Sólyommadár? – Fiatalok útkeresése a kortárs magyar elsőfilmek tükrében

írta Nikodémus

Egy kort mindig nagyon érzékenyen jellemez saját ifjúságának viselkedése: mihez fordulnak a fiatalok? Milyen dilemmák foglalkoztatják őket? Mit fogadnak és mit utasítanak el? Az utóbbi években meglepően sok magyar, többségében független vagy minimál-finanszírozású elsőfilm érkezett fiatal alkotóktól, akik ifjú hőseikkel együtt keresik az érvényes létezést ebben a felforgatott XXI. században. Hogy eközben lázadnak? Hibáznak? Megbotránkoztatnak? Igen, az összkép vegyes – s mindenképpen izgalmas.

Várni, csak várni…

Évezred-fordulós alapélmény a késő-kamaszkori tanácstalanság: a korábban megszokott, biztosnak tűnő élet-választások meginogtak, s a szülők elszörnyedve nézik, hogy gyermekük bennragad a mama-hotelben, gyér munkáját ímmel-ámmal végzi, s elvárja, hogy harmincadik szülinapján is tortát kapjon anyutól.

Áron (Ferenczik Áron), a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014) főszereplője képtelen feloldani szorongását: retteg attól a rá váró, félelmetesnek tűnő dologtól, amit felnőtt életnek nevezünk. Barátnője szakít vele, albérletét szülei fizetik, filmbölcsészként szürke hivatalokban bolyong állást keresve. Maja (Rainer-Micsinyei Nóra) sorstársa lehetne: párjával annyi viszontagság után végre saját életet kezdenének, ám egy váratlanul kalandosra sikerült éjszaka elbizonytalanítja, elfogadja-e a rá váró, meglehetősen unalmasnak ígérkező jövőt. A legjobb dolgokon bőgni kell (2021) hősnője ugyanúgy kapunyitási pánikban szenved, mint kollégája egy filmmel odébb, ám fontos különbség, hogy nőként még mindig sokkal szűkebbek a választási lehetőségei – vagy épp erősebbek a vele szemben támasztott elvárások. Reisz Gábor és Grosan Cristina kiváló generációs mozijainak talán legnagyobb erőssége, hogy hősük történetén túl ezeket az elvárásokat is rendre szóba hozzák. S különös eredményre jutnak: míg a férfinak egy bizonyos szintig meg van engedve a „félreértettség luxusa”, a mai magyar társadalom sokkal nehezebben tolerálja, ha egy nő nem a megszokott életpályát járná be.

Megosztod és uralkodsz

Van egy hatalom, mely a globalizálódott világban látszólag minden szellemi törekvésünket maga alá gyűri: a virtuális valóság. Okostelefonunk, közösségi média-jelenlétünk és a folyamatosan hömpölygő tartalom-túltengés ugyanis képes együttesen zárójelbe tenni a valódi cselekvéssel, igazi jelenléttel járó realitást.

E sajátos „sehol-világ” és a rögvaló súlyos összeütközésére figyelmeztet a Fomo – Megosztod és uralkodsz (2019) is, mely néhány féktelen kamasz mókának induló súlyos megtévedését mutatja be. A srácok eleinte fel sem fogják, mit művelnek, s akkor is jobbára megszeppenve pislognak, amikor a rendőrség bekopogtat az ajtón. A látványos krimi-dramaturgia helyett ravaszabb módon von be cselekményébe a Remélem, legközelebb sikerül meghalnod : ) (2018), melynek főszereplője, Eszter (Herr Szilvia) úgy válik szexuális zaklatás áldozatává, hogy óvatlan naivitással kezeli a közösségi médiát. Drámája túlmutat a szokásos tinédzserkori útkeresésen: a fényképezés és az életszagú párbeszédek révén figurája fájdalmasan valószerű. Hartung Attila és Schwechtje Mihály debütáló nagyjátékfilmjének szereplőit figyelve riasztó az az érzéketlenséggel párosuló felszínesség, melyet mélyebb árnyalataiban akár kezdődő szociopátiának is vélhetnénk. Ez már nem pusztán „neveletlenség”, ahogy a boomer nagyszülők generációja mondaná, hanem aggasztó méreteket öltő kortünet.

A kitörés irányai

Komoly hagyományokat vesz nyakába az a filmrendező, aki a társadalom perifériáján keres magának témát: a magyar filmtörténet tele van roncstársadalmi kórképet felállító alkotásokkal, melyek közös jellemzője, hogy a reményt meglehetősen szűken mérik. A keretek a 2010-es évekre alaposan megváltoztak: lehet-e egy végletesen központosított iskolarendszeren keresztül, vagy épp az uralkodó hatalom haveri körére épülő urambátyám-rendszerben boldogulni?

Közvetetten ezek a kérdések mozgatják Kis Hajnit, aki Külön falka (2021) című filmjében egy lány és egy apa sorsszerű találkozásán keresztül beszél megcsonkított szeretet-kapcsolatokról, bűnről és feloldozásról, elrontott életekről és a megbocsájtás halványan pislákoló lehetőségéről. Niki (Horváth Zorka) és Tibor (Dietz Gusztáv) története különösen azért szívbemarkoló, mert tulajdonképpen játszódhatna akármikor a magyar történelemben: kitaszítottá ugyanis nem az anyagiak vagy a társadalmi berendezkedés tesz, hanem a jéghideg szeretetlenség. Hasonlót él meg Bernáth Szilárd Larry (2022) elnevezésű alkotásának hőse, Ádám (Vilmányi Benett), aki valahol Borsod mélyén juhpásztorkodik, viseli erőszakos apja (Thuróczy Szabolcs) dühkitöréseit, s közben dadogással küzdve rapkarrieről álmodik. Könnyű volna mindebből hollywoodias ízű, hamis felemelkedés-történetet faragni, a remény azonban ott bujkál a film cselekményében. Hogy mi testesíti meg ezt a reményt? A meghódítani kívánt lány szerelme vagy a rózsaszín álmokkal körbeszőtt sztárkarrier? Súlyos dilemma, amire frappánsan válaszol a szintén tavaly bemutatott Zanox – Kockázatok és mellékhatások (2022) című film, mely sajátos magyar humorral keveri az időutazós filmek műfaját, főszereplője viszont a dunaújvárosi lakótelepről indulva csupán két dolgot akar: túljutni az érettségin és elnyerni osztálytársnője szívét. Baranyi Benő első nagyjátékfilmje mesteri zsánerkoktél sok-sok mulatságos pillanattal, cselekménye azonban egyetlen nagy kérdés körül forog: kivé válhatnék, ha eloldhatnám sors-kötöző bilincseimet?

*

Feltűnően sokszor kerül elő imént méltatott filmjeinkben a kitörés égető, ugyanakkor elérhetetlennek tűnő vágya. A délibáb, mely hívogat, ám ha elszánjuk magunkat megközelítésére, rögtön eltűnik. A Külön falka apa-lánya párosa egy kétségbeesett pillanatban Ausztria felé veszi az irányt, Larry a tengerentúlról álmodik, a Van valami furcsa… hőse megjárja Portugáliát, a Remélem, legközelebb… egyik kulcsfigurája Angliába távozik. Különös elszólítás ez, mely nem csak az elszakadni vágyó (s majd egyszer talán visszatérő) fiatalokról, hanem rólunk is árulkodik: hogy az elmúlt három évtizedben milyen Magyarországot építettünk.

(Megjelent: A Szív, 2023. március)