írta Minime
Meg – Az őscápa (The Meg) – Jonas Taylor (Jason Statham) mélységi vízimentő, aki egy akció során feláldozza társai életét azért, hogy a már kimentett emberek életét megóvja. Az esetet követően visszavonul, amíg egy mélytengeri kutatóállomás személyzetének tagjai meg nem keresik egy mentés érdekében. A tudósok egyébként a mélytengeri élővilág reprezentánsait kutatják. Egykori neje, Lori a Mariana-árokba történő merülést követően a mélyben ragad, és csak Jonas képes őt megmenteni. Felkérik, odamegy és ment, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Közben érzelmi köteléket alakít ki, Dr. Minway Zhang (Winston Chao) lányával, Suyin-nel (Li Bingbing) és annak kislányával, hogy kellően szükséges emocionális motivációja is legyen a filmnek. Találkozik egykori megmentettjével, Dr. Heller-rel (Robert Taylor) aki nem javasolja Taylor alkalmazását. Miközben áldozatok kerülnek az étlapra és mindenki moralizál, kiderül, hogy egy Megalodon, azaz egy őskori óriáscápa jutott át a mélytengeri árok jégrétegén, amely a felszínen azonnal csúcsragadozóvá válik, és természetesen meg kell állítani. Jon Turteltaub filmje igazából el sem tudja dönteni, mit is akar a nézőktől, hiszen horrornak gyenge, vígjátéknak is, ám arra tökéletesen alkalmas, hogy Statham one-man-showját megalapozza. Gyakorlatilag a Szikla nyomdokain haladva, aki éppen felhőkarcolókban hadakozik és ment, Jason barátunk sem tesz mást, mint ékes bizonyítékául szolgál annak, hogy mekkora dilemmában is lennénk, ha a világ megmentésre szorulna, ugyanis nem tudjuk eldönteni, őt vagy Johnson-t kérjük-e fel eme nemes feladatra. A film se nem látványos, se nem ijesztő, se nem komoly, csak van. Van a vízben és elúszkál olyan bődületes logikátlanságoktól hemzsegő történetként, amit már nagyon sokszor láthattunk. Az egyébként sokszor jogosan lehúzott Háborgó mélység című alkotás azért jobb ettől. Ruby Rose például elfelejthetné a színészettel való próbálkozásait. Értékelés: 50%











