szelíd kíméletlenséggel mutatja be.

Olvasd tovább

0

Röviden: Megjött apuci 2. / Szingularitás / A külföldi / Bullet Head / Ne tedd le

írta Minime

0dh2

Megjött apuci 2. (Daddy’s Home 2) – Dusty (Mark Wahlberg) és Brad (Will Ferrell) kalandjai folytatódnak. Ezúttal is családi környezetben, ezúttal karácsonykor kénytelenek helytállni mint apukák. Ám dolgukat ezúttal nehezíti, hogy feltűnnek a nagypapák az ünnepekre. Kurt (Mel Gibson) és Don (John Lithgow) közös fellépése ismét előtérbe hozza az előző részben felmerült nevelési és hozzáállási problémákat, amelyekből számtalan vicces szituáció és verbális poén születik. Ahogyan a párhuzamként tekinthető Rossz anyák esetében, Sean Anders rendező a már ismert utat választotta a folytatások repertoárjából, és a régi, visszatérő színészgárdát egészítette ki néhány veterán szereplővel, ezúttal apákkal anyukák helyett. Az eredmény hasonlóképpen is működik. Megmaradtak a korábbi epizódból ismert csipkelődések és komikus jelenetek, amelyekre ezúttal az érkezők jelenléte rátesz egy lapáttal, és dőlnek a poénok. A kedves, aranyos viccektől az egészen prosztó jelenetekig. Igazából nem kapunk semmi mást, csupán az előző rész megismétlését, némileg felturbózva és kissé élesebb fokozatra állítva. Helyenként kifejezetten vicces, helyenként unalmassá váló, ám nevettetésre kellőképpen megfelelő, elvárható folytatás. Az előző részt kedvelőknek ez is tetszeni fog. Értékelés: 60%

Olvasd tovább

11

Star Wars: Az utolsó Jedik (Star Wars: The Last Jedi)

írta Nikodémus

A közvetlen előzmény VII. részről itt esett szó.

Spoilermentes kritika, a kommentekben is így kérem. Lesz majd boncolgatós kibeszélő is.

Nem vacakolok, kimondom: Az utolsó Jedik nagyjából az összes ígéretet beváltja, amit az SW-franchise Disney-bekebelezése ígért öt évvel ezelőtt. Rian Johnson végre hozzá mert nyúlni a sagához, tisztelettel bár, de alaposan megforgatta, és ezzel új szintre emelte a történetet. Az utolsó Jedik nem nosztalgia-trip, mint Az ébredő Erő, és nem is geek-service, mint a Zsivány Egyes: egy saját lábán is biztosan megálló, önálló fejezet, ami építkezik az előzményekre, és súlyos következményei lesznek az eljövendőkre.

Olvasd tovább

1

Röviden: Árulók

írta Nikodémus

2017-12-árulókSzépen gyarapodik Köbli Norbert kortárs törióra-segédanyaga: A vizsga, a Szabadság – Különjárat, A berni követ, a Félvilág és a Szürke senkik után idén is a katedra (pontosabban a tévéképernyő) elé hív, ezúttal Fazakas Péterrel együttműködve. Az Árulók az 1945-48-as koalíciós időszak végébe repít minket, ahol a párthű Illés Béla (Hegedűs D. Géza) lánya, a lelkes és naiv Tatjána (Sztarenki Dóra) színdarabot készül rendezni Guszevről, az apja által felkutatott és megírt hős orosz 48-as honvéd történetéből. Miközben az országban egyre szorul a hurok a másként gondolkodók nyaka körül, a lány számára kiderül, hogy sem a feddhetetlen orosz szabadságharcos, sem saját apja múltja körül nincs minden rendben. A hatvanperces tévéfilm hangsúlyosan annak készült, ami: ne várj látványos tömegjeleneteket, sem játékfilmes büdzsét, itt a szűk (egyre szűkülő) terek, a feszült párbeszédek és a vészjósló árnyékok dominálnak. A krimiszál kissé elnagyolt, de érthető, hiszen nem ez a lényeg: fontosabb a tragikum, ahogy a lány felismeri, nincs menekvés apja (s tulajdonképpen a párt) gyilkos szorításából. Fazakas Péter alázatos rendezésben mutatja meg a sötétség metaforikus és szószerinti növekedését, Köbli Norpert forgatókönyve pedig néhány ponton megbicsaklik ugyan, de végig feszesen igyekszik tartani a cselekményszálakat. Kicsit több játék, intenzívebb nagyjelenet belefért volna, a fojtogató atmoszféráért és a csendben csúcsra járatott fináléért viszont jár a pirospont. Döbbenet, hogy a film hőséről az 1990-es rendszerváltozásig utca volt elnevezve Budapesten: így ragadnak belénk a hamis mítoszok.

Olvasd tovább

1

Csillámpor nélkül – Rögtönzött Szerelem (The Big Sick)

írta Nikodémus

2017-12-rögtönzött-szerelem-1

Torkollhat-e önfeltáró terápiába egy stand up-műsor? Lehet-e üdvös egy súlyos betegség? Szabad-e viccelni a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokkal? Az itthon még ősz utóján bemutatott Rögtönzött szerelem (The Big Sick) – vigyázat, a magyar cím megtévesztő! – nemhogy bátran bevállalja ezeket a szituációkat, de olyan pompásan jön ki belőlük, hogy eszünkbe sem jut butuska romantikus komédiának nevezni. Michael Showalter rendezése nem is az: ízig-vérig valószerű drámával van dolgunk, olyannyira, hogy a saját igaz történetét megíró humorista, Kumail Nanjiani önmagát játssza a főszerepben. A gyors felütés után le is pereg az összes romkom-közhely a cselekményről.

Olvasd tovább

1

A Viszkis

írta Nikodémus

2017-12-viszkis-1

Nemcsak a címszereplő, A Viszkis rendezője, Antal Nimród (Kontroll, Elhagyott szoba, A szállítmány, Ragadozók) is egy kicsit népmesei figura: a tehetség megvillantása után legkisebb királyfiként indult az ígéret földjére (tarisznyájában a kitűnő Kontrollal), majd néhány tisztességes bérmunka után visszatér hazájába, hogy ott mutassa meg, mire képes. A film erre finoman rá is játszik, de nem tolja túl, ahogy hősének mítoszát, a társadalom reakcióját és az utólagos legendagyártást sem. A Viszkis kompakt, feszes, profi film. Emlékezetes élmény, és ez kevés magyar filmről mondható el.

Olvasd tovább

3

20 éves a Gattaca

2017-12-gattaca-1írta Nikodémus

A kilencvenes években benne volt a levegőben az eugenika: mindenki DNS-kijavított betegségekről meg klónozott emberekről álmodozott (vagy rettegett), sorra készültek a dokumentumfilmek és a tényfeltáró könyvek a témában. Csináltak néhány filmet is, közülük azonban messze kiemelkedik az íróként indult Andrew Niccol első rendezése, az épp húsz éve, 1997. október 24-én bemutatott Gattaca.

Olvasd tovább

5

Röviden: Űrvihar / OtherLife / Hóember / Gyilkosság az Orient Expresszen / Egyenesen át

írta Minime

GEOSTORM

Űrvihar (Geostorm) – Jake Lawson tudós (Gerard Butler) vezetésével a Föld népei műholdhálózatot helyeznek működésbe, amellyel a 2020-ra már katasztrofálissá váló földi időjárási anomáliákat és a népesség kipusztulását szeretnék megakadályozni. Azonban három évvel később a „DutchBoy”-nak nevezett szatellitrendszer meghibásodik és komoly meteorológiai csapásokat mér a Föld különböző pontjaira. Mint tervezőt és a projekt korábbi vezetőjét, az USA elnöke (Andy Garcia) Lawson-t küldi fel a projektet koordináló Nemzetközi Űrállomásra, hogy kiderítse a működési zavarok okát, megakadályozza a katasztrófát és egy esetleges Űrvihar kialakulását, amely az emberiség pusztulását idézné elő. Dean Devlin rendezői bemutatkozása elsősorban mentora (Roland Emmerich) filmjeinek nyomvonalát követve a látványos rombolásra helyezi a hangsúlyt. Nem feledkezik meg természetesen az amerikai patriotizmus felvonultatásától sem, amelyet szintén a német rendező eszközkészleteiből merített. A látvány közepes, hiszen a CGI mellett számos esetben makettekkel dolgoztak, azonban mégsem sikerül visszaadni azt a vizualitást, amit esetenként elvárhatunk egy tömeges pusztítást szimbolizáló mozitól. Butler hozza a szokásos világmegmentő formáját, vicceseket és okosakat mond, többnyire pedig rendkívül hősiesen helytáll. Feltűnik még Ed Harris, Abby Cornish és Jim Sturgess is. A film szórakoztatónak mondható, de semmilyen különleges élménnyel nem szolgál. Az ismert recept alapján kreált válsághelyzet megoldására született sci-fi történet, némi rombolási kényszerrel és összeesküvési szállal Devlin tollából és nézőpontján keresztül. Értékelés: 60%

Olvasd tovább

2

Taboo – 1. évad

írta Nikodémus

2017-11-taboo-1

1814, London a viktoriánus kor hajnalán. Csendes gyászszertartás a templom félhomályában. A rokonság halkan zokog, majd eláll a lélegzete: egy szellemalak tűnik fel az ajtóban. Peckesen besétál, s kalapját le se véve beül az egyik padba. Hidegrázós belépő – a cselekmény és maga Tom Hardy részéről egyaránt, kinek szerelemprojektje az édesapjával, Chips Hardyval és Steven Knighttal együtt megírt, Ridley Scott produceri felügyeletével megvalósított Taboo. A titokzatos férfi James Keziah Delaneyként mutatkozik be, és bejelenti igényét az elhunyt örökségére. És ekkor elszabadul a pokol.

Olvasd tovább