5

A szürke ötven árnyalata (Fifty Shades of Grey)

a szurke 50 arnyalata poster

Eljött az ideje annak, hogy itt, a Droidon is beszéljünk kicsit arról az alkotásról, ami már hetek óta izgatta/izgatja a népet szokatlan témájának és véleményem szerint zseniális előzetes kampányhadjáratának köszönhetően, amivel extrém véleménynyilvánításra sarkallta a moziba járókat… és érdekes módon azokat is, akik nem látták a filmet. Kétségtelen, hogy Magyarország eddigi  legnagyobb, 244 millió forintos nyitóbevételt jegyzi, ami azóta még legalább 80 millióval nőtt, és még nincs vége, a számok a mai nappal is csak növekednek. Előre leszögezném, hogy A szürke ötven árnyalatát inkább tartom egy érdekes  jelenségnek, ami több kérdést vet fel arról, hogyan  vélekednek, mit reagálnak az emberek (és megint  hangsúlyozom, nem feltétlenül film- vagy könyvkedvelők)  mikor a szexualitás témája kerül terítékre, mint egy, a romantika köpenyébe burkolt szadomazochizmusnak (vagy akár fordítsuk meg a burkolás irányát, ugyan mindegy). Sőt, tovább megyek: olyan szép társadalmi és pszichológia-rajz bontakozik ki a filmet lereagáló internetes kultúrából, vagyis az anonim felhasználók kommentjei mögött rejtőző rossz kapcsolatok, önbecsapás, prűdség, naivitás, elfojtott vágyak üzeneteiből, hogy komolyan mondom, a szakembereknek vagy diploma előtt álló, ezen területen tanuló egyetemistáknak tökéletes témaválasztás lehetne.

Olvasd tovább

1

Jobb, ha hallgatsz (Kill the Messenger, 2014)

írta Nikodémus

2015-03-jobb-ha-hallgatsz-1

Több volt benne – volt az első gondolatom, miután megnéztem a filmet. Persze gyaníthattam volna: azzal a mozival, amely elvileg piszkos drogügyekről és politikai machinációkról szól, miközben magyar plakátján egy sima (na jó, megszaggatott) 12-es karika virít, valami eleve nem stimmel. A Jobb, ha hallgatsz ígéretes alaphelyzetből indul, és jórészt rendezőjének bizonytalankodása miatt válik végül középszerűvé és felejthetővé.

Ami azért nagy kár, mert hőse többet érdemelt volna. Gary Webb (Jeremy Renner) ugyanis valóban létező személy volt, egy nevesincs helyi lapnak dolgozó újságíró, s a 80-as évek nagy állami drogellenes harcának utólagos elemzése közben észrevesz valami furcsát. Utána megy, és kiderül, hogy a drogellenes szólamokat hajtogató hatalom titokban nagyon is jól megél a Közép-Amerikából származó kokóból, sőt, elősegíti az azzal való kereskedést. A CIA nyakig benne van az ügyben, és a szálak a legfelsőbb körökig vezetnek. Emberünk tehát jó nagy slamasztikába navigálja magát, s amikor cikke megjelenik, robban a botrány.

Olvasd tovább

1

Röviden: Joker (Wild Card)

jokerposterIsmerősen cseng? „Fiatal voltam, kellett a pénz.” A Halálos fegyver klasszikus szövegét némiképp át lehetne formálni az „Öreg vagyok, szükségem van némi dollárra”. William Goldman 2 Oscart vihetett haza… még a 70-es években, majd 2003 óta, a sokak által csapnivalónak tartott Álomcsapda után nem nem igazán volt köze egyetlen filmhez sem. De a 80-as években a regényéből készült Burt Reynolds főszereplésével a Las Vegas-i zsaru miatt még mindig benne volt a tüske, mivel szerinte a filmet csúnyán elrontották.

Az új változatban Jason Statham veti be az ökleit és teszi próbára szerencséjét a Black Jack asztalnál. Karaktere, Nick Wild afféle testőr lenne, de amúgy szívességként és persze néhány ropogós bankóért cserébe bevállal egy-két ügyet. Természetesen van lelkiismerete és jó szíve miatt morogva ugyan, de belemegy, hogy segít egyik hölgyismerősének bosszút állni egy helyi gengszteren, ami után sürgősen el kellene hagynia Vegast. De ehhez tőkére lenne szüksége.

Van itt egy-két jól kivitelezett bunyó és kaszinózás, ahogy megszokhattuk Statham ismét tökös és néhány cinikus megjegyzésre, poénra, beszólásra is futja. A mellékkarakterek vagy a főhősünk oldalán állnak vagy arra jók, hogy begyűjtsenek tőle néhány kemény maflást. De akcióból kevés van, a szerencsejáték szál sem túl erős, ennek ellenére mégis megvan a maga bája, hangulata. Kicsit olyan, mintha egy hosszabb sorozatepizód lenne.

Olvasd tovább

6

Amerikai mesterlövész (American Sniper)

amerikaimesterlov

Emberemlékezet óta nem volt igazán jó mesterlövész(eke)t középpontba állító film. Clint Eastwooddal a kamera mögött minden esély erősen bizakodhattunk benne, hogy egy igazán ütős háborús alkotás születik, amelyben kiváló színészi alakításokkal láthatunk és egyúttal a mellékkarakterek is mély nyomot hagynak bennünk. Nos, az amerikaiak kötelező jelleggel vonultak mozikba, hogy láthassák nemzetük hősét, de sajnos csak azért fogjuk emlegetni évek múltán a produkciót, mert gigasikert ért el és a rendező pályafutásának legnagyobb bevételét érte el. Olvasd tovább

7

Anyu elsírja magát – Sráckor (2014)

írta Nikodémus

2015-03-sráckor-1

Mire ezek a sorok kikerülnek, talán már megtettük végső tippjeinket az idei Oscar-nyertesekre. Ám bármi is történjék a gálán, Linklater remekének mindenképp érdemes néhány sort szentelnünk.

Ráérősen pakolgatok, te évődve még rám tukmálsz egy régi relikviát, és épp hozom be az utolsó dobozt, amikor észreveszem, hogy könnybe lábad a szemed. Mi van, anyu? Te csak csendben zokogsz, majd néhány suta mondatban végre kibököd, mi nyomja a szívedet. Richard Linklater legújabb, minálunk múlt év szeptemberének közepén bemutatott filmje, a Sráckor annak ellenére van tele ilyen mágikus pillanatokkal, hogy egy percig sem keresi a néző kegyeit.

Olvasd tovább

9

Whiplash

Whiplash1

Jo Jones nem volt elnéző Charlie Parkerrel. Egy alkalommal cintányért vágott hozzá elégedetlenségében. Mi lett volna, ha azt mondja, hogy „Nem volt rossz, szép munka!”? Mi lett volna így? Parker nem vált volna legendává, nem lett volna Bird és most egy jazzikonnal kevesebb lenne.

A Shaffer Konzervatórium egyik tanára, Fletcher meséli el egyik tehetséges diákjának az esetet. Viszonyuk nem bensőséges, sőt, szíve mélyén mindenki retteg az oktatótól. De a durva megaláztatásokat, a kemény beszólásokat és sértéseket szó nélkül viselik. Tudják jól, hogy ez itt életük nagy lehetősége. A kitörési pont. Ha megfelelnek Fletchernek, ha tűrnek, akkor lehet belőlük valaki. Talán a következő Bird? Olvasd tovább

3

Foxcatcher

foxcatcher

Évekkel ezelőtt olvastam egy interjút, amiben egy producer arról mesélt, hogy akadnak olyan rendezők, akik karrierjük elején körberajong a szakma és később mindent megtesz azért, hogy a díjátadók állandó szereplője legyen. Néhányan viszont inkább más irányba tekintenek és megpróbálkoznak más műfajjal vagy éppen beleülni egy nagyobb költségvetésű projekt rendezői székébe. Duncan Jones a Hold után vezényelhette le a Forráskódot, majd elkészíthette a WarCraftot. Bennett Miller viszont nagyon szeretne végre Oscart kapni. Tavaly decemberben mutatták volna be a filmet, de a díjszezonra erős mezőny sorakozott fel és „Még nem készült el a film” indokkal elcsúsztatták a premiert. Kár, hogy most sem gyengébb a „konkurencia.” Olvasd tovább

0

Röviden: Vice

viceJulian Michaels létrehozza a tökéletesnek látszó utópiát, a remekbeszabott programot, amelynek keretein belül minden ügyfél azt teheti és úgy, ahogy szeretné Megvalósíthatják álmaikat, szórhatják a golyókat vagy orgiázhatnak kedvükre. A vendégek embernek látszó robotokat nyüstölhetnek, élhetik ki rajtuk vágyaikat, a robotok viszont nem tehetnek kárt az emberben.

Nem is lenne rossz, sőt a nyitány láttán – a vágás nélküli akciójelenet – még reménykedhetünk is. Azonban a cégtől lelécelő robotnő kalandja enyhén szólva sem érdekes vagy izgalmas. Willis megint unottan darálja néhány mondatát és Thomas Jane sem örül túlzottan, hogy bevállalta a Vice-t. Brian A. Miller szemérmetlenül próbálja a Feltámad a vadnyugat, az Emlékmás és a Szárnyas fejvadász egyes elemeit újrahasznosítani, de mindhiába, ócska B film a végeredmény. Ambyr Childerskét kellene szorítanunk, de azon kívül, hogy karakterért nem írták meg rendesen, abszolút nincs kisugárzása. Lehetett volna jó néhány dologgal feldobni a filmet, de láthatóan a szökött robotnő ötletén kívül más nem volt a tarsolyban. Olvasd tovább

3

Jane Eyre / Üvöltő szelek (2011)

írta Nikodémus

2015-02-jane-eyre-wuthering-heights-1

A szerelem nem csupán vak és süket – ijesztő is.

Minden második-harmadik generáció szükségét érzi annak, hogy a maga számára újrafogalmazza az örök sztorikat. A regényklasszikusok újraértelmezésének pedig igenis megvan a maga értelme, még akkor is, ha esetenként irodalomtanári hévvel tiltakozunk a kötelező olvasmányok képeskönyvesítése ellen. Hogy egy filmadaptáció silányítja-e a gyermekolvasó nyiladozó fantáziáját vagy sem, nem tisztem eldönteni, új minőség úgyis csak akkor születik, ha a szavakat valóban sikerül képekké formálni – átvinni egy másik műfaj határán. Az egyaránt négy éve készült Jane Eyre és Üvöltő szelek kiváló bizonyíték erre.

Olvasd tovább

12

Jupiter felemelkedése (Jupiter Ascending)

jupiterfelemelkedése

Wachowskiék pont olyanok, mint a gyerekek és élvezik, hogy Hollywood hagyja őket méregdrága játékokkal játszani a homokozóban. Ellesik a hozzájuk hasonló technikáját és stílusát, alakítanak rajta és sajátos módon újra felépítik. Kissé hasonlítanak Quentin Tarantinohoz, de merőben eltérő a hozzáállásuk, bár a tesók is szeretik szövegeltetni karaktereiket, ám a Mátrix óta inkább se füle, se farka monológokat gyártanak. És hiába dolgoznak borsos áron megvásárolt anyagból, sajnos esetükben gyorsan kiderül, hogy nem mind arany, ami fénylik. Olvasd tovább

6

Kódjátszma (The Imitation Game)

kodjatszma

Rengeteg remek lehetőséget hordoznak magukban az életrajzi filmek, és jó néhány kreatív filmes szakember gondolkodik el, hogy vászonra viszi valakinek az izgalmas, legendás, érdekfeszítő pályafutását. De ugye nem mindenki szent, és a tervezés korai szakaszában a producerek, illetve a rendezők kezére rácsapnak az örökösök vagy a vagyonkezelő. A főszereplőt goromba fráternek akarják ábrázolni, amilyen valójában volt? Szó sem lehet róla! Sok jót tett a tárdalomért, de azért rendszeresen bántalmazta családját? Kizárt, hogy így ábrázolják. Sőt, egy drámai életutat könnyedén át lehet formálni unalmas, középszerű romantikus produkcióvá. Olvasd tovább

0

Két nap, egy éjszaka (2014) / Zárt rendszer (2013)

írta Nikodémus

2015-02-két-nap-zárt-rendszer-1

Nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani – a jól ismert mondás fényében szívszorító korképet rajzol a jelenkori Európa társadalmi-gazdasági viszonyairól a Dardenne-fivérek Két nap, egy éjszaka, valamint Ryszard Bugajski Zárt rendszer című filmje. Hőseik pedig, ha álmodnak is, legfeljebb rémálmot, melyből a mégoly kegyetlen valóságba is megkönnyebbülve térnének vissza.

Olvasd tovább