9

Deadpool

deadpoolposzterrrrrr

Nagy lehetőségek rejlettek a Wolverine eredettörténetben, de sajnos a film eléggé félrement. A kevés értékelhető pillanatok közé tartozott Ryan Reynolds Wade Wilsonja, aki egészen jól hozta a szájmenéses vicceskedő zsoldost. Szomorú, de bármennyire is jól mutatták be a karaktert, annyira elcseszték a végére. Reynoldsék megígérték, hogy Wilson/Deadpool bizonyítási lehetőséget fog kapni, a rajongók nagyon is elégedettek lesznek. A forgatókönyvet mindenki dicsérte és éltette, kiderült, hogy minden lényeges elemet átemelték a képregényből, még a negyedik falat is ledöntötték. De a stúdió nem bízott igazán egy másodvonalbeli figurában. Aztán – ahogy Reynolds egy eseményen fogalmazott – egy seggfej kiszivárogtatta a tesztfelvelvételt és a pozitív visszajelzések hatására a Fox stúdió nagy nehezen beadta a derekát, rábólintott a filmre. Olvasd tovább

0

Concussion

concussion

Senki sem számított arra, hogy a következő Oscar sértődéssel/elégedetlenkedéssel/botránnyal kerül inkább rivaldafénybe. A konkrét ok: nem jelöltek feketéket a fontosabb kategóriákban. Arról ugyan nem esett szó, hogy kit kellene kiszorítani a nomináltak közül, de azért érezhető volt, hogy egyesek jobban örültek volna, ha nem teszi félre őket az Akadémia. Most ne menjünk bele, hogy mely fekete színészre kellett volna jobban odafigyelni, de Will Smith éppen nem tartozik azok közé, akik emlékezetes alakítást nyújtottak. És ha A boldogság nyomában vagy A hét élet drámáira gondolt vissza, hogy megéri a belefeccölt munka és nigériai akcentus elsajátítása. Ám a kritikusok egy része eléggé lehúzta a filmet és ráadásul jelölést sem kapott az Oscaron. Ha pedig nem kell aggódnia a ceremónián, akkor el sem megy. Ám jobban tette volna Smith, ha inkább egy erős filmet készít. Olvasd tovább

2

Recount (2008) / Game Change (2012)

írta Nikodémus

2016-02-recount-game-change-1

A héten megindult a versenyfutás a nyugati világ vezető nagyhatalmának elnöki székéért, legalábbis a jelöltségért. A főszereplők, Donald Trump, Hillary Clinton, Ted Cruz vagy Bernie Sanders még csak most próbálgatják erejüket, mi pedig ebből az alkalomból két tanulságos tévéfilmet veszünk elő.

24, Homeland, Kártyavár… örömmel tapasztalható, hogy az amerikai film- (pontosabban tévéfilm-)gyártásba hosszú évek naiv eszképizmusa után néhány éve visszatért a politikai reflexió. A nyugtalanítóan közeli múltról politikai filmet készíteni persze kockázatos vállalkozás: a történelmi távlat hiánya rosszul is elsülhet. Kiváltképp akkor, ha a téma eleve vitára ingerlő – ahogy azt az HBO két saját gyártású, remekbeszabott filmje, a Recount (Újraszámlálás) és a Game Change (Versenyben az elnökségért) is illusztrálja.

Olvasd tovább

0

Röviden: The Keeping Room

keepingroomEgészen ígéretes filmnek ígérkezett az amerikai polgárháború végnapjaiban játszódó dráma, amelyben két nővér és rabszolgájuk egyedül gondozzák a farmot. Férfiak híján nekik is kell megvédeni a helyet és erre szükség is van, hiszen két szökött katonának tűnő alak garázdálkodik a környéken.

Daniel Barber a Harry Brownnal megmutatta, hogy kiválóan bele tudja szőni a feszültséget a lassabb tempóba. A direktor ezúttal sem siet sehova, de a cselekmény túlságosan is lomhán halad előre. A felvezetés egyáltalán nem nevezhető rossznak, alapozásnak egészen jó, csakhogy a további történések során nem tudja elérni, hogy a főszereplők sorsáért aggódni lehessen. Nem Brit Marlingon vagy Hailee Steinfelden múlott. Előbbi nem fél bepiszkolni a kezét, ha munkáról van szó és a puskát is képes egyenesen tartani, utóbbi viszont inkább lebzselne és a szolgára hagyna mindent. Nincsenek azonos állásponton, de szeretik egymást.

Sajnos Barber nem foglalkozik azzal, hogy a két gyilkolászós férfit jobban bemutassa, nem tudjuk meg, hogy miért öldösnek és erőszakolnak meg nőket. Képtelen hatásosan bemutatni tragikus, szomorú pillanatokat, amelyekből azért akad néhány és nagyobb odafigyelés mellett elérhető lett volna, hogy összeszoruljon a néző szíve. De e mellett a tetőpontnak szánt „home invasion” után képtelen befejezni a filmet és tovább csordogál előre a cselekmény. Olvasd tovább

1

Félvilág

felvilag

Ha valaki azt mondja a S.O.S. szerelem! és a 9 és ½ randi után, hogy a forgatókönyvíró, Köbli Norbertnek átlagosnál jobb, sőt, izgalmas filmekhez lesz közé, bizony eléggé szkeptikusan, kétkedő hümmögéssel fogadtam volna. Majd 2011-ben leesett az állam A vizsga láttán. Ki gondolta volna, hogy végre láthatunk egy izgalmas magyar thrillert? Majd A berni követ után már végképp meg kellett emelnem kalapom az alkotók és Köbli előtt. Ezek fényében némiképp apró csalódás a Félvilág, ugyanakkor még így az átlag felett teljesít. Olvasd tovább

0

Szépséges fiatalság (La meglio gioventù, 2003)

írta Nikodémus

2016-01-la-meglio-gioventu-1

Azon a nyáron minden megváltozott. Matteo (Alessio Boni) és Nicola (Luigi Lo Cascio) az egyetemi vizsgák után haverjaik után indulnának, de belebotlanak egy különös szépségű autista lányba, akit el kell vinni apjához. A vállalkozás csupán félig-meddig sikerül, a könnyű mediterrán levegő csak úgy izzik a fiatalok között, aztán az idősebbik testvér egyszer csak hirtelen eltűnik. Később mindhárman életük sorsfordító eseményeként tartják számon azt a búcsúzás nélküli elszakadást. Így illan el a Szépséges fiatalság: az élet megy tovább, rendületlenül.

Olvasd tovább

1

Good Kill

goodkill1

A háború nagy üzlet és mivel a fogat fogért-elvet követi, aki csak teheti, így még véletlenül sem érvényesül a „Ha valaki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel”-hozzáállás. Lehet, hogy szomorú vagy éppen egyenesen tragikus, de ha egy országnak van rá lehetősége, akkor bizony megtorolja a rajta esett sérelmeket. És ha eltelik némi idő, akkor már az sem számít, hogy ki kezdte és miért. Beindult a nagyipar, nincs megállás, felhasználják a régen porosodó muníciót és legalább az új technológiákat is lehet tesztelni. Olvasd tovább

0

Röviden: 400 Days

400daysNégy asztronautát zárnak össze 400 napra egy kísérlet erejéig, a föld alatti szimulációban azt vizsgálják, hogy miképp hathat az emberre az űrutazás egy távoli bolygóra. Matt Osterman író-rendezőnek volt egy jó ötlete, de fogalma sem volt róla, hogy milyen irányba induljon el. Legyen sci-fi? Lélektani dráma? Feszült thriller? Posztapokaliptikus beütés? És végül úgy határozott, hogy az összes elgondolását belepasszírozza a történetbe. Ennek hatására az egész inkább egy katyvaszra hasonlít. Toldozott-foltozott fércművet adott ki kezei közül. Bosszantó, hogy a karakterekkel sem tud mit kezdeni. Jó lett volna látni, hogy miképp alakul a négy főszereplő közötti kapcsolat, miképp fordulnak magukba, mikor kezdenek igazán becsavarodni. Miért is kellene foglalkozni lelkiállapotukkal? És miért nem tudnak ésszerűen viselkedni? A sztoriról rendkívül süt, hogy nem volt pénz rá, mintha a forgatócsoport otthonról hozott volna minden tárgyat a munkálatokra. A szimuláció helyszíne nagyon rosszul mutat, a berendezések és az eszközök is filléres kacatoknak látszanak. Ami végső soron nem lenne probléma, hiszen egy lelkes amatőr is tudna hangulatos filmet készíteni. Legvégül pedig eléggé bosszantó, hogy kispórolták a válaszokat. Esetleg még rá lehetne fogni, hogy a nézőre vín bízva, hogy mit tesz hozzá és mit gondol, de szemernyit sem mozgatja meg a fantáziánkat. Olvasd tovább

2

Pawn Sacrifice

pawnsacrifice

A sakknak is megvannak a maga rajongói, a tömött nézőtéren lélegzetvisszafojtva várják, hogy mi lesz a következő lépés. Hosszú percekig, olykor fél vagy órán keresztül sem történik semmi, majd az egyik játékos előrébb tolja a bábúját.

Családtagként vagy esetleg rajongóként esetleg el tudom képzelni, hogy feszülten várjam az újabb megmozdulást. De igazság szerint a sakk pont az a sportág, ami egy átlagos szemlélőnek unalmas, talán túlságosan is az. Két ember ül egy tábla mellett, kattognak az agykerekeik, a profik pedig jó előre kigondolnak több lépést és belekalkulálják az ellenfél várható válaszát. Éppen ezért lehetett akármekkora meccs 1972-ben, eléggé szkeptikusan álltam hozzá, hogy ebből egy jó filmet ki lehet hozni. Ráadásul úgy, hogy Bobby Fischerrel sem lehet könnyedén azonosulni? Ha valaki úgy érez, mint én, akkor kellemesen csalódni fog. Olvasd tovább

2

A keresés / Beasts Of No Nation

írta Nikodémus

2016-01-the-search-beasts-of-no-nation-1

Drónvezérelt videójáték-öldöklések bizsergető akciózenére vágva, kellemesen kerek tudósításokba csomagolva – ez jutott a mi generációnknak a háború élményéből. S míg az élő egyenesben közvetített helyi konfliktusok borzalmaitól érzelmileg, az instant szakértői álláspontok és nagyhatalmi érdekek szövevényétől pedig intellektuálisan tompulunk el ebben a média-túladagolásban, rég elfelejtettük, hogy a mozgóképnek még lehet felrázó, katartikus hatása. A tavaly év végén bemutatott A keresés (The Search) és a Beasts Of No Nation (magyarul Hontalan bestiák) márpedig erre a nehéz feladatra vállalkozik: hogy megdöbbentsen minket.

Olvasd tovább

0

Creed – Apollo fia (Creed)

creed

„0 pont” – mondta Sylvester Stallone egy interjúban, amikor rákérdeztek miképp értékelné a Rocky franchise részeit és nem csinált titkot, hogy az ötödik filmről nincs jó véleménye. Kapóra is jött egy újabb film gondolata, amikor karrierje feltámasztásán gondolkodott. De sokakkal ellentétben nem egy erőltetett, izzadságszagú filmet hozott össze, a Rocky Balboa nagyon is jó volt, méltó lezárásként lehetett volna tekinteni rá. És ugye Stallone 70 évesen már ne bokszoljon. Amikor jött a hír, hogy jön a spin off, talán sokan lemondóan legyintettek. Csakhogy a Creed meglepően jól sikerült és az Olasz csődör is boldogan fog visszagondolni rá. Olvasd tovább

0

Röviden: Solace

solaceposterrrA Hetedik után mindenki elégedetten dőlt hátra. A stúdió fejesei a szép bevételen legeltették a szemüket, a színészek és a rendező a hírnevét öregbíthette a thrillerrel és a nézők is magasztalták a remek filmet. Később a New Line berkein belül elgondolkodtak a következő részen és amikor befutott hozzájuk egy forgatókönyv, amelyben látnoki képességgel bíró doktor próbál elkapni egy raginált sorozatgyilkost kiadták a utasítást, hogy írják úgy át, hogy el lehessen adni folytatásnak. David Fincher ezt látva közölte, hogy előbb nyomna el a szemén egy csikket, minthogy belevágjon az Ei8ht-be. Belátta a stúdió is, hogy nem kellene erőlködniük, de azért az eredeti szkriptből csak elkészítettek egy filmet.

Sorozatgyilkos szedi áldozatait, a bizarr eseteket Joe Merriweather (Jeffrey Dean Morgan) és Katherine Cowles (Abbie Cornish) vizsgálja. Előbbi vonja be az ügybe régi ismerősét, a magányosan éldegélő, a múltján rágódó John Clancy-t (Anthony Hopkins), aki úgymond „lát” dolgokat és bizony vele ki tudnák lendíteni a holtpontról a nyomozást. Az öreg férfi vonakodva bár, de segít.

A történet eléggé érdekes, csak éppen nem tudták izgalmasan tálalni. Sőt, a brazil Afonso Poyart félvállról vette a munkáját, hiszen a felvetett „nézetkülönbségeket” nem tudja érdekfeszítően tálalni. Pedig a természetfelettit kezdetben elutasító Cowles és az olykor kissé faragatlanul viselkedő Clancy között kialakulhatott volna néhány remek, feszült vagy éppen viccesen hangzó párbeszéd, de a témát csak felszínesen érintik. A gyilkos indítéka pedig morális kérdéseket vethetett volna, amely hallatán akár magunkba mélyedtünk volna. Azonban ezt sem sikerült ügyesen kibontani vagy tálalni. Anthony Hopkins viszi a hátán a filmet, aki ezúttal is remek, de Morgan és Cornish halovány, Colin Farrell pedig eléggé gyengén teljesít. A Solace-ból többet is ki lehetett volna hozni, sokkal többet. Olvasd tovább