2

Fuss el véle?

Trónok harca-, Bosszúállók-, Star Wars-finálé – és a rajongás új szintje

A rajongás úgy tűnik, ősi késztetése az embernek, s kéz a kézben jár az utálkozással. Kiválóan illusztrálja mindezt három, egyenként is kulturális jelenséggé növekedett filmsorozat tavalyi búcsúja: 2019-ben véget ért a Trónok harca tévésorozat, lezárult egy fejezet a Marvel-moziverzumban, illetve pont került a Star Wars galaktikus családtörténetének végére.

írta Nikodémus

Olvasd tovább

0

The Mandalorian – 1. évad

írta Nikodémus

Legutóbbi kóstolásom óta már le is pörgött az első évad a Star Wars-franchise első élőszereplős prémiumsorozatából, s a szilveszter árnyékában bemutatott záróepizóddal immár teljes a kép: megérte elkészíteni a mandalóri kalandjait (azóta már tudjuk, lesz folytatás is), ami főleg a kiábrándítóan sikerült Skywalker korának fényében örvendetes.

És ez akkor is így van, ha menet közben azért akadtak kisebb bukkanók: a nyitóepizód döcögős cselekményére érkezett a 3. rész egész kellemes leszámolása, majd a 4-5. epizód teljesen funkciótlan mellékküldetéseit figyelve már gyanút fogtam, hogy egy olcsó szappanopera bontakozik ki a szemem előtt. Szerencsére a három zárórész helyre rántotta az évadot, az eddigieknél még fényesebb jövőt ígérve a karakternek.

Olvasd tovább

0

Star Wars: Skywalker kora (Star Wars: The Rise of Skywalker)

írta Nikodémus

SPOILERes írás, a trilógia korábbi részeiről itt és itt olvashatsz.

Eljött ez a pillanat is: szűk félévszázad után (sokak szerint: végre) lezárul a galaxis legismertebb szappanoperája. Időközben a nagypa(l)pi befürdött az ősök taglalásával, majd nyugdíjba ment, és eladta egy multicégnek. Ők pedig a jó nagyvállalati politika mentén saját nézőiken csüngtek. A Skywalker-saga dicstelen véget ért, köszönhetően egy mind mohóbb nagystúdió tanácstalanságának. JJ. Abrams, a színészek és a stáb csupán eszköz volt ahhoz, hogy az egeres cég egy csillogó selyempapírba csomagolt, pironkodva átnyújtott szerelmeslevélben kérjen bocsánatot a megbántott rajongóktól. A rajongó pedig – főleg ha hisztis üzemmódban van – rossz tanácsadó. Nagyon rossz.

Olvasd tovább

0

Így készült a Skywalker kora

írta Nikodémus

Nem hittük volna, hogy megérjük: 42 év és 8 mozifilm után ezen a héten pont kerül a Skywalker-családtörténet végére. Abrams és a Disney grandiózus és kielégítő lezárást ígér, amire jelenleg bőven szüksége is van a franchise-nak az ádáz vitákat generáló (szerintem amúgy kiváló) Az utolsó Jedik és a problémás, elsietett és a pénztáraknál alulteljesítő Solo – Egy Star Wars-történet után. Miközben egy bizonyos mandalóri páncélos (anti)hős épp a Star Wars ismeretlen tájait fürkészi (új ösvényen, khm platformon), mi még egyszer visszatérünk kedvenc űr-szappanoperánkhoz. Nézzük, hogyan készült el a mindent-lezáró IX. rész, a Skywalker kora!

Olvasd tovább

0

The Mandalorian – 3-4. rész

írta Nikodémus

Két hete még csak távolról vizsgálgattuk a horizontot: ízlelgettük a Disney új üdvöskéjének hangulatát, karakterét, játékidejét. A Disney+ egyik zászlóshajójának szánt The Mandalorian két újabb része viszont alaposan beindítja a történéseket, és főszereplőjének figuráját is tovább árnyalja – legalábbis így sejtjük, mert a sisak alá továbbra sem leshetünk be.

Hősünk (Pedro Pascal) még mindig nagyon kúl, és ahogy kell, leszállítja a zsákmányt a megbízónak. Igen ám, csakhogy valami (lelkiismeret? taktika? haszonlesés?) megszólal benne, és amikor lehallgat egy titkos beszélgetést, akcióba lép a fizetségből megerősített páncéljában. Lezúz pár rohamosztagost, szerez pár sérülést, de a java még hátravan. Igen, a harmadik rész végre kicsit nagyobb tétekben játszik, a vége pedig egy kellemes leszámolásba torkollik: a készítők a sivatagi kutyagolást jó érzékkel váltották fel egy kis akciózással. A szökés épphogy sikerül, a rejtőzködés pedig nem egészen úgy jön össze, ahogy várnánk. Ezen a ponton (az amúgy Bryce Dallas Howard által rendezett a negyedik részben) sétál be Cara Dune (Gina Carano) a képbe, hogy kissé megzrikálja hősünk addig betonkemény arcélét.

Olvasd tovább

4

The Mandalorian – 1-2. rész

írta Nikodémus

Ilyen az igazi SW-fan: vár, egyre türelmetlenebbül, izgatottan veszi kezébe az új portékát, és már az első benyomásból mindent ki akar facsarni. A világ Star Warsos része minden valószínűség szerint így itta a kedden debütált The Mandalorian első képsorait. Többszörösen korszakos pillanat ez: a Csillagok háborúja élőszereplős sorozat formáját ölti (George Lucas legalább három évtizedes álma volt ez), streaming-csatornát robbantanak be vele (Disney+), és ünnepi esemény(film) helyett hétköznapjaink részévé válik. A felhajtás és a tuti biznisz látszata ellenére kockázatos vállalkozás ez, és a Lucasfilmnek a Skywalker-sztori enyhe félresiklatása (plusz a szólófilmek kudarca) miatt nem is nagyon van más választása. De amint lepereg a szokatlanul visszafogott főcím és az első, definitívnek szánt szekvencia (ami az is, mármint definitív), már látszik, nem lesz itt hiba.

Olvasd tovább

0

Top 10: Pixar-kisfilmek

írta Szenilla

A Pixar 1979-ben kezdte meg működését The Graphics Group néven, a Lucasfilm egyik alvállalataként. Néhány évvel később Steve Jobs felvásárolta a céget, és többek között rövidfilmeket készített megrendelésre. Első kisfilmjükkel 1986-ban jöttek ki Luxo Jr. címmel, hogy bemutassák vele saját fejlesztésű számítógépük tudását. Az animációt Oscar-díjra is jelölték, amiből szobor ugyan nem lett, de Jobs vérszemet kapott, és úgy határozott, hogy minden évben készíteni fognak egy rövidfilmet. (Ugyan a The Adventures of André and Wally B. még a Lucasfilm rövidfilmje, elkészítésében már a Pixar munkatársai is részt vettek, így a stúdió honlapján ez szerepel a legkorábbi alkotásként.) Első egész estés animációs filmjüket, a Toy Story-t a Disney-vel karöltve készítették el, végül hosszas huzavona után 2006-ban sor került a két cég fúziójára.

A Pixar szavaival élve a stúdiónak szenvedélye a rövidfilmek készítése, ezért az alábbiakban megpróbáltam összeszedni nektek a Pixar 10 legjobbját. Igyekeztem néhány előre meghatározott szempontot figyelembe venni, ettől függetlenül a lista teljesen szubjektív (egyet nem érteni ér). Mivel a mesék elsősorban mégiscsak a gyermekeknek szólnak, azonnal kiestek a szórásból az erőszakos jelenteket tartalmazó szösszenetek, és azok, amik valamiért negatív érzést hagytak maguk után. Holtversenynél a tanulságosabb került az előkelőbb helyre. Lássuk a befutókat!

Olvasd tovább

0

Az Oroszlánkirály (The Lion King, 2019)

írta Szenilla

Igen, tényleg majdnem szóról szóra megegyezik a rajzfilmmel. Igen, az állatok arcáról tényleg nehéz leolvasni bármit is. És igen, az embernek tényleg olyan érzése van néha, mintha valami természetfilmet nézne. Na de ne szaladjunk ennyire előre…

Miután a Disney sorra veszi a régi klasszikusait, evidens volt, hogy előbb-utóbb Az oroszlánkirálynak is elkészül az élőszereplős változata. Idézőjelben persze. A filmben senki nem „él”, és  valójában maga a Disney sem élőszereplős feldolgozásként aposztrofálja a filmet. Csupán nagyon jól sikerült fotorealista animációról van szó (a rendező később elmondta, az egész filmben csak egyetlen jelenet valós felvétel). A rajzfilm 1994-ben került a mozikba, a kézzel rajzolt filmek kategóriájában minden idők legnagyobb bevételét hozta világviszonylatban is. A Disney valószínűleg nem sokat dilemmázott azon, hogy elővegye-e újra. Bár a 260 millió dollárból készült új verzió a kritikusoktól kapott hideget, meleget, a bemutató hetében több mint 190 millió dollárnyi bevételt hozott csupán az USA-ban, ami remek indítás.

Olvasd tovább

0

Toy Story 4

írta Nikodémus

Van egy olyan érzésem, hogy a Toy Story-filmek nem csupán a gyártó Pixar stúdió vagy úgy általában véve az animációs film sorsára reflektálnak, hanem személyesen a két alapító, John Lasseter és Ed Catmull közös történetét örökítik meg. Mindez az egyébként szépen lezárt trilógia után szkepszissel várt, de pozitív meglepetést okozó 4. rész erősítette meg bennem: Woody és Buzz sztorija furcsa módon épp afelé kanyarog, ahogy hőseink, a 3D-animációt feltaláló, azzal kasszát robbantó, majd a Disney kebelére megtérő filmguruké. Nincs ezzel semmi gond, hisz a Pixartól (épp a kezdő Toy Story nyomán) rétegzett, többértelmű fabulát várunk immár évtizedek óta, és legújabb filmjük tökéletesen meg is felel ennek az elvárásnak. Talán túl tökéletesen is.

Olvasd tovább

0

Dumbó (Dumbo)

írta Szenilla

Szenilla küldte az alábbi írást a Disney friss mesefilmjéről, köszönjük!

Egy haldokló cirkusz, két félárva gyermek, egy, a frontról melegében hazatérő apuka, és egy bájosan esetlen kiselefánt. A Disney Tim Burtonnel karöltve igazi családi mozit hozott össze. A Dumbó az 1941-es Disney rajzfilm várva várt élőszereplős változata.

Az elefántbébit röviddel a születése után elszakítják az anyjától. A küldetés adott: segíteni, hogy anya és gyermeke újra egymásra találjon, úgy, hogy közben lehetőleg a cirkuszt is sikerül megmenteni a csődtől. A két kisgyermek, Milly és Joe szívügyüknek tekintik, hogy Dumbó visszakapja az édesanyját, hiszen ők maguk is elveszítették az anyukájukat. A háborúból hazatérő apának eleinte meg is gyűlik a baja a helyzettel, hiszen érthető módon nincs túl szoros kapcsolata a gyerekekkel. Mindezt csak fokozza, hogy a fronton elvesztette egyik karját, így a cirkuszban sem tudja már nagysikerű lovas számával lenyűgözni a közönséget.

Olvasd tovább

5

Bosszúállók: Végjáték (Avengers: Endgame)

írta Minime

SPOILERMENTES kritika.

Először is szeretnék köszönetet mondani a Fórum Hungary filmforgalmazónak,
a Cinema City Westendnek és végül, de nem utolsósorban Nikodémusnak
azért az élményért, aminek részese lehettem.

„Save the best for last!”

– azaz a „legjobbat hagyd utoljára!” Egy év feszült várakozás, szinte végtelen háború az idővel és a türelemmel folytatott harcban, amelyet a rajongók kénytelen voltak megvívni önnön belső énjükkel, türelmetlenségükkel és kíváncsiságukkal, ezért az egy élményért, az Infinity Saga lezárását jelentő alkotásért. A Marvel Cinematic Universe 11 éves eddigi termésének, összesen 21 eddigi filmjének esszenciája érkezik meg a vásznakra a mai napon. Vajon piros betűs ünnep lesz ez a képregényfilmek számára, esetleg hatalmas csalódásba torkollik a túlfeszített és felfokozott várakozás? Senki nem tudhatta előre, hiszen a mércét olyan magasra állította egy évvel ezelőtt Anthony és Joe Russo rendezők Végtelen háború című alkotása, hogy megjósolni is lehetetlen lett volna a végeredményt. A számtalan teória, a relatíve későn érkező trailerek, a rendezőpáros által is nyíltan beismert ferdítések bennük, mind-mind pattanásig feszítették a húrt a világon mindenkiben. Olyan felfokozott várakozással párosuló reménykedés látott napvilágot a rajongókban, amit nagyon könnyen romba dönthetett volna bármilyen apró kis hiba is.

Olvasd tovább