1

Vezeklünk mind – Húzós éjszaka az El Royale-ban

írta Nikodémus

A filmről röviden Minime is írt.

Hollywood egén mostanság – csaknem egy évtizede már – a képregényhősök vették át az uralmat; ne tévesszen meg minket, hogy a legbecsvágyóbb filmstúdiónál (Disney/Marvel) épp a karakterek megtizedelése van soron, ez csak az igények újraformálására szolgáló trükk. A brand-vezérelt filmfolyamok, folytatások, újraforgatások tengerében érdemes tehát megbecsülni minden egyéni ötletet. Drew Goddard annyi sikerfilm (Cloverfield, Ház az erdő mélyén, Z világháború, Mentőexpedíció) forgatókönyvének megírása után vett egy mély levegőt, és saját filmtervével kopogtatta végig a produceri ajtókat. Az októberben itthon is bemutatott Húzós éjszaka az El Royale-ban arról tanúskodik, hogy az író-rendezőt még mindig izgatják olyasféle „divatjamúlt” kérdések, mint bűn, vezeklés, megbocsátás.

Olvasd tovább

0

Röviden: Titokzatos folyó (2003)

írta Nikodémus

Három jóbarát (Sean Penn, Tim Robbins, Kevin Bacon) baseball-ozik Boston munkásnegyedének egyik utcáján. Hirtelen ötlettől vezérelve frissen kiöntött aszfaltozásba karcolják nevüket. A jó móka akkor szakad félbe, amikor megjelenik két mogorva rendőr, és egyiküket elviszi. Húsz évvel később egy fiatal lány holttestét találják meg a közeli parkban. A két esetet a három barát személye köti össze, kiknek élete örökre megváltozott azon a bizonyos őszi napon. Ez a komor alkonyi hangulat lengi be Clint Eastwood talán legjobb rendezését; a Dennis Lehane regényéből készült bűnügyi mozi sok-sok posztmodern elmejáték után visszatalál gyökereihez: bűn és bűnhődés anatómiáját mutatja be, s közhelyes válaszok helyett nyugtalanító kitartással kérdez. Ítélkezhetem-e a felfoghatatlan tragédia miatt józan eszét vesztett felebarátom felett? Létezik-e isteni igazságszolgáltatás ezen a földön? Mitévők legyünk, ha a sors arca groteszk vigyorba fordul?

Az idén 15 éves filmet ma a Duna TV adja 21.25-kor.

(Megjelent: Új Ember, 2018. október)

Olvasd tovább

1

A Viszkis

írta Nikodémus

2017-12-viszkis-1

Nemcsak a címszereplő, A Viszkis rendezője, Antal Nimród (Kontroll, Elhagyott szoba, A szállítmány, Ragadozók) is egy kicsit népmesei figura: a tehetség megvillantása után legkisebb királyfiként indult az ígéret földjére (tarisznyájában a kitűnő Kontrollal), majd néhány tisztességes bérmunka után visszatér hazájába, hogy ott mutassa meg, mire képes. A film erre finoman rá is játszik, de nem tolja túl, ahogy hősének mítoszát, a társadalom reakcióját és az utólagos legendagyártást sem. A Viszkis kompakt, feszes, profi film. Emlékezetes élmény, és ez kevés magyar filmről mondható el.

Olvasd tovább

2

Taboo – 1. évad

írta Nikodémus

2017-11-taboo-1

1814, London a viktoriánus kor hajnalán. Csendes gyászszertartás a templom félhomályában. A rokonság halkan zokog, majd eláll a lélegzete: egy szellemalak tűnik fel az ajtóban. Peckesen besétál, s kalapját le se véve beül az egyik padba. Hidegrázós belépő – a cselekmény és maga Tom Hardy részéről egyaránt, kinek szerelemprojektje az édesapjával, Chips Hardyval és Steven Knighttal együtt megírt, Ridley Scott produceri felügyeletével megvalósított Taboo. A titokzatos férfi James Keziah Delaneyként mutatkozik be, és bejelenti igényét az elhunyt örökségére. És ekkor elszabadul a pokol.

Olvasd tovább

3

Röviden: Contratiempo (2016)

írta Nikodémus

2017-11-contratiempoEste van, egy középkorú, kimért nő (Ana Wagener) érkezik. Beszáll a liftbe, kilép a legfelső emeleti folyosón, becsönget, és rezzenéstelen arccal közli az újgazdag, meglepett ficsúrral (Mario Casas), hogy ő a védőügyvédje, úgyhogy jobb lesz, ha mindketten előveszik az őszinteség-kártyát. A nyitójelenet tárgyalótermi krimit ígér, ám végülis csak gondolatban lépünk ki a szóban forgó penthouse-ból, de egyáltalán nem baj. Ez pedig Oriol Paulo katalán rendező érdeme, aki a feszes, jól súlyozott forgatókönyvet is összerántotta, és keményen kézben tartja a szálakat. A szócsata természetesen egy bűntény körül forog, és nagy élvezet összerakosgatni a történtek legó-darabkáit némi Hitchcock-suspense árnyékában. A gyakorlottabbak persze a közepe felé már meg tudják tippelni a végső felállást, és hát a figurák is inkább olyanok, mint akiket a cselekmény rángat, semmint saját döntéseik. Az erkölcsi vonatkozásokról pedig ne is beszéljünk: alig képes megrendültséget kelteni a nézőben az elkövetett bűntény, és ahogy egy igazi posztmodern nyomozósdihoz illik: a kirakós fontosabb, mint az üzenet. Ám ha nincsenek nagy igényeink, egy elegáns, feszes csavarfilm élményével gazdagodhatunk.

A filmről korábban Koimbra írt.

Olvasd tovább

0

A mesterdetektív (Sleuth, 1972/2007)

írta Nikodémus

2017-08-sleuth-1

Ha két valódi férfi kezd neki, a játék mindig eldurvul, szólhatna akár a szociáldarwinizmus alaptétele. Mindent az állatvilágból hoztunk magunkkal, s ha egy rivális feltűnik, bekapcsolnak az ösztönök: meg kell mutatni, ki az alfahím. A történelem során persze feltalálták ennek brutális és civilizált formáit egyaránt, de a lényeg a könyörtelen verseny, ami háborúvá változtat minden játszmát. Háborúban (no és szerelemben) pedig ugyebár nem sokat ér az ezüstérem. Márpedig ha két vasakarat összecsap, egyiküknek el kell buknia. Negyvenöt éves a Hollywood-i filmtörténet máig egyik legtrükkösebb filmje, és évtizedes annak újragondolt verziója. A mesterdetektív-duplakritika.

Olvasd tovább

1

Contratiempo (The Invisible Guest)

Contratiempoposter

Adrian Doriát éppen egy szállodában tartják megfigyelés alatt. Mindene megvolt, mosolygós feleség és sikerekben gazdag szakmai múlt. Azonban azzal gyanúsítják, hogy megölte szeretőjét. Ami nem meglepő, végső soron az áldozattal együtt találták meg egy bezárt szobában.

A férfi tagad, állítása szerint valaki más követte el a szörnyű tettet és őt is leütötték. Ügyvédje távol jár, az ügy szempontjából fontos szálat követ, de bevonja a veterán az éppen visszavonult, renoméját rontani egyáltalán nem akaró Virginia Goodman-t, hogy addig is foglalkozzon a védelemmel. A vád fontos tanút fog meghallgatni az éjjeli órák ellenére, röpke három óra áll rendelkezésére, hogy megtudja a férfi történetének részleteit. Profi, sokat látott szakember, azonnal észreveszi, ha valami hiányzik a sztoriból, különösen dühös lesz, ha úgy érzi, hogy megpróbálják átverni. Márpedig a bajban lévő fiatalember beszámolója egy átlagos megfigyelő számára ugyan hihető, de egy törvényszéki héja nem vesz be mindent. Tudni akarja, hogy mi történt valójában, különben összepakol és búcsút int. Fontos minden részlet, hiszen mint tudjuk, az ördög a részletekben rejlik. Hosszú lesz ez az éjszaka, legalábbis nekik. Olvasd tovább

3

A martfűi rém

martfuiremposter

Miután kijött az első előzetes, hirtelen elég sokan kezdtek beszélni az egykori történésekről. Nekem is mesélte édesanyám, hogy az ártatlanul lecsukott férfi gyakran beszélt nagymamámékkal, de volt olyan ismerősöm, aki azt mondta, hogy a rokona gyakran utazott haza a sorozatgyilkossal. Martfű környéken élők barátai és felmenői közül nagyon is tudják, hogy kikről van szó és mi történt egykoron. Olvasd tovább

5

Röviden: A 44. gyermek (Child 44)

44gyermekIsmerős az az érzés, amikor elolvasol egy film történetét, majd a színészek nevein átfutva és a cselekmény helyszínét és időpontját megismerve azt mondod, hogy nagyszerűen hangzik? Mi baj lehet ebből? De hiába akarod szeretni, egyszerűen nem sikerül, mert a tehetségesnek gondolt alkotók mégsem értő kézzel nyúltak az alapanyaghoz.

A sztálini Szovjetunióban gyerekgyilkos szedi áldozatait a vasút mentén. Ám a rendszer álláspontja szerint ilyesmi egyszerűen nem történhet meg, hiszen csakis a nyugatra jellemzőek a hasonló szörnyűségek. A háborús hős, Leo Dimidov (Tom Hardy) megbízhatóan és rendületlenül teszi a dolgát a rendőri erőknél, de idővel meginog hitében és miután afféle próba/teszt elé állítják, amin kudarcot vall, inkább eltávolítják az útból. Egy távoli faluba küldik, ahol újabb áldozatot találnak.

Daniel Espinoza elég sötéten festi le ezt a korszakot, kőkemény világként ábrázolja az akkori helyzetet, de sajnos ez csak kevés pozitívumok egyike, amit munkájáról le lehet írni. Ha árral izgalmas és érdekes krimire vágyik valaki, amelyben a főszereplő árral szemben próbálja megállni a helyét, akkor a 44. gyermek nem az ő filmje lesz. Ez a szál ugyanis eléggé háttérbe szorul, e helyett a forgatókönyvben megpróbálnak más húrokat pengetni, de túl sokat vállal, amit egyszerűen nem tud kellőképpen kibontani.

A színészek megbirkóznak a rájuk szabott szerepekkel, túl nehéz dolguk nem volt, mert mindegyik karakter egy-két szóval körülírható. Hardy a fény a szovjet éjszakában, Joel Kinnaman a gyáva, de erőszakos tiszt, Oldman is könnyedén hozza a tisztességes, de aggódó rendőrparancsnoknot. Általában véve a vágó munkájáról nem szoktak szót ejteni, de az Oscar-díjas Pietro és az Oscarra jelölt Scalia Dylan Tichenor csapnivaló munkát végeztek. Hiába a hosszú játékidő, a 44. gyermek nem olyan hátborzongató, amilyen lenni akar, nem olyan nyomasztó és drámai, mint amilyennek szánták. És ha valaki arra várt, hogy jobban körbejárja, illetve bemutatja ezt a „világot”, akkor jobban teszi, ha inkább elolvassa az index cikkét. Olvasd tovább

4

Sorozat: Gotham – 1. évad, 1-10. rész

írta Nikodémus

2014-12-gotham-01

“Van egy pont, egy végső pont, amikor a rendszerünk ellenünk fordul.”

Ez a mondat a megfáradt, ám elvhű Gordon szájából hangzik el Christopher Nolan ünnepelt Sötét lovag-trilógiájának utolsó darabjában. A zöldfülű Blake felháborodik, pedig szinte minden a rendőrfelügyelő szavait igazolja: a káosz egyre növekszik, hadiállapot és kijárási tilalom van érvényben, és őrültek öntörvénykeznek terrorista különítményekkel karöltve. Ezzé lett Gotham, s hogy a helyzet korábban sem volt rózsásabb, bizonyíték ez a friss, nagy ambíciókkal indult sorozat, melynek be nem vallott mottója szintén ez a kulcsmondat.

Olvasd tovább

3

Sírok között (A Walk Among the Tombstones)

sírokkozott

Ha szétnézünk a krimiregények piacán, megannyi közkedvelt és híres nyomozót találunk, akik újabb és újabb könyvekben oldanak különféle rafinált bűnügyet vagy olyan esetet, ami bárki máson kifogna. Némelyikük a vásznakon is bemutatkozhat, legutóbb Jack Reacher tette tiszteletét a mozikban, most Matthew Scudder próbálkozott.

Scudder régebben detektív volt, kinézetére nem, inkább piára ad sokat. Úgy itta a felest, mint más a vizet, és bizony fényes nappal is könnyedén nyelte a töményt a zsaruk egyik kedvenc kocsmájában. Az egyik nap végére hőst faragnak belőle, hiszen remegő kézzel ugyan, de lepuffantotta az italozóba betoppanó rabló-gyilkosokat, ám az egyik golyó csúnyán félrement. Scudder asztalra dobja a plecsnit, úgy dönt, hogy soha többé nem emel szájához alkoholt és a magánszférában helyezkedik el. Vagyis mondjuk úgy – ahogyan ő is körülírja – szívességet tesz ajándékokért cserébe. Olvasd tovább