3

Mission: Impossible – Utóhatás (Mission: Impossible – Fallout)

írta Minime

Ethan Hunt (Tom Cruise) és csapata hatodszor is a világ megmentésére kényszerül. A Mission: Impossible-széria első három epizódja során teljesen különálló történetek kerültek bemutatásra, amelyek hiába termeltek anyagi hasznot, a kritikai fogadtatásuk egyre hűvösebbé vált, és fennállt a veszélye, hogy a franchise örökre eltűnhet vagy reboot-ra kerülhet sor. Azonban a Fantom protokoll című negyedik epizód, majd az egyenesen ebből építkező Titkos nemzet című ötödik fejezet jelentős kassza- és kritikai sikernek bizonyult, így a készítők mintegy új trilógia darabjait kezdték rakosgatni a puzzle darabokként. Az Utóhatás, ahogyan a cím is mutatja, szorosan kapcsolódik mind a negyedik, mind az ötödik részhez, és egy teljesen különálló trilógiává terebélyesedik. A nézők számára szintén tetszetősnek tűnik ez az újszerű felállás, hiszen a második hármas jelentősen nagyobb elismeréseket szerez általuk ugyanúgy, mint a kritikusok által.

Hunt (Cruise) és csapata, Luther (Ving Rhames) és Benji (Simon Pegg) egy berlini akció során elveszít három plutónium-magot, amelyekből az Apostoloknak nevezett terrorszervezet – a Szindikátus leleplezetlen ügynökeinek csoportja – egy John Lark fedőnevű személy vezetésével szeretne mobil robbanófejeket gyártani. Az akció kudarca miatt az IMF kénytelen együttműködni a CIA-val, Erica Sloane (Angela Bassett) közreműködésével, aki a csapat felügyeletére melléjük rendeli August Walker ügynököt (Henry Cavill), hogy tartsa szemmel a küldetést, és figyelje Hunték akcióit. A csapat Párizsba utazik, ahol kapcsolatba lépnek a Fehér Özvegy nevű fegyverkereskedővel (Vanessa Kirby). Hunt felveszi Lark személyiségét, hogy a fegyverek közelébe férkőzzön. Miután a párizsi klubban bérgyilkosok rajtuk ütnek, Hunt megmenti a nőt, aki cserébe az egyik plutónium-magért Solomon Lane (Sean Harris) kiszabadítását kéri. Az akció során a csapat találkozik Ilsa Faust-tal (Rebecca Ferguson), és olyan helyzetbe kerül, ahol a lojalitás és hűség kérdései kerülnek előtérbe. A tét ezúttal is a világ megmentése – legalábbis egy részéé –, a szereplők körében ezúttal is találunk kettős játékot űző, árulástól és gyilkosságtól sem visszariadó karaktereket, a kérdés csupán az, kitart-e a csapat ereje és Hunt törhetetlen akaratossága a történet végéig.

Ami a szereplőket illeti, Tom Cruise olyan, mint a jó bor, gyakorlatilag az akciójelenetek többségében kaszkadőr nélkül hajt végre eszméletlenül látványos és veszélyes feladatokat, amelyek ebből a részből sem hiányozhatnak. A történet során az események számára is személyes fordulatot vesznek, így ezúttal talán jóval motiváltabban vág bele a feladatokba. Alakítása teljesen rendben van, megidézi és folytatja a korábbi filmekben megismert Hunt-figura jellemének tágítását és teszi a karakterét szimpatikussá, illetve hihetővé a nézők számára. Rhames és Pegg szinte ugyanazon a színvonalon mozognak, ahogyan a korábbiakban, éppen ettől lesznek kedvelhetők és hitelesek. Cavill szerepeltetése kissé elmaradt a korábbi részekben szereplő Jeremy Renner alakításától, hiszen meglehetősen darabos és túlságosan keménykedő figurát hoz a szerepbe, ennek ellenére azonban illeszkedik a kirakós darabjai közé, és igazából nem lóg ki a sorból. Ferguson akciózik, kétkedik és flörtöl, ahogyan az előző részben is, nem okoz meglepetést, de visszatérése üdítő. Harris próbál ismét kimérten gonosz és kiszámíthatatlan lenni, amely részben sikerül is. Bassett és a visszatérő Alec Baldwin csak epizodisták, akik a karakterek motivációjában és mozgatásában játszanak szerepet. Vanessa Kirby csinos, de sok extrát nem tesz hozzá a színészi teljesítményekhez, ellenben Michelle Monaghan megjelenése felkavarja az érzelmi állóvizet, és felébreszti a csapat belsőbb énjét, amely különösképpen Hunt alakításában kerül középpontba.

Christopher McQuarrie író-rendező és Cruise jó barátok, talán ezért is kapta ismét a filmet az ötödik epizódot jegyző rendező. Kettejük szakmai elképzelései és karaktertézisei kellőképpen összehangoltak ahhoz, hogy sikerre vigyék ezt a filmet, ahogyan az előzőt is. Új távlatokat és aspektusokat nyitnak meg Hunt karaktere számára, ugyanakkor nem bonyolítják el túlságosan a történeteket. A rendező igyekszik megfelelően főhőse keze alá dolgozni, aki ezt meglehetősen jól és látványosan meg is hálálja, ami egyértelműen a siker egyik receptjévé válik. Azonban remélhetőleg a franchise ezen „második” trilógiája véget ér, és a következő film már egy újabb kihívással állítja szembe Hunt-ot és csapatát, hiszen eljött ennek is az ideje. A folytatások esélye meglehetősen magas százalékban elképzelhető, ugyanis a film mind szakmailag, mind kritikailag, mind anyagilag hatalmas sikerre számíthat, és Tom Cruise a kora ellenére is remekül tartva magát, egészen elképesztő módon teszi oda magát a karakter megformálása során. Luther és Benji továbbra is remekül adagolják a humoros pluszokat, ám sosem esnek túlzásba és nem válnak komikussá.

Összességében az Utóhatás egy remek folytatás és remek akciómozi, amely méltó módon folytatja a híres filmsorozat előző részeit, látványában, hangulatában egyre inkább eléri azt a színvonalat, sőt néhol túl is lépi, ami egy ilyen produkciótól elvárható. A nyár, de talán az év egyik legjobb akciófilmje, amely megérdemli az elismerést. Az, hogy melyik a franchise legjobb darabja, talán korai lenne megmondani, bár a külföldi kritikák erre a részre esküsznek, én azt mondom, várjunk még az ítélettel, hiszen a sorozat jelenleg felfelé ívelő, fejlődő státuszba lépett, amelyet egy új téma indításával akár a csúcson túlra is lehet pörgetni. A nézők egész biztosan várni fogják az újabb hajmeresztő mutatványok és akciók sorozatát, amelyet kellően okosan csomagolva és trükkösen megkavarva mindig is fogyaszthatónak fognak találni.

3 komment

  1. Koszi a kritikat, szerintem igen jol sikerult! Nem remlik, hogy az elozo reszben kiirtak volna Renner (egyebkent tok jo) karakteret, lehet tudni miert nem kerult most bele?

  2. Az első után a legjobb, azt kell mondjam. Itt összeállt minden. Tom Cruise pedig megérdemli a hírnevét. Ez a pali letesz az asztalra valamit. Sőt, elég sok mindent. Tiszteletre méltó.

  3. Nem hittem volna, de McQuarrie és Cruise párosa most összehozta az M:I esszenciáját két és fél órában. Az első harmad kissé döcög, van pár fura beszólás, és a forgatókönyv is egyenetlen (néhol túlmagyaráz, máshol meg elhallgat), de Hunt karaktere végre találkozik drámával, van személyes tét, és vannak bizony súlyos következmények is. Az akciók jólesően régimódiak, stílusosak, a látvány önmagáért beszél. Nagy kérdés, mit lehet lépni ezután.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *