A 90-es évek közepén járunk valahol egy balkáni országban. Véget ért a háború, bár ezt még sokan nem akarják felfogni. Egy nemzetközi segélyszervezet járja az utakat, falvakat, próbálnak segíteni, ahol csak tudnak. Éppen az egyik falu kútjából próbálnának kiemelni egy súlyos testet, sikertelenül. Kötél kell, mielőbb. Gyakorlatilag erre is húzzák fel a film vázát, szeretnék valamivel a termetes hullát kiszedni, csak hát ehhez valamiféle erősebb zsineg kellene.
Két kis csapatot követhetünk. A kicsit megfáradt, fásult Mambriny, a lelkes újonc, Sophie, a vicceskedő B és tolmácsuk állnak a középpontban. Habár félig-meddig háborús környezetben játszódik a cselekmény, ettől függetlenül csak olykor lehet rásütni a filmre, hogy igazán drámai lenne, sokkal inkább a fekete humor dominál. Mindazonáltal azért jut pár perc a nyerészkedőkre és azokra, akik még úgy gondolják, hogy nem ért véget a konfliktus. Ezen felül a színészekre sem lehet panaszunk, működik közöttük a kémia és a dialógusokra is sok figyelmet fordítottak.
Nyilvánvalóan sokkal komolyabb filmet is ki lehetett volna hozni a témából. Fernando León de Aranoa azonban meg sem próbált úgy tenni, mintha tudná, hogy milyen egy háború. Ő inkább egy könnyedebb hangvételű alkotást képzelt el és megmutatta a helyzetek abszurd oldalát. Hiszen mégis milyen nehéz lehet egy labda vagy kötél beszerzése? Mégis melyik oldalán kerülje meg az ember a döglött tehenet? És ugye melyik lehet a biztonságos útszakasz? Vagy éppen milyen indokok kellenek ahhoz, hogy a katonák tétlenek maradjanak. Kissé furcsa, kicsit bizarr és egyáltalán nem próbál hatásvadász lenni. 70 % Olvasd tovább →