0

Tiszt és kém: A Dreyfus-ügy (J’accuse, 2019)

írta Nikodémus

Különös pályát rajzol az élet egy-egy filmnek, befolyásoló tényezőből pedig akad jónéhány mostanság. A tavalyi Velencei Filmfesztiválon Ezüst Medvét, az idei César-gálán pedig három további díjat nyert Tiszt és kém: A Dreyfus-ügy (J’accuse) ugyan jórészt a koronavírus-járvány miatt késett csaknem egy évet a magyar mozikból, igazi érdekessége azonban a rendezője: Roman Polanski. Szeptember közepétől végre itthon is megtekinthetjük a lengyel mester legújabb filmjét, amely mindkét, imént említett filmfesztiválon heves indulatokat keltett, holott első pillantásra nem tűnik többnek egy régmúltba vesző történelmi per felidézésénél.

Olvasd tovább

0

Tenet

írta Nikodémus

Nem spoilerezünk (a kép innen való.)

Ne próbáld érteni, érezd – szól ki a nézőnek Christopher Nolan legújabb filmjében (és egyúttal kritikusok százainak is – akik használják is rendesen ezt a mondatot, mint valami kapaszkodót), és mintha öntudatlanul hűteni próbálná a gigantikus elvárásokat. Legkésőbb A sötét lovag óta elképesztő felhajtás övez minden Nolan-premiert, amihez idén ráadásul a koronavírus-járvány is hozzátett. A Tenet azonban nem megváltó, nem orákulum, csak egy film – és annak sem a legelmésebb, mert hiába a bonyolult felszín, izgalmas rétegek nemigen akadnak a a mélyén. Csupán néhány közhely.

Olvasd tovább

3

Mission: Impossible – Utóhatás (Mission: Impossible – Fallout)

írta Minime

Ethan Hunt (Tom Cruise) és csapata hatodszor is a világ megmentésére kényszerül. A Mission: Impossible-széria első három epizódja során teljesen különálló történetek kerültek bemutatásra, amelyek hiába termeltek anyagi hasznot, a kritikai fogadtatásuk egyre hűvösebbé vált, és fennállt a veszélye, hogy a franchise örökre eltűnhet vagy reboot-ra kerülhet sor. Azonban a Fantom protokoll című negyedik epizód, majd az egyenesen ebből építkező Titkos nemzet című ötödik fejezet jelentős kassza- és kritikai sikernek bizonyult, így a készítők mintegy új trilógia darabjait kezdték rakosgatni a puzzle darabokként. Az Utóhatás, ahogyan a cím is mutatja, szorosan kapcsolódik mind a negyedik, mind az ötödik részhez, és egy teljesen különálló trilógiává terebélyesedik. A nézők számára szintén tetszetősnek tűnik ez az újszerű felállás, hiszen a második hármas jelentősen nagyobb elismeréseket szerez általuk ugyanúgy, mint a kritikusok által.

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – James Bond – A színfalak mögött

0jbMint filmbeli jelenség, James Bond jó fél évszázados, viszont mint irodalmi alak, még idősebb. Amikor Ian Fleming az ’50-es évek elején megírta első regényét, a Casino Royale-t, senki sem gondolta volna, hogy világszerte milyen sikere lesz a gyilkolásra is felhatalmazott ügynöknek. A nagyvásznon hat színész bújt eddig Bond bőrébe: Sean Connery, George Lazenby, Roger Moore, Timothy Dalton, Pierce Brosnan és Daniel Craig. Egy kicsit mindegyikük belevitte a személyiségét a szerepbe. James Bond sikerén felbuzdulva a ’60-as években megjelentek az úgynevezett eurospy-filmek is, amelyek mind a James Bond-filmek mintájára készültek, és igen szemtelenül le is másolták azokat. Ez a könyv betekintést nyújt a James Bond mögött álló több mint 50 évbe, sőt az eurospy világába is. A hidegháborúnak lehet, hogy vége van, azonban a mozikban tovább él a mai napig. (Forrás)

Stark Albert (szerk.): James Bond – A színfalak mögött, JCS Média, 2015, 5999 Ft

8

Macskafogó (1986)

írta Nikodémus

2016-10-macskafogo-1

Legényanya? Üvegtigris? Kontroll? Ugyan… Ez az igazi magyar kultfilm: fergeteges kémfilmparódia, pimaszul összekacsintós rendszerkritika, legendás figurák, hatalmas beszólások, szállóigévé vált aranyköpések, őrületes kaland, VHS-mennyország rajzban elbeszélve. Harminc éve ezen a napon mutatták be a Macskafogót.

Olvasd tovább

10

Suszter, szabó, baka, kém

 írta Nikodémus

(A poszter a Deviantartról van)

Nekem, aki tudatos életének túlnyomó részét valószínűleg már a rendszerváltozás után éli le, ellentmondásos érzéseim vannak, mikor az elmúlt rendszer diktatórikus viszonyait bemutató filmet látok. Idegenkedéssel vegyes ámulattal csodálkozom rá a kétpólusú világrendszer kollektív paranoiájára, miközben tudom, hogy azokat, akik benne éltek, inkább szánnom kéne, semmint elítélnem. Csak hát az a fránya történelmi közelség…