0

Amit magaddal viszel – A nomádok földje (Nomadland)

írta Nikodémus

Világcsavarogni alapvetően az ifjúság műfaja – ám mivel a hippikorszak immár félévszázada lecsengett, az egykori lázadók öltönyt húztak, menő vállalati irodákba költöztek, és egykori eszméiket feledve nekiálltak pénzt keresni. Jó sok pénzt… Kitartó munkálkodásuk következménye az a csaknem milliónyi nincstelen, aki a 2008-as gazdasági válság miatt veszítette el megélhetését. Chloé Zhao (Songs My Brothers Taught Me, The Rider) legújabb, Oscar-várományos filmje, a Jessica Bruder tényfeltáró könyve alapján készült A nomádok földje (Nomadland) róluk szól.

Olvasd tovább

0

Ásatás (The Dig) / A kapitány küldetése (News of the World)

írta Nikodémus

A múlt sok mindenre jó, többek között elmerülni benne, vágyakozni rá, és pajzsként használni a gyakran szörnyűnek érzett jelen ellen. Nevezhetjük nosztalgiának vagy eszképizmusnak, a filmvilág gyakran él ezzel a trükkel, főként olyan időkben, amikor a kortárs társadalmi-kulturális viszonyok nem éppen a legideálisabbak. Feltehetnénk a kérdést persze, hogy ezek egyáltalán mikor voltak “ideálisak”, két filmünk azonban nem megy ilyen mélyre: az Ásatás (The Dig) és A kapitány küldetése (News of the World) nagyrészt megelégszik a felidézett kor feletti merengéssel, enyhe kultúrkesergés kíséretében.

Olvasd tovább

0

Testvérlövészek (The Sisters Brothers, 2018)

írta Nikodémus

Lövések dördülnek a vaksötétben. Épp csak a torkolattűz parázslik fel, majd kiáltás hallatszik. Nem halálhörgés, nem is diadalüvöltés: bizonytalankodó kurjantások. Megvan? Sikerült? Hol a többi? Pár pillanatra a néző is elveszti a fonalat, aztán kiderül minden: egy éjszakai rajtaütést izgulhattunk végig. Hangzatos főcím, napszítta kopár táj vagy diadalmas filmzene helyett ilyen szokatlanul kezdődik Jacques Audiard (Halálos szívdobbanás, A próféta, Rozsda és csont, Dheepan – Egy menekült története) legújabb, Patrick DeWitt regényéből készült filmje, a március legvégén itthon is bemutatott Testvérlövészek, és a meglepetéseknek még nincs vége.

Olvasd tovább

0

Testvérlövészek – A kulisszák mögött

„Ha testvéred vagy rokonod van, ebből a helyzetből nem menekülhetsz – mondja a film egyik főszereplője és producere, John C. Reilly. – Örökre össze vagytok kötve. Nincs más választásod, így rendelte a sors, a vér kötelez. Nem tudsz kiszállni, már csak az a kérdés, hogy meddig bírod.” Jacques Audiard rendező mint korábban, ezúttal is a vérségi kötelék problémáit boncolgatja – most éppen a westernműfaj keretein belül. Új filmjét áthatja korábbi alkotásainak feszültsége (A próféta /The Prophet/, Rozsda és csont /Rust and Bone/, Dheepan – Egy menekült története). Audiard és gyakori munkatársa, Thomas Bidegain Patrick de Witt Testvérlövészek (The Sisters Brothers) című regénye alapján írták a film forgatókönyvét, amelyre Reilly és felesége, Alison Dickey 2011-ben opciót szereztek producerként.

Olvasd tovább

0

Hostiles / The Rider (2017)

írta Nikodémus

A western igazi főhőse a táj. Nem a pisztolyhősök, a seriffek vagy a jámbor telepesek, hanem a végtelenbe nyúló horizont, mely egyszerre nyugtat és rémiszt. Határvidék: hívogat és fenyeget. Otthonoddá válhat, de ki is vethet magából – de csak azután, hogy megküzdöttél érte. Két, a közelmúltban bemutatott westernfilm figyelemre méltó együttállásban elmélkedik az amerikai mítosz(építés) elsődleges tárgyáról: puszta és ember viszonyáról.

Olvasd tovább

6

Farkasokkal táncoló (Dances With Wolves, 1990)

írta Nikodémus

2017-12-dances-with-wolves-1

Emlékszem, iskolai szünet volt, talán a téli. Jöhet a süti, az önfeledt játék, nem számít a lefekvés, és fel lehet fedezni az ajándékokat, amik a karácsonyfa alatt vártak ránk. Az egyik ilyen gondtalan, szénhidrát-telített évben lepett meg először a Farkasokkal táncoló. Valamelyik kereskedelmi csatorna adta este tízkor, s felfigyeltem a főcímre. Végül ott ragadtam, és amikor kiírták, hogy folytatása holnap következik, másnap már forró teával és takaróval készültem. Igen, a Farkasokkal táncoló így varázsolt el… Kevin Costner legnagyobb dobása értelmezhető klasszikus és revizionista westernként, sajátos Robinson Crusoe-történetként (és persze obligát karácsonyi moziként is), legfőbb jellemzője mégis az a romantikus költőiség, amiről úgyis tudom, hogy hazugság, de nem zavar, hiszen egy mítosz grandiózus (és egyik utolsó) kibontakozását látom.

Olvasd tovább

0

Másodvélemény: Nincs bocsánat (Unforgiven, 1992)

írta Nikodémus

2017-08-unforgiven-1c

Mesteri záróakkord, keserű számvetés és valami egészen új elindítója – huszonöt éve, 1992. augusztus 7-én mutatták be a Nincs bocsánatot.

Minden színészikon azt hiszi, búcsúzásakor választott filmműfaja is meghal egy kicsit. Különösen is így van ez az Amerika eredetmítoszát polírozó westernben: William S. Hart (Tumbleweeds, 1925), Randolph Scott és Joel McCrea (Délutáni puskalövések, 1962), John Wayne (A mesterlövész, 1976), Henry Fonda (Nevem: Senki, 1973) vagy Steve McQueen (Tom Horn, 1980) többnyire dicstelen búcsúja mellett A mennyország kapuja (1980) irtózatos buktája jelezte, hogy vége a pisztolyhősök aranykorának, s legkésőbb a hatvanas évektől valami egészen más veszi át a jó öreg vadnyugat-mitológia helyét a köztudatban. Jöttek egymásután a szubverzív westernek, hódított az italowestern: egy műfaj haldoklott grandiózus keretek között, de a temetés még hiányzott. Érdekes módon ezt az a Clint Eastwood adta meg a műfajnak, aki már első feltűnéseivel jelezte a klasszikus, gáncs nélküli pisztolyhős figurájának ellentmondásosságát, sőt, később saját rendezéseivel is – Fennsíkok csavargója (1973), A törvényenkívüli Josey Wales (1976), Fakó Lovas (1985) – komolyan hozzájárult a western közhely-készletének lebontásához.

Olvasd tovább

0

Az erőszak völgye (In a Valley of Violence)

valleyofviolenceposter

„Tovább mehetnék Mexikóba. Megfogadtam, hogy felhagyok a gyilkolással. De kénytelen vagyok megszegni az ígéretemet. Még nincs vége, még nincs! Rákényszerültem ismét. Nincstelenül hagytak. Én még annyit sem hagyok nekik.” – búslakodik Paul (Ethan Hawke) megölt kutyája sírjánál. Gyakorlatilag máris több mondatot ejtett ki a száján, mint a film jeleneteinek nagy részében. Nem kenyere a beszéd, jobban szeret hallgatni. De sajnálatos módon betévedt egy kicsiny városba, ahol kénytelen volt használni az öklét és az ütés elszenvedője embereivel a békebíró (John Travolta) egyértelmű parancsa ellenére a nyomába ered Paulnak. A teljesen magányossá vált alak pedig érthetően bosszút állna, amiért kicsinálták szeretett ebét. Olvasd tovább

4

Felezővonalon – Kút / Ernelláék Farkaséknál

írta Nikodémus

2016-10-kut-ernellaek-farkaseknal-1a

Kockázatos dolog napjainkban küldetéses művésznek lenni, s ha használnám e jelzőt, két alkotónk bizonyára tiltakozna, noha egyaránt úgy nyilatkoztak, legfrissebb, szeptember végén bemutatott filmjeikkel egyfajta korképet szeretnének adni az elgondolkodtatás szándékával. Gigor Attila és Hajdu Szabolcs nem beszélt mellé: mind a Kút, mind a Karlovy Vary Filmfesztiválon fődíjat nyert Ernelláék Farkaséknál felkavaró látlelet a jelenkori Magyarországról.

Olvasd tovább

3

A hét mesterlövész (The Magnificent Seven)

hetmesterlovesz

Heten vannak! Heten, mint a gonoszok. Persze veszélyesek, de nem állnak a sötét oldalon, csak Bartholomew Bogue -nak és embereinek kell tőlük tartani.

Azt hiszem, hogy mostanra tényleg eljutottunk arra a pontra, hogy nagyjából csak legyintünk arra, ha bejelentenek egy remake-et. Amikor kiderült, hogy jön egy újabb Emlékmás, rengetegen kifejezték dühüket és rázták öklüket Hollywood felé. Ugyanez volt a helyzet a Robotzsaru esetében is. A Ben Hurnál éppenséggel a többség reakciója egy „Kit érdekel?” vállrándítás volt, ami eléggé meglátszott a bevételen. Azonban a Szellemirtók alaposan megkapta a magáét, sok helyen földbe is döngölték. Ezzel szemben A hét mesterlövész valahogy kitűnt a sorból, már csak Denzel Washington és Chris Pratt miatt is. Nem tűnt ördögtől való gondolatnak a tervezet. Olvasd tovább

1

Slow West (2015) / The Dark Valley (2014)

írta Nikodémus

2016-04-slow-west-dark-valley-1

Miután Clint Eastwood 1992-ben, monumentális szertartás keretében eltemette, a kétezres évek elején úgy tűnt, mégiscsak feltámad a western. Egyre-másra készültek izgalmas produkciók, a blockbuster-méreteket azonban nem sikerült meghódítania a műfajnak, azt a képregényhősök uralják mindmáig. Maradt hát a (sajnos egyre fogyó) közepes költségvetésű, félfüggetlen és független filmek világa, ahol viszont bőségesen lehet kísérletezni (lásd: The Homesman, The Salvation, Bone Tomahawk, Forsaken). Sok-sok műfajkoktél született már így, az angol-új-zélandi Slow West és az osztrák (!) The Dark Valley azonban nemcsak meglepő nemzetiségével tüntet: mindkét darab hőse egy messziről érkezett idegen, akinek meg kell ismerkednie a hely sajátos szabályrendszerével. A jól ismert alapszituációt mindkét rendezőnk egyéni megközelítéssel igyekszik feldobni, a súlyozással azonban itt is, ott is problémák adódnak.

Olvasd tovább