0

A kis kedvencek titkos élete 2. (The Secret Life of Pets 2)

írta Szenilla

Mindenekelőtt szeretném megköszönni a lehetőséget
a UIP-Duna Filmnek, a Cinema City Arenának,
és persze Nikodémusnak és Minime-nek.

Csillogó szemű szőrgombócokkal nem lehet nagyot hibázni – tudja ezt az Illumination is, így hát kapott az alkalmon, és meglovagolta A kis kedvencek titkos élete első részének hullámait, elérkezve ezzel tizedik egész estés filmjéhez. Na de. Hány olyan produkcióra emlékszünk az elmúlt időszakból, amely a folytatással überelni tudta a korábbi sikereit? Ugye nem túl sokra…

Az első rész 2016 nyarán került a mozikba, és már az első héten 100 millió dollár felett hozott hazai viszonylatban. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy az Illumination már-már szemtelenül alacsony költségvetéssel dolgozik (csak hogy érzékeltessük: a Toy Story 4 például két és félszer ennyiből készült el), így a siker e tekintetben szinte garantált. A költségek rendszerint már a premiert követő első egy-két héten belül megtérülnek. A kis kedvencek 2. is hozta a papírformát. Az első hét nem sikerült ugyan túl jól (jobb helyeken ugyanis már június elején bemutatták), de hamar szépített, a teljes bevételt tekintve viszont minden bizonnyal nem kerül a legsikeresebb Illumination filmek közé.

Olvasd tovább

0

Toy Story 4

írta Nikodémus

Van egy olyan érzésem, hogy a Toy Story-filmek nem csupán a gyártó Pixar stúdió vagy úgy általában véve az animációs film sorsára reflektálnak, hanem személyesen a két alapító, John Lasseter és Ed Catmull közös történetét örökítik meg. Mindez az egyébként szépen lezárt trilógia után szkepszissel várt, de pozitív meglepetést okozó 4. rész erősítette meg bennem: Woody és Buzz sztorija furcsa módon épp afelé kanyarog, ahogy hőseink, a 3D-animációt feltaláló, azzal kasszát robbantó, majd a Disney kebelére megtérő filmguruké. Nincs ezzel semmi gond, hisz a Pixartól (épp a kezdő Toy Story nyomán) rétegzett, többértelmű fabulát várunk immár évtizedek óta, és legújabb filmjük tökéletesen meg is felel ennek az elvárásnak. Talán túl tökéletesen is.

Olvasd tovább

0

KAFF- és Hypewriter-nyertesek

Láng Orsolya: Szezon után

Június 22-én, múlt szombaton kiosztották a 14. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál (KAFF) elismeréseit, a nagydíjat Láng Orsolya MOME Anim diplomamunkája, a Szezon után nyerte, Andrasev Nadja legújabb animációja, a Szimbiózis három elismerést kapott, a legjobb rövidfilm pedig Tóth Roland Lugosi Béla életét feldolgozó alkotása lett. A több mint 200 beérkezett magyar nevezésből összesen 2 egész estés alkotás, 14 diákfilm, 22 rövidfilm, 23 televíziós sorozatepizód és 28 alkalmazott animáció került a versenyprogramba, emellett közel 30 film az információs programban mutatkozott be. Az európai versenyben 6 egész estés alkotás, 28 sorozatepizód és 6 speciál volt látható, valamint 12 animációt vetítettek versenyen kívül.

Andrasev Nadja: Szimbiózis

A 11. Európai Animációs Játékfilm és TV-film Fesztivál legjobb egész estés alkotása Nora Twomey A kenyérkereső című Oscar-jelölt filmje lett, a legjobb TV-sorozatnak járó elismerést Dorte Bengtson Vitello Undi barátnője nyerte, a legjobb TV-speciál díját pedig megosztva kapta Jeroen Jaspaert A bandita patkány, valamint Ivana Sebestová és Katarína Kerekesová Mimi és Lisa – A karácsony fénye című alkotása. Kecskemét városának különdíjával tüntették ki a Medvevilág Szicíliában című olasz egész estés animációt, mely részben a Kecskemétfilm stúdiójában készült. Az Országos diákzsűri Marc James Roels és Emma De Swaef Micsoda pompás torta! című stop motion filmjét jutalmazta.

Tóth Roland: Bela

A legjobb egész estés magyar animáció Milorad Krstić sokszorosan díjazott, művészeti utalásokkal teletűzdelt akció-thrillere, a Ruben Brandt, a gyűjtő lett. A legjobb televíziós sorozat elismerését megosztva kapta Tóth-Pócs Roland Cigánymesék sorozatának Riza éjszakája epizódja, valamint Fabók Szilvia és Mikori Tama Kippkopp a hóban című meseadaptációja. Utóbbi kisfilmet, mely Marék Veronika könyve alapján készült, az Aranyhomok Kistérségfejlesztési Egyesület közönségdíjjal jutalmazta. A záróünnepség befejezéseként Mikulás Ferenc életműdíjjal tüntette ki A légy című rövidfilm Oscar-díjas rendezőjét, Rófusz Ferencet a magyar animációért végzett évtizedes munkájáért. 2021-ben ismét várja az animáció szerelmeseit a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál a hazai és nemzetközi animáció legfrissebb darabjaival, szakmai programokkal, mesterkurzusokkal, könyvbemutatókkal, kiállításokkal és a szakma világhírű alkotóival.

Olvasd tovább

0

Kells titka (The Secret Of Kells, 2009)

írta Nikodémus

Popkulturális divatja ugyan már rég lecsengett, ám Írország még mindig a világ egyik legkülönlegesebb szeglete: gyönyörű zöld tájak, titokzatos kelta múlt és öntudatos (gyakran politikailag is értelmezhető) katolicizmus keveredik ennek az elnyomással és megfogyatkozással bőven megvert kis népnek a történetében, akik mostanság talán épp azért olyan nyugisak, mert mindent átéltek már. Néplélek-boncolgatásra vállalkozni persze túlzás lenne Tomm Moore és Nora Twomey sokszoros díjnyertes animációs filmjének kapcsán, de mégsem teljesen alaptalan: az épp tíz éve bemutatott Kells titka ugyanis az írek nemzeti kincse, a jelenleg Dublinban őrzött Kellsi kódex köré építi történetét.

Olvasd tovább

1

The Death of Superman (2018) / Reign of Supermen (2019)

írta Nikodémus

Halál settenkedik mostanság minden sarkon egy másik képregény-univerzumban (írtunk is róla), szóval újra divatba jött a makulátlan, halhatatlan szuperhős(öke)t megölni. Leginkább a sokk érdekében, kevéssé pedig azért, hogy elgondolkoztasson a hozzá(juk) való viszonyunkról. Amerika (és a világ) első és máig legérinthetetlenebb képregényhősével mindezt már 1992-ben eljátszották, volt is meglepődés rendesen. Superman maga volt az erkölcsi és fizikai romolhatatlanság, akinek emberi vonásairól gyakran elfeledkezünk. A Warner/SC Animation egy bő tíz évvel ezelőtti próbálkozás után most jól megadta a módját a híres történet megfilmesítésének.

Olvasd tovább

1

Pókember: Irány a Pókverzum (Spider-Man: Into the Spider-Verse)

írta Nikodémus

Tudom, kicsit megkésett ez az írás, mert a film, amiről szól, jórészt már kikopott a hazai mozikból (azért ha megtalálod még, ne hagyd ki), mégis érdemes pár sort szentelni egy olyan mozinak, amely kábé a semmiből érkezve akkora meglepetéssel csap arcon, hogy a fal adja a másikat. S ez a gigafranchise-ok és a személyre szabott tartalmak Hollywoodjától igen nagy ritkaság. A Pókember: Irány a Pókverzumnak amilyen hülye a címe, olyan kreatív az alapkoncepciója és a kivitelezése, ráadásul mindezt túlcsorduló ötlet-áradattal, száguldó tempóban adja. Nehéz ellenállni neki.

Olvasd tovább

3

A mesének vége?

Mivé lett a gyermekkorunk ártatlan meséit készítő Disney?

Sokunk gyermekkorának kedves emléke a két ünnep közötti „kizökkent idő”: lefekvés helyett éjfélig szabad még játszani, anyu finom sütivel kínál, és a tévében is csupa jó műsor látható. Mary Poppins, A kincses sziget, Bambi vagy Aladdin kalandjai megunhatatlan szórakozást nyújtanak ilyenkor kicsinek-nagynak egyaránt. Talán nosztalgiánk kopott meg kicsit, talán Hollywood lett ridegebb, de úgy érezzük: igazi családi mozik ma már alig készülnek, miközben az iménti klasszikusok gyártója, a Walt Disney-stúdió minden eddiginél nagyobb hadjáratba fogott, hogy elkábítsa érzékeinket.

írta Nikodémus

Olvasd tovább

0

A Grincs – a kulisszák mögött

Az Illumination és a Universal Pictures nyolcadik animációs filmje A Grincs, amely Theodor Geisel (azaz Dr. Seuss) közkedvelt meseregényének újabb adaptációja. A történet hőse egy cinikus, zsémbes manó, aki elhatározza, hogy ellopja a karácsonyt, de egy kedves kislány hatására eláll szándékától. A vicces, inspiráló és vizuálisan lenyűgöző A Grincs univerzális történetet mesél el a jóindulat megváltó erejéről és az igazi karácsonyi hangulatról. A film eredeti változatában az Oscar-jelölt Benedict Cumberbatch kölcsönzi hangját a Grincsnek, aki Kobak-hegyen magányosan él hűséges kutyájával, Maxszal. Lakhelye egy barlang, amely telis-tele van a kényelmét szolgáló mindenféle fura kütyükkel. Embert csak akkor lát, ha a szomszédos Kifalvába látogat bevásárolni.

Olvasd tovább

0

A hihetetlen család 2. (Incredibles 2)

írta Nikodémus

Brad Bird és a Pixar előtt gigantikus akadály tornyosult, de legyőzték: A hihetetlen család második része felnő az elvárásokhoz, ügyesen építi tovább az első rész legendáriumát, számtalan poénnal nevettet meg – csak épp az a zsenialitás szorult ki belőle, ami elődjének minden percét áthatotta. Maga a film erről persze kevéssé tehet, hiszen mióta Irdatlanék első kalandját szűk másfél évtizede bemutatták, felnőtt egy egész generáció, a tömegkultúra léptéket váltott, a multiplexeket pedig elárasztották a szuperhősfilmek. A nagy össznépi túladagolásba pedig nehéz még egy okos találatot bevinni.

Olvasd tovább

1

Batman: Gotham by Gaslight

írta Nikodémus

Igazi csemegének ígérkezett Mike Mignola és Brian Augustyn kultikus képregényének megfilmesítése: a sötét köpenyes a múlt századelő Londonját öltő Gothamben Hasfelmetsző Jack után nyomoz. Sam Liu rendezése igyekszik hű lenni az egyébként nem túl terjedelmes alapanyaghoz, de az eredmény túl illedelmes – s így gyorsan feledhető.

Batman viktoriánus-korabeli kalandjának sava-borsát alapvetően sajátos, kissé steampunkos atmoszférája, valamint véres stílusa adja, ám a Warner Animation-nél sajnos úgy gondolták, maradnak az eddig bevált rajzstílusnál. Az eredeti képregény szikár, szálkás, hosszú árnyékokkal teli világa így alig köszön vissza a vásznon. Innen már nehéz felállni, de Liu megpróbálja, s a sztori egész jól indul: a rejtélyes Hasfelmetsző újra lecsap, s miközben a Wayne-birodalom világkiállítást rendez új csodákkal, a város sikátoraiban szembetűnő a nyomor. Főhősünk (Bruce Greenwood) nagyonis jól tudja, mi zajlik a csipkés estélyik és elegáns szalonok háttere mögött, alteregóját azonban csak módjával engedi szabadon. Le is marad pár akcióról, olyannyira, hogy gyanúba keveredik, és őt börtönzik be.

Olvasd tovább

1

Justice League: War (2014) / Throne of Atlantis (2015)

írta Nikodémus

2018-02-jl-war-atlantis-1

Miután Zack Snyder öt éve útjára indította a DC-moziverzumot Az acélemberrel, a Warner Animation-nél sem tétlenkedhettek: a Flashpointtal eltakarították a régi idővonalat, s újra összetrombitálták a szuperhőscsapatot (lecserélve a szinkronhangokat). Jay Oliva és Ethan Spaulding kapta a nagy reboot-feladatot, melyet vállalható színvonalon, bár kissé vicceskedősen teljesítettek. Ez kicsit súlytalanítja a menetrendszerű gonosz fenyegetést is, mely természetesen ezúttal is kozmikus, jöjjön akár az égből vagy az óceán mélyéről.

Olvasd tovább