0

Problémás forgatások II.

Jó régen, hét évvel ezelőtt volt már egy hasonló cikkünk ugyanebben a témában, s mivel azóta bőven gyűlt alapanyag, lássuk, milyen filmeket szült meg a szokásosnál is nehezebben Hollywood! Érdekes megfigyelni, hogy egyrészt szinte kizárólag nagy franchise-ok környékéről érkeznek ilyesféle hírek, másrészt pedig hogy a stúdiók mennyire különbözőképpen kezelik az ilyen ügyeket. Hiába ugyanis a szinte már paranoiás titkolózás (vízjeles, színezett forgatókönyv, zárt forgatás, titoktartási szerződés a stábbal stb., félrevezető marketing stb.), a közösségi médiának köszönhetően egyre több zűrös forgatásról tudunk meg részleteket. Az alábbi lista persze épp emiatt nem teljes, kommentben jöhetnek a kiegészítések!

írta Nikodémus

Olvasd tovább

0

Röviden: Előre (Onward)

írta Nikodémus

Nem tudom, hitték-e 2006-ban, a Disney-akvizíció idején a Pixar-főnökök, hogy ilyen rázós lesz a kétezer-tízes-húszas évek fordulója… A stúdió átélt egy kisebb alkotói hullámvölgyet (Verdák 2., Szörny Egyetem, Dinó tesó), majd kipattant John Lasseter zaklatási botránya, most meg azzal jönnek a rajongók, hogy túl sok a folytatás… (Verdák 3., Hihetetlen család 2., Toy Story 4.). A vezetőségnél mindenesetre vették a lapot, és bejelentették, újra eredeti ötletek nyomán fognak dolgozni egy ideig.

Ennek egyik első hírnöke volt a kiváló kritikákat kapott Coco, most pedig itt az újabb csúcstermék, melyben elfek és varázslás szövetkezik a modern világgal. A különös alaphelyzetet a nyitószekvenciában lerendezik gyorsan, aztán már fordulunk is rá Pókember és Űrlord, khm, Ian (Tom Holland) és Barley (Chris Pratt) nagy kalandjára, akik rég meghalt édesapjukat szeretnék visszakapni egy napra. Kívánságuk viszont csak félig teljesül, és ez aztán komoly bonyodalmak forrása lesz…

Dan Scanlon rendező és Kori Rae producer újra az elmúlásról mesél, amihez ezúttal a testvéri szeretet boncolgatása zárkózik fel, és a filmvégi fordulatok fényében egész jól sikerült összeházasítani a két témát. Kár, hogy az egyébként megszokottan elsőrangú látványvilágú film nyitánya erősen botladozik (talán csak a Manticore-jelenés környékén indul be, de akkor rendesen), pedig bőven megszórták a cselekményt találó ötletekkel, mulattató gegekkel. A fantasy-műfajok és a belőle kinőtt biznisz kifigurázása is élvezetes, és a tanulság is rendben van, de az élmény nem átütő. Talán nyáron (vagy ősszel) a még elborultabb alapötletű Lelki ismeretek…

Olvasd tovább

2

Fuss el véle?

Trónok harca-, Bosszúállók-, Star Wars-finálé – és a rajongás új szintje

A rajongás úgy tűnik, ősi késztetése az embernek, s kéz a kézben jár az utálkozással. Kiválóan illusztrálja mindezt három, egyenként is kulturális jelenséggé növekedett filmsorozat tavalyi búcsúja: 2019-ben véget ért a Trónok harca tévésorozat, lezárult egy fejezet a Marvel-moziverzumban, illetve pont került a Star Wars galaktikus családtörténetének végére.

írta Nikodémus

Olvasd tovább

0

The Mandalorian – 1. évad

írta Nikodémus

Legutóbbi kóstolásom óta már le is pörgött az első évad a Star Wars-franchise első élőszereplős prémiumsorozatából, s a szilveszter árnyékában bemutatott záróepizóddal immár teljes a kép: megérte elkészíteni a mandalóri kalandjait (azóta már tudjuk, lesz folytatás is), ami főleg a kiábrándítóan sikerült Skywalker korának fényében örvendetes.

És ez akkor is így van, ha menet közben azért akadtak kisebb bukkanók: a nyitóepizód döcögős cselekményére érkezett a 3. rész egész kellemes leszámolása, majd a 4-5. epizód teljesen funkciótlan mellékküldetéseit figyelve már gyanút fogtam, hogy egy olcsó szappanopera bontakozik ki a szemem előtt. Szerencsére a három zárórész helyre rántotta az évadot, az eddigieknél még fényesebb jövőt ígérve a karakternek.

Olvasd tovább

0

Star Wars: Skywalker kora (Star Wars: The Rise of Skywalker)

írta Nikodémus

SPOILERes írás, a trilógia korábbi részeiről itt és itt olvashatsz.

Eljött ez a pillanat is: szűk félévszázad után (sokak szerint: végre) lezárul a galaxis legismertebb szappanoperája. Időközben a nagypa(l)pi befürdött az ősök taglalásával, majd nyugdíjba ment, és eladta egy multicégnek. Ők pedig a jó nagyvállalati politika mentén saját nézőiken csüngtek. A Skywalker-saga dicstelen véget ért, köszönhetően egy mind mohóbb nagystúdió tanácstalanságának. JJ. Abrams, a színészek és a stáb csupán eszköz volt ahhoz, hogy az egeres cég egy csillogó selyempapírba csomagolt, pironkodva átnyújtott szerelmeslevélben kérjen bocsánatot a megbántott rajongóktól. A rajongó pedig – főleg ha hisztis üzemmódban van – rossz tanácsadó. Nagyon rossz.

Olvasd tovább

0

Így készült a Skywalker kora

írta Nikodémus

Nem hittük volna, hogy megérjük: 42 év és 8 mozifilm után ezen a héten pont kerül a Skywalker-családtörténet végére. Abrams és a Disney grandiózus és kielégítő lezárást ígér, amire jelenleg bőven szüksége is van a franchise-nak az ádáz vitákat generáló (szerintem amúgy kiváló) Az utolsó Jedik és a problémás, elsietett és a pénztáraknál alulteljesítő Solo – Egy Star Wars-történet után. Miközben egy bizonyos mandalóri páncélos (anti)hős épp a Star Wars ismeretlen tájait fürkészi (új ösvényen, khm platformon), mi még egyszer visszatérünk kedvenc űr-szappanoperánkhoz. Nézzük, hogyan készült el a mindent-lezáró IX. rész, a Skywalker kora!

Olvasd tovább

0

The Mandalorian – 3-4. rész

írta Nikodémus

Két hete még csak távolról vizsgálgattuk a horizontot: ízlelgettük a Disney új üdvöskéjének hangulatát, karakterét, játékidejét. A Disney+ egyik zászlóshajójának szánt The Mandalorian két újabb része viszont alaposan beindítja a történéseket, és főszereplőjének figuráját is tovább árnyalja – legalábbis így sejtjük, mert a sisak alá továbbra sem leshetünk be.

Hősünk (Pedro Pascal) még mindig nagyon kúl, és ahogy kell, leszállítja a zsákmányt a megbízónak. Igen ám, csakhogy valami (lelkiismeret? taktika? haszonlesés?) megszólal benne, és amikor lehallgat egy titkos beszélgetést, akcióba lép a fizetségből megerősített páncéljában. Lezúz pár rohamosztagost, szerez pár sérülést, de a java még hátravan. Igen, a harmadik rész végre kicsit nagyobb tétekben játszik, a vége pedig egy kellemes leszámolásba torkollik: a készítők a sivatagi kutyagolást jó érzékkel váltották fel egy kis akciózással. A szökés épphogy sikerül, a rejtőzködés pedig nem egészen úgy jön össze, ahogy várnánk. Ezen a ponton (az amúgy Bryce Dallas Howard által rendezett a negyedik részben) sétál be Cara Dune (Gina Carano) a képbe, hogy kissé megzrikálja hősünk addig betonkemény arcélét.

Olvasd tovább

4

The Mandalorian – 1-2. rész

írta Nikodémus

Ilyen az igazi SW-fan: vár, egyre türelmetlenebbül, izgatottan veszi kezébe az új portékát, és már az első benyomásból mindent ki akar facsarni. A világ Star Warsos része minden valószínűség szerint így itta a kedden debütált The Mandalorian első képsorait. Többszörösen korszakos pillanat ez: a Csillagok háborúja élőszereplős sorozat formáját ölti (George Lucas legalább három évtizedes álma volt ez), streaming-csatornát robbantanak be vele (Disney+), és ünnepi esemény(film) helyett hétköznapjaink részévé válik. A felhajtás és a tuti biznisz látszata ellenére kockázatos vállalkozás ez, és a Lucasfilmnek a Skywalker-sztori enyhe félresiklatása (plusz a szólófilmek kudarca) miatt nem is nagyon van más választása. De amint lepereg a szokatlanul visszafogott főcím és az első, definitívnek szánt szekvencia (ami az is, mármint definitív), már látszik, nem lesz itt hiba.

Olvasd tovább

0

Top 10: Pixar-kisfilmek

írta Szenilla

A Pixar 1979-ben kezdte meg működését The Graphics Group néven, a Lucasfilm egyik alvállalataként. Néhány évvel később Steve Jobs felvásárolta a céget, és többek között rövidfilmeket készített megrendelésre. Első kisfilmjükkel 1986-ban jöttek ki Luxo Jr. címmel, hogy bemutassák vele saját fejlesztésű számítógépük tudását. Az animációt Oscar-díjra is jelölték, amiből szobor ugyan nem lett, de Jobs vérszemet kapott, és úgy határozott, hogy minden évben készíteni fognak egy rövidfilmet. (Ugyan a The Adventures of André and Wally B. még a Lucasfilm rövidfilmje, elkészítésében már a Pixar munkatársai is részt vettek, így a stúdió honlapján ez szerepel a legkorábbi alkotásként.) Első egész estés animációs filmjüket, a Toy Story-t a Disney-vel karöltve készítették el, végül hosszas huzavona után 2006-ban sor került a két cég fúziójára.

A Pixar szavaival élve a stúdiónak szenvedélye a rövidfilmek készítése, ezért az alábbiakban megpróbáltam összeszedni nektek a Pixar 10 legjobbját. Igyekeztem néhány előre meghatározott szempontot figyelembe venni, ettől függetlenül a lista teljesen szubjektív (egyet nem érteni ér). Mivel a mesék elsősorban mégiscsak a gyermekeknek szólnak, azonnal kiestek a szórásból az erőszakos jelenteket tartalmazó szösszenetek, és azok, amik valamiért negatív érzést hagytak maguk után. Holtversenynél a tanulságosabb került az előkelőbb helyre. Lássuk a befutókat!

Olvasd tovább

0

Az Oroszlánkirály (The Lion King, 2019)

írta Szenilla

Igen, tényleg majdnem szóról szóra megegyezik a rajzfilmmel. Igen, az állatok arcáról tényleg nehéz leolvasni bármit is. És igen, az embernek tényleg olyan érzése van néha, mintha valami természetfilmet nézne. Na de ne szaladjunk ennyire előre…

Miután a Disney sorra veszi a régi klasszikusait, evidens volt, hogy előbb-utóbb Az oroszlánkirálynak is elkészül az élőszereplős változata. Idézőjelben persze. A filmben senki nem „él”, és  valójában maga a Disney sem élőszereplős feldolgozásként aposztrofálja a filmet. Csupán nagyon jól sikerült fotorealista animációról van szó (a rendező később elmondta, az egész filmben csak egyetlen jelenet valós felvétel). A rajzfilm 1994-ben került a mozikba, a kézzel rajzolt filmek kategóriájában minden idők legnagyobb bevételét hozta világviszonylatban is. A Disney valószínűleg nem sokat dilemmázott azon, hogy elővegye-e újra. Bár a 260 millió dollárból készült új verzió a kritikusoktól kapott hideget, meleget, a bemutató hetében több mint 190 millió dollárnyi bevételt hozott csupán az USA-ban, ami remek indítás.

Olvasd tovább

0

Toy Story 4

írta Nikodémus

Van egy olyan érzésem, hogy a Toy Story-filmek nem csupán a gyártó Pixar stúdió vagy úgy általában véve az animációs film sorsára reflektálnak, hanem személyesen a két alapító, John Lasseter és Ed Catmull közös történetét örökítik meg. Mindez az egyébként szépen lezárt trilógia után szkepszissel várt, de pozitív meglepetést okozó 4. rész erősítette meg bennem: Woody és Buzz sztorija furcsa módon épp afelé kanyarog, ahogy hőseink, a 3D-animációt feltaláló, azzal kasszát robbantó, majd a Disney kebelére megtérő filmguruké. Nincs ezzel semmi gond, hisz a Pixartól (épp a kezdő Toy Story nyomán) rétegzett, többértelmű fabulát várunk immár évtizedek óta, és legújabb filmjük tökéletesen meg is felel ennek az elvárásnak. Talán túl tökéletesen is.

Olvasd tovább