FilmDROID írta Nikodémus
Mesteri záróakkord, keserű számvetés és valami egészen új elindítója – huszonöt éve, 1992. augusztus 7-én mutatták be a Nincs bocsánatot.
Minden színészikon azt hiszi, búcsúzásakor választott filmműfaja is meghal egy kicsit. Különösen is így van ez az Amerika eredetmítoszát polírozó westernben: William S. Hart (Tumbleweeds, 1925), Randolph Scott és Joel McCrea (Délutáni puskalövések, 1962), John Wayne (A mesterlövész, 1976), Henry Fonda (Nevem: Senki, 1973) vagy Steve McQueen (Tom Horn, 1980) többnyire dicstelen búcsúja mellett A mennyország kapuja (1980) irtózatos buktája jelezte, hogy vége a pisztolyhősök aranykorának, s legkésőbb a hatvanas évektől valami egészen más veszi át a jó öreg vadnyugat-mitológia helyét a köztudatban. Jöttek egymásután a szubverzív westernek, hódított az italowestern: egy műfaj haldoklott grandiózus keretek között, de a temetés még hiányzott. Érdekes módon ezt az a Clint Eastwood adta meg a műfajnak, aki már első feltűnéseivel jelezte a klasszikus, gáncs nélküli pisztolyhős figurájának ellentmondásosságát, sőt, később saját rendezéseivel is – Fennsíkok csavargója (1973), A törvényenkívüli Josey Wales (1976), Fakó Lovas (1985) – komolyan hozzájárult a western közhely-készletének lebontásához.
Christopher McQuarrie elfoglalt fickó. Az Unforgiven thriller-dráma forgatókönyvéhez 2010-ben látott hozzá a GK Films-nél, Angelina Jolie lehetett volna a főszereplő. Ám a projektet a Jack Reacher kedvéért magára hagyta, majd dolgozott Az óriásölőn (Jack The Giant Slayer) fantasyn és az All You Need is Kill sci-fin, de a Top Gun 2 szkriptjén is ügyködött. Mivel láthatóan egészen jól kijön Tom Cruise-zal a Mission Impossible 5-öt is rábízták volna. Ám McQuarrie úgy döntött, hogy visszatér az Unforgiven projekthez és a rendezői székbe is beleült.