Aki nem tanul a történelemből, arra ítéltetik, hogy újra és újra átélje, tartja a mondás. Ennek fényében akár ujjonghatnánk is, hogy az elmúlt évtizedben nézettségi rekordokat döntenek a történelmi tárgyú sorozatok – legutóbb a nemzetközi koprodukcióban elkészült Hunyadi sorozat. De lehet-e történelminek nevezni egy bőséges költségvetésű, látványos csatákkal, intrikával és meztelenséggel teletűzdelt produkciót, melynek hősei és antihősei valóban élt személyek neveit viselik?
írta Nikodémus
írta Nikodémus
Nehéz a dolga manapság az erénynek. Ha emlegetik is, többnyire tagadják, szidják vagy épp mást állítanak a helyébe. Leginkább ideológiát vagy identitást – hivatást és feladatot a legritkább esetben. S mintha mi magunk is így volnánk: az ágy mellé térdeplős esti lelkiismeret-vizsgálatból már kinőttünk, s bár lenne igényünk egy olyan erkölcsi mércére, melyhez nap mint nap igazíthatjuk magunkat, sokszor – a vágyottnál fájdalmasan többször – elhessegetjük. Nem gondolnánk, hogy ezeket a kérdéseket épp két, nemrég megjelent lovagfilm teszi fel nekünk szokatlan élességgel. A mozikban még októberben bemutatott Az utolsó párbaj (The Last Duel) és az Amazon Prime-ról már elérhető The Green Knight (A zöld lovag) egyaránt a középkori lovagerényt kiforgatva mesél jelenkorunk emberéről.
FilmDROID