Olykor előfordul, hogy témában teljesen hasonló produkció készít két rivális stúdió. Történetben teljesen egyező, de a kivitelezésben mégis teljesen más. Ilyenkor a hetekkel, hónapokkal később érkező film már eleve úgy indul útnak, hogy a konkurens „termékkel” való összehasonlítása gyakorlatilag elkerülhetetlen. Az Armageddon és a Deep Impact vagy éppen a Tűzhányó és a Dante pokla párharc nem csak a kasszáknál dől el, olyan nincs, hogy egyformán bejöjjön mindkét film, valamelyik tetszési indexe alulmarad a párharc során.
A Támadás a Fehér Ház ellen jobb esetben is átlagos akciófilmnek tűnt, míg Roland Emmerich rendezése egy igazán ütős, sodró lendületű szórakozásnak. A hasonlóság csupán annyi, hogy mindkettőben az amerikai elnök munka-és lakóhelyét terroristák megtámadják, gyorsan beveszik, de szerencsére van egy legény a vidéken, aki meghiúsítja a gazfickók terveit. Ezúttal Channing Tatum van jó időben, jó helyen (viszonyítás kérdése, a karakter szemszögéből inkább a rossz időben, rossz helyen), ő a nemzet nagy reménysége. Olvasd tovább