Zack Snyder: Az Igazság Ligája (Zack Snyder’s Justice League)

írta Minime

A több év óta húzódó nézői nyomás hatására és a Joss Whedon kezei között megszülető Igazság Ligája buktája után az HBO Max elérkezettnek látta az időt, hogy a moziböjt idején lehetőséget adjon számunkra Zack Snyder eredeti víziójának megtekintésére. A hosszan tartó folyamat és várakozás úgy tűnik, kifizetődőnek bizonyul, de lássuk részletesen az alábbiakban, miről is maradtunk le annak idején Snyder sajnálatos családi tragédiája miatt.

A történet ismertetésétől teljesen el is tekinthetünk, hiszen valószínűleg aki már látta a Whedon-féle változatot, annak nem mondanánk újat, aki pedig nem, annak elég röviden annyit említenünk, hogy a DC hősei csapattá kovácsolódnak, hogy szembenézzenek eddigi legnagyobb ellenfelükkel Darkseiddal, illetve annak csatlósával, Steppenwolffal, akit a Földön őrzött Anyadobozok megtalálására és azokkal bolygónk elpusztítására (terraformálás) küldött ide az előbbi.

A négyórás játékidő soknak tűnik és időnként valóban annak is érezzük, hiszen Snyder rengeteg átvezető képsort alkalmaz a jelenetek között. Ugyanakkor az új jelenetek minőségi többsége, a történet sötétebb tónusa, a kevesebb marveles poénkodás rengeteg pozitív élményt hordoz magában. Korábbi véleményemmel azonosulva ismét azt kell mondanom, Snyder víziója az, ami a DC szekerét a sikeres irányba tolhatja, hiszen a komolyabb hangvétel, a részletgazdagabb történetmesélés és a kifejtett eredettörténetek mind-mind teljesebbé teszik a filmet ahhoz képest, amit Whedon eszkábált össze a saját verziójának számos sebből vérző megalkotása során. Kellemes csalódást okoz Barry Allen és Victor Stone történetének kibontása, Bruce Wayne mélyebb ábrázolása és Arthur Curry kevésbé lezser felépítése is. Diana Prince motiválása is teljesen új irányokat vet fel a karakter számára, ahogyan Superman is újabb megvilágításba kerül és karaktere kiegészül a korábbi egyszerű zúzógép helyett.

A vizualizáció teljesen újszerű, hiszen a főhősök és a főgonoszok esetében is kapunk említésre méltó változtatásokat, amelyekből jó párat azért ellőttek már a promóciós anyagok között, legyen szó képekről vagy előzetesekről. A csatajelenetek gigantikusak és jól felépítettek, jóval több is van belőlük, és sokkal látványosabbak, miközben tónusuk realisztikusabb és sötétebb, mint a Whedon-verzióé. A DC-nek pedig egyszerűen jobban is áll ez a fajta nyersebb erőszak-ábrázolás és realisztika.

A színészi alakítások rendben vannak, mélyebbek és kiegyensúlyozottabbak, köszönhetően a rengeteg új (más) jelenetnek, amelyeket a dupla játékidő biztosít, bár ez sem segít azon például, hogy Ray Fisher rossz színész. Borzasztóan feltűnő, mennyire idős Amy Adams karaktere Henry Cavill Supermanjéhez. A köztük lévő tíz évnyi különbség ebben a verzióban szembeötlően zavaróbb, mint a korábbi rövid verzióban. Darkseid alakítása még nem egészen érett, de karakterfelvezetésnek a későbbiekre tökéletes lehet(ett volna). Steppenwolf azonban szintén egészen új dimenziókat kapott a korábbi egysíkú jellegtelen „gonosz vagyok és kész” motivációja mellé.

Összességében megérte kisírni ezt a változatot a stúdiótól és megérné a DC-nek bíznia Snyder munkásságában, hiszen ezerszer jobban járnak vele, mint a vendégrendezőkkel, akiket a teljesen más világban létező Marveltől sikerül megcsípniük. Ez reméljük, megváltozik James Gunn beugrásával az Öngyilkos osztag esetén. Szükség volt erre a filmre, és ennek kellett volna lennie eredetileg is az Igazság Ligája-mozinak, talán akkor nem siklik ki a DC csapatépítési szándéka és univerzumának bővítési mechanizmusa. Snyder odatette magát és összehozta, amit elvártunk volna ettől a mozitól első körben is. Legalább örülhetünk, ha nem is akkor, de most, évekkel később második próbálkozásra megnézhettük.

A Snyder-vágás sztorijáról itt tudhatsz meg többet: