0

Halálos iramban: Hobbs és Shaw (Fast & Furious Presents: Hobbs & Shaw)

írta Minime

Mindennek eljön előbb vagy utóbb az ideje, tehát valószínűleg már a bejelentéskor sem ért váratlanul senkit, hogy a két egymással meglehetősen ellenséges, ám a zúzásban hasonlóképpen jártas Halálos iramban-karakter közös spinoff-ot kap. David Leitch ülhetett a rendezői székbe, akinek azért van már akciórendezési tapasztalata, és a Chris Morgan, Drew Pierce páros gondoskodott egy ütős kis sztoriról hőseink számára, amelyben benne van ám minden, amitől a Furious-filmek azok, amik.

Olvasd tovább

0

Pókember: Idegenben (Spiderman: Far from Home)

írta Minime

A nyár Marvel-kalandja megérkezett. Könnyednek ígérkező, mégsem teljesen tét nélküli le- és bevezető történet a 3. és 4. fázisok határán. Peter Parker kirándulni megy, és vele együtt útra kel a kaland is. A barátságos Pókember ezúttal is igyekszik ugyanaz maradni, aki mindig is volt, ám lehet a megoldandó feladat ezúttal nagyobb erőfeszítést igényel főhősünk részéről, mint az előző kalandban, hiszen ezúttal egy másik dimenzióból érkező fenyegetéssel kell szembenéznie, amire talán segítség nélkül nem lenne képes. Jon Watts rendező legújabb Pókember mozija ott folytatja, ahol előzőleg abbahagyta, mégsem feledkezik meg a Végtelen Háború és a Végjáték okozta sokkról.

Olvasd tovább

0

The Highwaymen / Triple Frontier

írta Nikodémus

A töprengő, vívódó férfi alakja filmtörténeti közhely: gondoljunk csak a korai idők melodrámáira, a film noirra vagy a western 60-as évektől megváltozó jellemű hőseire. A(z anti)hős, aki kezdetben nem találja helyét a rászabott környezetben, majd emberére (avagy feladatára) talál, végigküzdi a játékidőt, és végül megdicsőül – számtalan hollywoodi sikerfilm cselekményének alapváza ez. A dolog ott kap érdekes fénytörést, hogy az összetett karakterű urak mellé mostanság a hölgyek is felsorakoznak (lásd múlt heti kritikánkat), sőt, úgy tűnik, mintha átvennék az uralmat a popkultúra színes, szélesvásznú egén. Idén tavasszal két Netflix-film is megmutatta, hogy nem járt le még a megtévedt férfiak ideje.

Olvasd tovább

3

John Wick: 3. felvonás – Parabellum (John Wick: Chapter 3 – Parabellum)

írta Minime

John Wick ismét akcióban. A 2010-es évek legsikeresebb és leglátványosabb akcióprodukciója immár trilógiává bővült. A főbb szereplők, beleértve a címszereplő Keanu Reeves-t, valamint szinte a teljes stáb visszatért a harmadik epizódra. Chad Stahelski továbbra is rendezőként jegyzi az alkotást, míg Derek Kolstad maradt a forgatókönyv legfőbb mozgatórugója, ám ezúttal társszerzők is beszálltak az alkotói folyamatba. Ahogyan a második felvonásnál, ezúttal is vannak újonnan érkezők, akik több-kevesebb sikerrel illeszthetők bele ebbe az alvilági kirakós akcióorgiába. Mivel az előző két rész felállított egy sztenderdet és az alkotói mag megmaradt, nem is volt igazán kérdéses, milyen lesz a végeredmény, igazából az volt a kérdés, fokozható-e még a fokozhatatlannak tűnő?

Olvasd tovább

0

Tied a világ – Interjú a rendezővel

Francois (Karim Leklou) a drogbizniszben utazik és a mamahotelben lakik, pedig már jócskán elmúlt 30. Új életet akar kezdeni, egy kis házra vágyik a tengernél, csakhogy álmait megtorpedózza szerencsejátékfüggő édesanyja (Isabelle Adjani), aki réges-rég elkártyázta fia összekuporgatott pénzét. Poutine, a focimániás, pszichotikus bandavezér felajánl Francois-nak egy utolsó akciót a spanyol partoknál, amivel rendezhetné kilátástalan anyagi helyzetét. De a tuti buliból orbitális balhé kerekedik. A balfácán Francois szerelme, Lamya, ex-apósa (Vincent Cassel), és két wannabe gengszter közreműködésével egyre mélyebbre süllyed a ganéban, ám mamája, az ördögi manipulátor segítségükre siet, és feje tetejére állítja az egész sztorit.

Guy Ritchie és Tarantino korai filmjeit idézi Romain Gavras fergeteges humorú vígjátéka, a Tied a világ, amely Isabelle Adjani és Vincent Cassel parádés alakításával és kőkemény poénokkal csap le a suttyó gengszterekre, a brit bulituristákra, a konteó-hívőkre, sőt a migráció kérdését sem hagyja szó nélkül. A menő videóklipjeiről elhíresült, ikonikus látványvilágot teremtő rendező új filmje az év legjobban várt francia komédiája.

Olvasd tovább

0

A védelmező 2. (The Equalizer 2)

írta Minime

Az előző részről itt esett szó.

Antoine Fuqua rendező és Denzel Washington ismét együtt, immáron sokadik alkalommal. Mondhatnánk ütőképes és szórakoztató párost alkotnak a vásznon és kiindulva az első rész sikerességéből és kedvező fogadtatásából, érezhető volt hogy a Védelmező története folytatást fog kapni. Hiszen a recept adott, a hozzávalók kiválóak és rendelkezésre állnak, így semmi sem akadályozhatta meg igazán a következő epizód elkészültét. Mindössze az volt kérdéses, minőségileg sikerül-e megközelíteni, esetleg túlszárnyalni az első részben megismert eltökélt és céltudatos, ám feltűnően csendes és udvarias karakter igazságosztó körútjának akciókkal tarkított színrelépését.

Olvasd tovább

3

Mission: Impossible – Utóhatás (Mission: Impossible – Fallout)

írta Minime

Ethan Hunt (Tom Cruise) és csapata hatodszor is a világ megmentésére kényszerül. A Mission: Impossible-széria első három epizódja során teljesen különálló történetek kerültek bemutatásra, amelyek hiába termeltek anyagi hasznot, a kritikai fogadtatásuk egyre hűvösebbé vált, és fennállt a veszélye, hogy a franchise örökre eltűnhet vagy reboot-ra kerülhet sor. Azonban a Fantom protokoll című negyedik epizód, majd az egyenesen ebből építkező Titkos nemzet című ötödik fejezet jelentős kassza- és kritikai sikernek bizonyult, így a készítők mintegy új trilógia darabjait kezdték rakosgatni a puzzle darabokként. Az Utóhatás, ahogyan a cím is mutatja, szorosan kapcsolódik mind a negyedik, mind az ötödik részhez, és egy teljesen különálló trilógiává terebélyesedik. A nézők számára szintén tetszetősnek tűnik ez az újszerű felállás, hiszen a második hármas jelentősen nagyobb elismeréseket szerez általuk ugyanúgy, mint a kritikusok által.

Olvasd tovább

3

Ready Player One

írta Minime

A popkultúra gigantikus vizuális ikonja.

Steven Spielberg legújabb rendezése, amely a filmmel azonos című Ernest Cline-regény alapján készült, nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint megidézni egy olyan korszak emlékeit, amelyet a nézők nagy része ismerősként üdvözöl saját múltjának részeként, bemutatni egy lehetséges jövő keserű képét, valamint üzenetet küldeni a jelenben önmaguktól vagy mások által kirekesztett virtuális menekültek számára, akik egyelőre kénytelenek beérni egy gigantikus és meseszerű virtuális valóság áldásai és átkai nélkül.

Olvasd tovább

2

Könyvajánló – Az akciófilm

0akciofilmkonyvMegjelent a Filmanatómia-sorozat negyedik kötete. Az akciófilm a címében hivatkozott műfajt járja körbe, válogatott tanulmányok mutatják be a zsáner történetét, alműfajait, beszélnek a franchise-rendszerről, az amerikai akcióhősről, szó esik benne a hongkongi és az európai akciófilmekről.

Napjaink egyik legnépszerűbb, elpusztíthatatlannak tűnő sikersorozata a Halálos iramban, amely újabban gond nélkül képes filmenként egymilliárd dolláros bevételt elérni. James Bond 1962-es, első mozgóképes feltűnése óta talán sosem volt annyira népszerű, mint napjainkban, mozis bevétele szintén a tíz számjegyű régiókba repült. Ötvenen túl lett akciósztár Liam Neeson, Keanu Reeves pedig a Mátrix után szintén ötvenesként lett ismét trendi akcióhős a John Wickkel. Nagyköltségvetésű, látványos, trükkökkel telepakolt zsáner ma az akciófilm, s több rekord is a műfajhoz köthető.

Az akciófilm hiánypótló tanulmánykötet ugyanakkor szeretne rámutatni arra, hogy az akciófilm közel sem csak az a faék egyszerűségű, kétdimenziós karaktereket és sok csihi-puhit ész nélkül felvonultató műfaj, aminek sokan látják, vagy láttatják. Társadalmi beágyazottsága nemcsak van, de legalább annyira érdekes, mint más műfajoké.

Olvasd tovább

4

Amerikai bérgyilkos (American Assassin)

írta Minime

0ab1

Mitch Rapp (Dylan O’Brien) és barátnője éppen Spanyolországban nyaralnak, amikor a tengerparti nyaralókra iszlám terroristák támadnak. Mitch megsebesül és csinos jegyese elhalálozik. Főhősünk ettől a pillanattól kezdve csak a bosszúnak szenteli az életét, és autodidakta önképző terrorelhárítóként fizikai és szellemi edzésnek veti alá magát. 18 hónap alatt elsajátítja az arab nyelvet, valamint internetes fórumon keresztül kapcsolatba lép a merényletért felelős terrorsejt tagjaival. Sikeresen beszivárog a sejtbe, ám mielőtt bosszúját siker koronázná, egy rajtaütés során a CIA fogságába esik. A benne rejlő dühöt, motivációt és elszántságot figyelembe véve a CIA vezetése úgy dönt, hogy kiképzi Mitch-et egy veterán ügynök segítségével, hiszen hasznukra lehet a továbbiakban. Stan Hurley (Michael Keaton) kemény eszközökkel, gyorsan és hatékonyan felkészíti Rapp-ot, akit első komolyabb bevetésén azonnal egy eltűnt plutóniumadag és a „Szellem” (Taylor Kitsch) fedőnevű terrorista-kiugrott ügynök semlegesítésére küldenek.

Olvasd tovább

0

Rampart (2011)

0ramp1

Az alábbi kritikát Doggfather írta. Köszönet érte.

Woody Harrelson tavalyi filmje, melyben egy erőszakos, rasszista, nőcsábász, homofób, ego mániás, narcisztikus rendőrt alakít. És ezt a lánya mondja a szemébe. Ezzel az alkotásról magáról is sok mindent elmondtam.

A film az 1990-es évek Los Angelesében játszódik, ahol egy vietnami veterán, egy sáros közrendőr Dave Brown (Woody Harrelson) pokolra jutását mutatják be. Nem egyszerű rendőr, a régi iskola egyik utolsó dinoszaurusza, ő dönti el, hogy mi törvényes, egyszerre bíró és ügyész, nem kevés esetben hóhér is. Amolyan Dredd Bíró a valóságban. Nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy hol dolgozik, a film címe a munkahelyét a Rampart kapitányságot jelöli, egy erőszakos bandák elleni osztagnak hozták létre, több mint 70 rendőrt foglalt magába, és rendkívüli esetekkel foglalkoztak. Elsősorban Los Angeles bandák uralta negyedeiben, droggal, erőszakkal, bandaháborúkkal foglalkoztak.

Olvasd tovább

15

Transformers (2007)

A kritikát L’Angelus, a http://filmi-helyszinelok.blogspot.com/ oldal ura írta.
Michael Bay egész munkássága egy bizonyos hozzáállást testesít meg. Robbanóanyag és CGI pazarló használata, egy nagyon egyszerűre megírt cselekményfüzettel, ahol semmit nem gondolnak komolyan, és ettől – ki nem mondva – óva intik a nézőközönséget is. Ez a Hollywood-ban gyártott mozgóképek többségére igaz, mi több: törekednek rá, hogy jellemző legyen.
Nem szándékozom végigmenni a márkanév történetén, hogyan lett játék-árucikkből képregény, majd animáció. Ez kiterjedt háttérirodalom, amihez ennek a darabnak egyébként is csupán névleges köze van: Optimus “Prímás” neve, továbbá Megatron, Scorponok, Űrdongó, stb. Ezek egy földönkívüli gépfaj tagjai, akik régóta tudnak az emberiségről. És fel tudják ölteni a miáltalunk ismert tárgyak pontos alakját, rögtönözve.
Van továbbá egy szeleburdi mítosz az Örök Szikráról, ami lényegében egy csiszolt kocka formájú, fénylő ásvány. Ennek birtokában monumentális energiakészletek juthatnak a két fél valamelyikének birtokába. A szembenállás Álca és Autobot között mindössze annyi szinapszist kap, ami okvetlenül fontos, hogy legalább… meg tudjuk nevezni a film témáját.