kritika

7

Anyu elsírja magát – Sráckor (2014)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2015-03-sráckor-1

Mire ezek a sorok kikerülnek, talán már megtettük végső tippjeinket az idei Oscar-nyertesekre. Ám bármi is történjék a gálán, Linklater remekének mindenképp érdemes néhány sort szentelnünk.

Ráérősen pakolgatok, te évődve még rám tukmálsz egy régi relikviát, és épp hozom be az utolsó dobozt, amikor észreveszem, hogy könnybe lábad a szemed. Mi van, anyu? Te csak csendben zokogsz, majd néhány suta mondatban végre kibököd, mi nyomja a szívedet. Richard Linklater legújabb, minálunk múlt év szeptemberének közepén bemutatott filmje, a Sráckor annak ellenére van tele ilyen mágikus pillanatokkal, hogy egy percig sem keresi a néző kegyeit.

Olvasd tovább →

9

Whiplash

Publikálta Koimbra

Whiplash1

Jo Jones nem volt elnéző Charlie Parkerrel. Egy alkalommal cintányért vágott hozzá elégedetlenségében. Mi lett volna, ha azt mondja, hogy „Nem volt rossz, szép munka!”? Mi lett volna így? Parker nem vált volna legendává, nem lett volna Bird és most egy jazzikonnal kevesebb lenne.

A Shaffer Konzervatórium egyik tanára, Fletcher meséli el egyik tehetséges diákjának az esetet. Viszonyuk nem bensőséges, sőt, szíve mélyén mindenki retteg az oktatótól. De a durva megaláztatásokat, a kemény beszólásokat és sértéseket szó nélkül viselik. Tudják jól, hogy ez itt életük nagy lehetősége. A kitörési pont. Ha megfelelnek Fletchernek, ha tűrnek, akkor lehet belőlük valaki. Talán a következő Bird? Olvasd tovább →

3

Foxcatcher

Publikálta Koimbra

foxcatcher

Évekkel ezelőtt olvastam egy interjút, amiben egy producer arról mesélt, hogy akadnak olyan rendezők, akik karrierjük elején körberajong a szakma és később mindent megtesz azért, hogy a díjátadók állandó szereplője legyen. Néhányan viszont inkább más irányba tekintenek és megpróbálkoznak más műfajjal vagy éppen beleülni egy nagyobb költségvetésű projekt rendezői székébe. Duncan Jones a Hold után vezényelhette le a Forráskódot, majd elkészíthette a WarCraftot. Bennett Miller viszont nagyon szeretne végre Oscart kapni. Tavaly decemberben mutatták volna be a filmet, de a díjszezonra erős mezőny sorakozott fel és „Még nem készült el a film” indokkal elcsúsztatták a premiert. Kár, hogy most sem gyengébb a „konkurencia.” Olvasd tovább →

0

Röviden: Vice

Publikálta Koimbra

viceJulian Michaels létrehozza a tökéletesnek látszó utópiát, a remekbeszabott programot, amelynek keretein belül minden ügyfél azt teheti és úgy, ahogy szeretné Megvalósíthatják álmaikat, szórhatják a golyókat vagy orgiázhatnak kedvükre. A vendégek embernek látszó robotokat nyüstölhetnek, élhetik ki rajtuk vágyaikat, a robotok viszont nem tehetnek kárt az emberben.

Nem is lenne rossz, sőt a nyitány láttán – a vágás nélküli akciójelenet – még reménykedhetünk is. Azonban a cégtől lelécelő robotnő kalandja enyhén szólva sem érdekes vagy izgalmas. Willis megint unottan darálja néhány mondatát és Thomas Jane sem örül túlzottan, hogy bevállalta a Vice-t. Brian A. Miller szemérmetlenül próbálja a Feltámad a vadnyugat, az Emlékmás és a Szárnyas fejvadász egyes elemeit újrahasznosítani, de mindhiába, ócska B film a végeredmény. Ambyr Childerskét kellene szorítanunk, de azon kívül, hogy karakterért nem írták meg rendesen, abszolút nincs kisugárzása. Lehetett volna jó néhány dologgal feldobni a filmet, de láthatóan a szökött robotnő ötletén kívül más nem volt a tarsolyban. Olvasd tovább →

3

Jane Eyre / Üvöltő szelek (2011)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2015-02-jane-eyre-wuthering-heights-1

A szerelem nem csupán vak és süket – ijesztő is.

Minden második-harmadik generáció szükségét érzi annak, hogy a maga számára újrafogalmazza az örök sztorikat. A regényklasszikusok újraértelmezésének pedig igenis megvan a maga értelme, még akkor is, ha esetenként irodalomtanári hévvel tiltakozunk a kötelező olvasmányok képeskönyvesítése ellen. Hogy egy filmadaptáció silányítja-e a gyermekolvasó nyiladozó fantáziáját vagy sem, nem tisztem eldönteni, új minőség úgyis csak akkor születik, ha a szavakat valóban sikerül képekké formálni – átvinni egy másik műfaj határán. Az egyaránt négy éve készült Jane Eyre és Üvöltő szelek kiváló bizonyíték erre.

Olvasd tovább →

12

Jupiter felemelkedése (Jupiter Ascending)

Publikálta Koimbra

jupiterfelemelkedése

Wachowskiék pont olyanok, mint a gyerekek és élvezik, hogy Hollywood hagyja őket méregdrága játékokkal játszani a homokozóban. Ellesik a hozzájuk hasonló technikáját és stílusát, alakítanak rajta és sajátos módon újra felépítik. Kissé hasonlítanak Quentin Tarantinohoz, de merőben eltérő a hozzáállásuk, bár a tesók is szeretik szövegeltetni karaktereiket, ám a Mátrix óta inkább se füle, se farka monológokat gyártanak. És hiába dolgoznak borsos áron megvásárolt anyagból, sajnos esetükben gyorsan kiderül, hogy nem mind arany, ami fénylik. Olvasd tovább →

6

Kódjátszma (The Imitation Game)

Publikálta Koimbra

kodjatszma

Rengeteg remek lehetőséget hordoznak magukban az életrajzi filmek, és jó néhány kreatív filmes szakember gondolkodik el, hogy vászonra viszi valakinek az izgalmas, legendás, érdekfeszítő pályafutását. De ugye nem mindenki szent, és a tervezés korai szakaszában a producerek, illetve a rendezők kezére rácsapnak az örökösök vagy a vagyonkezelő. A főszereplőt goromba fráternek akarják ábrázolni, amilyen valójában volt? Szó sem lehet róla! Sok jót tett a tárdalomért, de azért rendszeresen bántalmazta családját? Kizárt, hogy így ábrázolják. Sőt, egy drámai életutat könnyedén át lehet formálni unalmas, középszerű romantikus produkcióvá. Olvasd tovább →

0

Két nap, egy éjszaka (2014) / Zárt rendszer (2013)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2015-02-két-nap-zárt-rendszer-1

Nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani – a jól ismert mondás fényében szívszorító korképet rajzol a jelenkori Európa társadalmi-gazdasági viszonyairól a Dardenne-fivérek Két nap, egy éjszaka, valamint Ryszard Bugajski Zárt rendszer című filmje. Hőseik pedig, ha álmodnak is, legfeljebb rémálmot, melyből a mégoly kegyetlen valóságba is megkönnyebbülve térnének vissza.

Olvasd tovább →

10

Röviden: Fekete leves

Publikálta Koimbra

feketelevesAmikor Andy Vajna bekerült a magyar filmgyártásba, úgy gondoltam, hogy ő lesz az, aki mozgásba hozza a magyar akciófilmet. Hiszen több klasszikusból vette ki a részét az elmúlt évtizedek során. Sajnos jelen pillanatban nem tűnik úgy, hogy ebből lesz valami. Habár időnként jön egy-egy darab, de gyorsan kiderül, hogy a próbálkozásnak nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Az Európa Expressz kisiklott, a Zuhanórepülés pedig beleállt a földbe. Mivel ez utóbbi rendezőjével született a Fekete leves, így nem túl sok reményt lehetett fűzni hozzá. Majd jött a meglepetés.

Novák Erik szűkös büdzséből, két hét alatt forgatta le a produkciót, a színészek pedig szabadon improvizálhattak. Valószínűleg előttem ezerszer leírták, hogy Guy Ritchie korai műveiből merítettek ihletet. DJ gigantikus pókeradósságot halmoz fel, amelyet gyorsan törlesztenie kellene. Ám pénze nincs, de kapóra jön egy ajánlat, ha elvégzi a melót, szép summa üti a markát. Társakra van szüksége! De honnan tudna segítséget szerezni? A diliházból!

Megemlítem néha, hogy egy filmnek kifejezetten jót tesz, ha látszik a lelkesedés és a színészekről lerí, hogy élvezték a forgatást. A résztvevőkről látszik, hogy jó hangulatban telt a két hét, örömmel vettették bele magukat az improvizációba. Szórakoztató szövegeket hallhatunk, mindenki ügyesen hozza a rá bízott feladatot, a jelenetek jól eltaláltak, kellőképpen humorosak, olykor morbidak. Mindezt jó adagnyi droggal, erőszakkal és keménykedéssel megspékelve. Néhány helyen kissé döcög és nyikorog, de abszolút nem zavaró, hogy amatőr filmről van szó, megvan a sajátos hangulata és atmoszférája. 70 %

Olvasd tovább →

1

Mortdecai

Publikálta Koimbra

mortdecai

Mindig dob egy filmen, ha átjön a vásznon, hogy a színészek nagyszerűen élvezték magukat a forgatáson és kitörő örömmel formálták meg karaktereiket. A Mortdecai a kivételek közé tartozik. Johnny Depp jó ideje választja ki azokat a szerepeket, ahol lehetősége van furcsán beszélni és esetleg túlzottan gesztikulálni. És amíg 15-20 millió dollárokat vághat zsebre egy-egy alkalommal, bukta ide vagy oda, addig nem fog változtatni. De előbb utóbb meglesz a böjtje a sorozatos melléfogásoknak, csak idő kérdése, hogy a producerek rákoppintsanak Depp orrára. Olvasd tovább →

2

Vadregény (Into The Woods)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2015-02-vadregény-1

Elsőre kitűnő ötletnek tűnt James Lapine és Stephen Sondheim vastagon önreflexív, enyhén pszichoanalitikus musicaljét megfilmesíteni. Az 1987-ben a Broadway-n bemutatott Vadregény ugyanis úgy mixeli a Grimm-mesék jól ismert hőseit, hogy végig a gyermekének mesélő szülő felelősségére figyelmeztet. A Disney azonban sajnos Rob Marshallra bízta az adaptációt, és hát aki nem átallja meggyalázni Fellini Nyolc és fél-jét, az egyéb rémtettekre is képes – és nem kell hozzá gonosz mesehősnek lenni.

Olvasd tovább →

8

Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) – Birdman or (The Unexpected Virtue of Ignorance)

Publikálta Koimbra

birdman

Riggan Thomson nagy visszatérésre készül, éppen ezért kicsit túlfeszülnek az idegei. Egy reggel a járdán ébred szeméttel körülvéve. Majd jön a lelkesítő beszéd képzelt alteregójától, Birdmantől, akit egykoron ő játszott. Riggan nem arra hivatott, hogy a színpad deszkáit koptassa, hanem hogy milliárdos bevételű filmekben játsszon, ahol folyamatosan lőnek, egymást érik az akciók és a nézők másfél órára elfeledkeznek keserű életükről. Nem kell nekik a depresszív, unalmas művészkedés.

A jelenet úgy a 3/4-e táján látható és eléggé megmosolyogható. Elképzelem, ahogy Sylvester Stallone reggel kitámolyog egy szürke sikátorból, elmereng múltján. Képzeletben megjelenik mögötte Rambo vagy Cobretti és a régi szép időkről dörmögnek fülükbe. Hogy a 80-as években minden olajozottan működött és most is olyan filmeket kell készítenie, mint akkor. És minél jobban elképzelem, annál inkább érzem úgy, hogy a fentebb leírt jelenet egyenesen telitalálat. Az egykori sztárok nehezen lépnek túl azon, hogy eljárt felettük az idő, régi sikerfilmjük folytatásával próbálnak visszatérni, de a legtöbb alkalommal csak egy ócska, hangulattalan filmre futja és mehetnek a B kategóriás, only DVD projektek térfelére (bár pont Stallone a kivétel, hiszen a Rocky és Rambo folytatásait a többség szerette és kedvelte). Olvasd tovább →