Fekete özvegy (Black Widow)

írta Minime

Az MCU negyedik fázisának indító alkotása, amely a többszöri megjelenési dátummódosítás után végre a mozikba érkezett, Scarlett Johansson jutalomjátékaként és fontos új szereplők, valamint „helyszínek” bemutatásának eszközeként funkcionáló legújabb Marvel-kaland. Nagyon sokan és sokáig vártunk rá. Rengeteg kecsegtető és hálistennek ismét manipulált előzetes után végre megnézhetjük a teljes és végre „valós” anyagot.

Natasha Romanoff (Johansson) menekülni kényszerül az Amerika Kapitány: Polgárháború eseményeit követően, azonban bujkálása közben egy meglehetősen különös üzenetet kap, általunk még sosem látott húgától, Jelenától (Florence Pugh), aki feleleveníti Natasha és saját múltjának legsötétebb és egyben mégiscsak legkellemesebb emlékeit és időszakait. Ennek következtében főhősnőnk a tettek mezejére kell lépjen, és el kell, hogy varrjon olyan szálakat a múltjában, amelyek a világ jövőjére nézve is komoly jelentőséggel bírnak. Budapesti találkozása Jelenával egyre mélyebb emlékeket szakít fel mindkettejükben, és elvezeti őket furcsa kis családjuk többi tagjához, vagyis „anyjukhoz”, Melinához (Rachel Weisz) és „apjukhoz”, Alekszejhez (David Harbour). A családegyesítés a múlt kísértetei és a folyamatos fenyegetettség miatt nem megy zökkenőmentesen. Az ellenfelek között ezúttal egy minden eddiginél speciálisabbal is megismerkedhetünk a Kiképző személyében. A történet kibontakoztatása után lassan minden apró részlet a helyére kerül, és megismerhetjük egy ördögien nagyszabású terv nagyratörő részleteit és a függöny mögött álló mozgatórugóként megbúvó antagonista végső hatalmi törekvéseinek miértjeit.

A film vizuális elemeiben a szinte már végletes „Marvel-tökéletességet” hordozza, hiszen a fényképezés szép, a trükkök látványosak és az akciójelenetek rendkívül jól megkoreografált igényes munkát tárnak elénk. Bizonyos szereplők kevésbé brillíroznak a kontakt-jelenetekben, ám Harbour, Johansson és a Kiképző kivételesen remekül teljesítenek ezen a téren (is). Florence Pugh egyelőre magán hordozza az akcióújoncok kevésbé gördülékeny momentumait, de ígéretesnek tűnik a közeljövőt tekintve. Weisznek pedig nincs igazán ideje kibontakoztatni ebbéli képességeinek alfáját és omegáját, hiszen ő egyrészt más területen erős, másrészt kevés közelharc-jelenetben szerepel.

A film legértékesebb része a színészi alakításokban rejtőzik. Johanssonról azért lehetett sejteni korábbi munkássága és MCU-n belüli alakításait végignézve is, hogy nem egysíkú színésznő, ezért senkit nem fog meglepni a drámai és mélyebb, érzékenyebb jelenetekben mutatott magabiztossága. Pugh abszolút kellemes meglepetés, hiszen alakítása erős, mély és hiteles, ezért kevésbé válik majd szembetűnővé az akciók során néha észlelhető bizonytalansága. Harbour és Weisz rutinos színészek, előbbi egyértelműen a bohém, benga izomagy szerepét kapta, de ez a trailerek után senkit nem lep meg. Weisz ellenben remekül alakítja Melina titokzatos Janus-ként működő, anyáskodó, ám mindig éber személyiségének éppen aktuális és szükségszerű oldalát. A mellékszereplők közül van, aki a történet könnyedebbé tételét hivatott szolgálni, és természetesen van, aki a helyzet komolyságát és súlyosságát nagyítja még inkább jelenlétével.

A történet nem igazán bonyolult és viszonylag kevés csavarral dolgozik, de remekül megágyaz a jövő Marvel-termékeinek, amelyek lehetnek mostantól már sorozatok is, a mozifilmek mellett. Számos új szereplő valószínűleg még látható lesz a negyedik és későbbi fázisok során érkező alkotásokban. A forgatókönyvet a Marvellel többször szorosan együttműködő Eric Pearson-nak köszönhetjük, a rendezést pedig Cate Shortland (Lore, Berlin Syndrome) kapta meg, aki elsőre az akció-kategóriában remek kis darabot hozott össze.

Összességében egy jól megkreált „előzményfilm” a Végtelen háborúhoz, amelyben lubickolnak a szereplők, mind az akció, mind a drámai és humoros jelenetekben, ugyanakkor könnyen kiszámítható és sajnos bizonyos dolgokkal, karakterekkel meglehetősen banálisan bánik, ami csalódást kelthet. Mindent összevetve, cseppet sem lóg ki sem felfelé, sem lefelé a Marveltől megszokott kiváló minőségből, simán hoz egy élvezhető akciófilm élményt, amire már rég ki volt éhezve a közönség, emellett pedig ismét megerősíti azt a tényt, hogy „zsenik” tervezik a fázisokat és szövik össze ezt a rengeteg szálat, amit a megszámlálhatatlan karakter miatt mozgatniuk kell.