Sem szó szerinti, sem átvitt értelemben nem egy új Csernobil (még szerencse), de a Netflixen idén tavasszal megjelent Láthatatlan veszély (Emergência Radioativa) minisorozat tele van erős pillanatokkal – amelyeket ezúttal is a szörnyű valóság hitelesít.
1987. szeptemberében egy brazil kisvárosban két hajléktalan bemerészkedik egy elhagyott kórházba. Észrevesznek egy különös formájú, szokatlanul nehéz fémtárgyat; ráemelik egy talicskára és elviszik ócskavasnak a közeli fémkereskedésbe. A dolgozók este szétfeszegetik a tömböt, és Evenildo, a telep vezetője (Bukassa Kabengele) a feltárt hüvelyből szivárgó, kékesen ragyogó porra lesz figyelmes. Hazaviszi, megmutatja feleségének, fiainak és unokáinak, majd miután egy héten belül mindannyiuknál hányásos-szédüléses tünetek jelentkeznek, Antonia, a gyanakvó háziasszony (Ana Costa) felnyalábolja a tömböt, és beviszi a legközelebbi orvosi rendelőbe. Ott némi riadalom után elismerik, hogy valamiféle szennyező anyagról lehet szó, s a fémdarab kint marad a betonudvaron egy széken. Egészen a záróepizódig kell várnunk, hogy elkerüljön onnan, és ennek bizony jelentősége van. A kékesen foszforeszkáló anyag ugyanis Cézium-137 izotóp, amely intenzív gamma-sugárzással súlyosan károsít minden élőlényt. Egy fiatal, pályakezdő fizikus, Marcio (Johnny Massaro) az, aki felismeri a veszély nagyságát, és közbelépésének köszönhetően megkezdődik Brazília modern történetének legnagyobb kármentesítése.










