21

Rejtély (Caché, 2005)

Közeledik az év vége, és egyre-másra készítenek a filmes portálok listákat arról, hogy mik voltak az évtized legjobb filmjei.

Miután több listában viszontláttam a Rejtélyt a legeslegjobbak között, eszembe jutott, hogy tényleg milyen jó film volt. Kritika alant.

Diszkrét rettegés

Ha szereted a rejtélyeket; ha kíváncsi vagy, mit hoz ki egy osztrák pszeudopszichopata egy lynch-i alaphelyzetből (a küszöbön hagyott „Home”-videó esete); ha megengeded, hogy megpróbáljanak kizökkenteni a biztonságérzetedből; ha hagyod, hogy a filmkészítők úgy titkolódzzanak veled, mint a szereplők egymással; ha te is félsz, hogy a tudatalattid irányíthat; ha bele akarsz borzongani abba, hogy ez a történet veled is megtörténhet… akkor nézd meg a filmet!

Michael Haneke filmje, a Rejtély, intelligens és szuggesztív. A történet szerint Georges (Daniel Auteuil) és felesége Anne (Juliette Binoche) egygyermekes, értelmiségi házaspár valahol Párizsban. Georges egy menő irodalmi kerekasztalműsor vezetője, Anne egy kiadónál dolgozik, főnöke a családi barát. Életük felszínes, amit az is mutat, hogy otthonuk berendezése ugyanolyan mesterkélten intellektuális, mint Georges tévéstúdiója. Egy nap találnak a házuk bejáratánál egy videókazettát, amelyen az egyetlen perspektívából filmezett hosszú-hosszú felvételen a házuk látható, semmi több. Aztán újabb és újabb kazettákat találnak, s mi lassan belezavarodunk, meddig is tart a felvétel, és hol folytatódik a film története, hiszen maga a Rejtély is videótechnikával készült. A második kazettát már ijesztő gyermekrajzba csomagolva találják, s innentől komolyra fordul a játék. Persze nem csap át akcióba a film, ugyanolyan lassan csordogál, mint előtte, csak a feszültség nő egyre, míg Anne és a nézők számára egyaránt elviselhetetlenné nem válik. S mit tesz ilyenkor Georges? Közli, hogy ő nem tehet semmiről, bevesz egy altatót, és kissé öregesen aludni tér. Persze előtte még nyomon követhetjük ámokfutását, feltörő rémálmait, azt, ahogyan szépen darabokra hullik a házassága; ahogyan felesége a családi barátnál keres menedéket, mert férje nem hajlandó őt beavatni a titokba; ahogyan az egyetlen gyermek először marad ki otthonról, mert a szülők iránti tiszteletféle eltörik benne; ahogyan a hős elzarándokol édesanyjához; s ahogyan előkerül egy rég elfeledett (vagy mégsem?) algír ismerős és annak fia. Vagyis ezúttal sorsokra és generációkra vetítve kerül bonckés alá a franciák lelkiismerete.

Adott egy talányos kor, amelyben még mindig rejtélyesen illuzórikus a szabadság, az egyenlőség, a testvériség, s a sérthetetlenség. Egy érthetetlen miliő, amelyben a fehér és gazdag a jó, és a feddhetetlen. Egy mélyre temetett, homályos értelmű algír-francia konfliktus, amely kapóra jön, mint végső bűnbak. Egy titokzatos szerelmi háromszög éppen csak felvillantott kliséje. Egy kifürkészhetetlen házaspár melankolikus diszharmóniája. Egy megoldásként számba vehető különös kamasztalálkozó. Mindegyik egy-egy megbocsátható művészi eszköz. De adottak végül a misztikus kazetták is. Ez utóbbiak már megbocsáthatatlanok, hiszen paradox módon, szinte kétségbe kell vonnod létezésüket, hogy az ép eszed megőrizhesd. Mert ha belegondolsz: a videók ugyanazzal a beállítással készültek, mint a kicsi Georges tolmácsolásában látható sorsfordító (emlék)jelenetek…

http://www.imdb.com/title/tt0387898/

Aki látta, vagy aki még nem látta a filmet, írjon tippeket arra vonatkozólag, mit ábrázolhat a plakáton a bordó izé. Köszönjük! 🙂

21 komment

  1. Tetszett a film, de hogy az évtized legjobbja legyen kicsit túlzás.
    Fogalmam sincs mi lehet az a poszteren látható izé. Talán egy pszichológust kéne megkérdezni:D

  2. @madárijesztő: azt nem mondtam, h a legjobb, csak, hogy a listák szerint a legjobbak közt van. érdekes, elgondolkodtató film, ami után még napokig agyalsz és messze elkísér.

  3. Sőt, annyira lehetetlen kameraállásból készültek a filmbéli videók, hogy pl. hiányoznia kellett a 4. falnak, hogy elkészüljenek.

    Vagyis maga Michael Haneke küldözgeti a videókat szereplőinek.

    • A bordó izé? Hát vér, mi más?! Utalás az öngyilkosságra. Persze nem krimi, nem társadalomkritika, nem szociális látlelet. Több síkon értelmezhető, zseniálisan lélekelmző, agyb*szó alkotás. Szeretem ezt a filmet, na!

  4. Ez a film számomra mérhetetlenül unalmas és lassú volt. Érdekes, mert általában egy lassú film is le tud kötni, de ebben az esetben elviselhetetlennek tűnt.

  5. Hogy lehet az évtized legjobbja, ha a D. Darkot is 2001-ben adták ki?
    Eltúloztad, nem kicsit, nagyon.

  6. sajnálom, h az Index-szerkesztők sem tudnak olvasni, de még egyszer mondom: nem ez az évtized legjobb filmje, csupán egy baromira jó film.

    @Goyo: ezen én is gondolkodtam, de több helyen láttam, hogy 2000-2009-ig datálják a dekádot. végül is, ahogy vesszük, nekem tetszik.

    h unalmas volna, azt kétlem, max. más már picit az átlagnéző ingerküszöbe, erőteljesebb, pörgőbb ritmusú impulzusokat vár. szerintem aki azt mondja, hogy unalmas volt, az már egy Hitchcock-filmet sem tud végignézni. ez van.

  7. Sosem értettem ezeket a listákat, amiket kiadnak ilyen címszó alatt. Ez valami fura kényszer a filmes portáloknak, hogy megmondják a tutit.

    Az ilyen fölösleges listák gyártása helyett rá kéne nézni a naptárra, és értelmezni azt, ugyanis a a Gergely naptár szerint az évtized vége nem 1 hónapon belül lesz, hanem jövőre.

    Konkrétan film lehet jó, nem ismerem.

  8. “Aki látta, vagy aki még nem látta a filmet, írjon tippeket arra vonatkozólag, mit ábrázolhat a plakáton a bordó izé.”

    Ha már a plakát szimbolikáját feszegetjük, feltűnt valakinek, hogy a jobb alsó részen azok a babérkoszorúval szegélyezett winner szövegek mit ábrázolnak egy egységben tekintve őket? 😀

  9. @Krizzta: már miért ne ugorna be? 🙂 szerintem nem spoilerezünk vele, ha megmondjuk, h az egy átvágott torok, csak – reményeim szerint – még kíváncsibbá tesszük az embereket. de lehet, h tévedek. mármint mindkettőben.

    @a petya: jaj, de rossz vagy 😀

  10. @Elanor_: Érdemes ide ( forum.port.hu/viewtopic.php?topic_id=4419 ) beleolvasni, mert kiderül, hogy az emberek jó része nem nagyon tud mit kezdeni ezzel a filmmel. Nyilván már jól hozzászoktak a fogyasztásra jól előkészített kommerszekhez, vagy mittudomén, de úgy nézem kb 8:2 az arány az elutasítás “javára”. Én kifejezettem bírtam ezt a filmet, olyan izgalmat okozott, melyet a legtöbb thriller vagy horror sohasem. Ez köszönhető nyilván annak is, hogy nemcsak érzékileg izgat, hanem szellemileg is, kb. mint Antonioni Nagyítása – na azt is szokásos ma lekutyapicsázni.

    Hanekén kívül is érdemes figyelni az osztrákokra amúgy, mert van ott néhány hiperbrutál filmes. 🙂 Ulrich Seidl pl. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *