Top 10 Stephen King adaptáció

Stephen King, a horror nagymestere – legalábbis így szokták hívni a szerzőt. Mégis, ha belegondolunk nem csak rémtörténetek köthetőek a nevéhez. Nyilván készült jó néhány ijesztő és klasszikus alkotás művei alapján, de azért A remény rabjai nem hiába egyik legnépszerűbb adaptáció. Hiába reméltük, a Setét torony nem fog a jobb King filmek közé tartozni, ettől függetlenül remek alkalom kínálkozik egy (szubjektív) toplista összerántására. A sztorileírásokat hanyagolnám és nem is állítanám sorba őket.

Úgy rémlik, hogy a 90-es évek végére már a HBO csatornát is lehetett fogni és olykor heves viták alakultak ki, hogy vajon mit is nézzünk. Édesanyámmal kaptunk egyszer össze, mivel én a Halálsoront részesítettem előnyben, ő pedig dúlt-fúlt és az első fél órában rendszeresen megjegyzéseket tett: „Hogy néz ki Tom Hanks?” Ennek az egérnek kellene szurkolnom?” „Máris utálom ezt a nagy fekete foglyot!”. Aztán csak elcsendesült és a végén még pityergett is a sztorin. Mellesleg hiába három órás a film, mégsem érződik vontatottnak és nyögvenyelősnek.

Amikor kiderült, hogy jön A köd nagyjából a King fanok többsége csak legyintett egyet. Hiszen mikor is készítettek igazán jó horrort a mester könyvei alapján? Mert 2007-ben az 1408 eléggé gyenge lett, A golyó 2004-ben egyáltalán nem nevezhető élvezhetőnek, 2002-ben A hátsó ablak úgy ahogy elment (meg ugye nem is esik ebbe a kategóriába). De csak sikerült egy izgalmas és feszült adaptációt letenni az asztalra, nem csak a ködben rejlő titokzatos dolgoktól kell félni. Marca Gay Harden iszonyat jól hozza a mélyen vallásos, tébolyult nőszemélyt, alig várjuk, hogy valaki odamenjen hozzá és keverjen egy jó emberest neki.

Manapság ugyan furcsának tűnhet, de 1980-ban a kritikák nem éltették egyöntetűen a Ragyogást. Voltak ugyan szép számmal, akik mesterműnek találták Stanley Kubrick rendezését, de azért bőven akadtak negatív vélemények is. King sem volt éppen elragadtatva, lehet, hogy épp azért, mert Kubrick félretette a forgatókönyvét és egy teljesen újat íratott. Ugyanakkor egy ideje már csak klasszikusként emlegetjük és rengeteg mém is született, pláne a zseniális Jack Nicholsonról.

Stephen King álnéven, Richard Bachman elnevezés alatt írta A menekülő embert. Karrierje kezdetén ugyanis több történetet is papírra vetett, de a kiadók maradtak volna az egy 1 könyv/év megszokásnál, így Bachmanként is ki tudott adni pár sztorit. 1982-ben került a piacra A menekülő ember, amiből Arnold Schwarzenegger főszereplésével készült egy akciófilm 1987-ben. Ugyan nem szokták Schwarzenegger legjobbjai között emlegetni, de hát mi anno szépen megnéztük többször is.

Ugyan 1994-ben A remény rabjai enyhén szólva is visszafogott eredményeket produkált a mozikban, de hamarosan megtalálta a közönségét. Az imdb-n a #1 filmnek számít a maga 1,83 millió szavazatával, nem hiába. Tim Robbins és Morgan Freeman remekel, rokonszenves figurák, drámai történet, amely lendületesen halad előre és a végén jöhet a csattanó is. Hozzátenném, hogy a Shawshank börtön King történeteiben többször is feltűnik.

Brian de Palma 10 éves szünet után újra forgat, remélem magára talált, hiszen a 2000-es években eléggé középszerű filmeket forgatott. De készített jó néhány remek thrillert és a repertoárjában ott van a Carrie horrort is, ahol a direktor brillírozni tudott és a feszültséget egyre csak növeli és növeli. A szereplők közül külön ki kell emelni Sissy Spacek játékát.

Állítólag a Kedvencek temetője olvasása közben hideg futkos az ember hátán. Nos, én ugyan kezdtem hozzá, viszont a filmverzió ugyanezt a hatást érte el. Félelmetes, kiváló atmoszféra, magával ragadó. És mindezt úgy, hogy tudták volna még fokozni, de mégis valamennyire visszafogott.

Felesleges ragozni, a Cujo-ban a bernáthegyi tökéletesen hozza rá a frászt az emberre. Kegyetlen, brutális, vérfagyasztó, démoni. Lehet markolászni a székünk karfáját.

Kathy Bates hosszú pályafutása során csupán egyszer nyert Oscart, méghozzá a Tortúráért. Azt hiszem, hogy akkor borítékolható volt, hogy hazaviszi a szobrot, hiszen alakítása lehengerlő és emlékezetes volt. Az általa alakított Annie Wilkes enyhén szólva is zakkant és nem szívesen tartózkodnánk a közelében. Nem csupán szorítani lehet James Caanért, de jóformán erősen sajnáljuk is.

Az Állj mellém se nem dráma, se nem horror, tulajdonképpen eléggé kilóg az adaptációk sorából, hiszen a négy srác története inkább kaland. Méghozzá a fiatalok végső soron veszélyes elhatározást hoznak, de ebből Rob Reiner egy viszonylag könnyed és nem túl feszes, de egy nagyon jó kis szolid produkciót készített, amiben helyet kap a barátság és a felnőtté válás témakör is.