0

Egy igazán dühös ember (Wrath of Man)

írta Minime

Guy Ritchie rendező ezúttal egy 2004-es francia, Nicholas Boukhrief által rendezett krimi újrájával jelentkezett be a mozikba. A főszerepre Jason Statham jelentkezett be és újra láthatjuk a mostanában kevésbé mozgalmas mozis karriert befutó Josh Hartnettet, valamint Scott Eastwoodot és Andy Garciát is.

A sztori egy magányos és titokzatos fickó, Patrick „H” Hill (Statham) történetét követi nyomon, aki jelentkezik a Fortico biztonsági és pénzszállító céghez páncélkocsi sofőr és kísérő állásra. Miután éppen hogy sikerül a bekerüléshez szükséges minimum-elvárásokat teljesítenie, azonnal a mélyvízbe dobják, hiszen a cég autóit az utóbbi időben több támadás is érte, amely halálos áldozatokat is követelt, így a zökkenőmentes munkavégzéshez az újonc mielőbbi alkalmazása is szükséges. Az első kellemetlen élményt viszonylag hamar kénytelen átélni főhősünk, ám reagálása a kocsit ért támadásra és tetteinek profizmusa azt sejteti, többről van itt szó, mint egy csendes, mogorva újonc kezdő lépéseiről. Fellépése és helytállása elismerést hoz H számára, ám a háttérben megbúvó valós motivációjáról és személyének mélyebb megismeréséről csak lépésről lépésre adagolt információkkal leszünk felvértezve. Megismerjük kicsit őt, megismerjük, mit szeretne, és azt is, miért szeretné ezt a problémát megoldani.

Olvasd tovább

0

Ígéretes fiatal nő – A kulisszák mögött

„Édes a bosszú, de gyorsan megronthatja a lelket. Azt kérem, hogy senki ne kövesse Cassie példáját.” Emerald Fennell valósággal berobbant a filmszakma élvonalába Megszállottak viadala (Killing Eve) című sorozatával (executive producerként jegyezte a szériát), most pedig a bosszú új aspektusait veszi górcső alá.

Mindenki úgy vélte, hogy Cassie (Carey Mulligan) ígéretes fiatal nő, ám egy váratlan esemény hirtelen új irányt szabott a pályafutásának. Ám Cassie-t nem olyan fából faragták, hogy feladta volna a harcot: iszonyúan okos, sőt veszedelmesen agyafúrt, és éjszakánként titokban egy másik karakter bőrébe bújik. A filmben egy váratlan találkozás megadja számára a lehetőséget, hogy begyógyítsa a múlt sebeit ebben az izgalmas és szórakoztató történetben. Miután hirtelen otthagyta az orvosi egyetemet, nem érdekli, hogy karriert fusson egy nagy cégnél, vagy hogy megtalálja az Igazit. Megelégszik azzal, hogy tejeskávét készít egy kávézóban kolléganője, Gail (Laverne Cox) oldalán. Emiatt szülei (Jennifer Coolidge, Clancy Brown) mélyen csalódottak és aggódnak. Minden vágyuk, hogy majdnem 30 éves lányuk többre vigye az életben, és kiköltözzön házukból.

Olvasd tovább

0

Top 10: John Le Carré-filmek

David John Moore Cornwell, azaz John le Carré (1931–2020). A koronavírussal terhelt idei év egyik legnagyobb vesztesége, aki megreformálta a kémirodalmat, angolosan pesszimista képet festett az ember esendőségéről, és kivívta nem csupán a nagyközönség, de írótársai csodálatát is. Nem csoda, hisz pályatársával, az általa kevéssé szívlelt James Bond-figura megalkotójával, Ian Fleminggel szemben ő tényleg tudta, miről ír – tizenhat évig a brit titkosszolgálat kötelékében dolgozott. Regényeinek filmadaptációit a legenda szerint egy mosolygós angol úr eleganciájával és határozottsággal felügyelte, s amint írott mondataira, filmográfiájára is büszke lehet. Íme tíz le Carré-kémfilm időrendben és némi bónusz, a legnemesebb forrásból.

Olvasd tovább

0

Családi kötelékek (Crímenes de familia)

írta Nikodémus

Pont egy évtizede történt: egy argentin filmről beszélt az egész világ. Juan José Campanella rendezése, a Szemekbe zárt titkok (El secreto de sus ojos) jött, látott, és mindenkit lenyűgözött. A bámulatos arányérzékkel építkező film poros tárgyalótermi szappanoperából hamar hangulatos krimibe vált, hogy a fináléban egy szívszorító dráma bontakozzon ki előttünk a múlt megváltoztathatatlanságának keserű felismeréséről. Kapott is számtalan elismerést (köztük Oscar-díjat), nagyjából olyasféle tündérmesét kanyarítva alkotója köré, mint néhány évvel később a Saul fia. A zsáner azóta alaposan elterjedt Dél-Amerika feltörekvő filmrendezőinek körében, a Netflixen már elérhető Családi kötelékek (Crímenes de familia) azonban másolás helyett felérni szeretne a hírneves elődhöz.

Olvasd tovább

0

Némaság – 30 éves a Szürkület

írta Nikodémus

Amíg odakint, az utcákon és a közéletnek nevezett szimbolikus (s már akkor sem túl finom hangnemű) térben nagy robajjal zakatolt a rendszerváltozás, a magyar mozik csendben bemutattak egy filmet, amelyre a kortárs politizálásnak még az árnyéka sem vetült. Mintha nem is evilágból érkezett volna. Idén 30 éves Fehér György Szürkület című filmje.

Olvasd tovább

0

Retró: 30 éve ért véget a Linda sorozat

Csak pár ikonikus beállítás: tojásföld-törő főcím, védjegyszerű sikongatások, sárga Babetta, és amikor a főszereplő kilép a klumpájából, már mindenki tudja, mi következik. A nyolcvanas évek magyar kultsorozatát Bruce Lee- és Jackie Chan-filmek ihlették, ám a karatézó rendőrnő hatására egyre többen kezdtek küzdősportokat tanulni, és a rendőrnek jelentkezők száma is megnőtt. Három évtizede, hogy három évadnyi uralkodása után véget ért a Linda sorozat.

írta Nikodémus

Olvasd tovább

0

The Postcard Killings

írta Minime

Liza Marklund és James Patterson koprodukciós „The Postcard Killers” című regénye alapján készített moziról esik szó a továbbiakban, amely mintegy újabb próbálkozásként szeretne az olvasók által csak „skandináv krimik”-ként ismert könyvek vászonra adaptált változataival megismertetni minket. A forgatókönyvet a női szerző és Andrew Stern szállította a filmhez.

Olvasd tovább

0

Röviden: Romlott oktatás (Bad Education, 2019)

írta Minime

Nahát, nahát, milyen kis gyöngyszemekre bukkanhat az ember, ha néha belenéz a mainstream kínálaton kívüli alkotások némelyikébe. Cory Finley rendező Mike Makowsky forgatókönyvéből készült alkotásában az Amerikai Egyesült Államok történetének legnagyobb máig felderített sikkasztási botrányáról tudósít. A filmet ugyan már tavaly bemutatták a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF), de a szélesebb közönség elé csak idén juthatott el az HBO jóvoltából.

2002-ben járunk, Dr. Frank Tassone (Hugh Jackman) tankerületi felügyelő, a Boslyn Gimnázium kimagaslóan tehetséges, hiú és nem mellesleg meleg munkatársa igyekszik iskoláját az egyetemi felvételi rangsorok élére tornázni. Ebben segíti megnyerő modora, mindenki felé kinyújtott segítő keze és munkatársa, Pam Gluckin (Allison Janney), akivel évtizedes barátságot ápolnak, és közösen fejik ki a közpénzt a tankerület kasszájából olyan banális dolgokra, amikre általában csak a sznobok képesek. Minden tökéletesen működik, egészen addig, amíg figyelmetlenségből, talán lekezelésből egy elsőéves hallgató, Rachel Bhargava (Geraldine Viswanathan) iskolai újságba szánt cikkének kutatásához túlzottan szabad kezet nem adnak a lánynak, aki akarva-akaratlanul fényt derít a kétes ügyletekre. Időközben pedig Pam nem túl okos családtagjai is gondoskodnak arról, hogy még inkább szoruljon a saját nyakukon a hurok.

Olvasd tovább

0

Az utolsó óra – Tőrbe ejtve / Az ír

írta Nikodémus

Bűnről beszélni csak annak teljes mélységeit érintve érdemes – még filmen is. Ha nem így teszünk, marad az akcióközpontú matiné: a Rex felügyelő és a Helyszínelők világa, ahol hiába borzongunk (no annyira azért nem), minden epizód hiánytalan feloldozást hazudik a nézőnek. Jól tudja ezt Rian Johnson és Martin Scorsese, s nem maszatolnak: legújabb filmjeikben kíméletlenül a triviális bűnfelfogás mélyére ásnak – csak bírjunk kikecmeregni.

Olvasd tovább

1

Bűnből faragott hármasoltár – A törvény nevében (True Detective) – 1-3. évad

írta Nikodémus

Az igazán jó krimi tulajdonképpen dráma: a klasszikus tragédia alapvonalait őrzi, amennyiben a bűnügy rejtvény-logikája helyett a bűn sajátos természetére koncentrál. A bűn ugyanis nem társadalmi probléma vagy erkölcsi megingás, hanem egzisztenciális esemény. A bűnt megtapasztalván a nyomozó (s vele a néző) megrendül, hiszen érzi, hogy maga a lét sérült – a társadalmi igazságosság érvényesítése kevés a gyógyításhoz. Emiatt hazug Columbo, Petrocelli, Don Matteo és a többi, epizódonként kerekre formált sorozat, ahol a főhős szinte játszi könnyedséggel oldja meg az aktuális esetet, hogy a játékidő végére mindig helyreálljon a világ rendje. Az efféle posztmodern krimik (vagy akár a Dr. Csont és a Helyszínelők) áradatában igazi felüdülés volt az HBO A törvény nevében (True Detective) sorozata, melynek három, külön-külön történetet felvázoló évada szokatlan, ám megérdemelt sikert aratott. A sugárzással egyidőben születő hosszas elemzések és rajongói teóriák alaposan körüljárták a 2014-ben indult, idén befejeződött sorozat világát, egyvalami azonban kimaradt az értelmezésekből: az író-kreátor Nic Pizzolato hősein keresztül az isteni erényekről, pontosabban azok dermesztő hiányáról gondolkodik.

Olvasd tovább

1

Vezeklünk mind – Húzós éjszaka az El Royale-ban

írta Nikodémus

A filmről röviden Minime is írt.

Hollywood egén mostanság – csaknem egy évtizede már – a képregényhősök vették át az uralmat; ne tévesszen meg minket, hogy a legbecsvágyóbb filmstúdiónál (Disney/Marvel) épp a karakterek megtizedelése van soron, ez csak az igények újraformálására szolgáló trükk. A brand-vezérelt filmfolyamok, folytatások, újraforgatások tengerében érdemes tehát megbecsülni minden egyéni ötletet. Drew Goddard annyi sikerfilm (Cloverfield, Ház az erdő mélyén, Z világháború, Mentőexpedíció) forgatókönyvének megírása után vett egy mély levegőt, és saját filmtervével kopogtatta végig a produceri ajtókat. Az októberben itthon is bemutatott Húzós éjszaka az El Royale-ban arról tanúskodik, hogy az író-rendezőt még mindig izgatják olyasféle „divatjamúlt” kérdések, mint bűn, vezeklés, megbocsátás.

Olvasd tovább

0

Röviden: Titokzatos folyó (2003)

írta Nikodémus

Három jóbarát (Sean Penn, Tim Robbins, Kevin Bacon) baseball-ozik Boston munkásnegyedének egyik utcáján. Hirtelen ötlettől vezérelve frissen kiöntött aszfaltozásba karcolják nevüket. A jó móka akkor szakad félbe, amikor megjelenik két mogorva rendőr, és egyiküket elviszi. Húsz évvel később egy fiatal lány holttestét találják meg a közeli parkban. A két esetet a három barát személye köti össze, kiknek élete örökre megváltozott azon a bizonyos őszi napon. Ez a komor alkonyi hangulat lengi be Clint Eastwood talán legjobb rendezését; a Dennis Lehane regényéből készült bűnügyi mozi sok-sok posztmodern elmejáték után visszatalál gyökereihez: bűn és bűnhődés anatómiáját mutatja be, s közhelyes válaszok helyett nyugtalanító kitartással kérdez. Ítélkezhetem-e a felfoghatatlan tragédia miatt józan eszét vesztett felebarátom felett? Létezik-e isteni igazságszolgáltatás ezen a földön? Mitévők legyünk, ha a sors arca groteszk vigyorba fordul?

Az idén 15 éves filmet ma a Duna TV adja 21.25-kor.

(Megjelent: Új Ember, 2018. október)

Olvasd tovább