Srác biciklivel / Greenberg / Még egy év (2010)

írta Nikodémus

Srác biciklivel: Duna TV, ma 22.16

A kamaszkort rendszerint drasztikus átalakulásként, milliónyi út merész kipróbálásaként és a korlátok feszegetéseként éljük át s írjuk le – ahogy erről számtalan film mesél, megteremtve a coming-of-age sajátos filmművészeti alműfaját. Ám mi a helyzet akkor, ha a serdülés jellemző tünetei elhatalmasodnak rajtunk, s nem engednek? Három közelmúltban készült film, a Srác a biciklivel, a Greenberg és a Még egy év megrendítő látlelet a végzetes tévutakról.

Ennek fényében meglepőnek tűnhet, hogy a három alkotás főhőseinek egyike sem épp kamaszkorát éli: a biciklijével összenőtt srác tízegynéhány éves, Roger Greenberg negyvenes éveinek elején jár, a Még egy év főszereplői pedig már bőven túl vannak életútjuk delelőjén. Mégis összeköti őket, hogy a felnőtté válás rögös útján végzetesen eltévedtek.

Ez legkevésbé Cyrilt (Thomas Doret), a Srác a biciklivel zaklatott történetű kisfiúját figyelve tűnik fel. A dokumentarista stílusban forgatott film a hatásvadászat leghalványabb árnyéka nélkül vezet be minket egy olyan történetbe, melyben ugyan csak fokozatosan derülnek ki az összefüggések, mégis tragikumot érzünk az első perctől fogva. Cyril önfejű figurája mindvégig szeretetért ordít, noha alig lehet szavát venni. Nem csoda: édesanyja a múlt homályába vész, apja pedig váratlanul elköltözik, árvaházban hagyva őt. Kétségbeesett keresése közben szánja meg egy fiatal hölgy (Cécile De France), aki végre elfogadja, ám a további megrázkódtatásoktól nem tudja megvédeni. Cyrilnek nem adatott meg a gyerekkor boldog önfeledtsége, s ha egy kis, ártatlan lélek egyből a világ kegyetlenségével szembesül, végzetesen koravénné szikkadhat.

Szó sincs azonban már ártatlanságról Roger Greenberg (Ben Stiller) esetében, aki egy frissen kihevert idegösszeomlás után próbálja rendbehozni életét vakációzó rokonainak házában. Rogerről gyorsan kiderül, hogy még a legegyszerűbb dolgokról sem tud gondoskodni: a fiatal házvezetőnő segítségét kéri a család kutyájához. Kölcsönös szimpátiájuk ellenére Roger képtelen őszinte és intim kapcsolatot kialakítani a lánnyal, miközben folyton azt bizonygatja, messzemenően alkalmas az élet terheinek viselésére. Lelki összeomlása akkor következik be, amikor súlyosan összekülönbözik barátjával, Ivannel (Rhys Ifans) annak tönkrement házasságával kapcsolatban. Az önálló, felnőtt életre képtelen Roger olyan hamis szabadságot ünnepel, mely egyenesen vezet a kiüresedés felé.

Az ő számára azonban még ott van a megváltozás reménye, ellentétben a Még egy év ötvenes asszonyával, Maryvel (Lesley Manville), aki hiába kering fénykereső lepkeként Tom (Jim Broadbent) és Gerri (Ruth Sheen), a boldogságban megöregedett házaspár körül, maga sem érti, mit szeretne. Valószínűleg törődést, hogy a magány örvénye el ne ragadja végleg. Nehezen kibírható viselkedését mindenki eltűri, s miközben új autójáról csacsog vagy teljes aránytévesztésről tanúbizonyságot téve Tomék fiát igyekszik elcsábítani, belül valójában ő is üvölt: segítségért kiált. A történet közben csendben folydogál, de ez a némaság nyomasztóbb, mintha sorscsapások sűrű egymásutánját néznénk. Válasz nem születik, megoldás nincs.

Szeretetéhes koravénség, kóros önállótlanság és kapcsolatfüggéssel palástolt sötét magányosság – vonultatják fel szereplőink a kamaszkor jellemző karakterjegyeit. Megformálóik egytől egyig kiváló alakítást nyújtanak, megsokszorozva filmjeik nyugtalanító hatását. Három érzékeny lelkű embert látunk, akik a kamaszlét egy-egy stációjában megrekedve elkeseredetten küzdenek egy türelmen, bizalmon és feltétlen elfogadáson alapuló kapcsolatért – torokszorító élmény.

(Megjelent: A Szív, 2012. május)