FilmDROID 
Superman (2025) – Úgy látszik, Hollywood környékén most a karakter-pozitivitás a menő: James Gunn DC-univerzumot (újra)beindító mozija visszatér hőse karakterének gyökereihez. No persze ne várjuk az 1978-as hőseposz bájos (m már helyenként mulatságos) naivitását, de a tónusváltás elég egyértelmű: ez az új Superman (David Corenswet) jólelkű, jószándékú (nem csak a gatyáját, a szívét is kívül hordja), és hát tudjuk, hogy a jószándékkal a micsoda felé vezető út van kikövezve… Hősünk látványosan képtelen megbirkózni a földi (leginkább nyugati) társadalom bonyolultságával (ezt gyönyörűen letükrözi neki Loisszal /Rachel Brosnahan/ való beszélgetése), és az író-rendező által rá osztott nagy kaland során épp azt tanulja meg, hogy kicsit azért óvatosabb legyen ezzel az emberiség nevű fajjal. A film ritmusa jó, a vizuális és cselekménybeli ötletek parádésak és a poénok nagy része is ül, de sajnos hiányzik valami. Az, amiért Gunnt annyira lehet imádni: a valódi merészség. Persze van itt zsebvilág, fura alakok, csecsemővel való hajmeresztő dobálózás, vicces be- és kiszólások, de ez a DC-indítás gyanúsan emlékeztet a Feige-féle Marvel centire kidekázott jófejkedésére, amiből meg épp most szeretnek ki a nézők.
Pedro Pascal
Röviden: A mandalóri / Westworld
írta Nikodémus
A mandalóri (The Mandalorian) – 3. évad – Mivel az újabb SW-mozifilmek elég nehezen akarnak megszületni (nem csoda), a Disney úgy tűnik, felszállt a sorozatos vonalra, melynek eleje határozottan biztató volt, s a mundér becsületét megmenteni hivatott vezérszéria immár a 3. évadnál tart. Legalábbis epizódszámban, mert cselekményben egyre teszetoszább a láthatóan matinésra vett hangvételű A mandalóri. Rejtély helyett régről ismerős helyszínek, kaland helyett elérendő plot-pointok, élő-lélegző figurák helyett üresen kongó beskar-páncélok szegélyezik az utat, amit bejár sorozatunk. A első néhány rész kifejezetten kínos: miután (egy megkérdőjelezhető döntéssel) Grogu visszakerül Din Djarin (Pedro Pascal) társaságába, páncélosunk a mellékküldetés mellékküldetésével pepecsel epizódokon át (nem vicc!), feledve, hogy volna itt egy nagyobb tét is. Bo-Katan (Katee Sackhoff) belépésével azért részben felpörögnek az események, és a frissen verbuvált mando-különítmény nagy feladata szülőbolygójuk visszahódítása lesz. Ide teszünk néhány kirándulást (többek között egy szörnnyel fűszerezve – már megint), közben pedig Moff Gideon (Giancarlo Esposito) sem tétlenkedik. A végső összecsapás tulajdonképpen élvezetes, bár nem túl okosan megírt, és sajnos itt is befigyel a matiné-jelleg: egyszerűen egyetlen fontosabb szereplő sem áldozható fel a csatában, drámai súlyt adva az eseményeknek… Az évad végül a jól ismert western-klisével zárul (nem a naplementébe ellovaglóssal, a másikkal), de nem tudom, merre lehet érdemben továbbmenni ezután.
5+1 ok, amiért érdemes nézni A mandalórit
Már robog A mandalóri (The Mandalorian) harmadik évada az immár nálunk is elérhető Disney+ streaming-csatornán. Az előző évad fináléjától leesett a rajongók álla, nem csoda, hogy tűkön ülve várták, hogy alakul majd Mandó és Baby Yoda sorsa. Sok filmrajongót azonban továbbra is elgondolkodtat, hogy az első élőszereplős Star Wars tévésorozat körüli izgalom, valamint a bezsebelt Emmy-díjak miatt valóban érdemes-e megnézni A mandalórit akkor is, ha nem Star Wars fanok? Most összegyűjtöttünk 5+1 okot, amiért megéri még most felvenni a történet fonalát.
1. Független a korábbi filmektől és sorozatoktól
Ugyan A mandalóri a Star Wars univerzumban játszódik, mégsem kell a franchise rajongójának lennie a nézőnek, anélkül is kifejezetten szórakoztató. Jon Favreau-nak, a sorozat showrunnerének nem titkolt küldetése volt, hogy a tartalom a franchise hardcore rajongói mellett az újonnan érkezőket is megszólítsa. Épp azokat, akik korábban egy epizódot sem láttak a „réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban” zajló eseményekből.
Wonder Woman 1984 (WW84)
írta Minime
Az előző részről itt olvashatsz.
Őszintén szólva eléggé tróger egy évet írunk, és sokan vártak valamire, amitől talán kicsit jobb kedvük lesz, ami pótolja az elveszett élményeket, időt, a kimaradt lehetőségeket, és ha mást nem is kaptak, karácsonyi ajándékként, a húzása miatt borzasztóan támadott Warner elindította a Wonder Woman franchise második epizódját mind a mozikban, mind az HBO Max streaming-szolgáltató műsorán. Kárpótolja ez bármelyikünket? Nos, kellene, de ismerve az embereket és a mai világ működését, sajnos nem fogja.
The Mandalorian – 2. évad
írta Nikodémus
Ilyen érdekesen (és gyorsan) változnak a trendek: amíg a Disney kezében szép lassan kifáradt a nagyjátékfilmes Star Wars, egy szinte mellékprojektnek induló kis sorozatocska (khm) újra berobbantotta a rajongást. Elég volt hozzá egy forradalmi vizuális technológia, egy kúl karakter (a srácoknak) és egy cuki kisgyerek (a csajoknak). Jon Favreau és Dave Filoni receptje persze csak első pillantásra tűnt ilyen egyszerűnek: jó érzékkel ismerték fel, hogy a nosztalgiát és az easter egg-eket sokkal rétegzettebben kell adagolni, mint az egyre romló emlékű VII-IX. epizódban. Többek között emiatt is tudtak szintet lépni most A mandalóri (The Mandalorian) második évadára.
The Mandalorian – 1. évad
írta Nikodémus
Legutóbbi kóstolásom óta már le is pörgött az első évad a Star Wars-franchise első élőszereplős prémiumsorozatából, s a szilveszter árnyékában bemutatott záróepizóddal immár teljes a kép: megérte elkészíteni a mandalóri kalandjait (azóta már tudjuk, lesz folytatás is), ami főleg a kiábrándítóan sikerült Skywalker korának fényében örvendetes.
És ez akkor is így van, ha menet közben azért akadtak kisebb bukkanók: a nyitóepizód döcögős cselekményére érkezett a 3. rész egész kellemes leszámolása, majd a 4-5. epizód teljesen funkciótlan mellékküldetéseit figyelve már gyanút fogtam, hogy egy olcsó szappanopera bontakozik ki a szemem előtt. Szerencsére a három zárórész helyre rántotta az évadot, az eddigieknél még fényesebb jövőt ígérve a karakternek.
The Mandalorian – 3-4. rész
írta Nikodémus
Két hete még csak távolról vizsgálgattuk a horizontot: ízlelgettük a Disney új üdvöskéjének hangulatát, karakterét, játékidejét. A Disney+ egyik zászlóshajójának szánt The Mandalorian két újabb része viszont alaposan beindítja a történéseket, és főszereplőjének figuráját is tovább árnyalja – legalábbis így sejtjük, mert a sisak alá továbbra sem leshetünk be.
Hősünk (Pedro Pascal) még mindig nagyon kúl, és ahogy kell, leszállítja a zsákmányt a megbízónak. Igen ám, csakhogy valami (lelkiismeret? taktika? haszonlesés?) megszólal benne, és amikor lehallgat egy titkos beszélgetést, akcióba lép a fizetségből megerősített páncéljában. Lezúz pár rohamosztagost, szerez pár sérülést, de a java még hátravan. Igen, a harmadik rész végre kicsit nagyobb tétekben játszik, a vége pedig egy kellemes leszámolásba torkollik: a készítők a sivatagi kutyagolást jó érzékkel váltották fel egy kis akciózással. A szökés épphogy sikerül, a rejtőzködés pedig nem egészen úgy jön össze, ahogy várnánk. Ezen a ponton (az amúgy Bryce Dallas Howard által rendezett a negyedik részben) sétál be Cara Dune (Gina Carano) a képbe, hogy kissé megzrikálja hősünk addig betonkemény arcélét.
The Mandalorian – 1-2. rész
írta Nikodémus
Ilyen az igazi SW-fan: vár, egyre türelmetlenebbül, izgatottan veszi kezébe az új portékát, és már az első benyomásból mindent ki akar facsarni. A világ Star Warsos része minden valószínűség szerint így itta a kedden debütált The Mandalorian első képsorait. Többszörösen korszakos pillanat ez: a Csillagok háborúja élőszereplős sorozat formáját ölti (George Lucas legalább három évtizedes álma volt ez), streaming-csatornát robbantanak be vele (Disney+), és ünnepi esemény(film) helyett hétköznapjaink részévé válik. A felhajtás és a tuti biznisz látszata ellenére kockázatos vállalkozás ez, és a Lucasfilmnek a Skywalker-sztori enyhe félresiklatása (plusz a szólófilmek kudarca) miatt nem is nagyon van más választása. De amint lepereg a szokatlanul visszafogott főcím és az első, definitívnek szánt szekvencia (ami az is, mármint definitív), már látszik, nem lesz itt hiba.
The Highwaymen / Triple Frontier
írta Nikodémus
A töprengő, vívódó férfi alakja filmtörténeti közhely: gondoljunk csak a korai idők melodrámáira, a film noirra vagy a western 60-as évektől megváltozó jellemű hőseire. A(z anti)hős, aki kezdetben nem találja helyét a rászabott környezetben, majd emberére (avagy feladatára) talál, végigküzdi a játékidőt, és végül megdicsőül – számtalan hollywoodi sikerfilm cselekményének alapváza ez. A dolog ott kap érdekes fénytörést, hogy az összetett karakterű urak mellé mostanság a hölgyek is felsorakoznak (lásd múlt heti kritikánkat), sőt, úgy tűnik, mintha átvennék az uralmat a popkultúra színes, szélesvásznú egén. Idén tavasszal két Netflix-film is megmutatta, hogy nem járt le még a megtévedt férfiak ideje.
Pedro Pascal A védelmező 2-ben
Lassan, de biztosan formálódik A védelmező (The Equalizer) 2. felvonása. Hamarosan fel kell pörgetni az eseményeket a projekt körül, mivel 2018 szeptemberére tűzték ki a bemutatót. Denzel Washington visszatérése biztos, már csak egy kemény ellenfél kell neki. Meg is találták ezt a személyt, Pedro Pascallal gyűlne meg a baja.
Az első részben a Washington által játszott egykori különleges ügynök éppen nyugodt és csendes életet él, egészen addig, amíg alaposan fel nem bosszantják a helyi orosz gengszterek, majd szépen leszámol a szervezettel.
A folytatást ismét Richard Wenk írta, a rendezői teendőket megint Antoine Fuqua látja el.
A nagy fal (The Great Wall)
Eléggé szépen meg tudja nyomni egy hollywoodi film bevételét a kínai piac. Olykor-olykor akár egy produkció eredményének a felét is kitermelheti, nem ritka, hogy a méregdrága alkotásokban feltűnnek a Távol-Keleten ismert színészek és énekesek és bizony kínai cégek is megvetették a lábukat az Álomgyárban. Sőt mi több, gyakorlatilag a kezükbe került a Legendary stúdiót. Szépen létre is hozták a Legendary East szekciót, amely nevéből adódóan a kínai piacra gyártana filmeket, de úgy, hogy azért nemzetközi szinten is eladható legyen. Vagyis élvezhetően kellene összegyúrni a keleti és nyugati kultúrát és ízlésvilágot, hogy mindenki jól jöjjön ki belőle. Olvasd tovább
The Great Wall előzetes
Ha már a kínai piac oly szépen megnöveli egyes filmek bevételét, akkor miért is ne lehetne kifejezetten a Középső-királyság nézőit megcélzó produkciókat gyártani? Így gondolt a Legendary is, ahol pár éve megalakult a Legendary East részleg is.
És ugye kézenfekvő, hogy egy mindenki által ismert, az országra jellemző sztorit fognak vászonra vinni. Adja is magát azonnal: A nagy fal. Zhang Yimou dirigálhatta le a The Great Wall-t, amely elregéli, hogy miért is volt szükség erre a hosszú-hosszú „építményre”. Közrejátszott, hogy megvédje az országot, de tulajdonképpen különösen veszélyes szörnyetegeket akartak megállítani ezzel. Matt Damon is azok közé tartozik, aki a brutális lények ellen küzd.
Tony Gilroy, Carlo Bernard, Doug Miro dolgoztak a forgatókönyvön, a sztorit a stúdió vezére, Thomas Tull és a Z világháború (World War Z) írója, Max Brooks találta ki. Jing Tian, Pedro Pascal, Willem Dafoe és Andy Lau játszik a filmben. Bemutató február 17.