FilmDROID 
David John Moore Cornwell, azaz John le Carré (1931–2020). A koronavírussal terhelt idei év egyik legnagyobb vesztesége, aki megreformálta a kémirodalmat, angolosan pesszimista képet festett az ember esendőségéről, és kivívta nem csupán a nagyközönség, de írótársai csodálatát is. Nem csoda, hisz pályatársával, az általa kevéssé szívlelt James Bond-figura megalkotójával, Ian Fleminggel szemben ő tényleg tudta, miről ír – tizenhat évig a brit titkosszolgálat kötelékében dolgozott. Regényeinek filmadaptációit a legenda szerint egy mosolygós angol úr eleganciájával és határozottsággal felügyelte, s amint írott mondataira, filmográfiájára is büszke lehet. Íme tíz le Carré-kémfilm időrendben és némi bónusz, a legnemesebb forrásból.
kémfilm
Tiszt és kém: A Dreyfus-ügy (J’accuse, 2019)
írta Nikodémus
Különös pályát rajzol az élet egy-egy filmnek, befolyásoló tényezőből pedig akad jónéhány mostanság. A tavalyi Velencei Filmfesztiválon Ezüst Medvét, az idei César-gálán pedig három további díjat nyert Tiszt és kém: A Dreyfus-ügy (J’accuse) ugyan jórészt a koronavírus-járvány miatt késett csaknem egy évet a magyar mozikból, igazi érdekessége azonban a rendezője: Roman Polanski. Szeptember közepétől végre itthon is megtekinthetjük a lengyel mester legújabb filmjét, amely mindkét, imént említett filmfesztiválon heves indulatokat keltett, holott első pillantásra nem tűnik többnek egy régmúltba vesző történelmi per felidézésénél.
Tenet
írta Nikodémus
Nem spoilerezünk (a kép innen való.)
Ne próbáld érteni, érezd – szól ki a nézőnek Christopher Nolan legújabb filmjében (és egyúttal kritikusok százainak is – akik használják is rendesen ezt a mondatot, mint valami kapaszkodót), és mintha öntudatlanul hűteni próbálná a gigantikus elvárásokat. Legkésőbb A sötét lovag óta elképesztő felhajtás övez minden Nolan-premiert, amihez idén ráadásul a koronavírus-járvány is hozzátett. A Tenet azonban nem megváltó, nem orákulum, csak egy film – és annak sem a legelmésebb, mert hiába a bonyolult felszín, izgalmas rétegek nemigen akadnak a a mélyén. Csupán néhány közhely.
Mission: Impossible – Utóhatás (Mission: Impossible – Fallout)
írta Minime
Ethan Hunt (Tom Cruise) és csapata hatodszor is a világ megmentésére kényszerül. A Mission: Impossible-széria első három epizódja során teljesen különálló történetek kerültek bemutatásra, amelyek hiába termeltek anyagi hasznot, a kritikai fogadtatásuk egyre hűvösebbé vált, és fennállt a veszélye, hogy a franchise örökre eltűnhet vagy reboot-ra kerülhet sor. Azonban a Fantom protokoll című negyedik epizód, majd az egyenesen ebből építkező Titkos nemzet című ötödik fejezet jelentős kassza- és kritikai sikernek bizonyult, így a készítők mintegy új trilógia darabjait kezdték rakosgatni a puzzle darabokként. Az Utóhatás, ahogyan a cím is mutatja, szorosan kapcsolódik mind a negyedik, mind az ötödik részhez, és egy teljesen különálló trilógiává terebélyesedik. A nézők számára szintén tetszetősnek tűnik ez az újszerű felállás, hiszen a második hármas jelentősen nagyobb elismeréseket szerez általuk ugyanúgy, mint a kritikusok által.
Könyvajánló – James Bond – A színfalak mögött
Mint filmbeli jelenség, James Bond jó fél évszázados, viszont mint irodalmi alak, még idősebb. Amikor Ian Fleming az ’50-es évek elején megírta első regényét, a Casino Royale-t, senki sem gondolta volna, hogy világszerte milyen sikere lesz a gyilkolásra is felhatalmazott ügynöknek. A nagyvásznon hat színész bújt eddig Bond bőrébe: Sean Connery, George Lazenby, Roger Moore, Timothy Dalton, Pierce Brosnan és Daniel Craig. Egy kicsit mindegyikük belevitte a személyiségét a szerepbe. James Bond sikerén felbuzdulva a ’60-as években megjelentek az úgynevezett eurospy-filmek is, amelyek mind a James Bond-filmek mintájára készültek, és igen szemtelenül le is másolták azokat. Ez a könyv betekintést nyújt a James Bond mögött álló több mint 50 évbe, sőt az eurospy világába is. A hidegháborúnak lehet, hogy vége van, azonban a mozikban tovább él a mai napig. (Forrás)
Stark Albert (szerk.): James Bond – A színfalak mögött, JCS Média, 2015, 5999 Ft
Macskafogó (1986)
írta Nikodémus
Legényanya? Üvegtigris? Kontroll? Ugyan… Ez az igazi magyar kultfilm: fergeteges kémfilmparódia, pimaszul összekacsintós rendszerkritika, legendás figurák, hatalmas beszólások, szállóigévé vált aranyköpések, őrületes kaland, VHS-mennyország rajzban elbeszélve. Harminc éve ezen a napon mutatták be a Macskafogót.
Suszter, szabó, baka, kém
írta Nikodémus
(A poszter a Deviantartról van)
Nekem, aki tudatos életének túlnyomó részét valószínűleg már a rendszerváltozás után éli le, ellentmondásos érzéseim vannak, mikor az elmúlt rendszer diktatórikus viszonyait bemutató filmet látok. Idegenkedéssel vegyes ámulattal csodálkozom rá a kétpólusú világrendszer kollektív paranoiájára, miközben tudom, hogy azokat, akik benne éltek, inkább szánnom kéne, semmint elítélnem. Csak hát az a fránya történelmi közelség…