írta Nikodémus
Lehet itt jönni telemetriával, laboratóriumban készülő precíziós gépekkel, ezerszer átszámolt versenystratégiával, a Forma-1 végső soron mégiscsak arról szól, hogy ki a leggyorsabb. Még inkább így volt ez a hetvenes években, amelyet a sportág talán utolsó hőskorszakának tartanak, s egyébiránt épp filmünk egyik főszereplőjének új szemlélete indított el gyökeres változásokat benne. Ron Howard filmje, a Hajsza a győzelemért sem vacakol, és simán beszáguld az amúgy csalódást keltő nyári blockbuster-szezon első helyére. Pedig nem váltja meg a világot, csupán tökéletes tempóban adagol mindent, ami egy jó filmélményhez kell.
A titok nyitja talán, hogy Howard nem bonyolította túl az alapszitut, ám odafigyelt a részletekre – és volt egy kitűnő forgatókönyve, Peter Morgané. Van ez a két fickó, az egyik habzsolja, a másik vonalzóval méricskéli az életet, s mindketten piszok gyorsak az akkori, száguldó koporsónak becézett formaautókkal. James Huntot (Chris Hemsworth) adrenalin-függősége hajtja pályán belül és kívül egyaránt, csajozik, iszik, szív, és elragadóan pofátlan dumája van. Niki Lauda (Daniel Brühl) precíz osztrákként mélyről jövő bizonyítási kényszerének engedelmeskedve mindent kiszámol, hideg fejjel megtervezi autóját, versenyét, és nem érdekli a száguldó cirkuszt körülvevő parti-hangulat. Egy Forma-3-as versenyen akadnak össze, mindjárt meg is van a balhé: először a sikánban lökdösik egymást, majd a boxutcában. S ahogy egyre feljebb lépdelnek (ki pénzzel, ki elszántsággal) a versenyzés világában, úgy lesz egyre elszántabb és kíméletlenebb küzdelmük.
A felemás Mint a villám és a kínos Felpörgetve intő jel volt minden rendezőnek: nem is olyan egyszerű kompakt sportfilmet készíteni az autóversenyzésről, mint azt sokan gondolják. Ron Howard döbbenetes stílusbiztonsággal vezényelte le az első jó példát: legújabb filmje laza és elegáns, ott magyaráz és ott sejtet, ahol kell, a sztori egyben van, az akciók dinamikusak, az érzelmek a helyükön vannak. Mindebben fő segítőtársa Peter Morgan forgatókönyve lehetett, mely szerencsére nem úgy tekintett feladatára, hogy a pörgős versenyjelenetek közötti hézagokat kell kitölteni valamivel, hanem fordítva: adott egy cselekményváz, melyre minden egyéb felfűzhető. A film első fele az ütős nyitány után ugyan kissé leül, de ennek is értelme van: megágyaz a jellemek kibontásának, melyek azonban – hiába szól filmünk a száguldásról – nem nagyon mozdulnak: mind Hunt, mind Lauda világos motivációkkal érkezik, Hunt talán többet van képernyőn, Lauda viszont nagyobb (és durvább) utat jár be. A végén pedig két, egymást tisztelő vezéregyéniség búcsúzik a fináléban. Howard szépen tartja a forgatókönyv váltott narrációkkal kidekázott egyensúlyát, mely szerint folyamatosan vándorol rokonszenvünk a két főhős között, s bizonyára elővette színészvezetési képességeit is, mert mind Chris Hemsworth, mind Daniel Brühl remekül alakít. Előbbi jól hozza a playboy kissé egysíkú szerepét, utóbbi viszont korlátozottabb eszköztárral (Lauda nem volt az a ripacskodó típus ugyebár), ám hallatlan tudatossággal kelti életre figuráját.
S azok a bizonyos részletek… minden pontosan, elegánsan fel van építve: a kocsik, a pályák, a díszletek, a korabeli tévéfelvételek, a hangulat, minden stimmel. Hollywoodi produkcióról lévén szó nem ússzuk meg a kissé szájbarágós stílust (a száguldás varázsa, a szembenézés a halállal, blablabla), de bőven tűréshatáron belül röpködnek a klisék. Az élmény persze amilyen gyorsan leterít, olyan gyorsan is illan, ám Ron Howard akár még arathat is az Oscaron ezzel a míves, midcult felé kacsingató közönségfilmmel. Bárhogy is lesz, érdemes lenne mondjuk Dan Brown és marhaságai helyett többet lógnia Peter Morgannel, mert lehet, hogy a Frost/Nixonhoz és e mostanihoz hasonló filmek születnének belőle.
- Konklávé (Conclave) - 2024. december 08.
- Szent (Święty) - 2024. november 10.
- A csend hangjai – Három kortárs animációs film a gyászról - 2024. november 03.
- Back to Black / Bob Marley: One Love / A popzene legjobb éjszakája - 2024. október 13.
- Montreáli Jézus (Jésus de Montréal, 1989) - 2024. október 06.
- Motorosok (The Bikeriders) - 2024. szeptember 29.
- A szembenézés kényszere - 2024. szeptember 15.
- Példakép kerestetik - 2024. szeptember 08.
- A bérgyilkos, aki nem is volt (Hit Man) - 2024. július 21.
- Smoke Sauna Sisterhood (2023) - 2024. július 07.
Nagyon jó film!!!!
HA MEG VAN A TELJES FILM KŰLD MÁR EL LÉSZIVES A LINKET VAGY TŐLD FEL OLINE OLDARA DE EGY SZERÜB HA LIKET AFÉSZEM RE KÜLDŐD EMAIL.ATILA970505@CITROMAIL.HU RA KŐSZÖNÖM
Menj el moziba
Ritkán írok ide – inkább csak olvasom -, de most mégis fontosnak tartom:
Szerintem ez az év filmje. Igazából nincs olyan része, amibe bele tudnék kötni, mert szerintem tökéletes volt. A színészek játéka (Daniel Brühl-nek szerintem meglesz az Oscar-jelölés), a történet, a rendezés, a látvány mind csillagos 5-ös volt. Nagyon nagy élmény volt a film, évek óta (ha nem egy évtizede) nem láttam ilyen jó új filmet. Minden a helyén volt, a versenyek közben – még úgy is, hogy tudtam, mi lesz a vége – a karfát lehet szorongatni, miközben minden nagyon profin van megcsinálva. Érezni a veszélyt, a sebességet, de közben a két főszereplő is árnyalt, esendő és hiteles figura. Egyikük sem hibátlan jellem, hanem nagyon is emberi. Mindkét színész nagyon jó volt, – Thor mint karakter egy pillanatra sem jutott eszembe Hemsworth kapcsán – de szerintem Brühl fog elismeréseket kapni érte, mert neki volt “bonyolultabb” a szerepe, hiszen ő játszotta Niki Laudat.
Nem állítom, hogy mindenkinek ennyire fog tetszeni, de rossz filmnek szerintem kevesen fogják tartani, és – szerintem – ezt mindenképp moziban érdemes megnézni, mert a versenyek izgalmát, és a látványvilágát csak a nagy vászon adja szerintem jól vissza. (Elismerem, hogy van némi kamerarángás, DE közben is tisztán látszott minden, egyértelmű volt minden másodpercben, hogy mi van a képen. A rángatózást inkább a nagy sebesség érzékeltetésére használták, nem arra, hogy elfedjék vele a látványosdolgokat.)
Szóval, ez egyértelműen nálam 10/10. Sok-sok éve a legjobb új film számomra.
Szerintem is ez az idei év eddigi legjobb filmje. 🙂
Első osztályú film és ne feledkezzünk meg a mindig kiváló Hans Zimmer óriási autós-száguldozós zenéjéről sem!Nálam egy nagyon erős kilenc pontos a film!
Ne is mond, azóta is a film zenéjét hallgatom. 😀
A két színész tényleg nagyon jól hozta a figurákat.
Talán egyes embereknek giccsesnek fog tűnni pár lassítás, de szerintem jól is lehet használni ezeket a “giccseket”. És itt megtörtént, egyáltalán nem volt zavaró, illett a témához. A fényképezés pazar volt, a zene felemelő, pörgős.
Ilyen versenyzős filmet még nem is láttam. Igaz, hogy megtörtént eseményeken alapult, ettől nagyon hitelessé vált az egész.
De értelmetlen is más versenyzős filmekhez hasonlítani. Ez valami más volt, voltak benne autók, meg száguldás, de az érzés számított. És az nagyon átjött. Nagy élmény, szerintem se hagyja ki senki.
Úgyhogy hajsza a moziba! 🙂
nekem is nagy élmény volt, mindkét karakterrel tudtam együttérezni.
a két meghatározó kórházi jelenet alatt rendesen kerestem a helyet a székemben, aki látta tudja miről beszélek…
Ezek szerint erdemes ugy is megnezni a filmet, hogy ruhellem az F1-et? 🙂
Igen. 🙂
Saját baráti körömön alapulva is igen.
Figyelj, én sem vagyok oda a F1-ért, de ez a film tényleg nagyon jó, az egyik kedvencem lett! 🙂
Remek film lett,az idei év eddigi legjobb filmje.Kellemes meglepetés volt,eleinte el sem akartam menni rá,de úgy jöttem ki a moziból,mint már nagyon régen.Elégedett voltam. 9/10 Remélem jön majd bd-n.
Igazi filmdrámának minősíteném a filmet. Szerintem jó a film, bár nálam negatív élmény volt a moziban az hogy a film feliratos volt, de jól érthető a film ha a néző tud angolul. Jó a történet, a zenék nagyon jók. Szerintem a film díjesélyes.
Negatív élmény az lenne ha ezeket a csodás akcentusokat,amiket a színészek betanultak nem hallanám!!
Úgy látom teljes az egyetértés. Nálam is az év filmje. Mondjuk ebben a mezőnyben nem volt nehéz dolga, de a tavalyiban is az egyik legjobb lett volna.
Na megnéztem. Hát nemtom mire föl ez a hatalmas hype, szerintem egy korrekt, egyszer nézhető, szórakoztató film, de azért az év filmjétől nálam ez fényévekre van. A legfőbb gondom az volt, hogy totálisan kiszámítható volt az egész…mondom ezt úgy, hogy egyáltalán nem érdekel az F1 így a film alapjául szolgáló eseményeket sem ismertem.
A színészek viszont jók voltak, kellően pörgős is volt, és a drámaibb részeknél sem ült le nagyon.
Hál’ istennek feliratos volt, mondjuk igaz, másképp be sem ültem volna rá.
“Hát nemtom mire föl ez a hatalmas hype, szerintem egy korrekt, egyszer nézhető, szórakoztató film, de azért az év filmjétől nálam ez fényévekre van.”
Nem az év filmje, de az idei nyári blockbuster-szezont simán zsebre vágja.
Nekem a Man Of Steel fenyevekkel jobban tetszett. Talan ha csipnem az F1-et…
Nekem nem igazán tetszett. Brühl és Hemsworth jók voltak, de én valahogy untam. Még a versenyek sem tetszettek igazán, csak az utolsó futamnál volt egy kis andrenalin