posztapokaliptikus

0

Hallgat róluk az evangélium – Apasorsok a filmvásznon

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

„Daddy issue” – mondja az angol kissé lazáskodva, de mindenképp találóan. Igen, mindannyiunknak van „apa-ügye”, legyen az a viszony rendezett vagy rendezetlen, erős vagy szakadozó, nyomasztó vagy fölszabadító. Woody Allentől George Lucason, Steven Spielbergen át Christopher Nolanig filmrendezők sokasága gondolkozott már saját apjához – vagy apaként gyermekeihez – fűződő viszonyán, Hollywoodban azonban mégis csupán az utóbbi évtized szült kifejezetten apa-gyermek viszonyt tematizáló filmeket.

Fakuló idill

Az amerikai mozgókép társadalomképét oly sokáig mélyen átitató (neo)protestáns etika sokáig érvényesült a szülő-gyerek kapcsolatokat ábrázoló filmekben is, melyek jórészt a klasszikus családmodellt állították a néző elé követendő példának. Úgymint: az apa keresi a kenyérre valót a munkahelyen, az anya pedig otthon neveli a gyerekeket. A fárasztó hétköznapok után a vacsoraasztal körül, hétvégén pedig kalandos kirándulás vagy házkörüli foglalatosság révén egyesül boldog harmóniában a család. A korabeli film többnyire a magányos hősként bemutatott férfi dilemmáit emelte ki, illetve akkor beszélt a családról, ha az imént lefestett idillt valami fenyegette; legyen az egzisztenciális (állásvesztés, jelzálog-kölcsön) vagy erkölcsi veszély (csábító harmadik személy, lelketlen hivatalnok-állam).

Olvasd tovább →

0

Sztalker (1979)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Nevezték már „földiesített” scifi-nek, válságfilmnek, zarándokmozinak, allegorikus emberiség-odüsszeiának, kataklizma-látleletnek, ám e billogokat négy évtizede szelíden leveti magáról Andrej Tarkovszkij alkotása, a Sztalker, s bár megjelenése óta köteteken keresztül elemezték, nézőjében mégis valami megfogalmazhatatlant indít el újra meg újra. A nagy orosz rendező saját bevallása szerint is legtökéletesebb rendezése kerek negyven éve, 1979. májusában mutatkozott be a nagyvilágnak.

Olvasd tovább →

0

Z for Zachariah előzetes

Publikálta Koimbra

zforzachariahAnn Burden (Margot Robbie) teljesen egyedül éldegél. Nem azért, mert nem akar kommunikálni másokkal. A nukleáris háború kiirtotta az emberiséget. Úgy gondolja, hogy csak ő maradt, egészen addig a pillanatig, amíg feltűnik egy idegen (Chiwetel Ejiofor). Lassan összemelegednének, de újabb férfi (Chris Pine) jelenik meg. A feszültség fokozódik, a két alak nem szívleli egymást. Kié lesz a nő?

Robert C. O’Brian 1974-es regényéből Nissar Modi írhatott forgatókönyvet. Ebből Craig Zobel, a Szolgálatkészség (Compliance) alkotója forgatott filmet. A könyvben a főszereplő Ann tinilány volt, a mozis változatban már inkább nő. Amerikai bemutató augusztus 21. Érdekesség, hogy eredetileg Amanda Seyfriedet nyerték meg, de a forgatás tolódása miatt idővel lelépett. Olvasd tovább →

0

Momoa disztópikus love storyban játszhat

Publikálta Koimbra

momoaAz A Girl Walk Home Alone at Night rendezője, Ana Lily Amirpour az Annapurnánál valósíthatja meg disztópikus love storyját, amelynek úgy tűnik hogy Jason Momoa lesz a főszereplője. Úgy írták körül a projektet, mint Az országúti harcos (The Road Warrior) és az Álmodj rózsaszínt (Pretty in Pink) ötvözetét.

A posztapokaliptikus történet a texasi pusztaságban játszódik, ahol kannibálok éldegélnek. Sajnos ennél bővebben nem bontották ki a cselekményt, de valami olyasmire kell gondolni, hogy az egyik emberevő és étele közötti kapcsolatot mutatják be.

4

Országúti bosszú (The Rover)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2014-09-országúti-bosszú-01

Egy férfi kel át a poros országúton. Léptei elgyötörtek, mozdulataiból mégis valamiféle izgatottság sugárzik. Egy rosszarcú, agyontetovált kisembert követ, aki egy lepukkant lakókocsi felé tart. Snitt, megkezdődik az alkudozás: a férfinak fegyver kell. Mondja a törpe, egyenként 300 dolcsi, és mutat három pisztolyt. A férfi arca meg se rezdül, s közli, annyi pénze nincs. Jön egy kis verbális izmozás néhány tőmondatban, emberünk csak azt ismétli, ennyi pénze nincs. Majd mikor kézbe veszi az egyik fegyvert, hogy kipróbálja, minden előzetes jel nélkül lepuffantja a kisembert. Az agyvelő fröccsen, biznisz letudva. Brutális kezdés.

David Michôd amúgy is mestere a sokkoló nyitányoknak, s bár éppenséggel nem a fent vázolt jelenettel nyit, az Országúti bosszú alaphangját igen gyorsan megadja ez a borzongatóan direkt felütés. Csakúgy, mint félelmetes debütjében, az Animal Kingdomban.

Olvasd tovább →

1

Hell (2011)

Publikálta Koimbra

Van, aki egész életében egyetlen témakör körül mozog. Persze nem feltétlenül lehet az adott filmes hibája, hiszen ha hozzávágnak egy valag pénzt, hogy valósítson meg egy látványos pusztítást vagy prezentáljon egy világvégét, akkor ő meg is teszi. Roland Emmerich viszonylag elég gyorsan Hollywoodban találta magát, a sváb Spielberként emlegetett rendező az évek során gyakorlatilag a rombolás nagymesterévé képezte saját magát. De vajon az Álomgyárban töltött ideje alatt vajon mennyiszer tekintett el saját hazája filmgyártásának irányába? Szégyen, nem szégyen, Emmerich csupán egyetlen produkcióból vette ki a részét, az is tavaly készült el. Meglepő, hogy posztapokaliptikus beütésű témát részesített előnyben?

Olvasd tovább →