0

Zombieland: A második lövés (Zombieland: Double Tap)

írta Minime

Te jó ég, már tíz éves az első rész? Mintha tegnap lett volna, mondjuk rendszeres újranézőként valóban ez az érzés fogja el az embert. Közönségkedvenc zombi-apokalipszisünk folytatása végre befutott, szuper. Ruben Fleischer maradt a rendezői székben. A Paul Wernick–Rhett Reese páros maradt az írói pozíciókban, kiegészítve Dave Callaham-mel. Az alap szereplőgárda együtt van, mi kéne még? Popcorn és kóla? Aha, kb. ennyi.

Olvasd tovább

1

Gemini Man

írta Minime

Ha Will Smith önmagában általában már garancia a sikerre, akkor mi lenne, ha rögtön dupla adagban kapnánk, és miért ne fiatalítanánk is rajta? Akkor talán a felnövekvő tinik is ráharapnak az egyébként szinte öregedésre alkalmatlan genetikájú szupersztár mozijaira. A Gemini Man egy olyan projekt volt, amelyet nagyon sokáig jegeltek a megfelelő technikai háttér megszületéséig, hogy a kellő időben, kellő minőségben készülhessen el.

Olvasd tovább

3

Joker – rendhagyó kritika

írta Minime

A megszokottól eltérően írom meg ezt a kritikát, ha egyáltalán tekinthetjük annak… inkább nevezném kórtörténetnek és számvetésnek. Hogy letudjuk a kötelező kört, említsük meg, hogy Todd Phillips filmjéről van szó, aki íróként és rendezőként is új arcát szerette volna megmutatni a nézőknek, és kiváló színészekből rakott össze egy szereplőgárdát, amelyet az alapjában véve is pszichotikus külsejű Joaquin Phoenix címszerepe „koronázott meg.”

  • Joker: Olyan anarchisztikus antagonista, aki híján van minden jellegű személyes érzelemnek, önhasznú vágynak, miközben „tudatában van” annak, hogy egy bűnözői lángelme, aki csak „fel akarja égetni a világot.”
  • Arthur Fleck: Szorongó, visszahúzódó, pszichiátriai beteg, ragaszkodó, nárcisztikus önigazolási vággyal, ami felhőtlen rajongásban és önmaga túlértékelt önkép-formálásában testesül meg.

Olvasd tovább

0

Röviden: Rambo V. / Támadás a Fehér Ház ellen 3. / Aki bújt / Jó srácok

írta Minime

Rambo V. – Utolsó vér (Rambo: Last Blood)Adrian Grunberg bemutatkozó rendezésében megidézi a ’80-as évek egyik legnagyobb akcióikonjának érzelmes oldalát, ám az öregecske Sylvester Stallone hiába próbál mindent beleadni színészileg és fizikailag is a szerepbe, sajnos ez a film már nem az, amitől a korábbi részek szerethetőek voltak. Ne legyen illúziónk, gyakorlatilag az első kivételével minden Rambo-mozi egy erősen B kategóriás, eszetlen vagdalkozás, ahogyan ez is. Ami viszont előnyére válik a filmnek, hogy Stallone gyakorlatilag Rockyként és Ramboként is kortalannak tűnik. A film egyébként a főhős régi barátjának, Maria Beltrannak (Adriana Barraza) unokája utáni keresést göngyölíti fel eléggé erőszakos formában, miután a fiatal Gabriela (Yvette Monreal) az apja keresése közben egy kartell lánykereskedőinek fogságába esik. Rambónak ezúttal is akad segítsége, az újságíró Carmen Delgado (Paz Vega) személyében. Egy érzelmekre hatni próbáló, lassan csordogáló, majd rendkívül erőszakos végkifejletbe torkolló újabb Stallone-mozi, amely remélhetőleg utoljára szólította meg a címszereplő karaktert, mielőtt végleg komikussá válna. Rendezésileg, szkriptileg és úgy egészben hozza az elvártat, de kissé már megkopott. Értékelés: 50 %.

Olvasd tovább

0

Az – Második fejezet (It: Chapter Two)

írta Minime

Az első részről itt olvashatsz.

Két esztendőnyi várakozás előzte meg a film mozikba érkezését, amelyről egyébként gyakorlatilag mindenki tudhatta előre, mit tartogat számunkra, hiszen az olvasók és az 1990-es tévéfilm nézői is ismerték a befejezést. Azonban az első fejezet egy olyan jól irányzott gyomrossal gondolta át Stephen King klasszikusát, amellyel a jelenkor mozinézőinek is szívébe férkőzött. Andy Muschietti rendezhette meg a folytatást is, és Gary Dauberman maradt a forgatókönyv alkotója, az eredeti hármasból, akik az első fejezetet csinosítgatták éveken át.

Olvasd tovább

0

Röviden: Übergáz / Csekély esély / Tolkien / Anna / Préda

írta Minime

Übergáz (Stuber)Dave Bautista (A Galaxis őrzői, Spectre: A Fantom visszatér, Szárnyas fejvadász 2049) ha jól emlékszem, azt nyilatkozta, hogy azért nem szerepel a Halálos Iramban-filmekben, mert komolyabb színészi babérokra szeretne törni komoly rendezők filmjeiben. Ennek ellenkezőjére kiváló példa ez az alkotás is, amelyben öregedő rendőrtisztként egy régi ellenségét szeretné elfogni, aki miatt meghalt a társa és széthullott a családja, ehhez azonban segítségre van szüksége, hiszen friss szemműtétje utáni lábadozását szakítja meg egy kis nyomozás és akció kedvéért. Az ügyeletes dumagép és Dopinder-másolat szerepében Kumail Nanjiani (Rögtönzött szerelem) alakítja a vicces és félénk Stu Prasad-ot, azaz a balekot, aki Vic Manning (Bautista) számára asszisztál a küldetés során. Mira Sorvino botoxreklám-alakítása szintén nem segít a filmen, ami azért helyenként egészen vicces. Iko Uwais igazából a koreográfiát teszi hozzá a filmhez, plusz színészi teljesítménye nincs, hiszen ő nem ebből él. Natalie Morales pedig kétkedő és apjáról hol lemondó, hol őt támogató alakításában Bautista lányát alakítja. Michael Dowse rendezte a filmet, aki talán eddig csak a Hoki-koki borzalmas magyar fordítású Goon című film miatt lehet ismert. Értékelés: 40 %

Olvasd tovább

1

Volt egyszer egy Hollywood (Once upon a Time in Hollywood)

írta Minime

Quentin Tarantino neve mindig garancia a minőségre, és korunk mozibiznisze éppen így is kezeli. Nem feltétlenül remélnek eget rengető bevételi adatokat a filmjeitől, csupán csak valami olyat, amit mástól nem mindig kapunk meg. Tisztességgel megírt forgatókönyvet, remek dialógusokat és olyan szinte már beteges erőszakot, amilyenre a példaképéül választott távol-keleti rendezők munkái adhatnak alapot. Legújabb, teljesen önállóan vászonra vitt mozija azonban – mondhatjuk – merőben eltér a megszokottaktól. Vagy mégsem?

Olvasd tovább

0

Halálos iramban: Hobbs és Shaw (Fast & Furious Presents: Hobbs & Shaw)

írta Minime

Mindennek eljön előbb vagy utóbb az ideje, tehát valószínűleg már a bejelentéskor sem ért váratlanul senkit, hogy a két egymással meglehetősen ellenséges, ám a zúzásban hasonlóképpen jártas Halálos iramban-karakter közös spinoff-ot kap. David Leitch ülhetett a rendezői székbe, akinek azért van már akciórendezési tapasztalata, és a Chris Morgan, Drew Pierce páros gondoskodott egy ütős kis sztoriról hőseink számára, amelyben benne van ám minden, amitől a Furious-filmek azok, amik.

Olvasd tovább

0

Röviden: Gyerekjáték / Annabelle 3. / Shaft / Gyagyás gyilkosság / Szupercella 3.

írta Minime

Gyerekjáték (Child’s Play) – Chucky visszatért. Ezúttal nincsen voodoo, nincsen misztikum, csak egy sértett programozó, aki a legújabb digitális Pajti babából kiiktatja az összes biztonsági protokollt, aminek eredményeként kapunk egy botrányosan gyenge utánzatot a hajdan mégiscsak klasszikus és popkulturális ikonná váló baba kalandjaiból. Igazából a régi sem volt különleges alkotás, de a részek előrehaladtával az eredeti Chucky prosztó humora adott egyfajta Zs-filmes varázst az egész szériának. Ezúttal ez sem igazán működik. Andy (Gabriel Bateman) igazi idiótaként viselkedik a filmben, nem beszélve a felnőttekről anyja, Karen (Aubrey Plaza) vezetésével. Lars Klevberg a Polaroid után egy remake-t kapott, és sajnos nem igazán sikerült emlékezetessé tennie azt. A történet butus és egyszerű, de legalább a gyilkosságok és néhány kretén húzás a szereplőktől egészen szórakoztató. Nem egy világmegváltó alkotás, de a hanyatló horrorok korában ez is megér annyit, mint bármelyik másik gyenge idiotizmus. Értékelés: 50%

Olvasd tovább

1

Pókember: Idegenben (Spiderman: Far from Home)

írta Minime

A nyár Marvel-kalandja megérkezett. Könnyednek ígérkező, mégsem teljesen tét nélküli le- és bevezető történet a 3. és 4. fázisok határán. Peter Parker kirándulni megy, és vele együtt útra kel a kaland is. A barátságos Pókember ezúttal is igyekszik ugyanaz maradni, aki mindig is volt, ám lehet a megoldandó feladat ezúttal nagyobb erőfeszítést igényel főhősünk részéről, mint az előző kalandban, hiszen ezúttal egy másik dimenzióból érkező fenyegetéssel kell szembenéznie, amire talán segítség nélkül nem lenne képes. Jon Watts rendező legújabb Pókember mozija ott folytatja, ahol előzőleg abbahagyta, mégsem feledkezik meg a Végtelen Háború és a Végjáték okozta sokkról.

Olvasd tovább

2

Setít zsaruk a Főd körű (Nem in Black: Disillusional) – rendhagyó kritika

írta Minime

Thor (Chris Hemsworth) és Valkűr (Thompson, nem Teca, hanem Tessa) megmenti a világot a Kaptár nevű interdimenzionális lény támadásától és közben felvonultatják a legújabb Armani vagy Gucci – fene tudja – öltöny- és kosztümkollekciót. Szintén a kifutón látható kollekció részét képezi Emma – ő egy másik és menő  – Thompson és Liam – ez nekem tényleg jól áll – Neeson is. Ja és Ethan Hunt legújabb „babája” (Rebecca Ferguson) is szerepel a filmben, két villogószempárként fellépő francia ikertáncos mellett, akik amúgy lehettek volna hajléktalanokból verbuvált statiszták is. A giccsparádé karmestere F. Gary Gray, a kollekciót színpadra álmodó tervezők pedig Art Marcum és Matt Holloway – nem hiszem el, hogy ezeknek közük volt a Vasemberhez – nevű idióták. A helyszín ezúttal valóban a világ körül létezik, hiszen benne van New York, London, Párizs, Marrakesh és a Hős utca is. Ja legutóbbi nem, csak képletesen.

Olvasd tovább

0

Godzilla 2. / Mami / The Perfection / Greta / Anya / A professzor

írta Minime

Godzilla 2. – A szörnyek királya (Godzilla II: King of Monsters) – Gyakorlatilag a 2014-es Godzilla-mozi közvetlen folytatása, amelyhez az átmenetet maga a lény és néhány szereplő (Sally Hawkins, Ken Watanabe) jelenléte biztosítja. A Russell család drámázásán keresztül lehetünk tanúi Godzilla és társai hatalmas pusztításainak. Mark (Kyle Chandler) és Emma (Vera Farmiga) az első rész eseményei során elveszítik fiukat, és ez tönkreteszi kettejük kapcsolatát. A férfi gyászát a szörnyek kiirtásával enyhítené, míg a nő szeretné feltámasztani a Titánokat, hogy ők hozzák „egyensúlyba” a bolygót és annak állapotát, és ehhez segítségére van az „ORCA” elnevezésű hangutánzó szerkezet, amellyel a Titánokat „elvileg” irányítani lehet. Lányuk, Madison (Millie Bobby Brown) őrlődik szülei között és testvére elvesztése miatt, nem igazán találja a helyes irányt, így egyfajta „mérlegnyelvet” reprezentál a szüleit hajtó motivációk között. Ökoterroristaként feltűnik még Charles Dance is a filmben. Godzilla pedig szép és nagy és rombol, természetesen nemes céllal és emberi motivációkkal felvértezve. Az egész játékidő a karakterek rángatásáról és a szörnyek közötti összecsapásokról szól, amit helyenként felönt a Russell család drámázása és a tudósok teljesen felesleges és logikátlan fecsegése. Michael Dougherty írt és rendezett egy újabb olyan filmet, amelyre semmi szükség nem volt, hiszen Godzilla sztoriját nem lehet többféleképpen elmesélni, ahogyan King Kong-ét sem lehetett. Mondjuk éppen kettejük közös filmje lesz a sorozat következő darabja. Szóval kapunk egy gyenge-közepes, látványorientált, érzelmekkel felhígított, „láttuk már ezt korábban” élményt. A sok új lény pedig az egyre-másra megjelenő Transformers- és Tűzgyűrű-filmek látványelem-bővítéseire hajaz. A nevesebb színészekért kár, de gondolom, kellett a pénz. Értékelés: 50%

Olvasd tovább