0

Godzilla 2. / Mami / The Perfection / Greta / Anya / A professzor

írta Minime

Godzilla 2. – A szörnyek királya (Godzilla II: King of Monsters) – Gyakorlatilag a 2014-es Godzilla-mozi közvetlen folytatása, amelyhez az átmenetet maga a lény és néhány szereplő (Sally Hawkins, Ken Watanabe) jelenléte biztosítja. A Russell család drámázásán keresztül lehetünk tanúi Godzilla és társai hatalmas pusztításainak. Mark (Kyle Chandler) és Emma (Vera Farmiga) az első rész eseményei során elveszítik fiukat, és ez tönkreteszi kettejük kapcsolatát. A férfi gyászát a szörnyek kiirtásával enyhítené, míg a nő szeretné feltámasztani a Titánokat, hogy ők hozzák „egyensúlyba” a bolygót és annak állapotát, és ehhez segítségére van az „ORCA” elnevezésű hangutánzó szerkezet, amellyel a Titánokat „elvileg” irányítani lehet. Lányuk, Madison (Millie Bobby Brown) őrlődik szülei között és testvére elvesztése miatt, nem igazán találja a helyes irányt, így egyfajta „mérlegnyelvet” reprezentál a szüleit hajtó motivációk között. Ökoterroristaként feltűnik még Charles Dance is a filmben. Godzilla pedig szép és nagy és rombol, természetesen nemes céllal és emberi motivációkkal felvértezve. Az egész játékidő a karakterek rángatásáról és a szörnyek közötti összecsapásokról szól, amit helyenként felönt a Russell család drámázása és a tudósok teljesen felesleges és logikátlan fecsegése. Michael Dougherty írt és rendezett egy újabb olyan filmet, amelyre semmi szükség nem volt, hiszen Godzilla sztoriját nem lehet többféleképpen elmesélni, ahogyan King Kong-ét sem lehetett. Mondjuk éppen kettejük közös filmje lesz a sorozat következő darabja. Szóval kapunk egy gyenge-közepes, látványorientált, érzelmekkel felhígított, „láttuk már ezt korábban” élményt. A sok új lény pedig az egyre-másra megjelenő Transformers- és Tűzgyűrű-filmek látványelem-bővítéseire hajaz. A nevesebb színészekért kár, de gondolom, kellett a pénz. Értékelés: 50%

Olvasd tovább

0

X-Men: Sötét Főnix (X-Men: Dark Phoenix)

írta Minime

Az előző részekről: Az elsők, Az eljövendő múlt napjai, Apokalipszis.

Az egész X-Men-univerzum talán legizgalmasabb karaktere gyakorlatilag saját filmet kapott, amelynek stílusosan, egy egész korszakot lezáró alkotásban ágyaztak meg. Elvárásként igazából azt vártuk volna, hogy minimum az eddigi X-Men mozik szintjét elérje, és ha netalán jobban sikerülne, mint a korábbi darabok (kivéve persze a majdhogynem tökéletes Logan-t), akkor egy önmagunkban már enyhén katartikus nyugtázó érzéssel lehetne átpasszolnunk a karakterek sorsát az MCU-nak és a Disney-nek.

Olvasd tovább

3

John Wick: 3. felvonás – Parabellum (John Wick: Chapter 3 – Parabellum)

írta Minime

John Wick ismét akcióban. A 2010-es évek legsikeresebb és leglátványosabb akcióprodukciója immár trilógiává bővült. A főbb szereplők, beleértve a címszereplő Keanu Reeves-t, valamint szinte a teljes stáb visszatért a harmadik epizódra. Chad Stahelski továbbra is rendezőként jegyzi az alkotást, míg Derek Kolstad maradt a forgatókönyv legfőbb mozgatórugója, ám ezúttal társszerzők is beszálltak az alkotói folyamatba. Ahogyan a második felvonásnál, ezúttal is vannak újonnan érkezők, akik több-kevesebb sikerrel illeszthetők bele ebbe az alvilági kirakós akcióorgiába. Mivel az előző két rész felállított egy sztenderdet és az alkotói mag megmaradt, nem is volt igazán kérdéses, milyen lesz a végeredmény, igazából az volt a kérdés, fokozható-e még a fokozhatatlannak tűnő?

Olvasd tovább

0

Röviden: BrightBurn / Irony Sky 2 / The Professor and the Madman / A gyászoló asszony átka / Polaroid

írta Minime

Brightburn – A lángoló fiú (Brightburn) – Kyle (David Denham) és Tori Breyer (Elizabeth Banks) átlagos kansasi farmer pár, akik gyermeket szeretnének, azonban ez nem igazán sikerül. A sors azonban kegyes hozzájuk, így a farmjukra zuhanó űrkapszulában egy csecsemőt találnak, akit titokban sajátjukként nevelnek fel. Brandon (Jackson A. Dunn) kezdetben olyan, mint a legtöbb korabeli gyerek, azonban a 12. születésnapja idején rémálmok kezdik gyötörni, és a pajtában elrejtett kapszula magához hívja. A fiú pedig egyre furcsábban kezd viselkedni, megismeri természetfeletti képességeit, és azokból táplálkozva felsőbbrendűségét más emberek kezdetben öncélú öldöklésében, majd a világot uralma alá hajtó víziójában kezdi kiélni. A Gunn család vállalkozása gondolt egy merészet, és felvázolta annak lehetőségét, milyen is lenne, ha egy szuperhős-képességekkel rendelkező egyén elvakulttá válva nem az emberiség javáért, hanem önös érdekeiért és a benne élő, másokat eltipró szadizmusáért használná fel az erejét. Fordított Superman-sztori, ahogyan sokan emlegették, anélkül hogy bármi kiderülne a srác eredetéről. A film látványvilága a maga módján elfogadható, azonban az alkotás nem igazán képes eldönteni, mi is akar lenni valójában, így egy csapongó, túlzsúfolt történetté válik, amely nem tudja ellátni funkcióját, hiszen túl sokat akar kevés helyre és játékidőbe zsúfolni. A Gunn tesók forgatókönyve sajnos egy csapongás és emiatt David Yarovesky rendező keze is meg volt kötve. Lehetett volna valami újszerű, szinte klasszikussá is érő scifi-horror némi drámai felhanggal, avagy anti-szuperhősfilm, de sajnos elbaltázza a lehetőséget. A színészi teljesítmények átlagosak, talán Dunn tűnik kiemelkedőnek. A gore-jelenetek és jumpscare-ek elfogadhatóak, és egyszer megéri megnézni, de sajnos ugyanolyan baki, mint az Elrabolt világ, bár annál talán jobb. Értékelés: 50%

Olvasd tovább

5

Bosszúállók: Végjáték (Avengers: Endgame)

írta Minime

SPOILERMENTES kritika.

Először is szeretnék köszönetet mondani a Fórum Hungary filmforgalmazónak,
a Cinema City Westendnek és végül, de nem utolsósorban Nikodémusnak
azért az élményért, aminek részese lehettem.

„Save the best for last!”

– azaz a „legjobbat hagyd utoljára!” Egy év feszült várakozás, szinte végtelen háború az idővel és a türelemmel folytatott harcban, amelyet a rajongók kénytelen voltak megvívni önnön belső énjükkel, türelmetlenségükkel és kíváncsiságukkal, ezért az egy élményért, az Infinity Saga lezárását jelentő alkotásért. A Marvel Cinematic Universe 11 éves eddigi termésének, összesen 21 eddigi filmjének esszenciája érkezik meg a vásznakra a mai napon. Vajon piros betűs ünnep lesz ez a képregényfilmek számára, esetleg hatalmas csalódásba torkollik a túlfeszített és felfokozott várakozás? Senki nem tudhatta előre, hiszen a mércét olyan magasra állította egy évvel ezelőtt Anthony és Joe Russo rendezők Végtelen háború című alkotása, hogy megjósolni is lehetetlen lett volna a végeredményt. A számtalan teória, a relatíve későn érkező trailerek, a rendezőpáros által is nyíltan beismert ferdítések bennük, mind-mind pattanásig feszítették a húrt a világon mindenkiben. Olyan felfokozott várakozással párosuló reménykedés látott napvilágot a rajongókban, amit nagyon könnyen romba dönthetett volna bármilyen apró kis hiba is.

Olvasd tovább

0

Hellboy (2019) – rendhagyó kritika

írta Minime

Ismét elérkeztünk egy olyan alkotáshoz, amely kiérdemelte, hogy olyan kritikát kapjon amilyenre maga a mozi sikerült, ellentmondásosat és meglehetősen komolytalant. Sajnálatos, hogy ennek a kritikának éppen az új Hellboy szolgáltatja az apropóját, hiszen a karakterben rejlő mozis potenciál és forrásanyag elegendő kellene, hogy legyen egy tartalmas és mai igényeknek megfelelő moziélmény megvalósításához.

Olvasd tovább

4

Röviden: Shazam! / Kedvencek temetője / A csempész / Dragged Across Concrete

írta Minime

Shazam! – Egy ősi varázsló, Shazam (Djimon Hounsou) bajnokát keresi immáron hosszú-hosszú ideje, ám egyik kiválasztott sem felel meg a tisztaszívűség elvárásának. Az egyik korai esélyes Thaddeus Sivana (Ethan Pugiotto, majd Mark Strong) olyannyira a varázsló és főleg annak ősellenségei, a Hét Főbűn materializált szörnyeinek bűvkörébe kerül, hogy évtizedeken át kutatja a visszautat Shazam-hoz és annak hatalmához. Végül a nevelőszülőkhöz kerülő kissé balhés Billy Batson-ra (Asher Angel) esik a varázsló választása, aki megörökli annak minden erejét, és szembeszáll az időközben a bűnöket kiszabadító Dr. Sivanával. Billy a varázsló nevének kimondásával aktiválja képességeit, és egyben rögtön fel is ölti annak felnőtt alteregóját, az új Shazam-ot (Zachary Levi). Egyetlen barátja a szuperhősök terén különösen tájékozott Freddie (Jack Dylan Grazer), aki segíti felmérni Billy újdonsült szupererejének határait és korlátait, amelyet tovább nehezít a felnőtt küllem szokatlan mivolta. Hősünk lassan felméri önmagát és a család fontosságát, majd szembeszáll a gonoszokkal, ám addig és aközben is rengeteg vicces szituációba keveredve szórakoztatja a nagyérdeműt. David F. Sandberg rendező korrekt DC filmet rakott össze amelyben minden korosztály megtalálja a neki szóló mondanivalót és éppen ezért kellemesen elszórakozik, ugyanakkor érezhetően a tizenéveseknek készült a film. A szereplők jól játszanak, Levi és a gyerekhősök egészen remek alakításokkal lepnek meg minket. A DC-re ismét igazzá vált az a felvetés, miszerint ha az univerzumépítésben el is maradnak a riválistól, önálló saját lábon álló hősfilmekkel felvehetik a versenyt. Értékelés: 70%

Olvasd tovább

1

Röviden: Mi / Elrabolt világ / Családi bunyó / Triple Frontier / Hát nem romantikus?

írta Minime

Mi (Us) – Jordan Peele legfrissebb alkotása, amely a Tűnj el! után ismételten kellően egyedi és nyomasztó pszichózist rejt magában ahhoz, hogy kiérdemelje a mozibarátok figyelmét. 1986-ban Adelaide elkóborol szüleitől egy Santa Cruz-i vidámparkban, ahol traumatikus élmény éri. Az esemény döntő befolyással bír későbbi életére, hiszen amikor családjával újra visszatér a szülői házukba nyaralni, a múlt kísértő emléke valamilyen mélyen gyökerező feszültséget ébreszt benne és zárkózottá teszi. Miután a parti napozás alatt fia, Jason szintén elkóborol, ahogyan anno ő maga is, teljes pánikba esik és legszívesebben félbeszakítaná a nyaralást, amely veszélyérzetet meglehetősen alátámasztja, hogy az este folyamán egy vörösbe öltözött család tagjai kezdik terrorizálni őket a házukban, akik meglepő módon tökéletesen ugyanúgy néznek ki, mint ők maguk. Adeilaide (Lupita Nyong’o), férje Gabe (Winston Duke), valamint gyermekeik, Jason (Evan Alex) és Zora (Shadadi Wright Joseph) is rendelkeznek egy gonosz hasonmással, akikkel szembe kell szállniuk együttesen és külön-külön is. A film igazából egy pszicho-thriller, ahogyan a Tűnj el! is az volt, hiszen az elme sötét bugyraiban piszkálja fel kíváncsiságunkat, és nem a gore miatt lesz vonzó a mozi. Peele ezúttal is remek forgatókönyvet írt, és kiválóan rendezte meg újabb rémisztő történetét, amelyhez ezúttal is kiváló alakításokat nyújtó színészeket talált. Lupita Nyong’o mint a történet vezérszereplője és mozgatórugója egészen zseniálisat játszik, és ezt mindkét szerepében megteszi. A család tagjai messzemenően aládolgoznak a főhősnő karakterének, és ők sem maradnak el messze tőle, azonban Nyong’o karakterének központi szerepe alapvetően „tőle várta el” ezt a kiemelkedő kettős alakítást. A popkulturális utalások, a háttérben meghúzódó mögöttes tartalmak és gondolatébresztő motívumok ezúttal is a történet nagy szeletét képezik. Néhány kérdésre hiába is keresünk választ, nem fogunk kapni, hiszen Peele előző alkotása után is hagyott kérdőjeleket, amiket ezúttal is megtett, sőt nagyobbra is nyitott. Mivel a blogunk korábbi Kulisszák mögött-cikke remekül kifejti ezeket, így jelen írásban erre nem térünk ki. Értékelés: 80%

Olvasd tovább

6

Marvel Kapitány (Captain Marvel)

írta Minime

Ideális időzítéssel érkezett hazánk mozivásznaira a legújabb MCU-kaland, hiszen a Marvel Kapitány főhősét ezúttal egy önálló, kemény és harcias űramazonként promótálták, amelynek a nemzetközi nőnap és természetesen a címszereplő, Brie Larson erősen kontraproduktív és ellenszenvet kiváltó korábbi interjúi is megágyaztak. Állítólag a negatív reklám is reklám, tehát a figyelemfelkeltés mindenképpen jól sikerült, még ha többnyire negatív értelemben is. Ami ennél aggasztóbb tényként kezelendő, az viszont nem más, mint a Marvel Studios korábbi munkáihoz mérten nagyobb arányú és mértékű előzetes és TV-spot anyag, amely talán előre jelezhetett valamilyen negatív önértékelést a stúdió részéről, különösképpen egy olyan időpontban, amely hatalmas jelentőséggel bír az egész MCU életében, hiszen a két Bosszúállók-film közé ékelődik.

Olvasd tovább

0

Röviden: Dermesztő hajsza / A csodagyerek / Kurszk / Look Away / Hannah Grace holtteste

írta Minime

Dermesztő hajsza (Cold Pursuit) – Nels Coxman (Liam Neeson) hókotrós a coloradói Kehoe városkájában. Munkája olyannyira hasznos és elismert, hogy a lakosság az év polgárává választja. Üröm az örömben, hogy nem sokkal később egyetlen fiát holtan találják: az ok nem más, mint kábítószer-túladagolás. Nels viszont pontosan tudja, hogy a fia nem volt drogos, ezért nyomozásba kezd, és megpróbálja kideríteni, mi is történt valójában. Neje (Laura Dern) a tragédia után elhagyja, testvére Brock (William Forsythe) segíti kutatását korábbi alvilági kapcsolatai révén. Miután szagot fog, elkezdi a szálak mentén felgöngyölíteni a történteket, és közben meglehetősen sokan távoznak az élők sorából, helyenként kellemesen fanyar fekete humor kíséretében. Liam Neeson menetrendszerinti akciómozija idén is megérkezett, és az elvárt minimumot ezúttal is elénk „varázsolja.” Igazából semmilyen extra tartalommal nem bír azokon a kellemesen gúnyos poénokon túl, amivel bármelyik más Neeson-film bírna. Sajnos a főszereplő jelenleg nem azzal van elfoglalva, hogy filmjei tartalmi és színészi elemeit igényesebbre fordíthassa, és a „kialakult szituáció” miatt a film bevételi adatai sem hozzák az elvárt paramétereket. Hans Petter Moland hollywoodi debütálása igazából elmegy egynek a futószalagon érkező akciófilmek sivár felhozatalában. Értékelés: 50%

Olvasd tovább

0

Röviden: Boldog halálnapot! 2. / Vihar előtt / Pusztító / Esti iskola / Haláli bábjáték

írta Minime

Boldog halálnapot! 2. (Happy Death Day 2U)Christopher Landon író-rendező folytatása a korábbi nagy sikerű horror-vígjátékához, amelyben gyakorlatilag a teljes szereplőgárda visszatér az előző részből, és a folytatás szinte közvetlenül kapcsolódik az előzményhez. Tree (Jessica Rothe) és Carter (Israel Broussard) éppen az első rész fáradalmait pihenik ki, amikor megjelenik Ryan (Phi Vu) – szokás szerint –, majd elkísérjük újdonsült hősünket egészen napjának végéig, amikor is a Babamaszkos gyilkos meggyilkolja. Meglepetésünkre Ryan a nap reggelén találja magát, és a körforgás újraindul immáron vele, egészen egy szerencsétlen tudományos kísérletig, amely visszarántja Tree-t születésnapja reggelére. A lány azonnal kiborul a sokktól, hogy ismét minden nap meg kell halnia, és ez még csak a kezdet, ugyanis az előző részben történt események mintha gyökeresen megváltoztak volna. Landon ezúttal csavar egyet a sztorin, és megpróbálja elmagyarázni nézőinek az előző részben tapasztalt időhurok létrejöttének okait, működését, majd mindent összekuszálva, vicces fordulatokkal tarkítva teljesen összezavarja nézőit és a főszereplők kis csapatát. Tree ezúttal mélyebb megközelítést kap a maga és a film bohém módján. Kényelmetlenebb döntésekre kényszerül szeretteivel kapcsolatban, és rászorul a számára addig kevésbé ismert tanulás folyamatára is. Landon kissé túlspilázta a folytatást és bugyuta magyarázatot eszközölt a jelenség igazolására, ám ezzel újabb szereplőket vont be a történetbe, ami pozitívum. Jessica Rothe ezúttal is hiperaranyos és a legtutibb 30+-os csaj, aki manapság tinit alakít. A film humorértéke változatlan, érzelmi mélysége növekszik, de a történet sajnos butább, ennek ellenére majdnem az első rész szokatlanul kedvelhető szintjét hozza. Értékelés: 80%

Olvasd tovább

2

Alita: A harc angyala (Alita: Battle Angel)

írta Minime

James Cameron hosszú-hosszú éveken át magának tartogatott és mélyen dédelgetett álma válik valóra a mozikban ezúttal, azonban nem a „nagymester” saját akaratának alkotófolyamata által, hanem mintegy „kiközvetített” munkaként landolt Robert Rodriguez rendező kezében. Az Avatar-folytatásokkal bíbelődő guru személyes jó kapcsolatuk és hasonló rajongásuk miatt szavazott kollégájára, és csupán a produceri és forgatókönyv-adaptálási feladatokra szánta rá az idejét. Időnként, amikor egy nagy rendező elkötelezi magát egy projekt mellett, képes olyan beleéléssel megalkotni álmát, ahogyan azt Cameron tette az Avatar vizualitása esetében. Az Alita-projekt azonban, amely a másik nagy álma volt, lassan kicsordogált a kezéből, és Rodriguez kamerái előtt landolt. Vajon hiba kölcsönadni az álmainkat másnak, akár egy hasonló rajongói nézőponttal rendelkező kollégának?

Olvasd tovább