„Tovább mehetnék Mexikóba. Megfogadtam, hogy felhagyok a gyilkolással. De kénytelen vagyok megszegni az ígéretemet. Még nincs vége, még nincs! Rákényszerültem ismét. Nincstelenül hagytak. Én még annyit sem hagyok nekik.” – búslakodik Paul (Ethan Hawke) megölt kutyája sírjánál. Gyakorlatilag máris több mondatot ejtett ki a száján, mint a film jeleneteinek nagy részében. Nem kenyere a beszéd, jobban szeret hallgatni. De sajnálatos módon betévedt egy kicsiny városba, ahol kénytelen volt használni az öklét és az ütés elszenvedője embereivel a békebíró (John Travolta) egyértelmű parancsa ellenére a nyomába ered Paulnak. A teljesen magányossá vált alak pedig érthetően bosszút állna, amiért kicsinálták szeretett ebét. Olvasd tovább
75 %
Élet (Life)
A filmről Mini Me is írt.
Megtanulhattuk már, hogy a Mars veszélyes hely! Tudna erről mesélni Arnold Schwarzenegger és Matt Damon is. Azt is tudjuk, hogy nem érdemes semmit birizgálni, ami a vörös bolygón található vagy éppen arról származik. De ha mégis. abból csak baj lehet. Irdatlan nagy baj. Számunkra csak akkor jelent problémát, ha e mellé rendkívüli unalom társul. De ha az óvatlan karakterekért tudunk szorítani, akkor a fennálló veszély kifejezetten jól jöhet nekünk, az izgalomra és szórakoztatásra vágyó nézőknek. Még akkor is, ha cseppnyi eredetiséget sem lehet felfedezni benne. Olvasd tovább
Arthur király: A kard legendája (King Arthur: Legend of the Sword)
Tudjuk jól, hogy hol kezdte Guy Ritchie, de ő sem felejti el a régmúlt időket. Az alvilági alakok mindig is részesei voltak műveinek és amikor nagyobb költségvetést tudhatott maga mögött, kiderült, hogy eléggé ügyesen bánik a lassításokkal vagy éppen gyorsításokkal. Így be tudott mutatni egy szórakoztató és vicces Sherlock Holmes-t és egy rendkívül élvezetes sorozatadaptációt. Most éppen Arthur királyon van a sor… és hát ebbe sem tört bele a bicskája, csak érthetetlen módon orbitálisat zakózott. Valószínűleg sokan és sok helyen fogják magyarázni vagy elemezni a miérteket. Viszont a film nm lett tré, a közönséget hagyta hidegen a kaland-fantasy. Olvasd tovább
Halálos iramban 8 (The Fate of the Furious)
Kiskoromban eléggé jól elvoltam a matchboxokkal. Akadt rengeteg kis járgány és hát nagyon is el lehetett szórakozni velük, különösen ha még felhúztunk mellé legókockákból egy-két épületet, amelyekre rá lehetett fogni, hogy a hírneves felhőkarcoló vagy esetleg egy világváros része. Ezeket aztán szépen le lehetett rombolni, ki lehetett találni külön kis történeteket mellé, remek szórakozás volt, miközben a kis autókat átlökdöstük rajtuk.. Felnővén újra lehet élni az egykori játékélményt, csak hát az a kérdés, hogy a roncstelepen vagy Hollywoodban teszik ezt. Vin Dieselék alá sok millió dollárt toltak be, hogy véghezvigyék elképzeléseiket, menő járgányokban nyomulhattak és a világ néhány pontján zúzhattak és gyorsulhattak. A Halálos iramban franchise már elérte azt a szintet, hogy a főszereplők inkább szuperhősökre emlékeztető mutatványokat hajtanak végre. Olvasd tovább
Patriots Day
Szép napnak indult 2013. április 15-e. Bostonban nagyjából három dolgot tesz az ember: megnézi vagy részt vesz a maratonon, esetleg szurkolhat a Red Sox-nak. Tehát eléggé nagy nyüzsgés alakul ki a verseny körül, mindenki vidám és szurkol. Tommy Saunders őrmester úgy gondolta, hogy legnagyobb problémája kínzó térdfájása lesz. Tévedett. Az idegesítő homárnak öltözött alak a legkisebb gond. 14 óra 50 perckor két robbanás történt, amelynek következtében 183-an sérültek meg és hárman meghaltak. Szép napnak indult… Olvasd tovább
Szépség és a Szörnyeteg (Beauty and the Beast)
Mindannyian jól ismerjük a Szépség és a Szörnyeteget. De tudjuk honnan is ered a történet? Tulajdonképpen nem más, mint egy európai népmese, amelyet Gabrielle-Suzanne Barbot de Villeneuve adott ki először 1740-ben. Ebben nem egy, hanem három lánya volt egy elszegényedett kereskedőnek és a legkisebbik ismerkedhetett meg a szörnnyel Néhány évvel később Jeanne-Marie Le Prince de Beaumont tette közzé a leginkább ismert verziót, de azért ezen kívül több változata is akad (pl. Benedek Elek: A rózsa).
Bejött ez a biznisz a Disney, nagyon bejött. Nagy lehetőségek rejlenek abban, hogy a klasszikus történeteket ne animált formában meséljék el újra, hanem színészek játszatják el a mesebeli karaktereket. Bár azért a köréjük megálmodott világban kevés az úgymond valódiság, hiszen az effektmesterek megoldanak mindent. A stúdió olykor próbál változtatni az alapfelálláson, de gyorsan rájöttek, hogy nem kell belemerülni és másképp elregélni a közkedvelt sztorikat. Nyilván lehet hangoztatni, hogy a cselekmény egyes pontjain a néző majd észreveszi, hogy mit formáltak és hogyan módosítottak ezt-azt. Mindez szép és jó, de azért a végeredményt elnézve igazán merész tetteket nem hajtottak végre. Mindezzel nem akarom azt mondani, hogy a film rossz lenne. Olvasd tovább
Kong: Koponya-sziget (Kong: Skull Island)
Manapság a félelmetes félemeletes jelző már nem elég. Ha valami nagyról van szó, akkor legyen rendkívül gigantikus, irdatlanul hatalmas. A lécet Hollywood teszi egyre magasabbra és bizony sokszor képtelen átugrani. Manapság 150-200 millióból bármilyen látványvilágot, bármilyen teremtményt vagy világot meg tudnak álmodni. Mutathatnak bármit, a közönség álla nagyon nehezen esik le a padlóra, de azért el lehet érni, hogy érdekessé tegyenek egyes témát. Ó, igen, King Kong? Mihez lehet vele kezdeni? Növeljünk a méretén, legyen mondjuk felhőkarcolónyi… és hozzuk össze Godzillával. Manapság ugyanis az univerzumépítés a menő, igencsak megdübörögteti a mozik hangszóróit, ha ők ketten odacsapnak. Erre még várni kell, előbb Kong is bemutatkozik. Olvasd tovább
A számolás joga (Hidden Figures)
Nehéz sorsuk volt az afro-amerikaiaknak. Tudjuk jól, számos film foglalkozott a témával, többek között félhettek Michael Fassbendertől (12 év rabszolgaság) és még a sportpályán is jobban kellett teljesíteniük, hogy egyáltalán számításba vegyék őket (Race). A 60-as években sem volt egyszerű feketének lenni, viszont volt valami, ami némileg elnyomta az irántuk viseltetett érzéseket: az oroszok. Vagyis inkább az a fránya űrverseny, amiben egyszerűen nem lehetett alulmaradni. A nemzet büszkeségén esett volna csorba. A film elején a három afro-amerikai hölgyet igazoltatva látszik, hogy a zsaru boldogan végigverne rajtuk gumibotjával, de amikor meghallja, hogy a NASA munkáját segítik, kiderül, hogy a rend derék őre ruszkikat még jobban utálja. Ezért inkább még biztosítja is az utat előttük, hátha az a pár perc is segít, hogy előnyhöz jusson a dicső ország. Olvasd tovább
Széttörve (Split)
M. Night Shyamalan A hatodik érzék után gyakorlatilag megkapta a csodagyerek titulust, amely jelző nagyjából egészen a Jelekig rajta is maradt. Majd jött A falu, szép eredményt ért el, de már érezhető volt, hogy ennél azért többet vártak a rajongói. Érkeztek sorba a renoméromboló filmek, a Föld után pedig azt hihettük, hogy nem csak megásta karrierjének a sírját, de el is temette. Shyamalan viszont nem pislogott körbe tanácstalanul, talán örült is, hogy a stúdiórendszer kiköpte, így különösebb felhajtás nélkül, a legnagyobb nyugalomban leforgathatta A látogatást. A horrort követően a direktor pályafutása kinyúlt nyughelyéből, láttatva, hogy csak tetszhalott volt, a Széttörve hozzásegítette, hogy ki másszon a gödörből. Olvasd tovább
Mélytengeri pokol (Deepwater Horizon)
A BP-nek nem tetszett. Nem hagyhatták szó nélkül, hogy a Mélytengeri pokol lehúzza róluk a keresztvizet. Közleményükben hangoztatják, hogy a film nem tükrözi hűen a tragédia kialakulását és arra sem fordítottak figyelmet, hogy hangoztassák, hogy nem csak kifejezetten ők voltak a felelősek. Illetve a cég milyen hatalmas erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy helyrehozza a károkat.
2010 áprilisában a Deepwater Horizon olajfúró tornyon történt robbanás következtében több ember elhunyt és sok-sok millió hordónyi olaj kerül a tengerbe. A Mexikói-öbölbeli eset a világ egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája volt. És érthető, hogy a BP-nek nem tetszett Peter Berg rendezése, mivel konkrétan a vállalat egyik fejesét játszó John Malkovich karaktere nem igazán szimpatikus. És erre még rá is kontráznak a filmben, amikor megállapítják róla, hogy egy seggfej. Olvasd tovább
Röviden: Démonok között 2 (The Conjuring 2)
A Blumhouse falai között sajnos kevés tehetség található. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy kevesen erőltetik meg magukat, hogy a papírvékony történetekből valóban ijesztő és izgalmas filmet készítsenek. James Wan viszont azok közé tartozik, aki nem félvállról veszi a munkáját, szerencsénkre. Ő nem kifejezetten a véres-belezős horrort (bár azért producerként hagyta, hogy a Fűrészt ebbe az irányba tolják), hanem sokkal inkább a lelki terrort részesíti előnyben.
Még 2013-ban ismerhettük meg Warrenéket, a paranormális esetekre szakosodott házaspár újabb kemény feladatot kap. Wan az 1977-es, enfieldi poltergeist néven elhíresült esetet tárta fel. A közel 40 éve történt ügyben egy anyukát és gyermekeit érik természetfeletti „atrocitások”. Nyilván többen átverést sejtettek a háttérben, a rögzített hang-és képanyagok sem voltak túlzottan meggyőzőek. Ettől függetlenül lehet ebből kihozni egy minőségi filmet? Naná.
A cselekmény első fele két szálon halad, az egyik magára a családra fókuszál, a másik Warrenéket mutatja. Wanra jellemző, hogy vágás nélküli képsorokat mutogat, ráközelít valakire, majd elfordul az egyik irányba, elindul az egyik irányba, jobbára csak sejteti, hogy van valaki a közelben/sötétben. És a direktor eléri, hogy a néző már azt kívánja, hogy mutassa meg már végre az alakot vagy jelenést. Igencsak ráhozza a frászt az anyukára és gyermekeire, egyúttal a nézőre. E közben Warrenéknál sem áll meg az élet, az asszonynak lassan elege lesz a paranormális dolgokból, de még bevállalják a poltergeist ügyet. Egészen addig a pontig egészen rémisztő és izgalmas a film, amíg a két szál nem ér össze, ezt követően sem ül le a cselekmény, csak éppen már nem igazán tudja az előző óra szintjét. A színészek közül ki kell emelni a 13 éves Madison Wolfe-ot, aki nem egyszer a frászt hozza az emberre, szó szerint hátborzongatóan játszik, amikor megszállja a gonosz.
13 óra: Bengázi titkos katonái (13 Hours: The Secret Soldiers of Benghazi)
Michael Bay nem nevezhető bonyolult embernek. Szereti a hatalmas robbanásokat és bizony másokkal is megosztaná ezt az élvezetet. Mert megteheti. Párbeszédek? Nagy drámázások? Ugyan. Lőszert a csőbe, biztosítószeget ki a gránátból, aztán hadd szóljon, mindezt lassítva. Mostanában ugyan óriásrobotokkal tépázza meg a városokat, de egyre kevésbé élvezhetően. Egy ideje hangoztatja, hogy szeretne újra kisebb költségvetésből dolgozni. Ha visszagondolunk karrierje kezdetére, a Bad Boys vagy még A szikla is visszafogott büdzséből készült és a direktor legjobb filmjei közé tartoznak. A Pain & Gainnel megmutatta, hogy nem csak az ovis, hanem a korrekt fekete humor sem áll távol tőle és most a 13 Hours-szal kevés pénzből több tucatnyi fejlövést oszthatott ki. Olvasd tovább