kritika

0

Merülés a szerelembe (Submergence)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Wim Wenders zseni: örökre beírta magát az egyetemes kultúra nagykönyvébe. Skarlát betű-adaptációja, a Párizs, Texas és még vagy tucatnyi filmje remekmű, s mind közül a legnagyobb a Berlin felett az ég. Ismerek valakit, aki minden évben rituálisan megnézi egy művészmoziban. Mert kapaszkodót nyújt, reményt ad. Persze ahogy minden, a film médiumáról következetesen gondolkodó alkotó, az idősödő Wenders fejében is megfordult már a gondolat, érdemes-e egyáltalán játékfilmet forgatni: kétségeire bizonyíték az utóbbi évek szaporodó dokumentumfilm-termése. Mostanság viszont gyors egymásutánban háromszor is fikciós történet felé fordult a német rendező: legújabb filmje, az itthon még június végén bemutatott Merülés a szerelembe (Submergence) szinopszisa komoly ambíciókról árulkodik.

Olvasd tovább →

2

A Hangya és a Darázs (Ant-Man and the Wasp)

Publikálta Minime

írta Minime

Az első részről errefelé esett szó.

2018-ban a „legkisebb” Marvel hős is megkapta folytatását. A Hangya ezúttal Darázzsal az oldalán néz szembe az ellennel, és a nézők választ kapnak arra is, miért maradt ki Scott Lang karaktere a Bosszúállók: Végtelen háborúból. A filmet Peyton Reed jegyzi rendezőként ismét, aki már az első résszel sem okozott csalódást. Ezúttal már tágabb mozgástérrel és karakterkészlettel tudott dolgozni, hiszen az eredettörténet után már egy új kaland megfilmesítésébe vághatott bele. Nézzük, hogyan is sikerült a második „hangyás” történet.

Olvasd tovább →

0

Durrellék – 1-3. évad

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Hiába a birtoklásáért folytatott számtalan tengeri csata és kalandos hódítás, a nem különösebben szokatlan élővilágú Korfu szigetét egy megrögzött pacifista és állatbolond tette világhírűvé: Gerald Durrell. A Családom és egyéb állatfajták, valamint két további regénye, melyek a szigeten töltött gyermekéveiről szólnak, letehetetlen olvasmány: azonnal kedvet csinál a mediterrán klímájú, kellemesen bohó életvitelű sziget meglátogatásához. Jár is szorgosan turisták hada, hogy megízlelje a forró szél és az égszínkék tenger könnyű illatát, az itthon maradóknak pedig remek kárpótlás az Independent Television (ITV) felügyeletében elkészült Durrellék sorozat, mely két évadnyi Duna TV-s sugárzás után most az HBO-n folytatódik.

Olvasd tovább →

0

Röviden: Sicario 2. / Haverok harca / Szupercella 2. / Sötétségben / Gringo

Publikálta Minime

írta Minime

Sicario 2. – A zsoldos (Sicario: Day of the Soldado) – Stefano Sollima folytatása Denis Villeneuve kult-klasszikussá vált kartellfilmjéhez. Ezúttal egy Kansas Cityben elkövetett merénylet folytán kérik Matt Graver (Josh Brolin) és csapata segítségét a kormány részéről, amelynek célja a kartellek szerepének felgöngyölítése az iszlamista terroristák USA-ba történő becsempészésében. Matt és csapata természetesen Alejandro Gillick (Benicio del Toro) segítségével igyekszik belső háborút kirobbantani a Metamoros és Juan Reyes kartelljei között merénylettel és utóbbi lányának, Isabelának (Isabela Moner) elrablásával. Alejandro különösen érintett a tervben és annak végrehajtásában, hiszen családja haláláért közvetve Reyes is felelős. Az akció szigorúan titkos körülmények között zajlik, ám az elrabolt kislány és a kormány miatt teljesen kisiklik. A csapat teljesen magára marad, és Matt-nak, valamint Alejandro-nak szembe kell néznie az emberkereskedők és a korrupt rendőrök csapataival. Sollima folytatása alapvetően teljesen korrekten fűzi tovább Villeneuve sztoriját, illetve helyezi azt új kontextusba. Ugyanakkor azt a különleges atmoszférát, amelyet az előző felvonás teremtett, képtelennek bizonyul újrateremteni. Ezt talán betudhatjuk annak, hogy az előző rész újszerű és sajátos ábrázolásmódja, tematikája és nyíltsága nyomán ilyen komorságú filmben nehezebb új arculatot kreálni. Ha az első rész nem lenne, ez a film lenne a helyén, ugyanis megvan benne a potenciál, működőképes, de sajnálatos módon csak második része egy olyan filmnek, amelynek készítői annyira magasra rakták a mércét, hogy azt szinte lehetetlen megugrani. Ennek ellenére nem okozott csalódást. Brolin és del Toro teljesen hitelesek maradtak az előzőekhez képest is. Az alakítások, a zene, a látvány és a hangulat is megidézi Villeneuve-öt, talán kissé túlságosan is, ezért kapott másutt elmarasztalóbb kritikákat. Értékelés: 80%

Olvasd tovább →

0

Az élet napos oldala (Solsidan)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Itt a (tavaszt máris átugró) nyár, tombol a hőség és a focivébé, minden könnyed és illatos: ilyenkor mi is szeretjük becsapni magunkat – egy kicsit. Épp csak annyira, amennyire Felix és Max Herngren, a hazai mozikban június derekán bemutatott Az élet napos oldala (Solsidan) rendezői teszik: ártatlan komédiázásnak álcázzák filmjüket, mely tulajdonképpen kerülő úton járja be a szappanoperák forgatókönyvírói által rendelt közhelyeket.

Olvasd tovább →

0

Röviden: Túl szexi lány / Szűzőrség / Kaliber / A mészárlás / TAU

Publikálta Minime

írta Minime

Túl szexi lány (I Feel Pretty) – Abby Kohn és Marc Silverstein komédiája a nők önbizalomhiányáról, annak leküzdéséről és az egymás közötti versengésről. Renee Bennett (Amy Schumer) molett, ám vicces és értelmes hölgy, aki a Lily LeClaire illatszer- és divatház informatikai alkalmazottja. Egy dohos pincében dolgozik, de ennél jóval többre vágyik, miközben folyamatosan kisebbrendűségi komplexusával küzd a külseje miatt. Egy edzőtermi baleset következtében azonban levetkőzi ezt a gátat, ahogyan erkölcseit és gátlásai többségét is, és beleveti magát az életbe. Önbizalomtól duzzadó, új, ám a régi stílusjegyekkel ötvözött karaktere meghozza neki a sikert, mind a munkában, mind pedig a magánéletben. Sikeresen felküzdi magát a cég recepciós pozíciójáig, majd onnan egyre feljebb is, miután elnyeri Avery LeClaire (Michelle Williams) cégtulajdonos barátnői szimpátiáját. A film egy könnyed, rózsaszín hancúrozás a mesebeli egyszarvúak világában, ahol mindenki lehet, ami szeretne, ha megvan hozzá az önbizalma, és remek szórakozást is nyújt elsősorban a komédiakedvelő női nézők számára. Azért nehogy a férfiakat kirekesszék a film megtekintéséből, sikerült belecsempészni Naomi Campbell ex-modell-t és Emily Ratajkowski-t, aki jelenleg is a kifutók sztárja. Egyestés, helyenként vicces attitűdzavar, amely azonban a lejjebb tárgyalt Szűzőrséghez hasonlóan megreked az elalvás előtti szórakoztatás szintjén. Értékelés: 50%

Olvasd tovább →

0

Takaréklángon – Fahrenheit 451 (2018)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Elég csak ránézni a mozibemutató-naptárra vagy a tévécsatornák és streaming-szolgáltatók idei kínálatára, hogy észrevegyük: újra divatba jött a társadalomtudatos scifi. Az okok összetettek, ám valószínűleg több ez, mint a szocio-borzongásra vágyók igényeinek menetrendszerű kielégítése: újra a korszellem részévé lett a baljós jövőtől való rettegés. A felhozatal pedig imponáló: igényes filmek (Expedíció, Hang nélkül) és sorozatok (Black Mirror, Westworld) egész sora vizslatja az emberiség rendeltetését, ám hol marad George Orwell 1984-e mellett a modern társadalmi utópiák másik nagyapjának tekinthető Fahrenheit 451? Ray Bradbury klasszikusának újbóli megfilmesítésére ezúttal az HBO vállalkozott – felemás sikerrel.

Olvasd tovább →

3

Röviden: A partiállat / Örökség / Fahrenheit 451 / Unsane / Sötét bűnök

Publikálta Minime

írta Minime

A partiállat (Life of the Party) – Deanna Miles (Melissa McCarthy) élete éppen válságba kerül, ugyanis lánya egyetemre megy és férje is válni akar. A középkorú nő számára az egyetlen kiutat az jelenti, ha beiratkozik az egyetemre, ahová kislánya, Maddie (Molly Gordon) is jár, és befejezi annak idején éppen a házassága miatt félbeszakított régészeti tanulmányait. Természetesen az alapszituáció számos vicces jelenet alapvető forrása lesz, amelynek kereteit kitágítja a fiatal lányok rajongása Deanna és attitűdje iránt. Megkezdődik tehát a szemeszter, amelyben a bulik egymást érik, és miközben hősnőnk nem csupán saját lánya, hanem az összes fruska felett is anyáskodva egyre népszerűbb és „partiképesebb” lesz a nézők néhol nevetve, néhol elborzadva figyelik az események egymást követő helyzetkomikumait, illetve ezek verbális megerősítését. Ben Falcone rendező-író, aki McCarthy férje civilben, egy régi családi tervet valósított meg ezzel a filmmel. A színésznő ugyanis már régóta szerette volna elkészíteni ezt a mozit, így hát családi vállalkozásban meg is oldották a házi feladatot. Az alakítások, a film színvonala egyaránt elérik a korábbi McCarthy-féle vígjátékok színvonalát. Az alpáriságot és a túlfűtött szexualitást jó nagy adag szirupos érzelmességgel, komolynak szánt, ám meglehetősen félresikerült életvezetési tanácsadással öntik fel, amely helyenként valóban egészen vicces, de leginkább erőltetett. A lesújtó vélemények ellenére azt a bő másfél órát egyszer megéri rászánni, hiszen ha másra nem is, néhány hangos felröhögés felhőtlen kiszakadására képes rábírni az emberi szervezetet. Értékelés: 50%

Olvasd tovább →

1

Ocean’s 8 – Az évszázad átverése (Ocean’s 8)

Publikálta Minime

írta Minime

George Clooney, Brad Pitt, Matt Damon és társaik Steven Soderbergh vezényletével megalkottak valami maradandót az Ocean’s trilógia keretei között. Elérkezett hát az ideje, hogy Hollywood, azaz Gary Ross rendező, Sandra Bullock, Cate Blanchett, Anne Hathaway és társaik ezúttal csajokkal reprodukálják és megugorják a fentebb említett urak által meglehetősen magasra rakott lécet. Az elődök nyomdokain haladva a film témája nem is lehetne más, mint egy jól megtervezett nagy értékű rablás, amit a hölgyek igyekeznek minél zökkenőmentesebben végrehajtani.

Olvasd tovább →

0

Sosem voltál itt (You Were Never Really Here, 2017)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

A kiégettség kortünet, s egyben tabu. Foghatjuk túlhajszoltságunkra, a nap mint nap ránk ömlő információ-áradatra vagy személyes kapcsolataink lassú kihűlésére, nem ússzuk meg a szembenézést, mely csak akkor gyógyít, ha még fáj. A Sosem voltál itt főhősének egyáltalán nem fáj már semmi – és ez rémisztőbb bármilyen csapdában vergődő lélek rúgkapálásánál.

Olvasd tovább →

5

Jurassic World: Bukott birodalom (Jurassic World: Fallen Kingdom)

Publikálta Minime

írta Minime

Az előző részről itt olvashatsz.

Ismét megérkezett a vásznakra a menetrend-szerinti dinó-kaland. A Bukott birodalom az eddigi, korábban készített mozik sikerét meglovagolva igyekszik szert tenni az elvárt bevételre és öregbíteni a franchise hírnevét. Juan Antonio Bayona spanyol rendező vette át a stafétát az első felvonást jegyző Colin Trevorrow-tól, aki íróként és producerként azért visszatért. A szereplőgárda húzóalakjai megmaradtak, a szokásos vizuális potenciál ismét rendelkezésre állt, így hát bizakodva várhattuk a filmet. Lássuk, megérte-e?

Olvasd tovább →

1

25 éves a Jurassic Park

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Negyedszázada, 1993. június 11-én mutatták be Steven Spielberg dinós kalandfilmjét.

Szerte a világon legalább két generáció szorongatta a karfát azon a szép nyári napon a mozikban: a gyerekek az épp felfutó dinókultusz-keltette vágyaik beteljesülését várták, szüleik pedig az akkoriban legmenőbb ponyvafilmes szerző, Michael Crichton nevére mentek be a moziba. Utóbbiak kicsit csalódtak, előbbiek pedig családbarát Disney-mozi helyett egy vérfagyasztó horrort kaptak. De hogy is lett az ősi ijesztegetést és egy divathullámot ravaszul összeházasító látványfilm technikatörténeti mérföldkő? Steven Spielberg még egyszer utoljára megmutatta, milyen jó a szimata.

Olvasd tovább →