0

Átváltozás – Eighth Grade (2018) / Edge Of Seventeen (2016)

írta Nikodémus

Rettentő nehéz őszintén beszélni a kamaszkorról. Nekünk, felnőtteknek legtöbbször nem is sikerül: többnyire ifjúkorunkban megszilárdult jellemünk biztonságából tekintünk vissza a tini-lét egymásnak is ellentmondó, mégis elementáris igazságaira, gyakran nosztalgiával párásítva szemünket. Mintha egy sorsdöntő sportmérkőzés izgalmait próbálnánk felidézni a kiábrándító végeredmény tudatában. Bo Burnham és Kelly Fremon Craig író-rendező szerencsére nem félt belevetni magát a kamaszkor örvényébe, sőt, filmjeik jó eséllyel minket is berántanak – érdemes a merülés.

Olvasd tovább

1

Egy különc srác feljegyzései (The Perks of Being a Wallflower, 2012)

írta Nikodémus

„Mosolyogj, légy önmagad, és minden rendben lesz.” – e buta szentenciát nem az őszinte barát tanácsolja a történet fordulópontján, hanem az értetlen szülő traktálja vele gátlásos főhősünket. Nem szokványos kamaszfilm kerekedik tehát Stephen Chbosky maga megrendezte regényéből, a hazájában nagy kultusznak örvendő Egy különc srác feljegyzései című könyvből.

A film öt évvel ezelőtt jelent meg itthon – sajnos csak DVD-n.

Olvasd tovább

6

Röviden: Lenyűgöző teremtmények (Beautiful Creatures)

lenyugozoteremtmények

Tetszik vagy sem, az Alkonyat bizony hivatkozási alapot teremtett a filmbizniszben. A szerelmes vámpír és vérfarkas után jöhetnek a különféle teremtményekkel és természetfeletti lényekkel megpakolt romantikus tinifilmek. Ki gondolta volna, hogy a zombik is szerelembe tudnak esni? Mi jöhet még? Egy csontváz beleszeret egy emberbe vagy esetleg valamiféle piramisból kilépdel Tutanhamon rokonának múmiája és belesvén a közeli gimi ablakán gyorsan megdobban benne valami egy 17-18 éves csaj iránt? Megeshet, de egyelőre még csak a boszorkányoknál tartunk, illetve egy olyan kisvárosban járunk, ahol az ég világon semmi izgalmas nem történik.

A történet kezdetén Ethan Wate (Alden Ehrenreich) gyorsan elregéli a tudnivalókat a környékről, illetve azt is megosztja velünk, hogy gyakran álmodik ugyanarról a lányról, aki iránt érez is valamit. Szerencsére itt szó sincs arról, hogy a Ruby Sparks mintájára írni (vagy esetleg) rajzolni kezd és életre kel az álomnő. Ethan új osztálytársat kap, őt később hazafuvarozhatja, közben elszórhatja az idétlen poénjait, a fiatal boszi (merthogy az, ilyen családba született) meg forgatja szemeit és mogorván vissza-visszaszól. Pár perccel később pedig gyakorlatilag egymás karjaiban pislognak nagy boldogan egymásra. Gyorsan össze kellett őket hozni, hogy a későbbiekben inkább a további bonyodalmakra (mert itt ilyen is van) koncentrálhassanak és hogy összehordjanak sületlenségnek hallatszó szövegeket. Talán jobban jártunk volna, ha összecsapják és 70-80 perc múlva mindenki boldogan szédeleghet ki a mozi ajtaján, de sajnos nem, el kell húzni két órásra a játékidőt.

Jeremy Irons és Emma Thompson mintha tényleg elhitte volna, hogy egy igen fontos filmben vállaltak szerepet, legalábbis nem unottan tették a dolgukat, jelenlétük legalább valamelyest feldobja a produkciót. Akad egy-két jobban sikerült poénos beszólás és még a vacsora családi találkozót is szépen összehozták, de erősen érződik, hogy az alkotók úgy álltak hozzá, hogy bármit is tesznek le az asztalra, az kitermel pár száz millió dollárt. Tévedtek! Nem lennék meglepve, ha a film nézése közben többen úgy éreznék átok ül rajtuk, de megnyugtatok mindenkit a moziból kilépdelve hamarosan elmúlik. 30 %