1

Volt egyszer egy Hollywood (Once upon a Time in Hollywood)

írta Minime

Quentin Tarantino neve mindig garancia a minőségre, és korunk mozibiznisze éppen így is kezeli. Nem feltétlenül remélnek eget rengető bevételi adatokat a filmjeitől, csupán csak valami olyat, amit mástól nem mindig kapunk meg. Tisztességgel megírt forgatókönyvet, remek dialógusokat és olyan szinte már beteges erőszakot, amilyenre a példaképéül választott távol-keleti rendezők munkái adhatnak alapot. Legújabb, teljesen önállóan vászonra vitt mozija azonban – mondhatjuk – merőben eltér a megszokottaktól. Vagy mégsem?

Olvasd tovább

0

Halálos iramban: Hobbs és Shaw (Fast & Furious Presents: Hobbs & Shaw)

írta Minime

Mindennek eljön előbb vagy utóbb az ideje, tehát valószínűleg már a bejelentéskor sem ért váratlanul senkit, hogy a két egymással meglehetősen ellenséges, ám a zúzásban hasonlóképpen jártas Halálos iramban-karakter közös spinoff-ot kap. David Leitch ülhetett a rendezői székbe, akinek azért van már akciórendezési tapasztalata, és a Chris Morgan, Drew Pierce páros gondoskodott egy ütős kis sztoriról hőseink számára, amelyben benne van ám minden, amitől a Furious-filmek azok, amik.

Olvasd tovább

0

Röviden: Gyerekjáték / Annabelle 3. / Shaft / Gyagyás gyilkosság / Szupercella 3.

írta Minime

Gyerekjáték (Child’s Play) – Chucky visszatért. Ezúttal nincsen voodoo, nincsen misztikum, csak egy sértett programozó, aki a legújabb digitális Pajti babából kiiktatja az összes biztonsági protokollt, aminek eredményeként kapunk egy botrányosan gyenge utánzatot a hajdan mégiscsak klasszikus és popkulturális ikonná váló baba kalandjaiból. Igazából a régi sem volt különleges alkotás, de a részek előrehaladtával az eredeti Chucky prosztó humora adott egyfajta Zs-filmes varázst az egész szériának. Ezúttal ez sem igazán működik. Andy (Gabriel Bateman) igazi idiótaként viselkedik a filmben, nem beszélve a felnőttekről anyja, Karen (Aubrey Plaza) vezetésével. Lars Klevberg a Polaroid után egy remake-t kapott, és sajnos nem igazán sikerült emlékezetessé tennie azt. A történet butus és egyszerű, de legalább a gyilkosságok és néhány kretén húzás a szereplőktől egészen szórakoztató. Nem egy világmegváltó alkotás, de a hanyatló horrorok korában ez is megér annyit, mint bármelyik másik gyenge idiotizmus. Értékelés: 50%

Olvasd tovább

0

Pókember: Idegenben (Spiderman: Far from Home)

írta Minime

A nyár Marvel-kalandja megérkezett. Könnyednek ígérkező, mégsem teljesen tét nélküli le- és bevezető történet a 3. és 4. fázisok határán. Peter Parker kirándulni megy, és vele együtt útra kel a kaland is. A barátságos Pókember ezúttal is igyekszik ugyanaz maradni, aki mindig is volt, ám lehet a megoldandó feladat ezúttal nagyobb erőfeszítést igényel főhősünk részéről, mint az előző kalandban, hiszen ezúttal egy másik dimenzióból érkező fenyegetéssel kell szembenéznie, amire talán segítség nélkül nem lenne képes. Jon Watts rendező legújabb Pókember mozija ott folytatja, ahol előzőleg abbahagyta, mégsem feledkezik meg a Végtelen Háború és a Végjáték okozta sokkról.

Olvasd tovább

1

Setít zsaruk a Főd körű (Nem in Black: Disillusional) – rendhagyó kritika

írta Minime

Thor (Chris Hemsworth) és Valkűr (Thompson, nem Teca, hanem Tessa) megmenti a világot a Kaptár nevű interdimenzionális lény támadásától és közben felvonultatják a legújabb Armani vagy Gucci – fene tudja – öltöny- és kosztümkollekciót. Szintén a kifutón látható kollekció részét képezi Emma – ő egy másik és menő  – Thompson és Liam – ez nekem tényleg jól áll – Neeson is. Ja és Ethan Hunt legújabb „babája” (Rebecca Ferguson) is szerepel a filmben, két villogószempárként fellépő francia ikertáncos mellett, akik amúgy lehettek volna hajléktalanokból verbuvált statiszták is. A giccsparádé karmestere F. Gary Gray, a kollekciót színpadra álmodó tervezők pedig Art Marcum és Matt Holloway – nem hiszem el, hogy ezeknek közük volt a Vasemberhez – nevű idióták. A helyszín ezúttal valóban a világ körül létezik, hiszen benne van New York, London, Párizs, Marrakesh és a Hős utca is. Ja legutóbbi nem, csak képletesen.

Olvasd tovább

0

Godzilla 2. / Mami / The Perfection / Greta / Anya / A professzor

írta Minime

Godzilla 2. – A szörnyek királya (Godzilla II: King of Monsters) – Gyakorlatilag a 2014-es Godzilla-mozi közvetlen folytatása, amelyhez az átmenetet maga a lény és néhány szereplő (Sally Hawkins, Ken Watanabe) jelenléte biztosítja. A Russell család drámázásán keresztül lehetünk tanúi Godzilla és társai hatalmas pusztításainak. Mark (Kyle Chandler) és Emma (Vera Farmiga) az első rész eseményei során elveszítik fiukat, és ez tönkreteszi kettejük kapcsolatát. A férfi gyászát a szörnyek kiirtásával enyhítené, míg a nő szeretné feltámasztani a Titánokat, hogy ők hozzák „egyensúlyba” a bolygót és annak állapotát, és ehhez segítségére van az „ORCA” elnevezésű hangutánzó szerkezet, amellyel a Titánokat „elvileg” irányítani lehet. Lányuk, Madison (Millie Bobby Brown) őrlődik szülei között és testvére elvesztése miatt, nem igazán találja a helyes irányt, így egyfajta „mérlegnyelvet” reprezentál a szüleit hajtó motivációk között. Ökoterroristaként feltűnik még Charles Dance is a filmben. Godzilla pedig szép és nagy és rombol, természetesen nemes céllal és emberi motivációkkal felvértezve. Az egész játékidő a karakterek rángatásáról és a szörnyek közötti összecsapásokról szól, amit helyenként felönt a Russell család drámázása és a tudósok teljesen felesleges és logikátlan fecsegése. Michael Dougherty írt és rendezett egy újabb olyan filmet, amelyre semmi szükség nem volt, hiszen Godzilla sztoriját nem lehet többféleképpen elmesélni, ahogyan King Kong-ét sem lehetett. Mondjuk éppen kettejük közös filmje lesz a sorozat következő darabja. Szóval kapunk egy gyenge-közepes, látványorientált, érzelmekkel felhígított, „láttuk már ezt korábban” élményt. A sok új lény pedig az egyre-másra megjelenő Transformers- és Tűzgyűrű-filmek látványelem-bővítéseire hajaz. A nevesebb színészekért kár, de gondolom, kellett a pénz. Értékelés: 50%

Olvasd tovább

1

X-Men: Sötét Főnix (X-Men: Dark Phoenix)

írta Minime

Az előző részekről: Az elsők, Az eljövendő múlt napjai, Apokalipszis.

Az egész X-Men-univerzum talán legizgalmasabb karaktere gyakorlatilag saját filmet kapott, amelynek stílusosan, egy egész korszakot lezáró alkotásban ágyaztak meg. Elvárásként igazából azt vártuk volna, hogy minimum az eddigi X-Men mozik szintjét elérje, és ha netalán jobban sikerülne, mint a korábbi darabok (kivéve persze a majdhogynem tökéletes Logan-t), akkor egy önmagunkban már enyhén katartikus nyugtázó érzéssel lehetne átpasszolnunk a karakterek sorsát az MCU-nak és a Disney-nek.

Olvasd tovább

3

John Wick: 3. felvonás – Parabellum (John Wick: Chapter 3 – Parabellum)

írta Minime

John Wick ismét akcióban. A 2010-es évek legsikeresebb és leglátványosabb akcióprodukciója immár trilógiává bővült. A főbb szereplők, beleértve a címszereplő Keanu Reeves-t, valamint szinte a teljes stáb visszatért a harmadik epizódra. Chad Stahelski továbbra is rendezőként jegyzi az alkotást, míg Derek Kolstad maradt a forgatókönyv legfőbb mozgatórugója, ám ezúttal társszerzők is beszálltak az alkotói folyamatba. Ahogyan a második felvonásnál, ezúttal is vannak újonnan érkezők, akik több-kevesebb sikerrel illeszthetők bele ebbe az alvilági kirakós akcióorgiába. Mivel az előző két rész felállított egy sztenderdet és az alkotói mag megmaradt, nem is volt igazán kérdéses, milyen lesz a végeredmény, igazából az volt a kérdés, fokozható-e még a fokozhatatlannak tűnő?

Olvasd tovább

0

Röviden: BrightBurn / Irony Sky 2 / The Professor and the Madman / A gyászoló asszony átka / Polaroid

írta Minime

Brightburn – A lángoló fiú (Brightburn) – Kyle (David Denham) és Tori Breyer (Elizabeth Banks) átlagos kansasi farmer pár, akik gyermeket szeretnének, azonban ez nem igazán sikerül. A sors azonban kegyes hozzájuk, így a farmjukra zuhanó űrkapszulában egy csecsemőt találnak, akit titokban sajátjukként nevelnek fel. Brandon (Jackson A. Dunn) kezdetben olyan, mint a legtöbb korabeli gyerek, azonban a 12. születésnapja idején rémálmok kezdik gyötörni, és a pajtában elrejtett kapszula magához hívja. A fiú pedig egyre furcsábban kezd viselkedni, megismeri természetfeletti képességeit, és azokból táplálkozva felsőbbrendűségét más emberek kezdetben öncélú öldöklésében, majd a világot uralma alá hajtó víziójában kezdi kiélni. A Gunn család vállalkozása gondolt egy merészet, és felvázolta annak lehetőségét, milyen is lenne, ha egy szuperhős-képességekkel rendelkező egyén elvakulttá válva nem az emberiség javáért, hanem önös érdekeiért és a benne élő, másokat eltipró szadizmusáért használná fel az erejét. Fordított Superman-sztori, ahogyan sokan emlegették, anélkül hogy bármi kiderülne a srác eredetéről. A film látványvilága a maga módján elfogadható, azonban az alkotás nem igazán képes eldönteni, mi is akar lenni valójában, így egy csapongó, túlzsúfolt történetté válik, amely nem tudja ellátni funkcióját, hiszen túl sokat akar kevés helyre és játékidőbe zsúfolni. A Gunn tesók forgatókönyve sajnos egy csapongás és emiatt David Yarovesky rendező keze is meg volt kötve. Lehetett volna valami újszerű, szinte klasszikussá is érő scifi-horror némi drámai felhanggal, avagy anti-szuperhősfilm, de sajnos elbaltázza a lehetőséget. A színészi teljesítmények átlagosak, talán Dunn tűnik kiemelkedőnek. A gore-jelenetek és jumpscare-ek elfogadhatóak, és egyszer megéri megnézni, de sajnos ugyanolyan baki, mint az Elrabolt világ, bár annál talán jobb. Értékelés: 50%

Olvasd tovább

5

Bosszúállók: Végjáték (Avengers: Endgame)

írta Minime

SPOILERMENTES kritika.

Először is szeretnék köszönetet mondani a Fórum Hungary filmforgalmazónak,
a Cinema City Westendnek és végül, de nem utolsósorban Nikodémusnak
azért az élményért, aminek részese lehettem.

„Save the best for last!”

– azaz a „legjobbat hagyd utoljára!” Egy év feszült várakozás, szinte végtelen háború az idővel és a türelemmel folytatott harcban, amelyet a rajongók kénytelen voltak megvívni önnön belső énjükkel, türelmetlenségükkel és kíváncsiságukkal, ezért az egy élményért, az Infinity Saga lezárását jelentő alkotásért. A Marvel Cinematic Universe 11 éves eddigi termésének, összesen 21 eddigi filmjének esszenciája érkezik meg a vásznakra a mai napon. Vajon piros betűs ünnep lesz ez a képregényfilmek számára, esetleg hatalmas csalódásba torkollik a túlfeszített és felfokozott várakozás? Senki nem tudhatta előre, hiszen a mércét olyan magasra állította egy évvel ezelőtt Anthony és Joe Russo rendezők Végtelen háború című alkotása, hogy megjósolni is lehetetlen lett volna a végeredményt. A számtalan teória, a relatíve későn érkező trailerek, a rendezőpáros által is nyíltan beismert ferdítések bennük, mind-mind pattanásig feszítették a húrt a világon mindenkiben. Olyan felfokozott várakozással párosuló reménykedés látott napvilágot a rajongókban, amit nagyon könnyen romba dönthetett volna bármilyen apró kis hiba is.

Olvasd tovább

0

Hellboy (2019) – rendhagyó kritika

írta Minime

Ismét elérkeztünk egy olyan alkotáshoz, amely kiérdemelte, hogy olyan kritikát kapjon amilyenre maga a mozi sikerült, ellentmondásosat és meglehetősen komolytalant. Sajnálatos, hogy ennek a kritikának éppen az új Hellboy szolgáltatja az apropóját, hiszen a karakterben rejlő mozis potenciál és forrásanyag elegendő kellene, hogy legyen egy tartalmas és mai igényeknek megfelelő moziélmény megvalósításához.

Olvasd tovább

4

Röviden: Shazam! / Kedvencek temetője / A csempész / Dragged Across Concrete

írta Minime

Shazam! – Egy ősi varázsló, Shazam (Djimon Hounsou) bajnokát keresi immáron hosszú-hosszú ideje, ám egyik kiválasztott sem felel meg a tisztaszívűség elvárásának. Az egyik korai esélyes Thaddeus Sivana (Ethan Pugiotto, majd Mark Strong) olyannyira a varázsló és főleg annak ősellenségei, a Hét Főbűn materializált szörnyeinek bűvkörébe kerül, hogy évtizedeken át kutatja a visszautat Shazam-hoz és annak hatalmához. Végül a nevelőszülőkhöz kerülő kissé balhés Billy Batson-ra (Asher Angel) esik a varázsló választása, aki megörökli annak minden erejét, és szembeszáll az időközben a bűnöket kiszabadító Dr. Sivanával. Billy a varázsló nevének kimondásával aktiválja képességeit, és egyben rögtön fel is ölti annak felnőtt alteregóját, az új Shazam-ot (Zachary Levi). Egyetlen barátja a szuperhősök terén különösen tájékozott Freddie (Jack Dylan Grazer), aki segíti felmérni Billy újdonsült szupererejének határait és korlátait, amelyet tovább nehezít a felnőtt küllem szokatlan mivolta. Hősünk lassan felméri önmagát és a család fontosságát, majd szembeszáll a gonoszokkal, ám addig és aközben is rengeteg vicces szituációba keveredve szórakoztatja a nagyérdeműt. David F. Sandberg rendező korrekt DC filmet rakott össze amelyben minden korosztály megtalálja a neki szóló mondanivalót és éppen ezért kellemesen elszórakozik, ugyanakkor érezhetően a tizenéveseknek készült a film. A szereplők jól játszanak, Levi és a gyerekhősök egészen remek alakításokkal lepnek meg minket. A DC-re ismét igazzá vált az a felvetés, miszerint ha az univerzumépítésben el is maradnak a riválistól, önálló saját lábon álló hősfilmekkel felvehetik a versenyt. Értékelés: 70%

Olvasd tovább