2

Volt egyszer egy Venice (Once Upon a Time in Venice)

onceuponatimeinvenicemagyar

Volt egyszer egy Bruce Willis. Ez a Bruce Willis csibészes mosollyal szövegelte át a leglehetetlenebb helyzeteket vagy borostás, másnapos arccal puffogtatott idézhető egysoros mondatokat, miközben levert néhány gazfickót. Nem csinált rossz filmeket, legalábbis számomra nem. Több buktába beletenyerelt, de odavoltam A kód neve: Merkúrért, tetszett A sakál és jól szórakoztam a Hudson Hawk-on. Manapság viszont unott ábrázattal eldarálja, amit a forgatókönyv vagy a rendező megkövetel tőle, felmarkolja a 4-5 millió dolláros fizetését és megy a következő „B” kategóriás förmedvénybe. Legújabb művében sikerült visszahoznia a régmúlt időszakot néhány jelenetben, ez a jó hír. A rossz, hogy ez is csak egy újabb gyengébb film. Olvasd tovább

0

47 Meters Down

47metersdownposter

Manapság ha meghalljuk, hogy cápás horror egyszerűen csak lemondóan fújtatunk egyet. Lehetne sorolni, hogy a derék B kategórián belül mozgó szakemberek milyen ötleteket találnak ki és gyártják le pár ezer dollárból. Tulajdonképpen a 47 Meters Down is elsőre egy olcsó, kifejezetten házimozis forgalmazásra készült, béna ijesztegetésekkel megpakolt filmnek látszik. Ám mégis eléggé kellemes csalódás. Aprópénzből készült ugyan, de mégis egészen jó. Nyilván nem lesz belőle klasszikus, a Cápa közelébe sem ér, de megállja a helyét. Olvasd tovább

0

Örökhagyás – Az utolsó család / Emlékképek (2016)

írta Nikodémus

2017-06-az-utolsó-család-emlékképek-1

Olykor még a mozitermekben is különös egybeeséseket produkál az élet: két lengyel film a baráti nép közelmúltjából, képzőművészet és politika, alkotás és hétköznapok, egy legendás rendezőzseni és egy ifjú titán. Idén májusban, egy hét eltéréssel mutatták be Jan P. Matuszynski Az utolsó család és Andrzej Wajda Emlékképek című filmjét.

Olvasd tovább

2

Röviden: Power Rangers

rangersmagyarposzterAmikor beharangozták, hogy hozzálátnak a Transformers filmhez a legtöbben nosztalgiával gondoltak vissza gyerekkorukra, de a hirtelen jött lelkesedés mellett azért ott volt a kétség is. Mégis hogyan fognak ebből élvezhető sztorit kifacsarni? Aztán jött az előzetes, eléggé meggyőző volt és végül a végeredmény is tetszetős volt. Ennek fényében a Power Rangers sem indult hendikeppel. Hiszen lehet, hogy a szép, színes maskarákba öltözött fiatalok némileg furcsának tűnhetnek, de azért valljuk be, hogy ütős harcművész történetet lehet mögéjük rettyinteni. Már ha akarták volna, akkor lehetett volna ilyen is.

Maga a sorozat, vagy éppen a 90-es években legyártott két film gagyi volt. Nem akarom senkinek megsérteni a lelki világát, de már akkor is világosan látszott, hogy csak 6-7 éven alattiak tudják igazán élvezni és semmiképpen sem ajánlatos most elővenni. Mivel ha valakinek egykor tetszett, eléggé esélyes, hogy az illetőnek egy szép emlékkel lesz kevesebb. Viszont maga az újabb produktumban megvolt az esély, hogy ütős, frappánsan megkoreografált bunyókat mutogassanak és a végén a Rangerek harci „járművei” egy látványos, Transformers-szerű ütközetbe induljanak.

Még a nyitány alatt is reménykedhetünk, hiszen a rendező eléggé ügyesen filmezte az autósüldözést-menekülést, rá lehetett fogni, hogy ez aztán egyáltalán nem volt rossz. De ami ezután jött, arra nincs mentség. A zűrös múltú főhősök elméláznak és drámáznak. Rajtuk múlik a világ sorsa? A felmerülő kérdéseket inkább hagyjuk, nem itt kell „de hát hogyan és miért?” értetlenkedését elsütni. Ám amikor már csak a tinik vívódását, „Jaj, nem akarom” ábrázatát látjuk a türelem is elfogy. Majd végre eljön az idő egy kis csihi-puhira, csakhogy ezzel mit sem foglalkoztak és eléggé gyatra vágói munka szemtanúi lehetünk. Lehet, hogy effektek terén nem, de azért egyes sorozatokban sokkal jobb és ütősebb bunyókat látni. Így a végeredmény tulajdonképpen nem más, mint egy tinidráma felhígítva némi sci-fivel. 20 %

Olvasd tovább

2

A múmia (The Mummy)

mumiamagyar

Prodigium – a szervezet, amelyet Dr. Henry Jekyll irányít. Mivel foglalkoznak? Magával a gonosszal. Tanulmányozzák az efféle teremtményeket, megállapítják veszélyességét, befogják, vizsgálják és ha kell, semlegesítik. Most éppen az ősi Egyiptomból származó Ahmanet (Sofia Boutella) került látókörükbe. Pont ez Jekyll irányította „intézet” lesz az összekötő kapocs az Universal által kiötlött Szörnyuniverzumnak. Számíthatunk rá, hogy a Dark Universe logója alatt érkező filmekben valamilyen szinten benne lesz a misztikus és kegyetlen, hétköznapinak nem mondható lényekre specializálódott Prodigium. Ez az elgondolás sem hathat frissnek vagy éppen újnak, hiszen a Godzillában is megjelent egy hasonló társaság. Olvasd tovább

9

Wonder Woman

wonderposter

DC EU-előzmények: Acélember, Batman Superman ellen, Öngyilkos osztag.

Valamiért ebben a nagy képregényfilmes világban leginkább a férfiak kerülnek előtérbe. Csak úgy, mint az akciók esetében, ahol néha-néha hagynak érvényesülni egy hölgyet is. A Marvelnél évekkel ezelőtt többször beszéltek arról, hogy Fekete Özvegy is kapni fog egy esélyt, de jobbára csak a szócséplés volt. Ezzel szemben a DC-nél megvonták a vállukat és bátran belevágtak a Wonder Womanbe, legalább a konkurenciával szemben legyenek valamiben különbek. Össze kellett már kapniuk magukat, hiszen a hangzatos címszavak ellenére eléggé nehezen sikerült beindítani ezt az univerzumot, hiszen a rajongók egyáltalán nem voltak kibékülve a legutóbbi próbálkozásokkal. Még véletlenül sem lehetett elkövetni egy újabb hibát, a rossz emlékű Macskanő szintjéig pedig egyáltalán nem lett volna tanácsos süllyedni. Olvasd tovább

1

Christine / Miss Sloane (2016)

írta Nikodémus

2017-05-christine-moss-sloane-1

Könnyen áltatjuk magunkat azzal, hogy az individualizmus világméretű hódításának ellenére mi azért figyelünk embertársainkra – egy-egy odafordulással, jó szóval, lelkiismeret-könnyítő apró gesztussal. Hogy mégis mennyire áthatja kapcsolatainkat a közöny, arra keserű példát ad két nő, Christine és Miss Sloane nemrég Bluray-en/DVD-n megjelent története.

Olvasd tovább

0

Az erőszak völgye (In a Valley of Violence)

valleyofviolenceposter

„Tovább mehetnék Mexikóba. Megfogadtam, hogy felhagyok a gyilkolással. De kénytelen vagyok megszegni az ígéretemet. Még nincs vége, még nincs! Rákényszerültem ismét. Nincstelenül hagytak. Én még annyit sem hagyok nekik.” – búslakodik Paul (Ethan Hawke) megölt kutyája sírjánál. Gyakorlatilag máris több mondatot ejtett ki a száján, mint a film jeleneteinek nagy részében. Nem kenyere a beszéd, jobban szeret hallgatni. De sajnálatos módon betévedt egy kicsiny városba, ahol kénytelen volt használni az öklét és az ütés elszenvedője embereivel a békebíró (John Travolta) egyértelmű parancsa ellenére a nyomába ered Paulnak. A teljesen magányossá vált alak pedig érthetően bosszút állna, amiért kicsinálták szeretett ebét. Olvasd tovább

4

Élet (Life)

lifeposter

A filmről Mini Me is írt.

Megtanulhattuk már, hogy a Mars veszélyes hely! Tudna erről mesélni Arnold Schwarzenegger és Matt Damon is. Azt is tudjuk, hogy nem érdemes semmit birizgálni, ami a vörös bolygón található vagy éppen arról származik. De ha mégis. abból csak baj lehet. Irdatlan nagy baj. Számunkra csak akkor jelent problémát, ha e mellé rendkívüli unalom társul. De ha az óvatlan karakterekért tudunk szorítani, akkor a fennálló veszély kifejezetten jól jöhet nekünk, az izgalomra és szórakoztatásra vágyó nézőknek. Még akkor is, ha cseppnyi eredetiséget sem lehet felfedezni benne. Olvasd tovább

9

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja (Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales)

karibtenberposzter

Úgy a 90-es évek végén ötlött fel a Karib-tenger kalózai gondolata, Ted Elliot és Terry Rossio vázolta a Disney számára az ötletet és 2001-ben kezdett hízni a forgatókönyv is. Ekkor még a stúdió nem tudott dűlőre jutni, hogy egy olcsóbb, „only DVD” filmet akar vagy merjen-e mélyebbre nyúlni a pénztárcában. Érthető volt a félelmük, hiszen a halálfejes lobogók inkább csak a szomáliai partok mentén voltak „népszerűek”. Ráadásul az 1995-ös Kincses-sziget kalózai óriási bukása még élénken élt az emlékezetekben. Végül merészen adtak Gore Verbinskinek 140 millió dollárt kalandos fantasy megvalósítására, ennek ellenére bemutató előtt is kevesen gondolták, hogy ebből komolyabb siker lehet. A tetszetős eredmények láttán jöttek is a folytatások, de a negyedik résznél az 1 milliárdos bevétel ellenére érezhetően elfáradt a franchise. Nem hiába kellett várni 6 évet az ötödik felvonásra, mintha a keletkezett űrt A magányos lovassal próbálta volna betömni a stúdió és az elmaradt éljenzés miatt inkább visszatértek a karibi vizekre. Jól tették. Olvasd tovább

1

Rongyosra néztük régen a Star Wars-trilógiát

40 éve mutatták be a Star Wars-t, két évre rá augusztusban pedig itthon is vetítették a mozik. Erről enyhén szólva is lemaradtam, gondolom az olvasóközönség többsége sem látta akkor a filmet. De a 80-as évek második felében már kaphatóak voltak a videókazetta-lejátszók, és bizony akkoriban szépen be is szivárogtak a másolt VHS-ek. Nyilván a tévében leadott Bud Spencer-Terence Hill összes és a kőkemény hollywoodi akciósztárok munkássága mellett helyet szorítottunk George Lucas művének és folytatásainak.

starwarsnewhope1

Még egy kis nosztalgiázás itt.

Olvasd tovább

0

Röviden: Ó, anyám (Snatched)

oanyamMi baj lehet, ha a 80-as és 90-es évek aktív, vígjátékokkal ismertté vált színésznőt és egy stand up terén jártas hölgyet teszünk bele egy filmbe? A múlt és a jelen találkozik. Goldie Hawn és Amy Schumer. Ó, igen, ebből bármi jó kisülhet… ne. De még a háttérben ott munkálkodott Katie Dippold és Paul Feig is, akik a Szellemirtók után ismét bizonyították, hogy alkotói válságban szenvednek.

Schumer karaktere Ecuadorban vakációzna, de senki nem akar vele tartani, egyedül a Hawn által játszott édesanyját tudja rávenni az utazásra. Ott azonban nem sokáig élvezhetik a pihenést, mivel elrabolják őket.

Nem árt, ha egy vígjátékban van sok-sok legalább megmosolyogtató poén és a történet szórakoztató. Nem csak arról kell szólnia, hogy a forgatás milyen rohadt jó volt (ahogy Adam Sandleréknél), hanem a közönségre is gondolni kell. Itt-ott akadnak humoros pillanatok, amelyeket kiemelve egy stand up esten elő lehetne adni vagy elmesélni, de durván félremennek a próbálkozások. Furcsa, hogy nem a fő-, hanem épp a mellékszereplők csepegtetnek némi színt a sztoriba, ők valóban képesek nevetésre késztetni, nem úgy mint a Schumer és Hawn páros. 30 % Olvasd tovább