Kong: Koponya-sziget (Kong: Skull Island)

Manapság a félelmetes félemeletes jelző már nem elég. Ha valami nagyról van szó, akkor legyen rendkívül gigantikus, irdatlanul hatalmas. A lécet Hollywood teszi egyre magasabbra és bizony sokszor képtelen átugrani. Manapság 150-200 millióból bármilyen látványvilágot, bármilyen teremtményt vagy világot meg tudnak álmodni. Mutathatnak bármit, a közönség álla nagyon nehezen esik le a padlóra, de azért el lehet érni, hogy érdekessé tegyenek egyes témát. Ó, igen, King Kong? Mihez lehet vele kezdeni? Növeljünk a méretén, legyen mondjuk felhőkarcolónyi… és hozzuk össze Godzillával. Manapság ugyanis az univerzumépítés a menő, igencsak megdübörögteti a mozik hangszóróit, ha ők ketten odacsapnak. Erre még várni kell, előbb Kong is bemutatkozik.

A Gareth Edwards által bemutatott Godzilla 2014-ben elég kevés vászonidőt kapott és főleg az emberei karakterek szemszögén keresztül láthattuk. Többeknek nem tetszett, hogy akció alig volt és a címszereplőt is csak néha mutatja a kamera. Na, az óriásmajomból sokkal többet kapunk és nem is cipelik el a világ másik végébe.

A vietnámi háború vége felé járunk, Bill Randa (John Goodman), a Monarch-tól szeretné elérni, ha néhány katona társaságában eljutna a Koponya-szigetre. De előbb még felkérik James Conradot (Tom Hiddleston), aki elég jól elboldogul a dzsungelben és nem ijed meg saját árnyékától, illetve hozzájuk csapódik még egy fotóriporter is, Mason Weaver (Brie Larson). Szóval miután összegyűlnek a plakátra kirakható nevek, már indulhatnak a célállomás felé, ahol némi tudományosnak mondott robbantgatás után megjelenik a sziget védelmezője.

Jordan Vogt-Roberts első alacsony költségvetésű mozifilmje karakter-és történetközpontú volt. Ezúttal sokkal több pénzből kellett gazdálkodnia, meg kellett mutatnia, hogy nem csak az indie térfélen állja meg a helyét. A direktor élt a lehetőséggel, vizuális látásmódját tudta érvényesíteni. Olykor tiszteleg egy-két háborús film előtt, de mit is vártak a nézők az eléjük rakott reklámok és képek láttán? Látványt, látványt a köbön. Vogt-Roberts meg is adja, amit kell, mindig mutat valamilyen hihetetlenül nagy teremtményt, mellettük az emberi figurák eléggé eltörpülnek és… fogyatkoznak.

Ám az effektek mellett a karakterek kidomborítására nem jut idő. Van egy jó néhány ismert arc, van kisugárzásuk, jól mutatnak ebben a közegben és mindannyiuk könnyedén elbír a rájuk bízott feladattal. Megerőltetniük magukat maximum a konditeremben kellett. Hiddleston magabiztosan mered előre, Larson rendszeresen kattint fényképezőjével, Samuel L. Jackson szemlátomást napalmot dugna azonnal Kong valamelyik nyílásába és ott van még Tian Jing is a kínaiak örömére, John C. Reilly pedig humorizálhat.

Ki a főszereplő? Teljes magabiztossággal nem lehet senkire se rábökni, mivel mindig történik valamilyen érdekesség, így a forgatókönyv beéri annyival, hogy a figurák egy részét valamennyire szimpatikussá tegye, Jacksonból pedig egy akcióra éhes tiszt lett, akiről már az elején kiderül, hogy nem akar és nem is szeretne lábat lógatva üldögélni. Az írók nem töltötték az időt azzal, hogy valakivel közelebbi kapcsolatot létesítsen (talán csak pár pillanat erejéig) Kong, így attól sem kell tartani (vagy nem kell arra várni), hogy esetleg valamiféle romantika alakuljon ki Larson és közte.

Némileg így kihagyott lehetőség, hogy csak a minimumot várták el a színészektől, de cserébe egy igen remek látványfilmet kaptunk, ahol senki nem fog unatkozni. Feszes, élvezetes és szörnyen szórakoztató, Kong pedig igazán kemény és félelmetes. 75 %

imdb: 7,2

Büdzsé: 185 millió dollár
Pár napos bevétel: 146 millió dollár