4

Zootropolis – Állati nagy balhé (Zootopia)

zootropolis

Olykor elmerengek, hogy egykoron a stúdió rajzfilmjei eseményszámba mentek. Mindenki izgatottan várta, hogy elérkezzen a nagy nap és láthassa az újabb művet. De ahogy telt az idő a piacon egyre nagyobb teret követelt magának konkurencia, ám a minőség csupán egyetlen fronton javult, az alkotók inkább csak a képi világ tökéletesítették. Ám ettől függetlenül a stúdió mégis tartani tudott egy szintet, illetve mindig meg tudta lepni a közönségét egy-egy igen jól sikerült egészestés produkcióval. De mi történik, ha a Rontó Ralph rendezője, Rich Moore, az Aranyhaj alkotója, Byron Howard és Jared Bush összedugják a fejüket? Állatos mese. De úgy kéne fogalmazni, hogy egy állati mese.

Nem csupán az X+1-edik darab a sorban, hanem egy igazán jól sikerült alkotás született. A direktorok fogták az emberek világát, és zebrákkal, nyulakkal, lajhárokkal, oroszlánokkal (stb) helyettesítették őket. Alaposan átgondoltak mindent, ötletesen mutatnak be a metropolist, amelynek egyes területei teljesen elütnek egymástól és mindenhol más-más lények élnek. Olvasd tovább

1

Röviden: Holtpont (Point Break)

holtpont2Világos, ha valaki a fejébe veszi, hogy márpedig egy klasszikus vagy éppen közismert filmből kell egy új változat, akkor ugyanazon a címen futtatja termékét. Még az is abszolút érthető, hogy mindenképpen remake-ként kell emlegetni a történetbeli hasonlóságok miatt. Ám a régi Holtpont előtt és után is kismillió produkció készült, amelyben egy zsaru beépül valamilyen bandába, hogy lefülelje a tettest. És mégsem nevezte senki újrázott verziónak. Ráadásul nem hiába vált Kathryn Bigelow rendezése kultfilmmé. Viszont totálisan érthetetlen, hogy Eicson Core műve kapcsán miért kell felhozni a Keanu Reeves és Patrick Swayze főszereplésével készült egykori akciót? Nem szörfösök között játszódik a cselekmény, hanem az extrém sportolók világában. A beépülésen (és más apróságokon) kívül talán annyi hasonlóság akad, hogy a csapat főnökének szeme előtt is egy nagy, leküzdendő, természethez köthető akadály lebeg.

De ha túllépünk a dühítő tényen, hogy az alkotók csupán az 1991-es film rajongóit próbáltákPOINT BREAK becsábítani a mozikba, akkor is képtelenség pozitívumokat találni a filmben. Reeves, Swayze, Lori Petty vagy éppen Jake Busey szimpatikusak voltak az eredeti műben, kedvelhető karakterek, kiválóan tették a rájuk bízott feladatot. Luke Bracey és Edgar Ramirez teljes mértékben szürke,jellegtelen alakítást nyújtanak, semmiféle kisugárzásuk nincs. De ugyanez elmondható Teresa Palmerre, Ray Winstone-ra, talán egyedül Delroy Lindo-ra nem lehet panasz. Sajnálatos, de a történet végtelenül unalmas módon van tálalva, hiába mutogatnak nyaktörő mutatványokat, egyetlen pillanatra sem szökik fel bennünk az adrenalin. Hulladék, 105 millió dollárból.

Olvasd tovább

0

Röviden: Snoopy és Charlie Brown – A Peanuts film

snoopySnoopy és Charlie Brown több évtizede már, hogy mosolyt csal az emberek arcára. 1948-ban mutatkoztak be először, majd később a képregénykarakterekből rajzfilm is készült. Szerencsére mi is megismerkedhettünk velük Magyarországon, így számunkra és régi, kedves ismerősök. És csak reménykedni lehetett, hogy az újabb animációs filmet nem rontják. Hiszen gondoljunk csak bele, hogy a Garfieldből is milyen szörnyszülött produkciót tudtak összehozni.

Dicséretes, ha a rendező és az író kellőképpen kreatívan áll hozzá és ötletesen valósítja meg a történetet. Azonban aggodalomra adhat okot, hogy esetleg felhatalmazva érezték-e magukat, hogy az ismert karakterek tulajdonságain, viselkedésein, megjelenésén változtassanak. Hatalmas megkönnyebbülés: maradt minden a régiben. Charlie Brown továbbra is egy csetlő-botló, de jószívű figura, aki minden kudarc után képes megrázni magát, feláll és próbálja folytatni, amit elkezdett. Ezúttal a szomszédba költöző vörös hajú diáklány dobogtatja meg Charlie szívét, próbál bizonyítani, hogy felfigyeljen rá, ám folyamatosan közbejön valamilyen akadály. De itt van a többi vicces mellékfigura is, a takaróval mászkáló Linustól kezdve a folyamatos piszkos Malacig. Természetesen Snoopy és jó barátja, a sárga kismadár sem hiányzik, utóbbi minden megmozdulása vicces, előbbi esetében viszont a képzelt, Vörös Báró elleni harcát le lehetett volna rövidíteni.

Csupán annyi újítás van, hogy a történetet számítógéppel rajzolták, a megvalósítás remek, megidézi a képregényes és a régebbi rajzfilmes stílust. A hangulat magával ragadja kicsit és nagyot egyaránt, a játékosság és a humor is abszolút rendben van.. Vidám, vicces animációs filmről van szó, ami szinte folyamatosan mosolyt csal a néző arcára. 90 % Olvasd tovább

1

A válságstáb (Our Brand Is Crisis)

ourbrandin

Add el nekem ezt a tollat – hangzik el a Wall Street farkasában. A dolog lényege, hogy meg kell győzni a másik felet, hogy neki szüksége van az íróeszközre. Leonardo DiCaprio és emberei igazi nagydumások voltak, akik fel tudták tüzelni az embereket, rá tudtak sózni bármit bárkire. És kvázi a politika is ilyen: el kell adni „egy terméket”. El kell hitetni a néppel, hogy ő az igazi, akinek vezényletével az ország soha nem látott sikereket ér el, olyan magaslatokba jut az életszínvonal, amit sokáig fognak emlegetni.

2005-ben mutatták be az Our Brand is Crisis dokumentumfilmet, amelyben megmutatták, hogy amerikai tanácsadók segítségével Gonzalo Sanchez de Lozata behozta tetemes lemaradást a boliviai elnökválasztáson és a nép nagy része rá szavazott. George Clooney és producertársa, Grant Heslov érdemesnek találta az alapanyagot, hogy filmet készítsenek belőle. Olvasd tovább

2

A nagy dobás

írta Nikodémus

2016-02-the-big-short-1

A bennfenteskedő viccelődés kortünet. Végy egy friss hírt, de meg se próbáld mélységében megérteni, inkább vedd poénra: szelfizd le, posztold ki. S észre sem veszed, a vicces kommentek és a vég nélküli megosztások valójában tovább távolítanak mindattól, ami körülötted zajlik: a valóságtól. A nagy dobás épp ilyesféle, erőltetetten jópofáskodó film – legalábbis így indul. Aztán arcunkra fagy a mosoly.

Olvasd tovább

0

Victor Frankenstein

victorfrankensteinposter

Szeretjük a klasszikus történeteket, betéve tudjuk oda-vissza és még a filmipar is gondoskodik róla, hogy véletlenül se feledkezzünk el róluk. Viszont nem lehet örökkön örökké ugyanúgy előadni, hiszen sokadik alkalommal már belefásulhat a néző. Éppen ezért is próbálnak olykor változtatni, másképpen bemutatni a betéve ismert sztorikat. Így lett pozitív karakter Demónából és komor fantasy a Hófehérkéből. Olvasd tovább

5

Egyiptom istenei (Gods of Egypt)

EGYIPTOMPOSZTERNéha jól esik egy agyatlan effektorienált film, egy olyan produkció, ami leginkább a trükkökért felelős számítógépeket és a feneketlen pénztárcájuk mélyére nyúló stúdiófejeseket izzasztja meg. Habár már rég elmúlt az az időszak, amikor szánkat tátottuk a vásznakon dübörgő csaták vagy csodálatos lények láttán, ám egyesek még mindig tudják, hogy mitől kapcsolódhat ki igazán a szórakozni vágyó közönség. De ha csak ásítozunk elgondolkodhatunk rajta, hogy jobb lett volna, ha az alapanyagra inkább az Asylum markol rá. Végső soron ha lecsupaszítunk egy költséges filmet, kivesszük a drága effekteket és az ismert színészeket, akkor pár százezerből össze lehet dobni az Egyiptom istenei olcsóbb verzióját. És talán többen kedvelték volna, mint Alex Proyas alkotását. Olvasd tovább

2

Brooklyn

írta Nikodémus

2016-02-brooklyn-1

A lángokban álló Közel-Kelet és az európai menekültválság annyi más terület mellett a filmipart is megihleti, elég csak az egyre nagyobb számban érkező, szinte szociográfiai ambíciókkal megírt látlelet-mozikra gondolnunk. Közülük mind több tűnik fel rangos filmfesztiválok versenyprogramjában, az idei Oscar-szezon véghajrájába azonban egy olyan alkotás jutott el, mely csupán első látásra osztozik műfajtársai eszmei alapvetésében. A Brooklyn, miközben visszavisz minket a múlt század ötvenes éveibe, elsősorban nekünk, közép-európaiaknak válik fájdalmasan ismerőssé.

Olvasd tovább

1

Röviden: Outcast/Left Behind/Runner

outcastSoha többet nem fogok siránkozni azon, hogy Nicolas Cage többet érdemelne. Nem fogom sajnálni, hogy milyen mélyre jutott. Az Outcastban nyújtott alakítására nincsenek szavak. Ha esetleg a film nézése közben hangos nevetést hallasz, az bizony a saját hangod. Meg kellett néznem az imdb-t és a wikipediát, hogy nem tartozik-e bele a paródia vagy vígjáték kategóriába. Szégyen, de ezt tényleg komolyan gondolták. És Cage is komolyan gondolta alakítását. Ha elmenne egy Roger Corman projekt színészválogatására, a legendás B filmes csak azért hívná vissza a 2. fordulójára, hogy biztos legyen benne, hogy valóban ő járult elébe korábban. Szomorú, de a színésznél jó ideje tart a lejtmenet, de az Outcasttal elérte a mélypontot. Egyedül pozitívumként említeném meg, hogy ebben a kalandfilmben nem ő volt a főszereplő. Hayden Christensen a keresztes háborúk után magányosan iddogálna, de úgy alakul, hogy elkötelezi magát egy fontos ügy mellett és később egykori harcostársába is belefut, akit Cage „formál meg”. Iszonyat gyenge, ötlettelen, logikátlanságokkal tűzdelt fárasztó produkcióról van szó, amelynek dialógusait mintha egy olyan ember írta volna, aki leginkább egyedül szeret lenni.

leftbehind1Valamivel jobb teljesítményt nyújt Az otthagyatottakban (Left Behind)  és a A louisianai befutóban (Runner), de még így is a bőven rossz kategóriába sorolható. Mind alakítása, mind maguk a filmek. Szívesen értékelném a mondanivalót vagy az igyekezetet, de előbbivel mintha nem is akartak volna foglalkozni, utóbbi meg ha volt is, gyorsan elenyészett a forgatás kezdetén. Az otthagyottak Tim LaHaye és Jerry B. Jenkins ismert regényéről van szó. A lényeg, hogy világszerte több millió embernek nyoma vész és ehhez Istennek van köze. Tehát lehetett volna egy érdekes vagy pofátlan propagandafilm, izgalmas sci-fi thriller… vagy csak szimplán megpróbálták volna elérni, hogy a hitetlenek valahogy mégis hinni kezdjenek. De nem, egyáltalán nem. Esetleg ha nem egy kaszkadőrre bízták volna a rendezést? Itt nincs se feszültség, se izgalom, se válaszok, se… semmi, csak merő unalom. Nem lehet jó jelzőkkel illetni  A louisianai befutót sem, ahol végül is a 2010-es olajkatasztrófa köré próbálnak felhúzni valamiféle sztorit. Cage jó szándékú politikust alakít, akinek hirtelen összezuhan az élete. Itt is lehetett volna egy erős dráma, különféle katasztrófáknál készült kemény képekkel megspékelve. E helyett inkább egy gyenge, semmitmondó és üres filmet kreáltak. Olvasd tovább

5

Spotlight – Egy nyomozás részletei (Spotlight)

spotlight

2001-et írunk, a Boston Globe új főszerkesztőt kap. Marty Baron megérkezéséve egyúttal a változások szelét is érezni. Valami lóg a levegőben. A nagy vetélytársak elcsábítják a hasznos munkatársakat, ráadásul ekkoriban vetette meg a lábát az internetes újságírás. Baronnak egy olajozottan, jól és költséghatékonyan működő céget kell faragnia a Globe-ból. Az emberek pedig suttogni kezdenek, féltik állásukat, .hiszen úgy hírlik, hogy Baron nem szívbajos, ha leépítésekről van szó. Tekintélyt parancsoló férfiről van szó, aki nem is igazán utasításokat osztogatott, hanem kért. És egy főnök kérését vagy meglátásait illik parancsnak venni.

A Globe-nál dolgozik a Spotlight 4 fős oknyomozócsapata. Választott témáikon gondosan átrágták maguknak, minden apróságnak utánajártak és hónapok elteltével lehozták cikküket. Baron egyik első intézkedése az volt, hogy a kvartett sarokba hajítsa eddigi munkáját és ráállította őket a katolikus egyház gyerekmolesztással kapcsolatos esetre. Olvasd tovább

5

Steve Jobs

stevejobsposzter1

Az életrajzi filmek jellemzője, hogy legyen szó akár nagy hírességről vagy egyszerű kisemberről, mindig megpróbálják a főszereplő pozitív oldalát kidomborítani. Esetleg csiszolnak jellemén, sokkal kedvesebbé, mondjuk jóságossá teszik. A lényeg, hogy lehessen kedvelni, szeretni, tudjunk azonosulni vele, esetleg szoríthassunk is érte.

Steve Jobsról az átlagember annyit tud, hogy az informatika terén alkotott nagyot, és ezen belül nagy eredményeket ért el, a számítástechnika úttörőjének számít. Tehetségét, hozzáértését mindenki elismeri. Szóval egy olyan fickó volt, akinek eredményei magáért beszélnek, és sokat tett a felhasználók kényelméért. Remek ember, ugye? Aaron Sorkin viszont meg sem próbálta úgy bemutatni Jobst, mintha a feltaláló-mérnök megértette volna az embereket. Lázadó jellemű, öntörvényű alak volt, aki nehezen jött ki munkatársaival, vagy éppen barátival. Mindig újabb terveket szövögetett, amelyről úgy gondolta, hogy egy adott közösség életét megkönnyíti, persze mindezért megkérte az árát, a munkafolyamat alatt pedig mindenki a haját tépte. Olvasd tovább

1

Engedni, hadd menjen – Mustang / A szoba

írta Nikodémus

2016-02-mustang-room-1

Menthetetlenül kapcsolódni teremtettünk: egymáshoz, a világhoz, Istenhez. Ahogy a fény felé törekvő indák ág-bogai összekapaszkodnak, úgy veszünk mi el egymásban önkéntelenül, akaratlanul – sokszor azt sem tudván, miképp engedjünk. Márpedig ez a szeretet végső próbája, melynek munkálását gyakran fájdalmas kudarcok kísérik életünkben. Különös egybeesés, hogy az idei Oscar-díjversenyben két film is épp ezt boncolgatja: a Mustang és A szoba egyaránt ragaszkodás és elengedés dilemmáit járja körbe.

Olvasd tovább