0

Röviden: Tesla / A feltaláló / Zappa (2020)

írta Nikodémus

Tesla – Kevés menőbb márkanév van manapság a nehéz sorsú, közép-európai feltaláló-zseniénél: a vezetéknevét viselő techcég épp mostanában formálja újjá az autóipart (tegyük hozzá: egy meglehetősen sajátos pénzügyi modell keretében), keresztnevét szintén (el)használja valaki (erős a kamuszag – apropó, a kamu később még szóba kerül), mégis, regényes életéről alig készült nagyszabású álomgyári tanmese. A feladatra vállalkozó legfrissebb versenyző Michael Almereyda író-rendező, ám a tavalyi Sundance-en bemutatott végeredményt látva rejtély, mik lehettek a szándékai. Már az első negyedóra után elkezdünk fészkelődni: céltalan jelenetek, rejtélyes párbeszédek és látványosan olcsó vizuális effektek sorakoznak, s csakhamar a kamera felé fordul az egyik kulcsszereplő (Eve Hewson), deklamálva, hogy az iménti snitt nem is úgy történt a valóságban. És ezt még legalább háromszor eljátsszák a játékidő során… Ethan Hawke a címszerepben nem tesz mást, mint citromba harapottan hunyorít (ő lehetett a produkciót belendítő “nagy név”), Kyle MacLachlan Edisonként kedélyeskedik, de az egész film olyan, mint egy tétován botorkáló ujjgyakorlatnál, ami sem műfaját, sem hangütését nem találja. A lassan négy éves, hányatott sorsú Feszültség (The Current War) harmadkézből lazán körözi ezt az izzadságszagú próbálkozást. A finálé kínosan vetített képei és az elszabaduló Coelho-bölcsességek aztán végképp tanácstalanná tettek: mire volt jó ez az egész?

Olvasd tovább

0

A nulladik napon – Zero Days (2016)

írta Nikodémus

2017-07-zero-days-1

Miközben életünk annyi más területén vesszük mind komolyabban a tudatos szemléletmódot, van egy színtér, melyen úgy tűnik, még mindig riasztóan naivak vagyunk. Alex Gibney Oscar-díjas amerikai dokumentumfilmes legújabb munkája, a Zero Days rémálomszerű képet rajzol a kiberháború legújabb stációjáról, melyben az átlagpolgár csak dróton rángatott bábu lehet.

Olvasd tovább

8

The Armstrong Lie (2013)

írta Nikodémus

2014-03-the-armstrong-lie-1

Odaát, az Atlanti-óceánon túl nagyon szeretik a tündérmeséket, de valamiképp minden ember vágyik egy tiszta sztorira: az amerikai popkultúra talán ezért (no meg az agresszív terjesztési módszerek okán) aratott diadalt végleg a múlt század végére. S a mítoszképzés egyik legterebélyesebb gyára a sport: hősök magasztosulnak fel, teljesítmények fetisizálódnak, milliós pénzek forognak, naná, hogy nem lehet hibázni. Semmilyen áron. Alex Gibney remek dokumentumfilmje, a The Armstrong Lie már címében jelzi témáját, s nem is okoz csalódást. Diadalmenet és pokoljárás együtt elevenedik meg szemünk előtt, miközben a tömegszórakoztató ipar egyik legnagyobb sportikonjának, a kerékpáros Lance Armstrongnak sorsát követjük.

Olvasd tovább