0

Top 10+10: Remake nemváltással

Az, hogy Hollywood lassan két évtizede már teljesen ráállt önmaga kizsákmányolására, nem újdonság. A nagy remake-hullámot azonban átszínezik aktuális divatok: mostanság épp a női egyenjogúság van terítéken, a producerek azonban egyenlő fizetés és elbánás helyett nemváltásban gondolkodnak. Unalmas a bevált recept? Kavard meg egy kis gender-piszkálással, szól a mondás manapság a nagy stúdiók környékén. Nézzük, miből készült vagy készül az utóbbi időben női/férfi remake!

írta Nikodémus

Girl power-ügyben amúgy már háromszor írtunk Top10-et, íme: 1, 2, 3.

Olvasd tovább

1

25 éves a Jurassic Park

írta Nikodémus

Negyedszázada, 1993. június 11-én mutatták be Steven Spielberg dinós kalandfilmjét.

Szerte a világon legalább két generáció szorongatta a karfát azon a szép nyári napon a mozikban: a gyerekek az épp felfutó dinókultusz-keltette vágyaik beteljesülését várták, szüleik pedig az akkoriban legmenőbb ponyvafilmes szerző, Michael Crichton nevére mentek be a moziba. Utóbbiak kicsit csalódtak, előbbiek pedig családbarát Disney-mozi helyett egy vérfagyasztó horrort kaptak. De hogy is lett az ősi ijesztegetést és egy divathullámot ravaszul összeházasító látványfilm technikatörténeti mérföldkő? Steven Spielberg még egyszer utoljára megmutatta, milyen jó a szimata.

Olvasd tovább

3

20 éves a Truman Show

írta Nikodémus

Két évtizede ezen a napon debütált a mozikban Peter Weir kultikus filmje.

Azt hiszem, a mi generációnknak háromféle Truman Show-élménye van. Az első a kortárs kiskamasz rajongása: újra egy Jim Carrey-film, csak nem értem, ebben miért nem viccelődik annyit a gumiarcú színész. A második egy felemelő szabadulósztori (fiúknak) avagy egy megható szerelmes történet (lányoknak). A harmadik pedig amikor a tévében elkapod a sokadik ismétlést: nosztalgiából kezded nézni, de egyre inkább hatalmába kerít az érzés, hogy ez egy nyugtalanító, sötét mozi a média totális, lealjasító hatalmáról. A döbbenet, hogy ez a három értelmezési sík mind igaz, sőt, egymást erősítve működik a filmben. Az érdem pedig az író-rendező-főszereplő hármasé.

Olvasd tovább

1

A Marvel-moziverzum első tíz éve

Már csak egy nap, és eljő a mozikba Thanos, hogy tíz év türelmes építkezését beteljesítse, és alaposan megritkítsa az elmúlt évtized alatt megszeretett szuperhőseink táborát. A Disney legnagyobb újkori pénznyomdájának sztoriját épp ezért (no és a DC-kínlódással való összevetés kedvéért) érdemes kicsit áttekinteni (s persze újraolvasni a kritikákat). Jöjjön hát a felvezetés: 10 év, 18 film, egyetlen hatalmas történet, Kevin Feige vezényletében.

írta Nikodémus

Olvasd tovább

5

50 éves a 2001: Űrodüsszeia

írta Nikodémus

Szinte hihetetlen, de már öt évtizede, hogy 1968. április 2-án bemutatták Stanley Kubrick
kultikus remekművét. A
z alkalomból összeszedtünk pár kulisszatitkot.

Nevezték már mindennek: lenyűgöző időutazásnak,a legreálisabb scifinek, a holdraszállás főpróbájának, evolúciós grádicsnak, jéghideg pózfilmek, pesszimista emberiség-próféciának. Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeiája millió elemzést megért bemutatója óta, mégis, a nagy boncolgatásban épp a szerző szűkszavú nyilatkozatát vagyunk hajlamosak elfelejteni: filmjét elsősorban lehengerlő audiovizuális élménynek szánta, nem rejtélyes metaforák sorának. Utóbbi persze bőven akad azért, ám az a félelemmel vegyes áhítat, amit a Kubrick által bemutatott űrutazás kelt a nézőben, alig feledhető élmény.

Olvasd tovább

5

Oscar-készület: THR kerekasztal-beszélgetések

Az Oscarra készülve pár éve meg szoktam nézni a Hollywood Reporter által szervezett videókat, melyek a jelöltek egy-egy körének kerekasztal-beszélgetéseit örökítik meg. Általában kellemes anekdotázgatás folyik, de gyakran előkerülnek meglepően érdekes sztorik. Eddig a rendezőké, valamint a férfi és női színészeké van kinn, érdemes végighallgatni.

Olvasd tovább

0

Tragikus dominanciaharc – 50 éves A majmok bolygója

írta Nikodémus

2018-02-majmok-bolygója-1

(A kép innen való.)

Félévszázada, 1968. február 8-án mutatták be A majmok bolygóját.
Az évfordulóról egy hosszabb elemző-ismertető írással emlékezünk meg.

Habár nevezhető evolúciós tanmesének vagy társadalmi példabeszédnek is, Pierre Boulle 55 éve megjelent regénye és a belőle készült film-sorozat, A majmok bolygója valódi értelmében tulajdonképpen tükröt tart az emberiség elé. S ebbe őszintén belenézni szerfölött kellemetlen élmény. A tükörnek persze fel lehet róni, hogy torzít, ám mégis bennünk motoszkál a nyugtalanító érzés, hogy valójában mi vagyunk érzékcsalódás áldozatai, s a kegyetlen igazságot önámításunk takarja el előlünk.

Olvasd tovább

4

Hányszor vesztett eddig Roger Deakins?

Az Akadémiának néha különös ízlése van: Roger Deakinst, napjaink egyik legkiemelkedőbb operatőrét a(z ideivel együtt) 14 Oscar-jelölés ellenére még egyszer sem dobták meg az aranyszoborral. Ezzel rekordtartó a saját kategóriájában, ám idén megtörhet a jég, hiszen a Szárnyas fejvadász 2049-ért (főleg a viszonylag gyenge mezőny tükrében) végre elnyerheti a díjat. A TIFF Originals készített egy videót a 14 jelölés történetéről, alább:

4

A moziverzum-építés kínjai, avagy mit művel a Warner?

Nem kérdés, hogy a kortárs popkultúra két legnépszerűbb figurája, Superman és Batman impozáns képregényes múltat tudhat maga mögött. A nagyvászonnal már más a helyzet: hiába tőkeerős a Warner Bros., próbálkozásaik mindeddig elég felemásra sikerültek. Pedig úgy tűnt, ők az igazi pionírok: amikor negyven évvel ezelőtt látták, hogy George Lucas a mozivásznon is elhihetővé tette a speciális effektusokat, úgy döntöttek, felgyorsítják minden köpenyes igazságosztó ősatyjának ezüstvásznas debütálását. A továbbiakban időrendben tekintjük át a DC/Warner univerzum-építési próbálkozásait.

írta Nikodémus

2018-01-DC-moziverzum-kronológia-1

Olvasd tovább

6

Farkasokkal táncoló (Dances With Wolves, 1990)

írta Nikodémus

2017-12-dances-with-wolves-1

Emlékszem, iskolai szünet volt, talán a téli. Jöhet a süti, az önfeledt játék, nem számít a lefekvés, és fel lehet fedezni az ajándékokat, amik a karácsonyfa alatt vártak ránk. Az egyik ilyen gondtalan, szénhidrát-telített évben lepett meg először a Farkasokkal táncoló. Valamelyik kereskedelmi csatorna adta este tízkor, s felfigyeltem a főcímre. Végül ott ragadtam, és amikor kiírták, hogy folytatása holnap következik, másnap már forró teával és takaróval készültem. Igen, a Farkasokkal táncoló így varázsolt el… Kevin Costner legnagyobb dobása értelmezhető klasszikus és revizionista westernként, sajátos Robinson Crusoe-történetként (és persze obligát karácsonyi moziként is), legfőbb jellemzője mégis az a romantikus költőiség, amiről úgyis tudom, hogy hazugság, de nem zavar, hiszen egy mítosz grandiózus (és egyik utolsó) kibontakozását látom.

Olvasd tovább