családi dráma

0

Hamnet

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Shakespeare-ről szóló Top10-ünk itt.

Életrajzból magyarázni életművet? Egyszerre kézenfekvő és közhelyes megoldás; olyasmi, amit a kortárs irodalomtudomány ma már ritkán alkalmaz, a filmipar viszont (főként a midcult presztízsfilm) annál buzgóbban, változó eredménnyel. Chloé Zhao rendező, miután céltalanul kóborló, sebzett lelkű főhőseivel Oscar-díjig (A nomádok földje), majd Marvel-mozi (Örökkévalók) levezényléséig jutott, most visszatérne a gyökerekhez. Hamnet című díjvárományos filmje a „Bárd” feltételezett magánéletébe nyújt bepillantást, jórészt feleségének küzdelmein keresztül.

Olvasd tovább →

0

Érzelmi érték (Sentimental Value)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Mikor e sorok születnek, még nem tudni, kap-e Oscart Joachim Trier legújabb filmje, ám a tavalyi Cannes óta tartó diadalút ritkán ennyire megérdemelt. Az Érzelmi érték úgy mesél generációkon átívelő traumákról, a művészet terápiás hatásáról és a kiengesztelődés mindig megújuló esélyéről, hogy voltaképpeni főszereplője mindvégig egy családi ház.

Ez az Oslo egyik nyugalmas negyedében álló vöröstéglás otthon az élettere egyetlen család négy generációjának: falai között öröm, bánat, boldogság és tragédia keveredik, s amint az első jelenetben meglátjuk belső tereit, rögtön egy átlagos skandináv otthonként rögzítjük magunkban. Fehér falak, éles árnyékok, északi visszafogottság, átgondolt praktikum. Ide érkezik meg Gustav (Stellan Skarsgård), a neves filmrendező, hogy régesrég elhagyott feleségének temetése után találkozzon a rokonsággal. Lányai, Nora (Renate Reinsve) és Agnes (Inga Ibsdotter Lilleaas) különbözőképpen fogadják: a húg melegen üdvözli, a nővér kimért és rideg marad. Másnap őt hívja meg apja egy kávéra, hogy közölje vele, új filmen dolgozik, és szeretné, ha a címszerepét a színházi színészként dolgozó nő játszaná el. Nora hallani sem akar a dologról: olvasatlanul dobja vissza a forgatókönyvet, és feldúltan hagyja ott Gustavot, aki egy félszeg mosollyal nyugtázza kudarcát. Látható, hogy mindkettőjükben viharok dúlnak, s hogy mifélék, az az elkövetkezendő másfél órányi játékidő tétje.

Olvasd tovább →

0

A főníciai séma (The Phoenician Scheme)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Sok mindent elárul egy filmrendezőről, ha nevének említésekor elsősorban képek jutnak eszünkbe. Nem, nem a csavaros történet, a magukkal ragadó párbeszédek vagy a hajmeresztő akciójelenetek, hanem képek. Rendben, a mozi elsősorban vizuális műfaj, pusztán stílusérzékre azonban talán mégsem lehet egy egész filmet építeni. Wes Anderson legújabb filmjében viszont pontosan ugyanezzel próbálkozik, sokadjára. A főníciai séma mégis több tekintetben visszatérés Anderson korai munkásságához, és örömteli fejlemény, hogy ezúttal hagy egy kis ablakot menetrendszerű – s ezúttal is kivételes műgonddal felépített – babaházának falán, hogy bekukkanthassunk – és (meg)érthessünk.

Olvasd tovább →

0

Asteroid City – A kulisszák mögött

Publikálta Filmdroid

A rendező előző filmjeiről itt és itt olvashatsz.

Asteroid City aprócska pont a térképen: kisváros Amerika délnyugati részén. 1955-ben járunk. A város legnagyobb attrakciója a közelében található gigantikus meteorkráter és a mellette működő csillagászati obszervatórium. Ezen a hétvégén a katonák és a csillagászok öt zseniális gyereket látnak vendégül, akik bemutatják találmányaikat. Nem túl messze, a dombokon túl atomkísérletek gombafelhői láthatók. Történetünk egy ünnepséggel kezdődik, amely az Ifjú Csillagfürkészők eredményeit hivatott elismerni, ám váratlan vendég toppan be: egy földönkívüli. Asteroid City vesztegzár alá kerül, és a hadsereg hamis fedősztorit kreál, ám a koraérett zsenipalánták, mintha csak Spielberg valamelyik klasszikusából léptek volna elő, tervet kovácsolnak, hogyan értesíthetnék a külvilágot.

Olvasd tovább →

0

A csendes lány (The Quiet Girl, 2022)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Hollywood általában hatásos (öltözői vagy tárgyalótermi) beszédekkel, mámorító zenére összevágott dolgos hétköznapokkal és persze a végül megérdemelt sikerrel motivál. Ám itt van ez az apró film, amely úgy bújt el az idei Oscar-jelöltek között, mint főhőse az autó hátsó ülésén, mégis többet tanít nekünk az önfelülmúlásról, mint bármennyi hangzatos konyhabölcsesség. Colm Bairéad ír rendező filmje egy csendes lány rendhagyó nyaralásának történetét meséli el.

Olvasd tovább →

0

A bálna (The Whale, 2022)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Darren Aronofsky úgy tűnik, cáfolta a régi mondást azzal a bizonyos folyóba lépéssel: kétszer egymásután sikerült aktuális, testi szenvedésről szóló filmjével visszacsábítania egy-egy hajdanvolt A-listás színészt Hollywood fősodrába. Idén ráadásul teljes a siker: a fiatal éveiben könnyed kalandfilmekben parádézó, majd kényszerűen visszavonuló Brendan Fraser idén Oscar-díjat nyert elkötelezett alakításáért. A súlyosan elhízott, magányos férfiről szóló A bálna (The Whale) viszont – noha valódi színészi jutalomjáték – mégsem ér fel az életmű eddigi színvonalához.

Olvasd tovább →

0

A búcsú (The Farewell, 2019)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Gyakran érezzük úgy, hogy fáj az őszinteség, ezért kényelemvezérelt kultúránkban egyszerűbb megoldásnak tűnik elhallgatni az igazságot – többek között a földi élet két végével, a születéssel és a halállal kapcsolatban. Lulu Wang író-rendező A búcsú című filmje – címéből sejthetően – az utóbbival foglalkozik egy család történetén keresztül, mégpedig a kínai és az amerikai kultúra izgalmas fénytörésében.

Olvasd tovább →

0

Minden, mindenhol, mindenkor (Everything Everywhere All at Once)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Napjaink legújabb kulturális varázsszava a multiverzum: számtalan párhuzamos világ egybecsúszása, mely lehetőségek és fenyegetések végtelen tárházát kínálja – hogy ez megőrzendő vagy elpusztítandó állapot, nos, látványfilmje (vagy sorozata) válogatja. A több szempontból is a korszellemet tükröző multiverzum-koncepciót eredeti módon forgatja ki a Daniels-rendezőpáros legújabb filmje, a Minden, mindenhol, mindenkor.

Olvasd tovább →

0

C’mon C’mon – Az élet megy tovább

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Minden igazi emberi kapcsolat alapja az egymásra hangolódás, ám a barátságban – melyet nem térít el sem érdek, sem vérségi kötelék – talán ez a legdöntőbb. Miközben odafigyelünk barátunkra, képzeletünk eggyé válik, gondolataink megsokasodnak, a világ pedig megnyugtatóan egyszerűvé alakul. Mike Mills amerikai rendező negyedik nagyjátékfilmje, a C’mon C’mon – Az élet megy tovább ugyan szintén a család intézményének helyzetét boncolgatja, félszeg főhősei mégis közösen fedezik a barátság varázslatát.

Olvasd tovább →

0

A hős (Ghahreman)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

A rendező előző filmjeiről itt és itt olvashattok.

Rahim (Amir Jadidi) komoly jótettet hajt végre: visszaszolgáltat jogos tulajdonosának egy aranypénzzel teli táskát. Nem azért, mert makulátlan lelkű lovag volna (korántsem), inkább megszólalt a lelkiismerete – némi hezitálás után (ennek később még jelentősége lesz). S jótettéért alaposan megkapja a magáét, de nem azért, mert a világ, ami körülveszi, eredendően gonosz vagy kegyetlen, hanem egyszerűen csak közönyös. Álomgyári szabásminta szerint alakulhatna ebből szórakoztató krimi vagy nyaktörő akciófilm, aki viszont ismeri Asghar Farhadi életművét, már tudja, hogy sokkal kényelmetlenebb élmények várják. A legismertebb kortárs iráni rendező A hős (Ghahreman) című filmje tavaly Cannes-ban már elnyerte a rendezői fődíjat, Oscar-esélyei komolyak, s idén januártól a hazai mozikban is megtekinthető.

Olvasd tovább →

0

Hang nélkül 2. (A Quiet Place Part II)

Publikálta Minime

írta Minime

Az előző részről itt olvashatsz.

John Krasinski továbbszőtte saját mély hallgatásba burkolózó történetének szövetét és megörvendeztetett minket nézőket, kiváló filmjének szinte tűkön ülve várt folytatásával. A korántsem egyedi, ám mégis rendhagyó alkotás, amelyet sokan félreértelmezve szoft-horrorként vártak, valójában 2018. legnagyobb „durranása” volt, mind drámai elemeit, színészi játékát és történetvezetését tekintve. Egy igazi klasszikus, amiből a 21. században eddig nagyon kevés született. A folytatás célja pedig hálistennek nem a monumentális tétek emelése, a nagyobb költségvetésből kihozható gigaprodukció lett, hanem ugyanaz a mély, érzelmes és értelmes film, amelyre mindennél jobban szüksége van a szellemileg erősen hanyatló új generációs mozinézőnek.

Olvasd tovább →

0

Sound Of Metal / Another Round

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Önfeledtség és önelvesztés között, noha nyelvtanilag hasonlónak gondolnánk őket, bizony komoly a különbség: az egyik valamiféle elemelt, de mindenképpen pozitív állapot, utóbbi épp ennek ellentéte. A két kifejezés azonban veszélyesen közel is kerülhet egymáshoz, ahogy ezt két, mozi helyett sajnos csak az internetről elérhető film is tanúsítja, melyek hősei – egy fokozatosan megsüketülő dobos és egy alkohollal veszélyes táncba kezdő tanár – egyaránt megtapasztalják a mámor felemelő és romboló hatását.

Olvasd tovább →