Peter Morgan

0

A korona (The Crown) – 5. évad

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Az előzőekről: 1. évad, 2. évad, 3. évad, 4. évad

Alig ért véget, máris ellentmondások tömege kíséri a Netflix brit királyi családot bemutató sorozatának legújabb évadát, pedig A korona (The Crown) teljesen új színészgárdát felvonultató, novemberben debütált 5. évada nem tesz mást, mint imponáló könnyedséggel tartja a színvonalat: Peter Morgan író-kreátor büszke lehet régóta dédelgetett szériájára. A metsző aktualitásokról – legyen az bulvárízű vagy éppen tragikus – pedig nem tehet.

Olvasd tovább →

0

Röviden: Vaják / Alapítvány / A korona

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Vaják (The Witcher) – 2. évad – A Netflix nagy pénzekkel megtámogatott Trónok harca-utánzatának első évadát immár egy koronavírus-járvány és egy csomó produkciós probléma választja el tőlünk, és amíg a bevezetést lehetett mentegetni azzal, hogy a forrásműveket jegyző Sapkowski novelláiból szemezget, most már nem volt pardon. S persze az újdonság ereje is fakult, így a fogadtatás most sokkal ellentmondásosabb. Pedig meglepően jól sikerült az újabb 8 epizódra való, s nagyjából az első regényt alapul vevő folytatás – persze csak ha eltekintünk az adaptációs problémáktól. Az első évad felesleges időugrálása szerencsére a múlté: a nyitóepizód okosan számba veszi a múltbéli finálé következményeit, és új utakra indítja főszereplőinket. Ezek közül Yenneferé (Anya Chalotra) a kuszább, Geralté (Henry Cavill) és Cirié (Freya Allan) pedig a szappanoperásabb, de legalább egyenes vonalakon haladunk – mégha néha meg-megtorpanva is. Van idő belakni a vajákok elrejtett otthonát, elmélyedni kicsit a misztikumban, végére járni egy fenyegető rejtélynek (hogy aztán a megoldást jól a szájunkba rágják), és ez biztató. Ami kevéssé, az az, hogy a nyomozás elég döcögősen halad, és noha a végére összeáll a kép, jobban is lehetett volna ütemezni a fordulatokat. A regény ismerői minden bizonnyal kitérnek a hitükből, hiszen a produkció jókorát csavar az eredeti cselekményen, de a lényeg így is átjön: mindenen kívülálló (s imígyen jellegzetesen közép-európai) figuránk végre elkezd kötődni egy jónak tűnő ügyhöz. Ja, és a Trónok harca-faktor is megérkezett: némi ügyetlenkedő pletykálkodással a fináléra sikerül az összes főbb játékost (varázslók, elfek, északiak stb.) főszereplő-triónk ellen hangolni. Ügyes húzás.

Olvasd tovább →

0

A korona (The Crown) – 3. évad

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Az előző két évadról itt és itt olvashatsz.

Egy bélyeggyűjteményt mutat a kamera. A főszereplő hosszan, mereven nézi, miközben valaki alázatosan, kissé fontoskodva magyaráz. Az uralkodó közbeszól, utalva a saját korára, majd meglátjuk a terveket: ideje profilt cserélni a brit királyi bélyegen. Ezzel az egyetlen szellemes jelenettel tudatja velünk Peter Morgan író-kreátor, hogy a II. Erzsébet királynő uralkodását folyamatában feldolgozó A korona (The Crown) sorozat a harmadik évadához érkezett, s címszereplőjét Claire Foy helyett immár Olivia Colman játssza. Bizony, múlik az idő, s jeleket küld – kérdés, hogy észrevesszük-e.

Olvasd tovább →

0

The Crown – 2. évad

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Az előző évadról itt esett szó.

A plakát nem is lehetne kifejezőbb: nő és férfi; királynő és herceg; feleség és férj. A mézeshetek (-évek) rég elmúltak, az arcok megkeményedtek, az államügyek megölik az intimitást, a rutin megfakította a szenvedélyt. A Crown második évada – miközben persze számba veszi a történelmet – elsősorban erről szól. Nem kell tartani csöpögős szappanoperától: egy-egy végsőkig feszített, remek dialógus foglalja keretbe a tíz részt, s tesz érdekeltté minket e két ember sorsában. Az újdonság varázsa elmúlt, de amíg Peter Morgan kreátor-író ilyeneket tud, érdemes követni a Netflix prémiusorozatát.

Olvasd tovább →

2

The Crown – 1. évad

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-10-the-crown-1

VI. György király – ebből a filmből lehet ismerős – (Jared Harris – ő pedig innen) éppen krákog. A köhögés csaknem fulladozásba torkollik, előkerül a zsebkendő, ami aztán megtelik vérrel. A második világháborúban vagyunk, majd ugrunk az immár nagybeteg király nagyobbik lányának, Erzsébetnek az esküvőjére. Az arisztokratikus pompát azonban megelőzi egy szűk körű szertartás. Vőlegényének, Fülöp hercegnek (Matt Smith) le kell mondania minden rangjáról (többek között a görög trón-várományosságról), hogy feleségül vehesse a (most még) hercegnőt. Sötét terek és még sötétebb tekintetek üzenik: a brit főméltóságok nem látják szívesen a kissé izgága, lázadó jellemű Fülöpöt az udvarban. Pedig sejtik, hogy nemsokára ő is mellékszereplő lesz választottja, az események tragikus alakulása folytán királynővé koronázott II. Erzsébet (Claire Foy) oldalán. Ez a felütése a Netflix (Sonyval együtt készített) presztízs-sorozatának, mely a leghosszabb ideig (mindmáig) uralkodó brit királynő pályáját követi végig. Peter Morgan író-kreátor rutinosan (hiszen ismerős neki a terep) nem is hibázza el: már az első évad alapján kijelenthető, hogy a Crown az utóbbi idők egyik legkimunkáltabb sorozata.

Olvasd tovább →

2

Peter Morgan elutasított James Bond története

Publikálta Koimbra

jamesbondEgy sikeres franchise során megesik, hogy néhány történet nem nyeri el a stúdió és a producerek tetszését, ami végül a kukában landol vagy csak egy-két gondolatot tartanak meg belőle.  A Sony Kind of Hero könyvben esik szó arról, hogy  Peter Morgan vázolta a James Bond producerei számára a Once Upon a Spy címre keresztelt sztorit, ami hallatán a fejesek csak a fejüket rázták. A film a Judi Dench által játszott M fiatalabb énjével nyitott volna. A nő a hidegháború alatt Berlinben ügyködött MI6 ügynökként, megismerkedik és összemelegedik egy KGB-ssel. 30 évvel később a férfi (valószínűleg közös gyermek) fia megpróbálja kinyírni M-met, aki arra utasítja a 007-est, hogy találja meg és iktassa ki. Azonban a végén úgy alakul, hogy Bondnak ki kell nyírnia felettesét.

Miután Neal Purvis és Robert Wade hozzálátott az új sztori megírásához, néhány részletet megtartottak. Nothing is Forever néven futott az első változatuk, amiben M szintén elhalálozik. Raoul Sousa (később átnevezték Raoul Silvára). Ő a felelős a Barcelonai metrórobbantásért, majd M egy biztonságos házba menekül, ahol végeznek vele. Az ügynökség irányítását pedig Mallender veszi át. A producerek ennek már jobban örültek és még néhány átírás után megszületett a Skyfall.

Wade elmondása szerint ők inkább egy Ian Fleming-szerű sztorihoz ragaszkodtak, Morgan pedig inkább egy Le Carré-féle történetben gondolkodott, ami ebben a helyzetben nem működött és túlságosan komor volt.

13

Top 10 focifilmek

Publikálta nikodemus

2014-06-top-10-foci-vbIgen, tudom, kétmeccsnyit máris késtünk a poszttal, de mi sem mehetünk el ama tény mellett, hogy focivébé van. A világ lakossága ilyenkor két részre szakad: fanatikusokra és érdektelenekre, akik négy hétre hangos kiabálások vagy csöndes duzzogások közepette tűrik el egymást. A maradéktól most tehát egy kis türelmet kérünk, a többieknek pedig mezeket fel, íme tíz film rangsor nélkül, amely e csudálatos és kiszámíthatatlan játék körül forog!

írta Nikodémus

Olvasd tovább →

19

Hajsza a győzelemért (Rush)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2013-09-Rush-01

Lehet itt jönni telemetriával, laboratóriumban készülő precíziós gépekkel, ezerszer átszámolt versenystratégiával, a Forma-1 végső soron mégiscsak arról szól, hogy ki a leggyorsabb. Még inkább így volt ez a hetvenes években, amelyet a sportág talán utolsó hőskorszakának tartanak, s egyébiránt épp filmünk egyik főszereplőjének új szemlélete indított el gyökeres változásokat benne. Ron Howard filmje, a Hajsza a győzelemért sem vacakol, és simán beszáguld az amúgy csalódást keltő nyári blockbuster-szezon első helyére. Pedig nem váltja meg a világot, csupán tökéletes tempóban adagol mindent, ami egy jó filmélményhez kell.

Olvasd tovább →

3

Frost/Nixon (2008)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2013-05-Frost-Nixon-01

Akkor, amikor a magyar filmgyártás kortárs politikai film címén ezzel bír előrukkolni, érdemes Hollywood felé fordulni az ügyben. Tudom, szokatlan az álomgyárat emlegetni távolságtartó, több szempontot mérlegelő és árnyalt beszédmódú közéleti filmek kapcsán, ám a Frost/Nixon tulajdonképpen nem is igazán amerikai film – és ez jót tesz neki. Peter Morgan 2006-ban színházi darabot írt David Frost Richard Nixonnal vívott tévécsatájából, s Ron Howard bölcsen a forgatókönyvet és az előadás színészeit is tőle kölcsönözte. S csak menetközben derült ki, hogy mindebből valami sokkal több is kisülhet.

Olvasd tovább →

2

Tony Blair háromszor

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2011-04-michael-sheen

Élő, a politikából származó figuráról mindig kockázatos filmet készíteni, főleg akkor, ha nem csupán kerekké zárt, leegyszerűsítő, s így hamis történetet szeretnénk. A téma persze sokféle lehet – felemelkedő és/vagy elbukó tehetség, a nagy machinátor avagy a széplelkű ifjú rosszul végződő kalandja a hatalommal –, de a sokszorosan szájbarágott tanulságot már meglehetősen unjuk. Hollywoodnak tehát ritkán sikerül a dolog, s most is elsősorban két hűvös angol úr mutatja meg, hogyan kell jó politikai filmet csinálni: Peter Morgan író és a háromszor is az angol miniszterelnök bőrébe bújó Michael Sheen.

Olvasd tovább →