1

Baywatch

baywatch

Úgy maradt meg emlékezetünkben a Baywatch, amiben szűk piros fürdőruhába bújtatott csajok rohangálnak a beachen és… körülbelül ennyi. Tulajdonképpen ez az a sorozat, ahol az íróknak nem kellett törniük túl sokat a fejüket, mivel a célközönség nem a rafinált történet vagy a kiváló színészi játék miatt ült le a képernyő elé. Szinte a szériában feltűnt hölgyek többsége megfordult a Playboy lapjain. De ha megnézzük az első évad intróját, még nem volt egyértelmű, hogy milyen irányba akarnak haladni az alkotók 1-2 szezon elteltével. Hiszen ott mintha inkább még a férfiak álltak volna a középpontban, a háttérben néhány csini csajjal. Később éreztek csak rá, hogy mire kellene ráerősíteni. Olvasd tovább

0

The Void

thevoidpostrer

Miközben egy bezárás szélén lévő, éppen még működő kórházat fehérbe öltözött csuklyás, késsel felfegyverzett alakok veszik körbe éjszaka közepén,  betoppan egy apa és fia, feltett szándékuk, hogy kinyírják az éppen az előtérben tartózkodó nemrég beszállított alakot, aki éppen egy szikét szorít a nővér torkához. A helyi zsaru tűzoltó fejszével állja utukat és a seriff is rajta tartjuk pisztolyát, eközben az egyik szobából egy rémséges lény csoszog elő. És mindez a film 25. perce körül. Ekkorra nagyjából egy igen fontos kérdés fogalmazódik meg bennünk. Olvasd tovább

3

A Setét Torony (Dark Tower)

setettorony

Eléggé céltudatosnak, törekvőnek és lelkesnek látszottak Ron Howardék, amikor kiderült, hogy milyen terveket szövögetnek Stephen King monumentális regényeposzával kapcsolatban. Azonban hiába volt meg a nagy elképzelés, valahogy a hollywoodi stúdiórendszer nem hitt benne, hogy ebből profitot tudnak kicsikarni. Évek teltek el a büdzsé és a forgatókönyv farigcsálásával, illetve a tervezetnek sokszor kellett új otthont keresni. Végül a Sony és a MRC együttes erővel dobta össze a költségvetést és egyúttal mindkettőnek beleszólási joga volt a dolgok menetébe. Ha valamelyiknek nem tetszett valami, akkor azon változtatni kellett vagy ki kellett maradnia. Howardék ezen a szinten már valószínűleg lemondóan legyinthettek, hiszen a két stúdiónak bizonyára fontos és jelentős követelései voltak, amelyek sok változtatást eredményeztek az alapanyaghoz képest. Pedig King vaskos könyvei ha nem is érnek fel a Gyűrűk urához, mindenképpen meghatározóak a fantasy műfajban, legalábbis a rajongók szerint. És bizony sok-sok millióan olvasták a Roland, a Harcos (Idris Elba) és a Walter, a Fekete ruhás (Matthew McConaughey), vagyis a jó és gonosz harcát. Olvasd tovább

1

Megáldva (Gifted)

gifted1

Ha gyerekkoromban, úgy 5-6 évesen nem okozott volna gondot a differenciálegyenletek megoldása, olyan könnyen ment a deriválás, és ásítozva tekintettem volna az integrációs tesztekre, biztos, hogy ma nem írnék filmes blogra. És az is 1000 %, hogy a tableteket nyomogató 3-4 évesek láttán nem gondolnék vissza nosztalgiával gyerekkoromra, ahol örülhettem, hogy háromkerekű biciklivel suhantunk a szomszéddal és a környékbeli gyerekekkel. Miért? Mert nagyon is valószínű, hogy a matek más irányba vitt volna, és jelenleg egy átlagos ember számára érthetetlenül hosszú bizonyításon dolgoznék. De nem vagyok a különféle összegek bűvölője, és a számok csak a pénztárcámban bűvölnek el. Olvasd tovább

1

The Belko Experiment

belkoposter

Teljesen átlagos munkanapnak néznek elébe a Bogotában található Belko cég alkalmazottai. Kicsit ugyan furcsa, hogy a helyi munkaerőt hazaküldik, de ezt leszámítva mindenki teszi, amit szokott: Idegesítően bámulja a másikat, elpöfékeli a szokásos fűadagját, ügyködik a gépe előtt. Szóval semmi különös. Egészen addig, amíg a hangosbemondón valaki közli, hogy bizony három embernek rövid időn belül meg kell halnia, különben jön a büntetés. A különös helyzetet nehezíti, hogy az egész épületet lezárják, se ki, se be. Majd jön a következő utasítás. Itt bizony még több vér fog folyni. Olvasd tovább

0

Másodvélemény: Nincs bocsánat (Unforgiven, 1992)

írta Nikodémus

2017-08-unforgiven-1c

Mesteri záróakkord, keserű számvetés és valami egészen új elindítója – huszonöt éve, 1992. augusztus 7-én mutatták be a Nincs bocsánatot.

Minden színészikon azt hiszi, búcsúzásakor választott filmműfaja is meghal egy kicsit. Különösen is így van ez az Amerika eredetmítoszát polírozó westernben: William S. Hart (Tumbleweeds, 1925), Randolph Scott és Joel McCrea (Délutáni puskalövések, 1962), John Wayne (A mesterlövész, 1976), Henry Fonda (Nevem: Senki, 1973) vagy Steve McQueen (Tom Horn, 1980) többnyire dicstelen búcsúja mellett A mennyország kapuja (1980) irtózatos buktája jelezte, hogy vége a pisztolyhősök aranykorának, s legkésőbb a hatvanas évektől valami egészen más veszi át a jó öreg vadnyugat-mitológia helyét a köztudatban. Jöttek egymásután a szubverzív westernek, hódított az italowestern: egy műfaj haldoklott grandiózus keretek között, de a temetés még hiányzott. Érdekes módon ezt az a Clint Eastwood adta meg a műfajnak, aki már első feltűnéseivel jelezte a klasszikus, gáncs nélküli pisztolyhős figurájának ellentmondásosságát, sőt, később saját rendezéseivel is – Fennsíkok csavargója (1973), A törvényenkívüli Josey Wales (1976), Fakó Lovas (1985) – komolyan hozzájárult a western közhely-készletének lebontásához.

Olvasd tovább

8

A majmok bolygója: Háború (War for the Planet of the Apes)

majmokbolygojahabori

Az előző két részről itt és itt olvashatsz.

Valószínűleg a kritikusok többsége nem sokat várt A majmok bolygója reboottól, már az előkészítés fázisban felmerülő sok probléma és gond után nem csoda, hogy magukban jó leírták a filmet. Temetni jöttem gondolattal ültek be a vászon elé, majd rohantak megírni, hogy erre mégis érdemes jegyet váltani. Amit ugyan szintén kétkedve fogadott a nép, de aztán mindenki kapkodta a fejét, hogy a firkászok és a nézők is ugyanazon a véleményen vannak. Nem csoda, hogy a folytatás jobban teljesített, viszont a harmadik filmet talán nem kellett volna pont a nyár közepére betolni, de a visszafogott bevétel nem csupán a túlzott drámaiságnak köszönhető. Olvasd tovább

0

Elválaszthatatlanok (Indivisibili, 2016)

2017-07-elválaszthatatlanok-1írta Nikodémus

Hajnalodik. A kamera lassan kúszik végig a tengerpart fövenyén. Néhány tábortűz pislákol, mellőlük szakadt öltözetű fiatalok kelnek föl. Őket követjük, s csakhamar egy félkész családi házba jutunk. Megismerjük a szobákat, végül pedig megpihenünk az utolsóban, ahol két lány fekszik az ágyon. Ők a főszereplői a nálunk június legvégén bemutatott Elválaszthatatlanok című olasz filmnek.

Olvasd tovább

3

Atomszőke (Atomic Blonde)

atomszoke

Nem volt véletlen, hogy John Wick-hez hasonlították Lorraine Broughton-t (Charlize Theron), hiszen már az előzetesben is a visszavonult (meg nem is) bérgyilkos szétcsapott mindenkit a Depeche Mode zenéjére. Nem is lehetett elkerülni, hogy valamennyire párhuzamot vonjunk a két film között, hiszen mindkettőt David Leitch hozta tető alá. Másrészt itt is faltól falig akciót ígértek a közzétett anyagok. Azonban a végeredményt látva máris nyilvánvaló, hogy csak a két főszereplő között lehet halvány egyenlőségjelet húzni, hiszen Wick-et és Broughtont kemény fából faragták és nem kenyerük a viccelődés, bár nem idegen számukra a humor. Olvasd tovább

0

Röviden: Menedék (Zookeeper’s Wife)

zookeperswifeCsodálatos állatkert üzemelt Varsóban, a Zabinski házaspár üzemeltette, a férfi és a nő odavolt munkájáért, szeretettel gondozta a bennlakókat. Azonban a II. világháború eljövetelével a várost lebombázták, az állatok jó része elpusztult, a maradékot pedig a németek lelőtték. Zabinskiék (Jessica Chastain és Johan Heldenbergh) tevékenységet váltottak a Lutz Heck (Daniel Brühl) engedélyével, titkon pedig zsidóknak segítettek, több száz embert bújtattak az évek során. Messziről hallatszott a dobpergés, ebből a filmből komoly díjesélyes lesz. De ahogy közeledett a bemutató, úgy csökkent a zsivaj körülötte, majd úgymond, effektíve csendben surrant be a mozikba és különösebb nélkül távozott. Egyáltalán nem meglepő, mivel Niki Caro rendezése egyáltalán nem erőteljes, kevésbé szomorú és drámai, mint amilyennek lennie kellene.

Chastain maga a tökéletesség, a legcudarabb percekben is csodálatosan néz ki. Ő a tiszta szívű nő, aki mindent megtesz az állatkákért, oroszlánkölyköket dajkál és kis elefántot éleszt fel. Mindenki odavan érte, még maga a Lutz is. Eléggé kilóg a többiek közül, amire még a ruházatával is ráerősítettek. Lelki szemeink előtt megjelenik Caro, amint erőteljesen mutogat Chastain felé, hogy tessék figyelni rá, adjon neki valaki egy díjat, vagy kettőt. Beleerőltették a romantikát (már ha lehet annak nevezni) is, még szép. Brühl-t sem hagyja hidegen Zabinskiné, de a karakterrel csúnyán elbánt a forgatókönyv, nem tudták meghúzni a határt, hogy mennyire legyen génekkel kísérletező náci tudós és gonosz német tiszt.

zookeperswife2Valahogy túlságosan is felszínes a történet, egyszerűen nem foglalkoztak a mélységeivel. Megmutatják a szenvedő embereket, de nem foglalkozik velük a film, láthatunk szörnyűségeket, de sikerült teljesen érzelemmentesen bemutatni. A varsói gettót és a kegyetlenkedéseket Zabinskiékon keresztül tárják elénk, akik ugyebár hősök, lehet nekik gratulálni, csak a film után vállunkat vonogatva állunk fel: Tudjuk ezt is, volt ilyen is. Szomorú történet, de nem érint meg. Szerették volna, hogy több legyen, ám mégsem foglalkoztak vele igazán, így maradt egy átlagos II. világháborúban játszódó drámai esemény.

Olvasd tovább

14

Valerian és az ezer bolygó városa (Valerian and the City of a Thousand Planets)

valerianposter

Ha valaki azt csinál, amit csak szeretne, hiszen úgymond önmagának a főnöke és éppen olyasmin dolgozik, amelyet éppen egy általa hőn szeretett dolog ihletett, akkor tulajdonképpen addig-addig ügyködik, farigcsál és csiszol, míg elégedetten dől hátra és eléri azt a pontot, hogy dagadó mellekkel adja át a nagy művet. Luc Besson gyerekkorában odavolt a Valerian képregényért, főleg annak főhősnőjéért Laureline-ért, és mivel egy neves francia stúdió irányítója, meg is valósíthatta a nagy álmát, és filmet készíthetett az alapanyagból. Saját bevallása szerint az Avatarnak rendkívül hálás, hiszen James Cameron sci-fije után ugyan kukázta az addigi elképzeléseit, de legalább sokkal jobb forgatókönyvet készített. Olvasd tovább

0

A nulladik napon – Zero Days (2016)

írta Nikodémus

2017-07-zero-days-1

Miközben életünk annyi más területén vesszük mind komolyabban a tudatos szemléletmódot, van egy színtér, melyen úgy tűnik, még mindig riasztóan naivak vagyunk. Alex Gibney Oscar-díjas amerikai dokumentumfilmes legújabb munkája, a Zero Days rémálomszerű képet rajzol a kiberháború legújabb stációjáról, melyben az átlagpolgár csak dróton rángatott bábu lehet.

Olvasd tovább