0

Röviden: Tombolás / Tűzgyűrű: Lázadás / Caught / Wildling / Ketrecben

írta Minime

Tombolás (Rampage) – Az Athena-1 kutató űrállomáson, Claire (Malin Akerman) és Brett (Jeff Lacy), azaz a Wyden testvérpár által birtokolt Energyne illegális genetikai kísérleteket folytat. A kísérlet balul sül el és a menekülő tudós mentőkabinja az atmoszférába érve darabokra hullik. A 3 tartályban található módosított genetikai patogén pedig az Egyesült államok három különböző pontján landol és fertőz meg három különböző vadállatot. Az egyik a San Diego-i főemlőspark közepén csapódik be, ahol George az fehér óriásgorilla fertőződik meg. Davis Okoye (Dwayne Johnson), az állat gondozója és főemlősszakértő értetlenül áll a dolgok előtt, amíg dr. Kate Caldwell (Naomie Harris) génkutató fel nem keresi és el nem meséli neki az igazságot arról, mi is történik valójában. George eközben a növekedési hormontól, ami a szerben található folyamatosan növekszik ahogyan a hasonlóképpen fertőzött ismeretlen farkas és alligátor is. Az Energyne igyekszik eltüntetni a hozzájuk vezető nyomokat, miközben a fenevadakat magukhoz akarják csalni, hogy későbbi kutatásaikhoz felhasználják őket. Egy speciális rádiójellel ingerlik az állatokat amelyek meg is indulnak Chicago belvárosa felé, ahol rendkívüli pusztítással járó katasztrófához vezetne a megjelenésük. Okoye és Caldwell pedig mindent megtesz George megmentése és a katasztrófa megállítása érdekében, amelyhez Harvey Russell (Jeffrey Dean Morgan) személyében szövetségest is találnak. Brad Payton rendező mozija a híres ’80-as évekbeli akciójáték alapján készült és egyértelműen a látványra helyezte a hangsúlyt. Szereplői átlagos alakítást produkálnak, jelenlétük másodlagos. A Godzilla-filmekhez hasonlóan egy zúzós, pörgős akciómozit láthatunk, amely rugalmasan kezeli a fizika és a fantasztikum keveredését, ezzel egy egészen szórakoztató elegyet alkotva, amint helyenként humorral is felönt. Nem világmegváltó alkotás, de meglepetésre kellemesen szórakoztató. Értékelés: 60%

Olvasd tovább

1

Hang nélkül (Quiet Place)

írta Minime

A csend nyomasztó szimfóniája.

John Krasinski társíró-rendező-főszereplő egy olyan „misztikus” témát ragadott meg és ábrázolt filmjében, amelynek a mindennapi életünkben egyre kevésbé élvezhetjük áldásos és megnyugtató hatását, ez pedig nem más, mint a csend. Minden előnye ellenére azonban a csend tud félelmetes, nyomasztó és ijesztő lenni, amitől megfagy az ereinkben a vér, amikor halljuk saját szívverésünket, és minden apró neszre összerezdülve, a levegő surranását is kiáltásként érzékelve roppan össze minden biztonságérzetünk. A csend paradox módon sugall egyfajta biztonságot és kelt félelmet, amelyet Krasinski mozijában mindkét aspektusból egyértelműen megtapasztalhatunk.

Olvasd tovább

3

Ready Player One

írta Minime

A popkultúra gigantikus vizuális ikonja.

Steven Spielberg legújabb rendezése, amely a filmmel azonos című Ernest Cline-regény alapján készült, nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint megidézni egy olyan korszak emlékeit, amelyet a nézők nagy része ismerősként üdvözöl saját múltjának részeként, bemutatni egy lehetséges jövő keserű képét, valamint üzenetet küldeni a jelenben önmaguktól vagy mások által kirekesztett virtuális menekültek számára, akik egyelőre kénytelenek beérni egy gigantikus és meseszerű virtuális valóság áldásai és átkai nélkül.

Olvasd tovább

0

Röviden: 12 katona / Hívatlanok 2. / 10×10 / The Executioners / Titán

írta Minime

12 katona (12 Strong)Nikolai Fuglsig háborús drámája Chris Hemsworth-szel a főszerepben az Egyesült Államok legelső reakcióját állítja középpontjába, amelyet az USA az ikertornyok elleni támadásra válaszként adott. A 12 tagú gyors reagálású kommandós egység, az ODA 595 első, 23 napig tartó, afganisztáni bevetésének rövid történetét követhetjük nyomon a filmben. Mitch Nelson (Hemsworth) és csapata önként vállalkozik a bevetésre, amelynek célja kapcsolatot teremteni a tálibok ellen küzdő egyik helyi hadúrral, Abdul Rashid Dostum-mal (Navid Negahban), akit aktívan támogatva egyesíteni kell az afgán Északi Szövetséget, amely a tálibok elleni polgárháború egyik alapköve. Az akció rendkívül veszélyes, hiszen ellenséges vonalak mögött, ismeretlen terepen manőverezve, a járhatatlan hágók és utak miatt többnyire lóháton harcolva kell az amerikai speciális alakulatnak helyt állnia a sokszoros túlerővel szemben. A végső cél pedig nem más, mint Mazar-i Sharif tálibok által megszállt városának és erődjének elfoglalása. A film megtörtént eseményeket dolgoz fel, így az amerikai pátosz megjelenése Fuglsig számára is elkerülhetetlenül szükségesnek mutatkozik, ám meglepő módon nem esik át a ló túlsó oldalára. Nelson magasztos hősiessége és hazafisága megkérdőjelezhetetlen, ám túlságosan komolykodó. A mellékszerepekben Michael Shannon, Michael Pena, William Fichtner és Elsa Pataky csupán azt a minimális színészi teljesítményt adja hozzá a filmhez, ami feltétlenül szükséges. Maga a mozi a játékidő ellenére sem túlzsúfolt és erőltetett. Az akciójelenetek a helyükön vannak, látványosak és izgalmasak, különösen a lovas jelenetekre való tekintettel. Az operatőri munka sajnos sokszor elnagyolt és vibráló, ugráló akciószekvenciákat eredményez. Mindezek ellenére és ezekkel együtt a 12 katona egy korrekt akciómozi, amelyben a katonalét egy speciális vetületével találkozhatunk. A történelmi hitelesség nyilván megkérdőjelezhető és a „tájékozódási” logikátlanságok is szembetűnőek, ám a film mégis kellően tempós és izgalmas marad. Értékelés: 70%

Olvasd tovább

0

Röviden: Vörös veréb / The Outsider / Gyilkolj vagy meghalsz / Expedíció / Bosszúvágy

írta Minime

Vörös veréb (Red Sparrow)Francis Lawrence rendező az Éhezők viadala után ismét Jennifer Lawrence-szel közösen készített mozit. Ismeretségük és korábbi közös együttműködésük meglehetősen sikeresnek bizonyult, ezért a Jason Matthews regényéből adaptált kémtörténet is komoly nézői várakozásokkal kellett szembenézzen. Dominika Jegorova (Jennifer Lawrence) primabalerina, az orosz balett ünnepelt üdvöskéje, egészen addig, amíg karrierjét egy szerencsétlen „baleset” tönkre nem teszi. Mivel a táncban már nem érvényesülhet és gondoskodnia kell beteg édesanyja ellátásáról is, az orosz titkosszolgálat számára kezd el dolgozni, nagybátyja Ivan (Matthias Schoenaerts) „invitálására.” Miután tanúja lesz egy gyilkosságnak, a titkosszolgálat beszervezi Dominikát a hírhedt „Veréb” programba, amelynek célja a világ legjobb ügynökeinek kiképzése. Miután Dominika teljesíti a kiképzést azonnal Budapestre küldik, ahol feladata nem más, mint lebuktatni az orosz állam legfelsőbb köreiben megbúvó téglát, akit mindeddig csak egy amerikai CIA ügynöknek, Nate Nash-nek (Joel Edgerton) fedte fel valódi kilétét. Dominika éles eszét és csáberejét felhasználva Nash bizalmába férkőzik és egymás kölcsönös „felhasználásával” megkezdődik a hajsza a titkos besúgó, a „Márvány” fedőnevű kém után. A film sajnos Lawrence szereplése ellenére sem tud igazán semmilyen új motívumot hozzátenni az eddig megismert kémfilmes klisékhez. Edgerton jelenléte szintén halovány és nem érezni a szereplők között fennálló ellentéteket, valamint az alapvető feszültséget sem. Francis Lawrence látványosan és kézenfekvően akarta vászonra vinni a sikeres regényt, azonban a próbálkozása valahogy mégis kisiklott. A meglepően erős színészgárda felvonultatása ellenére is erősen közepes mozi. Értékelés: 60%

Olvasd tovább

2

Tomb Raider (2018)

írta Minime

Amikor a megtestesült báj akcióba lendül.

A Tomb Raider reboot kapcsán a rajongói elvárásoknak nehéz megfelelni, hiszen a karakteres főhősnő megszemélyesítésére csak karizmatikus és meglehetősen nőies főszereplőt tartanak elfogadhatónak. Amikor kiderült, hogy a kalandvágyó hölgyet ezúttal a korábbi Oscar-díjas Alicia Vikander személyesíti meg, sokan talán fanyalogtak is, hiszen a színésznő eléggé madárcsontú és talán alkalmatlan az akció-orientált karaktert életre kelteni. A kevésbé ismert norvég rendező, Roar Uthaug személye sem nyerhette el túlságosan a rajongók tetszését, hiszen egy Hollywood-i debütánsról beszélhetünk személyében. Nem beszélve a korábbi filmekről, amelyek Angelina Jolie főszereplésével nem tartoztak a kifejezetten gyenge és eseménytelen játékadaptációk közé. Talán emiatt is döntöttek úgy a Warner-nél, hogy Lara Croft kalandjai ezúttal egy bevezető filmmel kerülnek felvezetésre, amely a karakter kezdeti lépéseire fókuszál az ereklyevadászat területén.

Olvasd tovább

0

Röviden: Suburbicon / Marrowbone / Szellemek háza / Gengszterzsaruk / Éjszakai játék

írta Minime

Suburbicon – Tiszta udvar, rendes ház (Suburbicon) – Isten hozta Suburbiconban. Egy tisztes, jól szituált közösségben, amely megtestesíti az amerikai álmot. Gyönyörű peremvidéki kertváros, amelyben tipikus amerikai családok élik, dolgos, ám unalmasan hétköznapi életüket. Valójában azonban a rasszizmus, csalás, szemérmetlenség és nemtörődöm kivagyiság fellegvárában. George Clooney legújabb rendezésében, amelyet a Coen fivérekkel közösen vittek vászonra, görbe tükröt tart az idealizált amerikai családmodell és társadalom szemlélet kétarcúsága elé, amelyet pikáns részletességgel és a szerzőktől már ismert és többször megvalósított fekete humorral tálal. Gardner Lodge (Matt Damon) átlagos amerikai polgár, aki nejével Rose-zal (Julianne Moore), annak testvérével, Margarettel (szintén Julianne Moore) és kisfiával él Suburbiconban. Egy békés estén két marcona férfi tör rá a családra és kábítja el őket, azonban Rose belehal a kloroform túladagolásba. Miközben a család látszólag mély gyászba zuhan, Margaret és Gardner igyekszik szert tenni a Rose haláláért járó életbiztosítás összegére, amelyből új életet kezdhetnek. Azonban hiába minden igyekezetük, a biztosítási társaság gyanút fog és nyomozni kezd. Bud Cooper (Oscar Isaac) biztosítási ügynök hamar rájön a csalásra és attól sem riad vissza, hogy megzsarolja Gardnert, ami az események morbid és sötéten vicces fordulatait idézi elő. A szereplők játéka meglehetősen kellemes, nyárspolgári szerepeikben teljesen hitelesek és a legmorbidabb humorral átitatott helyzetben is hitelesek tudnak maradni. A film rasszista felhangja egyértelműen a mellékszálon futó Mayers család epizódján keresztül kerül bemutatásra. A környezet, a látványvilág egyedi és korhű, előfordulhat azonban, hogy akinek ez a korszak illetve a mismásolt amerikai cukormázas környezet nem nyeri el a tetszését, az megosztónak fogja találni a filmet. Alapjában véve egy kellemesen morbid mozit kapunk, kiváló alakításokkal és közhelyes, kifejtetlen problémafelvetéssel, valamint sajátos humorral. Értékelés: 60%

Olvasd tovább

1

Elit játszma (Molly’s Game)

írta Minime

Aaron Sorkin „belenyúlt a tutiba.” Molly Bloom korábbi olimpiai aspiráns sízőnő, majd a hollywoodi elit és a new yorki alvilág pókerjátszmáinak szervezőjeként szerzett hírnevet. Életrajzi művét az író-rendező Sorkin szinte tökéletesen adaptálta a mozivászonra. A filmben jelen van minden, ami a kapzsi, mértéktelenül mohó és erkölcstelen viselkedésmódot példázza az amerikai felső tízezer köreiből.

Olvasd tovább

3

A víz érintése (The Shape of Water)

írta Minime

Guillermo del Toro legújabb felnőttekhez szóló története a hidegháborús korszakba, az 1960-as évekbe kalauzolja nézőit. A létjogosultság és életösztön, a fenntartások és elfogadások, morbid sztereotípiák és a csend magányosságának meséjében járunk. A hidegháború és az űrverseny Amerikájában, ahol csak az első hely számított, ahol az ember csak a hatalom kiszolgálója, amely a „személyt” csak a kívánt „győzelem” megszerzéséhez vezető út egyik eszközének tekinti. Nem beszélve minden egyéb létezőről.

Olvasd tovább

1

Fekete párduc (Black Panther)

írta Minime

Újabb Marvel-mozi, újabb szuperhős mutathatta meg oroszlán-, bocsánat, párduckarmait. Ezúttal Ryan Coogler rendezésében kapunk ízelítőt a wakandai nemzeti hős és védelmező kalandjaiból, a Fekete Párduc eredettörténetében. A karakter első megjelenése az Amerika Kapitány: Polgárháború moziban, illetve a stáblista utáni jelenetben tette egyértelművé, hogy az MCU újabb karakterrel bővült, és várhatóan szükségeltetik majd számára egy bemutatkozó mozi, amelyben önállóan kerül bemutatásra, mind eredete, mind pedig képességeinek kifinomultabb bemutatása. Nos, a várt film megérkezett a mozikba, és szemlátomást megfelelő illeszkedési pontot is talált a Marvel mindeddig felépített mozis világában.

Olvasd tovább

2

Röviden: The Cloverfield Paradox / Az útvesztő: Halálkúra / Nincs kiszállás / Ritual

írta Minime

The Cloverfield Paradox – Az év egyik meglepetéseként várt sci-fi filmje. A JJ. Abrams nevével fémjelzett Cloverfield franchise legújabb darabja, amely magyarázattal próbál szolgálni az első filmben látott események bekövetkeztére. A történet szerint a Föld túlnépesedett, energiaforrásai kifogyóban vannak, a nemzetek a háború küszöbére sodródtak. Azonban egy a világűrben elhelyezett, minden eddiginél nagyobb részecskegyorsító szerkezet – a Shepard – segítségével egy csapásra megoldhatóvá válna a bolygó energia utánpótlása és az életszínvonal fenntarthatósága. A kísérletben egy tudósokból álló csapat próbálja működésre bírni a Shepard-öt, azonban a számításaikba hiba csúszik, a kísérlet elhúzódik, majd a sokadik próbálkozásra a szerkezet túltöltődik és az egész űrállomást egy másik dimenzióba repíti. A tér-időben okozott zavar hatására az állomás dolgozói egyre furább jelenségekkel találkoznak, valamint a Földön is kitör a káosz, valami „nagy dolog” megjelenése miatt. A film egyszerre próbál humoros, ijesztő, mély, szórakoztató és titokzatos lenni. Sajnos azt kell mondanunk, mindebből talán csak az utolsó kitétel valósul meg hellyel-közzel, ugyanis a várt magyarázat helyett csak morzsákat kapunk és semmiféle indoklást az első filmben megjelent hatalmas lény előkerülésének okára. A szereplők játéka teljesen jellegtelen, talán az Avá-t alakító Gugu Mbatha-Raw emelhető ki, pedig jelen van a stábban egy Daniel Brühl is. Helyenként vicces, egyszeri megnézésre ajánlott, de semmiképpen nem maradandó és az előző két Cloverfield mozinak nyomaiba sem érő alkotás a fiatal, nigériai Julius Onah rendezésében. Értékelés: 50%

Olvasd tovább

3

Röviden: Kicsinyítés / Borg/McEnroe / A góré / Insidious 4. / Mom and Dad

írta Minime

Kicsinyítés (Downsizing)Alexander Payne romantikus drámája, amelyben helyet kap a komikum és a magasztos gondolatok is. Norvég tudósok kifejlesztenek egy eljárást, amellyel minden élő organizmus – köztük az ember is – lekicsinyíthető, azonban ennek ellenére is teljes értékű életet élhet. A cél a túlnépesedés és a környezetszennyezés okozta ökológiai katasztrófa megelőzése lenne, amennyiben a megfelelő időben a megfelelő mennyiségű embert sikerül összezsugorítani. Paul Safranek (Matt Damon) és neje, Audrey (Kristen Wiig) barátaik unszolására és adósságaik elől menekülve döntenek úgy, hogy alávetik magukat az eljárásnak. A történetet Paul szemszögéből követhetjük végig, aki komikus és tragikus helyzetek sokaságán keresztül éri el azt az önmegismerést és önmegvalósítást, amelyet „nagyként” sosem sikerült megtalálnia és megvalósítania. A világ a világban filmes ötlet valóban rejtett magában kiaknázható potenciált, azonban a film meglehetősen középszerűen kezeli a kiugrási lehetőségeket. Felmerül kérdésként az emberi érték méretbeli meghatározásának és politikai eszközként való felhasználhatóságának dilemmája is, azonban ahogyan más kérdéseket, úgy ezt sem boncolgatja túlságosan Payne mozija. Az alakítások átlagosak, talán Christoph Waltz – Dusán szerepében – emelkedik ki a színészgárdából. Langyos, középszerű, mondanivalóval rendelkező, ám azt sikeresen kibontani és megmutatni nem képes alkotás. Értékelés: 50%

Olvasd tovább