Eléggé céltudatosnak, törekvőnek és lelkesnek látszottak Ron Howardék, amikor kiderült, hogy milyen terveket szövögetnek Stephen King monumentális regényeposzával kapcsolatban. Azonban hiába volt meg a nagy elképzelés, valahogy a hollywoodi stúdiórendszer nem hitt benne, hogy ebből profitot tudnak kicsikarni. Évek teltek el a büdzsé és a forgatókönyv farigcsálásával, illetve a tervezetnek sokszor kellett új otthont keresni. Végül a Sony és a MRC együttes erővel dobta össze a költségvetést és egyúttal mindkettőnek beleszólási joga volt a dolgok menetébe. Ha valamelyiknek nem tetszett valami, akkor azon változtatni kellett vagy ki kellett maradnia. Howardék ezen a szinten már valószínűleg lemondóan legyinthettek, hiszen a két stúdiónak bizonyára fontos és jelentős követelései voltak, amelyek sok változtatást eredményeztek az alapanyaghoz képest. Pedig King vaskos könyvei ha nem is érnek fel a Gyűrűk urához, mindenképpen meghatározóak a fantasy műfajban, legalábbis a rajongók szerint. És bizony sok-sok millióan olvasták a Roland, a Harcos (Idris Elba) és a Walter, a Fekete ruhás (Matthew McConaughey), vagyis a jó és gonosz harcát. Olvasd tovább
60 %
Atomszőke (Atomic Blonde)
Nem volt véletlen, hogy John Wick-hez hasonlították Lorraine Broughton-t (Charlize Theron), hiszen már az előzetesben is a visszavonult (meg nem is) bérgyilkos szétcsapott mindenkit a Depeche Mode zenéjére. Nem is lehetett elkerülni, hogy valamennyire párhuzamot vonjunk a két film között, hiszen mindkettőt David Leitch hozta tető alá. Másrészt itt is faltól falig akciót ígértek a közzétett anyagok. Azonban a végeredményt látva máris nyilvánvaló, hogy csak a két főszereplő között lehet halvány egyenlőségjelet húzni, hiszen Wick-et és Broughtont kemény fából faragták és nem kenyerük a viccelődés, bár nem idegen számukra a humor. Olvasd tovább
Valerian és az ezer bolygó városa (Valerian and the City of a Thousand Planets)
Ha valaki azt csinál, amit csak szeretne, hiszen úgymond önmagának a főnöke és éppen olyasmin dolgozik, amelyet éppen egy általa hőn szeretett dolog ihletett, akkor tulajdonképpen addig-addig ügyködik, farigcsál és csiszol, míg elégedetten dől hátra és eléri azt a pontot, hogy dagadó mellekkel adja át a nagy művet. Luc Besson gyerekkorában odavolt a Valerian képregényért, főleg annak főhősnőjéért Laureline-ért, és mivel egy neves francia stúdió irányítója, meg is valósíthatta a nagy álmát, és filmet készíthetett az alapanyagból. Saját bevallása szerint az Avatarnak rendkívül hálás, hiszen James Cameron sci-fije után ugyan kukázta az addigi elképzeléseit, de legalább sokkal jobb forgatókönyvet készített. Olvasd tovább
Gru 3 (Despicable Me 3)
Az első és a második részről itt olvashatsz.
Azon túlmenően, hogy a stúdiók egymással versengve húznak be maguknak újabb strigulákat a franchise szó mellé van még egy igen fontos dolog, amiért újabb és újabb folytatásokat gyártanak. A Verdák 3. része esetében konkrétan 10 milliárd dollárról beszélünk, amelyet az animációs filmben látott játékok generáltak a kiskereskedelemben. Nem tudom, de erősen sejtem, hogy Gru és a sárga kis Minyonok még többet hoztak a konyhára. Itthon is felettébb népszerűek, és hát ugye vidéken is előszeretettel hívják fel egyes eseményekre szalmabálákból készült Minyon figurákkal a figyelmet. Hiszen a cuki gügyögő apróságokkal készült alkotás is bő 1 milliárdot hozott a mozikban. Olvasd tovább
Röviden: Bukós szakasz (CHiPs)
A sorozatadaptációk döntő többsége vagy csak a címükben hasonlítanak az alapanyaghoz vagy annyira a széria annyira régi, hogy tulajdonképpen a kutya sem emlékszik rá és bármit bele lehet erőltetni. Még a 70-es évek végén futott a ChiPs, amelyet talán nálunk még alámondással sem vetítettek. De a lényeg, hogy két motoros járőr állt a középpontban, akik nyilván elkaptak jó néhány rossz fiút és ügyeltek az autópálya rendjére. Az új változat nagyjából ugyanezt a sémát követi.
Akad néhány korrupt zsaru a motoros járőrök köreiben. Még szép, hogy el kellene kapni őket, a feladattal az FBI egyik ügynökét bízzák meg, Frank Poncherello név alatt nyomozhat. Kicsit nagyképű, nehéz vele kijönni és ha meglát egy dögös csajt rögtön elfeledkezik mindenről. Jon Baker kaszkadőrként tevékenykedett egykor, azonban egy-két baleset után úgy döntött, hogy zsaru lesz.
Azt hiszem mindannyian tisztában vagyunk, hogy miképp is néz ki egy buddy cop akció vígjáték. Az elején még nincs meg az összhang a két főszereplő között, idővel szépen összecsiszolódnak és a végére nagyon is megkedvelik egymást, épp hogy nem fogadják egymást testvérekké. De a másfél-két óra alatt azért össze kell ugrasztani őket párszor. A kötelező állomásokat teljesíti is a film, de kevésbé szórakoztatóan, mint kellene.
Mivel eléggé csekély összegből gazdálkodhatott az író-rendező-főszereplő, túlpörgetett vagy éppen látványos akciójelenetekre nem kell számítani, de azt a keveset, amit láthatunk korrekt módon teljesíti. Poénkodás terén viszont nem fogja vissza magát a film, mármint bőven akadnak alpári vicceskedések is, de a 21 Jump Street sokkal jobban megoldották a feladatot, itt eléggé sok humorosnak szánt pillanat mellémegy. A Bukós szakasz úgy-ahogy elszórakoztat, tűrhető és valamennyire még kedvelhető is, de sajnos nem túl erős. Olvasd tovább
Loving
Richard Loving és Mildred Jeter nem ártottak senkinek, nem állt szándékukban bajt okozni és ellettek volna azon a kis földterületen, ahol éldegéltek. Miért csaptak le rájuk a helyi rendőrök? A dolgos férfi és nő szerették egymást, majd összeházasodtak. Csakhogy Richard fehér volt, Mildred viszont fekete, Virginiában azonban törvény tiltja, hogy kimondják egymásnak a boldogító igent és házaspárként éljenek. A bíróságon 1 év börtönbüntetésre ítélték őket, 25 évre felfüggesztve ennek feltétele, hogy el kell kellett hagyniuk az államot. Évekkel később a polgárjogi mozgalmak egyre nagyobb teret nyertek, a Loving család levelet írt az igazságügy miniszternek, reménykedve, hátha visszatérhetnek oda, ahonnan jöttek. Ügyük egészen Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságáig jutott. Olvasd tovább
Röviden: LEGO Batman – A film (The LEGO Batman Movie)
Kastélyokat, csodás épületeket húzhatsz fel vagy rombolhatsz le órák alatt. Különféle, tetszésednek megfelelő verdákat hozhatsz létre és szedhetsz szét. A fantáziádra van bízva minden, csak a kreativitás és a kockák száma szabhat határt. Órákat el lehet lenni az apró kis LEGO-k társaságában. A hatalmas népszerűséget nyilván animációs filmekkel és sorozatokkal öregbítették, majd a Warner bátran megpróbálkozott egy egészestés verzióval. Egészen élvezhető, szórakoztató és vicces művet tettek le az asztalra, de azért még véletlenül sem bízták a véletlenre, hiszen a Lego-kaland cselekményét teletömték ismert figurákkal. Köztük volt Batman is, aki üde színfoltja volt a sztorinak. És ha már annyira veszettül közismert figura, miért ne lehetne róla is egy Lego animációt készíteni? Igaz is. Miért ne?
Szóval Batman… az Batman. Legendás bűnüldöző, nincs ki legyőzze, tele van mindenféle kütyüvel, csodálatos masinái vannak. Kissé nagyképű és magányos. Már-már unatkozva veri le a Joker vezette, Gotham városát elpusztítani vágyó szupergonoszok hadát, de otthon egyedül van. De minden megváltozik, amikor véletlenül örökbe fogad egy árvát, illetve feltűnik a színen Gordon felügyelő dögös utódja.
Tömve van jó ötletekkel (pl: Batman és Joker kapcsolata, a főhős fejlődése, a család, az egyedüllét), csak mindezek mélységeibe nem mennek bele. Persze nem is várja el senki, hogy alapvetően családi alkotástól, hogy túl komoly legyen. De azért a felvázolt helyzetek nincsenek elfogadható módon kidolgozva. Sokkal inkább a látványra és tempóra mennek rá, ráadásul a cselekményt alaposan megszórják humorral is, amelyek többségén lehet nevetgélni vagy mosolyogni és akadnak besült, félrement, infantilis viccelődések is. A popkultúrális utalásokkal most sem bánnak szűkmarkúan, felsorakoztatják a sötét lovag ismert ellenfeleit, megjárjuk a Negatív Zónát, felbukkan Voldemort és Szauron. Ergo: Habár a spin off élvezhető, de Lego-kaland jobb volt. Olvasd tovább
Az éjszaka törvénye (Live by Night)
Aki éjjel legény, az nappal alszik – tartja a mondás. És a háborút megjárt Joe Coughlin (Ben Affleck) pont így él. Nem mintha este tisztességesen dolgozna. Nem, ő ugyanis piti bűnöző, kisebb-nagyobb balhékból tartja el magát, mellesleg lelkiismeretes és jó embernek tartja magát. Szerelmes barátnője (Sienna Miller), aki történetesen az egyik bostoni maffiózóhoz tartozik, de ettől függetlenül álmodozni szabad. Coughlin terveit egy csapásra összezúzzák, így némi börtönkitérő után Tampában építi karrierjét és forralja bosszúját. Olvasd tovább
Utazók (Passengers)
A legtöbb romantikus filmre nagyjából elsüthető, hogy sablonos, e kijelentés mögé pedig fel lehet sorakoztatni az érveket, hogy miért rossz vagy éppen miért jó. Hozzá lehet tenni, hogy azért jól bejáratott cselekményt – tehát: férfi és nő megismerkedik, megkedvelik egymást, összejönnek, nevetgélnek, jön a kötelező dráma, de azért végül minden rendbe jön – valahogyan fel kellene rázni, fel kellene dobni. Az Utazókban sci-fi köntösbe bújtatták az egyébként csontig lerágott sztorit. Olvasd tovább
Underworld: Vérözön (Underworld: Blood Wars
Nem árult zsákbamacskát az első Underworld. A Matrixos lassítások farvizén evezett be a mozikba, ami akkoriban még eléggé érdekesnek és coolnak hatott, ráadásul ugye nagyon is benne volt a szórakoztatófaktor a vámpírok és vérfarkasok ősi csatározásában. A srácoknak pedig ott volt a szűk bőrcuccba bújtatott Kate Beckinsale, a csajoknak Scott Speedman. Nem volt gond a folytatással sem, ám az előzmény nagyon is gyengére sikeredett, de azért még kellett a negyedik is, ami… Miről is szólt? Szerencsékre az alkotók a Vérözön elején gyorsan összefoglalják, hogy mit is kellene tudnunk a franchise-ról. Olvasd tovább
Knights of the Badassdom
Emlékszem, a 90-es években sokan lapozgattuk a Kaland-Játék-Kockázat könyveket. Akkoriban terjedtek el a részletes szabálykönyvvel rendelkező szerepjátékok is, ezek közül kipróbáltunk egyet-kettőt. Elgondolkodtunk rajta, hogy – úgymond – élőben is bele kellene vágni. Majd csinálunk kardokat és pajzsokat, köpenyt öltünk magunkra, valaki kitalálja a nagy kalandot meg küldetéseket és hajrá! Azonban ez csak terv maradt, viszont mások megnézték, hogy milyen lehet. Elvileg Magyarországon is rendeznek efféle LARP eseményeket. Olvasd tovább
Jack Reacher: Nincs visszaút (Jack Reacher: Never go back)
Nem is hallottam Jack Reacherről, amíg ki nem derült, hogy Lee Child regényhőse tiszteletét teszi a moziban is. Ezt követően tudtam le néhány nyomozását, kalandját, megpróbáltatását. Szóval valóban kicsit furcsa volt Tom Cruise-t látni címszereplőként, de azért el tudta hitetni, hogy magabiztosan odaver és kibogozza a szálakat. Christopher McQuarrie egész ügyes munkát végzett, hiszen inkább a nyomozásra, a krimi részére fókuszált, nem spórolta ki a humort és csak a végén engedett teret az akciónak. Közben bemutatta az egykori katonai rendészt, aki nem csak egyetlen helyzetből közelíti meg a zűrös ügyeket. Olvasd tovább