Clint Eastwood 25 éve mutatta be a Nincs bocsánat klasszikus westernt

Sokszor és sok helyen temették már a westernt, de hiába dobálják rá serényen a földet, a műfaj csak nem akar kimúlni és minduntalan megmutatja, hogy van benne élet. Jobb és rosszabb darabok készülnek, néha pedig berobban egy rendkívüli darab is, amelyről ódákat zengenek. 1992-ben Clint Eastwood vadnyugati filmjének a bemutatóját várja a közönség. Nyilván már maga a rendező-színész neve is elég, hogy a figyelem ráirányuljon a Nincs bocsánatra, de amikor a kritikusok ódáitól telt meg az összes szaklap már sejthető volt, hogy remek western született. 25 éves a film, remek alaklom, hogy írjak pár érdekességet róla. 

A 70-es években született a szkript

David Webb Peoples a 70-es években a vágószobában dolgozott, ám forgatókönyvekkel is foglalkozott. Az első nagyobb sikerét akkor könyvelhette el, amikor felkérték a Szárnyas fejvadász megírásához, később pedig a Sólyomasszony és a Leviathan történetein is dolgozhatott. Akkoriban írta az Unforgiven, vagyis a Nincs bocsánat szkriptjét, de kezdetben The William Munny Killings címen futott, majd The Cut-Whore Killings-re keresztelték át. Webb Peoples úgy vélte, hogy a filmekben látott gyilkosságok és halálesetek nem éppen valósághűek és következménymentesek. Szóval eleinte valami olyasmin törte a fejét, amiben nincs emberölés. Minden megváltozott, miután megnézte a Taxisofőrt, az író véleménye szerint karakterek valósághűek voltak és a történet is lenyűgöző, illetve szórakoztató volt.

Coppola akarta megrendezni a filmet

Nem sok hiányzott, hogy Francis Ford Coppola készítse el, hiszen a 80-as évek elején leopciózta a szkriptet, de a büdzsét nem tudta összerántani. Frederic Forrest, Raul Julia és Teri Garr lehettek volna a főszereplők, sőt John Malkovich-ot szerette volna megnyerni William Munny szerepére.

1985-ben Clint Eastwoodhoz kerültek a jogok. Sonia Chernus, Eastwood produkciós partnere a 80-as években olvasta a The Cut-Whore Killings szkriptjét és eléggé ledöbbentette. Írt is egy memót Eastwoodnak, hogy jobb lesz ha távol tartják magukat az efféle szennyektől, semmiféle pozitív dolgot nem tud írni róla, minél előbb meg kell szabadulni tőle. Eastwood pedig nem is foglalkozott a történettel. Ám történt egyszer, hogy éppen szüksége lett volna valakire, aki gatyába tudna rázni egy történetet és kezébe akadt a forgatókönyv. Azonnal megtetszett neki, de úgy döntött, hogy még vár vele pár évet, egyrészt azért mert voltak még más megvalósítandó filmek is, másrészt azért, hogy olyan idős legyen, mint, amit megkövetel a szerep.

A szereposztás

„Megesküdtem, hogy nem fogok olyan filmben játszani, amiben ennyi erőszakos dolog történik.” -mondta Gene Hackman egy interjú során. Először nemet is mondott a felkérésre, ráadásul szívműtéten is átesett, kicsit maga alatt is volt és azonnal nemet mondott, ha valaki kemény és agresszív karaktert akart rábízni. De aztán Eastwood rávette, hogy érdemes lenne mégis átgondolnia az álláspontját, Hackman pedig csak rászánta magát és átolvasta a szkriptet, ami eléggé lenyűgözte, másrészt úgy látta, hogy valóban van értelme a durvább és keményebb magatartásnak. A színész karakterét részben Daryl Gates 40 éves los angeles-i veterán zsaruról mintázta, a törvény őrét ugyanis többször vádolták, hogy rasszista, keményfejű és durván jár el sok ügyben. 1991-ben a zsaruk alaposan helybenhagyták Rodney Kinget, amit hatalmas tüntetés követett, emiatt Gates visszavonult.

A producerek Jeremy Irons-t akarták Angol Bob szerepére, aki A szerencse forgandóért Oscart nyert, de nemet mondott a felkérésre. Eastwood felhívta Richard Harris-t, a színész éppen a Fennsíkok csavargóját nézte, amikor csörgött a telefon és rögtön elfogadta az ajánlatot.

Megépítették a települést

Henry Bumstead produkciós dizájner és csapata húzta fel Big Whiskey városkáját Alberta prérijén. A civilizációnak híre-hamva sem volt, a legközelebbi település Calgary volt, 60 mérfölddel odébb. Itt forgatták a filmet, így nem minden épület betöltötte a történetbeli szerepét. A direktor olyannyira komolyan vette a munkát, hogy egyetlen kocsit sem engedett be a helyszínre. A munkálatok befejeztével lebontották.

Box Office

1992. augusztus 7-én mutatták be, a hétvégén 15 millió dollárt zsebelt be, ezzel megszerezte az első helyet, a második a Jól áll neki a halál, a harmadik a Káin ébredése volt. A következő víkenden is megőrizte a helyét 11.3 millióval, az Egyedülálló nő megosztaná thriller 10.2 millióval startolt el. 101.1 millióig jutott Amerikában. A nemzetközi színtéren 58 millió dollárt gyűjtött be. Nálunk 1993. február 19-én került a mozikba.

9 Oscarra jelölték, amiből négyet meg is nyert. Ezen kívül két Golden Globe-ot, egy BAFTÁ-t és még egy rakás díjat is nyert. A WGA minden idők 30. legjobb forgatókönyvének tartja Webb Peoples munkáját.

Remake

Japánban Lee Sang-il rendező irányításával készült el az új változat. A történet hasonló az eredetihez, de a Meiji időszakban játszódott, Ken Watanabe alakította Jubei Kamatát, az egykori szamuráját, akit felkeres egy régi ismerőse, hogy segítsen.