Április 11-én mutatták be a magyar mozik a rali világának egyik legnagyobb rivalizálását felidéző Verseny a győzelemért (Race for Glory: Audi vs. Lancia) című filmet. Az európai koprodukcióban készült alkotás egyúttal egy egészen friss, autósporttal foglalkozó filmhullám legújabb terméke; de elég-e a sikerhez gyönyörű kocsikat, észvesztő sebességet, felbőgő motorhangokat mutogatni? Legújabb filmünk és a ritkás előzmények óvatosságra intenek.
írta Nikodémus
írta Nikodémus
Egészen különleges csillagállás kellett ahhoz, hogy két ember csaknem négy évtizeden keresztül uraljon egy kíméletlen versengésen és dollármilliárdos bizniszen alapuló sportágat, sőt: olyanná formálja, amilyennek ma ismerjük. Bernie Ecclestone és Max Mosley képes volt erre a bravúrra, noha egyikük sem patyolattiszta figura (és akkor még finoman fogalmaztam): hiányos műveltségű, agresszív viselkedésű, diktatórikus hajlamú, ugyanakkor ragyogó képességekkel, csalhatatlan ösztönökkel és bizonyos karizmával rendelkező emberekként nevük örökre összefonódott a Forma 1-gyel. Hogy kettejük közül ki volt a főnök és ki a szekundáns, első pillantásra könnyű rávágni, ám az összkép ezúttal is bonyolultabb ennél.
írta Nikodémus
Az autósfilmről erre már volt szó.
Saját határainak feszegetése mindig is az emberiség izgalmas és veszélyes elfoglaltságai közé tartozott – ám széles körben közkedveltté ironikus módon épp akkor vált, mire elfogytak a meghódítandó, ismeretlen területek a Földön. Irány hát a múlt! Az egykorvolt pionírok legendáriuma szinte végtelen lehetőségeket kínál a késői utódoknak mítoszfaragásra – nem véletlen a filmvilágban a felfedezős-életrajzi eposzok ismétlődő divathulláma. A még novemberben bemutatott Amundsen és Az aszfalt királyai egyaránt komolyabb ambíciókat dédelget puszta ismeretterjesztésnél.
írta Nikodémus
Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt dicsértem itt egy filmet, melynek titka tulajdonképpen nem volt más, mint egy okosan kitalált és jól kivitelezett forgatókönyv. A Rush persze nem írta újra filmtörténelmet, ám az eddig készült talán legkorrektebb autóversenyzős-film előképeit bizony nagyítóval kell keresnünk. A Le Mans és a Bobby Deerfield érdekes módon rendre azzal nyeri meg magának nézőjét, hogy elsősorban nem a száguldásra koncentrál – az csak ráadás. Két film egy olyan korszakból, amikor Hollywood Európát majmolta.
Jelen pillanatban a Halálos iramban az egyetlen franchise az aszfaltszaggató témában, amelyet a közönség elfogad és vevő is rá. Volt néhány lagymatag próbálkozás, de a Vas (Torque) vagy éppen a Redline alig érdekelt valakit.
Jövőre a DreamWorks a Need For Speedet küldi a filmszínházakba, arra számítanak, hogy a játék rajongói bizonyára megjelennek a kasszáknál, a Legendary pedig a How Wheels-ből próbál szórakoztató alkotást készíteni.
De újabb jelentkező szállt ringbe, a Playstation-ön nagy sikerrel futó Gran Turismo-ból is film lesz. Története nem is igazán volt a játéknak, a lényeg, hogy menni kellett, mint a meszes. Kazunori Yamauchi volt autóversenyző 5 éven keresztül dolgozott a játékon, majd 1997-ben kiadta. Vitték, mint a cukrot, nem csoda, hogy több folytatást is megélt.
A filmverzió mögött Mike De Luca és Dana Brunetti, Az ötven szürke árnyalata producerei állnak. Eddig se író, se rendező.
FilmDROID