Megáldva (Gifted)

Ha gyerekkoromban, úgy 5-6 évesen nem okozott volna gondot a differenciálegyenletek megoldása, olyan könnyen ment a deriválás, és ásítozva tekintettem volna az integrációs tesztekre, biztos, hogy ma nem írnék filmes blogra. És az is 1000 %, hogy a tableteket nyomogató 3-4 évesek láttán nem gondolnék vissza nosztalgiával gyerekkoromra, ahol örülhettem, hogy háromkerekű biciklivel suhantunk a szomszéddal és a környékbeli gyerekekkel. Miért? Mert nagyon is valószínű, hogy a matek más irányba vitt volna, és jelenleg egy átlagos ember számára érthetetlenül hosszú bizonyításon dolgoznék. De nem vagyok a különféle összegek bűvölője, és a számok csak a pénztárcámban bűvölnek el.

Viszont Mary hét éves létére könnyedén oszt és szoroz, a hosszú egyenletek a nagy táblán számára nem csak valamilyen rémisztő kriksz-kraksznak tűnnek. Bizony nem egy általános iskolába kellene járnia, Frank, a nagybátyja aggódik is csöppet, hogy ki fog lógni a sorból, de mindenképpen annak örülne, ha a lánynak lenne gyerekkora. Vele szemben a nagymama, Evelyn más jövőt szán Mary-nek. Úgy vélekedik, hogy a tudomány érdekében bármit fel lehet áldozni. Nincs arra szükség, hogy játszótérre járjon, hasonló korosztályú gyerekek között legyen. Sajnos a tehetséges kislány édesanyjának nincs beleszólása, mivel már nincs az élők sorában. Két világ csap össze, két álláspont ütközik, és mivel az érvelések nem segítenek, a bíróságon folytatódik az ügy.

Chris Evansnak két pajzsdobálás között másra is jut ideje, és nem csupán a feszes hősszerkó áll jól neki, hanem a drámaibb szerep is. Az általa játszott Franknek tulajdonképpen a szülői feladatokat kell ellátnia, mindent meg is tesz annak érdekében, hogy Mary-nek a legjobb legyen. Ugyanakkor nem beszélhetünk a Nagy Gonoszról, hiszen Evelyn (Lindsay Duncan nagyszerű) a maga módján szintén csak azt szeretné, ha Mary jövője biztosított legyen, és tehetsége ne kallódjon el Adódnak bőven konfliktusok, a férfi és a nő érthetően fejtik ki álláspontjukat és a dialógusok sem nyögvenyelősek, hanem természetesek, olykor bizony eléggé feszültek.

Marc Webb tehetséges rendező, (számomra) ő szállította le az első elfogadható Pókembert, és most ismét a kisebb költségvetésből gazdálkodhatott. Önmagában a gyámságért folyó harc és egy csodálatos elme gyámságáért és jövőjéért vívott harc sztorija is elegendő egyetlen filmhez, ám Webb különösebb gond nélkül, a bukkanókat elkerülve, ám a kliséket felhasználva tette le asztalra a filmet. A színészi játék is erős, különösképpen a Mary-t alakító Mckenna Grace alakítását lehetne kiemelni.

Habár eredetiséget csak nagyítóval kell keresni, mégsem bosszankodunk egyes jeleneteknél, hogy mindezt láttuk már többször is. Érezhető, hogy Webb foglalkozott a filmmel, nem csupán hányaveti módon rakták össze. Kellőképpen érzelmes, olykor humoros és még sikerült némi romantikát is csöpögtetni bele.  De ami a legfontosabb: van szíve. 75 %

imdb: 7.7

Büdzsé: 7 millió dollár
Amerikai bevétel: 27.7 millió dollár
Összbevétel: 36.4 millió dollár