0

Legendás állatok: Grindelwald bűntettei (Fantastic Beasts: The Crimes Of Grindelwald)

írta Minime

Az első részről itt írtunk.

A korunkbeli mozi kínálatban gyakorlatilag két eredményes és működőképes franchise létezik jelenleg: egyrészt a Marvel, másrészt a Wizarding World világa. A Star Wars haldokló önmásolása és bugyutizmusa, a DC pedig ötlettelen döcögése és vergődése folytán került ki a képből. Anyagilag mindannyian sikeresnek mondhatók, de kritikai és élvezeti szempontból sajnos csak az előző kettő éri el azt a szintet, amelyet folyamatosan élvezhetőnek lehet tekinteni. A J. K. Rowling nevével fémjelzett fantáziavilág mind írásos, mind vizuális formában egyike a 21. század legjobb történeteinek, és szinte mindig azt nyújtja, amit várhatunk tőle. Ezúttal a Legendás állatok második epizódja került a vásznakra, lássuk mennyire sikeresen.

Olvasd tovább

1

Vezeklünk mind – Húzós éjszaka az El Royale-ban

írta Nikodémus

A filmről röviden Minime is írt.

Hollywood egén mostanság – csaknem egy évtizede már – a képregényhősök vették át az uralmat; ne tévesszen meg minket, hogy a legbecsvágyóbb filmstúdiónál (Disney/Marvel) épp a karakterek megtizedelése van soron, ez csak az igények újraformálására szolgáló trükk. A brand-vezérelt filmfolyamok, folytatások, újraforgatások tengerében érdemes tehát megbecsülni minden egyéni ötletet. Drew Goddard annyi sikerfilm (Cloverfield, Ház az erdő mélyén, Z világháború, Mentőexpedíció) forgatókönyvének megírása után vett egy mély levegőt, és saját filmtervével kopogtatta végig a produceri ajtókat. Az októberben itthon is bemutatott Húzós éjszaka az El Royale-ban arról tanúskodik, hogy az író-rendezőt még mindig izgatják olyasféle „divatjamúlt” kérdések, mint bűn, vezeklés, megbocsátás.

Olvasd tovább

3

Röviden: Bohém Rapszódia / A végzet órája / Outlaw King / Overlord / Kin

írta Minime

Bohém Rapszódia (Bohemian Rhapsody)Bryan Singer rendező az X-Men sorozattól elszakadva ezúttal egy komoly és rendkívül fontos alkotást készített, talán a XX. század leghíresebb pop-rock ikonjának életéről, aki nem más volt, mint a Queen frontembere, Freddie Mercury (Rami Malek). A történet az 1970-es évtől követi nyomon Mercury és a Queen karrierjét egészen a csúcspontig, amelyet az 1985-ös Live Aid segélykoncert testesített meg. Nyomon követhetjük, hogyan vált az ambiciózus fiatal zenerajongóból a világ egyik legnagyobb énekese, valamint azt is, hogyan ragadta meg a rivaldafény és tette hivalkodó, extravagáns, ám idővel bizalmatlan és ellenséges figurává a korábban mindent a Queen-nek szentelő fiatalembert. Érzékletesen és mélyen ábrázolja az alkotás Mercury sötétebb oldalát, de teret hagy titokzatosan és szenvedélyesen örök ragaszkodásának neje, Mary Austin (Lucy Boynton) iránt is. A hírnévvel érkező személyiség változások, az ellenséges attitűd kialakulása ugyanolyan fontos a készítők számára, mint az énekes elszámolása önmagával és megtérése. Betegségének bemutatására már nem tér ki a film, azonban nem feledkezik meg annak bemutatásáról, mekkora méltósággal és kitartással vette tudomásul helyzetét az énekes és igazi barátai, az együttes tagjai, valamint Mary. Malek, Boynton és a teljes Queen-t alakító színészgárda egészen elképesztően alakítanak és személyisítik meg azokat az ikonokat, akiknek a világ zenerajongói csodálatos élményeket köszönhetnek, és méltóképpen emlékeznek meg, valamint állítanak mementót egy olyan ember számára, akinek a pop-rock rengeteg mindent köszönhet. Kiváló rendezés mellett és Anthony McCarten remek forgatókönyvéből egy igazi mestermű született, amely zeneileg is alapvetően kimagaslik az éves filmtermésből, de ettől függetlenül is egy remek, mély és szerves egészet képező mestermunka. Értékelés: 90%

Olvasd tovább

0

Rövidfilm: Gólyatábor (2016)

Megjelent az interneten Kárpáti György Mór megrázó erejű kisfilmje, amelyben az elmúlt években kipattant, egyetemi gólyatáborokban történt zaklatási ügyek találnak visszhangra. A Gólyatábor közvetlenül egy ilyen esemény után játszódik, megmutatja, mit él át az elszenvedője, de azt is, hogy milyen az a környezet, amely megengedi, hogy ez megtörténhessen vele és másokkal is.

Az elmúlt évek változást hoztak a felsőoktatási hozzáállásában az első éveseknek szóló, egyetemi életre felkészítő táborokhoz. Szögezzük le, hogy egyáltalán nem minden intézmény táborában merültek fel ilyen jellegű problémák, viszont a napvilágra került esetek fényében egyre többen ismerik fel, hogy az ivásra ösztönző, megalázó és sok esetben intim-töltetű játékok sokszor adtak lehetőséget a szexuális zaklatásra. (Legutóbb tavaly novemberben került nyilvánosságra efféle zaklatási eset, itt lehet bővebben olvasni róla.)

Olvasd tovább

0

Röviden: Last Flag Flying (2017)

írta Nikodémus

Sal (Bryan Cranston) évtizedek óta működteti lepukkant kocsmáját. Egyik este váratlan vendég toppan be hozzá: Larryvel (Steve Carrell) még a hadseregből ismerik egymást, sülve-főve együtt voltak, s Larry megkéri régi haverját: látogassák meg együtt harmadik társukat, az azóta lelkésszé lett Richardot (Laurence Fishburne). A tiszteletes otthonában aztán kiböki hősünk jövetele célját: az iraki háborúban nemrég elvesztett fiát szeretné hazahozni és eltemetni. A három cimbora útra kel, hogy szembenézzen a gyásszal, a kortárs Amerika közállapotaival (2003-ban járunk), s persze egy kis kaland sem árt. Richard Linklater Darryl Ponicsan regényéből készült Last Flag Flying című filmje nagy empátiával és megkapó humorral közelít témájához, s miközben hőseit végigutaztatja a vidéki Amerikán (színésztriónk remekel a szerepekben), könnyű kézzel dob fel súlyos kérdéseket nézőjének: mi a valódi hazaszeretet? Törődik-e valaki a kisember problémáival? Fontosabb-e a rút igazság a nehezen kiküzdött megbékélésnél? Számadással tartozunk-e életünk döntéseiért embertársainknak? Larry, Sal és Richard a zárójelenetben végül egy felbontatlan levél köré csoportosul. Hiába a közösen átélt kalandok, a gyászmunka még csak most kezdődik.

(Megjelent: A Szív, 2018. november)

Olvasd tovább

0

InterCom hírlevél

Így születik egy csillag

Az ősz egyik nagy filmes eseménye valószínűleg hosszú évtizedekre emlékezetes lesz nagyon sok mozi- és zenerajongónak. A Csillag születik (A Star is Born, még a mozikban) című filmben egy régóta sikeres, de démonaival küzdő és egy feljövőben lévő zenész szerepében Bradley Cooper és Lady Gaga hatalmasat alakít. A néző úgy érzi, ez a film nem is lehetne más.
Pedig lehetne. Ezt árulta el nemrég a Hollywood Reporternek Bill Gerber, a film producere.
– Sokáig úgy volt, hogy Beyoncé és Clint Eastwood lesz a főszereplőnk – mesélte az újságírónak a producer –, és én úgy gondoltam, hogy velük eljutottunk a tökéletes megoldáshoz. De Beyoncé terhes lett, és azt mondta, hogy megérti, ha nem várunk rá, Clint pedig elment valami mást forgatni. Bradley Cooper addigra egyszer már nemet mondott a felkérésre, mert túl fiatalnak találta magát a szerepre, de közben öregedett kicsit, meg nagyon lelkesítette, hogy rendezhet is. Így jöttek a képbe ők. Most nézem a filmet, ami hatalmas siker, és az Oscar-szezon elé is nagy várakozásokkal nézünk, és úgy érzem: de jó, hogy annyi éven át nem jöttek össze azok a nagy lehetőségek, amikről azt hittem, nem lehet náluk jobb. Ilyen ez az üzlet…

Olvasd tovább

0

UIP hírlevél

4 milliárd dolláros csúcsra repítette stúdióját a Halloween

A Halloween 230 millió dolláros összbevételnél tart, és ezzel a gyártó Blumhouse túllépte a 4 milliárd dolláros álomhatárt. A stúdió kis költségvetésű thrillereket, illetve horrorokat gyárt, amelyek rendre óriási bevételt hoznak (Parajelenségek, Insidious franchise-ok, Tűnj el!, Széttörve). Kimutatták, hogy mivel a stúdió kevés pénzből teremt sokat, a Blumhouse 13-at jegyez az elmúlt 5 év 25 legjövedelmezőbb amerikai filmjéből, világviszonylatban pedig 10-et a legjobb 25-ből.
A siker nyomán már előkészületben van a Halloween folytatása, Jason Blum producer pedig azt reméli, a főszereplő Jamie Lee Curtis díjakat nyer kimagasló alakításáért.

(Halloween – még a hazai mozikban!)

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – Péntek esti Kádár-mozi

Hét évvel ezelőtt, 2011 júliusában bejárta a magyar sajtót a hír, hogy megtalálták Kádár titkos filmarchívumát. Később ennek több cáfolata is megjelent. Az azonban tény, hogy Kádár János és szűk köre 23 éven keresztül péntekenként összejárt mozizni. Ezt járja körül most Gál Mihály könyvében, a Péntekre javasoljuk! című kötetben. A könyvből megtudhatják az olvasók, milyen filmeket nézett Kádár János az MSZMP többi vezetőjével péntek délutánonként a Filmfőigazgatóság Báthory utcai vetítőjében. A katalógust levéltári kutatáson alapuló tanulmány egészíti ki. A szerző filmátvétellel foglalkozó kötetéhez hasonlóan forrásértékű munka a Kádár-korszak kultúrtörténetéhez. (Forrás: 1, 2)

Részletes kritika a könyvről itt olvasható.

Gál Mihály: Péntekre javasoljuk! – Az MSZMP vezetőinek vetített filmek 1966-1989, Clipperton, 296 oldal, 2016, 4000 Ft

0

Röviden: Az első ember / Halloween (2018) / A Hunter Killer-küldetés

írta Minime

Az első ember (First Man)Damien Chazelle rendező (Whiplash, Kaliforniai álom) és Josh Singer forgatókönyvíró nem kisebb dologba vágta a fejszéjét, mint a Holdra lépés megfilmesítésébe. Teszik ezt úgy, hogy történetük elsődleges vezérmotívuma nem a történelmi hűség, és a technológiai innováció lépcsőzetes fejlődését sem hangsúlyozzák, hanem az eseményben részt vevő emberek szemszögéből világítják meg ennek a világtörténelmi jelentőségű előrelépésnek a fontosabb mozzanatait. Neil Armstrong (Ryan Gosling) és neje, Janet (Claire Foy) életének szerves részévé vált az űrutazásban való részvétel, miután Neil jelentkezett a Gemini-programba, és később az Apollo-program mozgatórugójává vált. Mindemellett láthatjuk egy család tragédiákat sem nélkülöző, lemondásokkal, elhidegüléssel, kötelességtudattal és szenvedéllyel átitatott mindennapjait, amelyek csupán epizódjai a nagyobb egésznek, amelynek célja embert juttatni a Holdra. A barátságok, a tragédiák, a csendes és morózus elzárkózás, a főhős és neje önmagába fordulása ugyanolyan mértékben és mélységben képezik a történet részét, mint a technikai lépések bemutatása. A hazafiasság és amerikanizmus kérdései sem maradhatnak ki egy ilyen típusú történet bemutatásakor, de azt kell mondanunk, kellő arányban és cseppet sem túlzóan kerül bemutatásra ez az aspektus, és a film nem esik át a túloldalra, hogy egy öndicsőítő, nacionalista tündérmesévé váljon. Sokkal inkább megmutatja Gosling és Foy alakításain keresztül mindazokat az áldozatokat, mindazokat az örömöket, amelyeket egy ilyen világraszóló esemény végrehajtása és tervezése során kénytelen egy ember meghozni, elviselni és átélni. Gosling már sokszor bizonyított sokféle karakterként, és ezúttal sem okoz csalódást, sőt, kimagaslik a film valóságából, ahogyan a hozzá felnövő Foy is képes olyan alakításra, amellyel ismét felhívja magára a figyelmet. Chazelle munkája kiválóan reflektál az emberre, akinek nevét mindenki ismeri, ám történetét eddig csak kevesen ismerhették. Valószínűleg a következő Oscar gála egyik nagy esélyese lesz az alkotás és nem is érdemtelenül. Értékelés: 80%

Olvasd tovább