kritika

35

Django Unchained (Django elszabadul)

Publikálta Filmdroid

Real013  nagy kedvelője Quentin Tarantino munkásságának, de szerintem ez látszik az alábbi közel 4 oldalas Django elszabadul elemzésből. Köszönet, hogy megírta és elküldte.

django

Imádom Tarantinót. Szerettem már akkor, amikor a Kill Bill két részének köszönhetően mélyebbre ástam magam a filmvilág dzsungelében és rajongok érte most is, amikor szerzői jegyeinek körébe belépett a történelmi sebek, frusztrációk bemutatásának, felülírásának különösen szórakoztató módon való prezentálása is. Az Inglourious Basterds a náciknak és a holokausztnak „csapott oda”, merész módon és mégis teljesen vállalhatóan. Miközben a film sokszor totálisan őrültnek láttatta a németeket és a náciölő osztagot is, Tarantino nem félt pozitív karaktert sem írni a két oldalra: elég csak arra gondolni, hogy szerencsétlen újdonsült apuka, Wilhelm közlegény mennyire pórul járt, igazságtalanul. Bővebb gondolataimat a Basterdsről erre a linkre kattintva olvashatjátok el, s talán érdemes is lenne, ha régen láttátok, vagy nem emlékeztek a filmre, ugyanis a Django Unchained és Q.T. előző mozija egy tőről fakad, s így leginkább ezt a két alkotást összehasonlítva fogok értekezni a friss spagettiwestern- blaxploitation darabról. Ebben a filmben a fekete rabszolgatartás kerül a fókuszba, hogy aztán a főhős jól odacsapjon az elnyomó fehéreknek. Nem véletlen az az Unchained a címben… Olvasd tovább →

4

Röviden: A lehetetlen (The Impossible)

Publikálta Koimbra

0impA lehetetlen spanyol film, mégsem merték megkockáztatni hogy az ország nemzetközileg is elismert és híres színészei közül válogassanak. Antonio Banderas és Paz Vega helyett nemzetközileg – és főleg Angliában/Amerikában – jobban eladható egy Ewan McGregor és Naomi Watts főszereplésével készült könnyfakasztó dráma. A történet szerint papa, mama és három gyermeke Thaiföldön töltenék el békésen a karácsonyt, ámde pont akkor söpör el mindent és mindenkit a váratlanul érkező cunami. A család tagjai különszakadnak egymástól, kétségbeesetten küzdenek a hömpölygő, veszélyes törmelékkel teli halálos szökőárral, majd kétségbeesetten próbálják megtalálni egymást. Ha túltesszük magunkat azon, hogy a természeti katasztrófában több tízezren vesztették (200.000 ember) életüket és Juan Antonio Bayona rendező nem is a helyiekkel, hanem az angol családdal foglalkozik akár még az is előfordulhat, hogy a végén a papírzsebkendőért nyúlsz a zsebedbe. A film egy részében az anya és és egyik gyermeke emberfeletti küzdelmét láthatjuk, ahogy a mocskos szökőárban véresen, egyre több sérüléssel küzdenek egymásért, a túlélésért. A szörnyű ár elvonultával nem marad más, csak a sokk, a rengeteg veszélyes sérülés és a remény, hogy a család együtt hagyhatja el az egykori vidám turistaparadicsomot. Watts, McGregor és Tom Holland alakítására nem lehet panasz, de talán jobb lenne, ha szomorú, elgyötört arckifejezésük mellé olykor olyan zene társul, ami már túlságosan is tolakodó, erőteljesen próbálja rávenni a nézőt, hogy most is morzsolj el egy könnycseppet. A Hadak útján ugorhat be, ahol túlzásba vitték a zenét és egy idő után kényelmetlenné vált hallgatni. E nélkül is akad jó pár szívszorító, érzelemdús pillanat, az elején látott „sodrú lendületű” tragédia és túlélésért vívott küzdelem után Bayona egészen ügyesen közvetíti a drámát úgy, hogy közben ne meneteljen bele a giccsbe (bár a vége erősen határeset).

8

A hét pszichopata és a si-cu (Seven Psychopaths)

Publikálta Koimbra

hetpszichopata

Rettentően nehéz a forgatókönyvírók élete, állandóan szem előtt kell tartani a közelgő határidőt és mindig van, aki noszogató hangnemben emlékeztet arra, hogy most már illene lenne bemutatni valamit a várva várt irományból. Van aki különféle pirulákhoz nyúl, jobb esetben egy frissiben hallott sztoriból merít ihletet, rosszabb esetben lenyúlja valakinek a csodajó írását, mások a pohár fenekén keresnek használható ötleteket. Marty (Colin Farrell) is alkotói válságban szenved, a tervezett film címén gyakorlatilag nincs is más értelmes papírra vetett gondolata, éppen ezért gyakran töltöget poharába bort vagy erősebb itókákat, hátha a legurított mennyiség hatására esetleg homlokon csókolja a múzsa. Olvasd tovább →

10

Elrabolva 2 (Taken 2)

Publikálta Koimbra

elrabolva2

Az előző részről itt olvashatsz.

Luc Besson neve a 90-es években még elég jól hangzott. Valakinek ki kellene derítenie, hogy mi volt az a (törés)pont az életében, amikor úgy gondolta, hogy inkább a sok lövöldözéssel és látványos bunyóval tarkított akciófilmeket térfelén kamatoztatja az évek során összegyűjtött pénzét és tehetségét. Sokan sok helyen beszélték és elemezhették ki a derék francia hozzáállását, talán az e sorokat olvasókban is felmerült, hogy történhetett Bessonnal. Akciófilmes munkásságának ékköve az Elrabolva, amitől a többség talán nem is várt semmi extrát, mégis ezúttal sikerült eltalálni, hogy mivel szögezze a székbe a nézőket. Állítom, hogy az utóbbi évek egyik legjobb akciófilmje volt, de a legnagyobb érdeme mégis az, hogy Liam Neesont közel 60 évesen akcióhőssé avatta. Ennek ellenére a folytatás mégsem hiányzott, mégis megkaptuk. Olvasd tovább →

1

Röviden: Börni, az eszelős temetős (Bernie, 2011)

Publikálta Koimbra

0bernie1996 novemberében Bernie Tiede négyszer hátba lőtte Marjorie Nugent özvegyasszonyt, testét mélyhűtőbe tette és amíg tette ki nem derült a nő pénzét jótékony célokra fordította. Megtörtént eset, amit általában igyekeznek is a film elején közzétenni, ám Richard Linklater ennyivel nem rendezte le a dolog és afféle dokumentarista stílusban mesélte el a közkedvelt temetős történetét. Azaz maguk a szereplők – a színészek és a Carthage városka lakói a kamerába bámulva osztják meg gondolataikat az esetről. Nem is lenne probléma, ha nem lenne túlerőltetve, a rendező azonban rendesen megszórta alkotását ezekkel a bevágásokkal. A visszaemlékező falu lakosait játszó színészek ugyan jó munkát végeztek, sőt szöveg(elése)ik egy ideig szórakoztatóak is, de ami sok, az bizony sok, megakasztja a cselekményt és idővel unalmassá is válik. Habár vígjátékként hirdették és Jack Blackről is a harsány vicces alkotások ugranak be elsőre, a Börni, az eszelős temetős nem igazán sorolható be ebbe a kategóriába, még csak nem is nevezhető fekete komédiának, ha körül kellene írni, akkor a dráma-szatíra krimi lenne rá a legmegfelelőbb elnevezés. De persze itthon a cím hallatán másra fognak gondolni a filmre jegyet váltó érdeklődők többségre, ráadásul azért is félrevezető, mivel Börni egyáltalán nem eszelős. A címszereplő egy jóságos, végtelenül türelmes fickó, aki megpróbál mindenkinek a kedvére tenni, aktív szerepet vállal a városka közösségi életében és még akkor is a pártjára állnak, amikor kiderül, hogy mit tett a zsémbes özvegyasszonnyal. Black azonban hozza az elvártakat és még túl is szárnyalja azokat, Oscar-jelölést emlegetnek egyes helyeken, hozzátéve, hogy nem volt ilyen jó egy ideje. Gere után (Végzetes hazugságok ) Black is beleadott apait-anyait, meggyőzően és hitelesen játszik, ha ő nem lenne, talán össze is dőlne a produkció. Meg kell említeni Matthew McConaughey-t is, aki ugyan egy ideje csak mellékszerepekben láthattuk, de a Magic Mike és a Killer Joe után ismét remekelt. Csakis miattuk kap 60 %-ot a film.

imdb: 6,7
rottentomatoes 92 %

Amerikai bevétel: 9,2 millió dollár

4

Fehér éjszaka (Nuit Blanche)

Publikálta Koimbra

feherejszaka

Hozzá vagyunk szok(at)va az amerikai akciófilmekhez, a nagy csinnadrattával beharangozott sok látványos lövöldözést és izgalmas üldözést ígérő produkciókról azonban elég hamar kiderül, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. Külön öröm, ha a műfajban más ország is képviselteti magát idehaza. Persze a szép színes bollywoodi énekelgetős-táncolgatós, olykor 3 órás alkotásokra a mozikban nem lenne túl nagy a kereslet (DVD-n olykor felbukkan néhány), de azért néha-néha befut egy-két emlékezetes darab más országokból, gondoljunk csak az Ong Bakra, vagy a Chocolate – A harc szelleme, esetleg A rajtaütésre. Nos igen, ezek már másféle akciót ígérnek, keményebb test-test elleni küzdelmet. De mi van, ha valaki inkább a megszokott rohangálós, üldözős, lövöldözős filmre vágyik? Nos, a franciák néha meg tudják lepni az embert és itt nem a Luc Besson-féle átlagos, viszonylag nézhető, de gyorsan elfelejthető termékekről van szó.

A Fehér éjszaka gyakorlatilag szép csendben, mindenféle felhajtás nélkül kúszott be a mozikba. Talán azért, mert nem egy nagy nevű rendező készítette és nem egy világsztár (Tomer Sisley esetleg a nem túl emlékezetes Largo Winchből lehet ismerős) a főszereplő és igen, azért is mert nem Besson volt a producer (még jó). Olvasd tovább →

7

A nyomorultak (Les Misérables)

Publikálta FayeFaye

“Do you hear the people sing? Singing a song of angry men? It is the music of a people Who will not be slaves again! When the beating of your heart Echoes the beating of the drums There is a life about to start When tomorrow comes!”

Ezt még gimiben énekeltük és valamiért azóta is emlékszem rá, de ez  minden, amit A nyomorultak-ról tudtam mind regény mind színpadi változatban. Nem vagyok rajongója sem a musicaleknek sem a 19. századi romantikus irodalomnak, de ahogy január elsején az összefoglalót olvastam az újévi új adókról és áremelésekről olyan forradalmi láz fogott el, hogy hirtelen felindulásból beültem A nyomorultak-ra, mert a dal alapján mindig is azt hittem, hogy az 1789-es francia forradalomról szól és fejek fognak a porba hullani a lángoló barikádok fényében.

01nyomorultak

Olvasd tovább →

1

Röviden: Kill’em All

Publikálta Koimbra

killemallFogj néhány embert, zárt be őket egy helyre, majd intézd úgy, hogy egymásnak essenek, az életben maradtaknak pedig kínálj hatalmas nyereményt. Igen, igen, kellemes B kategóriás agyatlan akciómarhaság kerekedhet ki ebből a témából. Már az Öld, ahogy éred Christopher Lambert és Ice-T nevével fémjelzett alkotásnál is erősen lejjebb kellett csavarni az igényszintet, de megemlíthetném a House of 9 thrillert is, ahol az utolsó még lélegző személy nagy pénzösszeggel távozhat(na) a lezárt lakból. A Kill’em All-ban nem beszélnek túl sokat, inkább csépelik egymást. Bevezetés gyanánt bemutatják, hogy egy-két elit bérgyilkos miképp végzi el a rábízott munkát. Nem sokra rá egy bezárt helyiségben találjuk őket néhány más morcos egyénnel. Van köztük olyan, akinek a kés a kedvenc fegyver, más a kemény öklében bízik és akad, aki a robbanóagyagokkal szokott bíbelődni. Egy hang közli velük, hogy a szobát csak egyetlen ember hagyhatja el, addig is a saját szabályait kénytelen betartani. Nekünk nem kell mást tennünk, mint az agyunkat OFF-ra állítjuk, hátradőlni és megpróbálni élvezni a harcbemutatót. A felsorakoztatott nemzetközi bérgyilkosok nem csak egymást ütlegelik, hanem az ellenük küldött statisztasereget is padlóra küldik. Nagy megkönnyebbülésre Raimund Huber (Bangkok Adrenaline) rendező nem állítja meg filozofálni a karaktereket, inkább azzal törődik, hogy gyakran vessék be harci tudásukat, szakmai tapasztalataikat. Sajnos néhány akciójelenet eléggé lomha lett, nem ártott volna, ha magasabb sebességre kapcsolnak a „pofonosztásnál”, márpedig a dögös Ammara Siripong, a nem túl szószátyár, de annál halálosabb Tim Man és a szintén folyamatosan morcos Johnny Messner gyakran kerülnek problémás helyzetekbe. Rombolja az élményt jó néhány komolynak szánt, de mégis viccesre szánt momentum is (pl. Mehetnek a nindzsák!). A Kill’em All tipikusan az a film, amelyet sok sörrel felszerelkezett baráti társasággal lehet maradéktalanul élvezni, egyébként az igényeket letekerve megfelelhet 1,5 órás kikapcsolódásnak. Olvasd tovább →

2

Geek Sarok – The Gamers (Dead Gentlemen Productions)

Publikálta ForgerON

dg-group

Néhány fantasy kedvelő egyetemista kezdeményezésével megalakult a független Dead Gentlemen Productions. 1996-97 között ismerkedett meg, és kötött barátságot a társaság. Első alkotásuk az 1999-ben megjelent Demon Hunters, ami a fantasy és a horror műfajába egyaránt beletartozik. A Tacoma-i egyetemen nagy sikert aratott a kisfilm, akárcsak az egy évvel később bemutatott folytatás, a Demon Hunters: Dead Camper Lake is. 2002-ben mutatták be első nagyobb hangvételű filmjüket a The Gamers-t, ami szintén sikeres lett, de igazán nagyot ennek folytatása, a 2008-ban megjelenő The Gamers – Dorkness Rising szólt. 2010-ben egy tévésorozattal jelentkezett a produkciós cég, amely a JourneyQuest címet kapta. A sorozat 2012-ben tért vissza a második évaddal. A Dead Gentlemen más kisebb alkotásért is felelős, komédia vázlatok, kisfilmek, és többek között a Demon Hunters szerepjátékért. Az alábbi cikk a társaság két filmjével, a The Gamers-szel és annak folytatásával foglalkozik.

Olvasd tovább →

0

Végzetes hazugságok (Arbitrage)

Publikálta Koimbra

vegzeteshazugsagok

Nehéz a pénzemberek élete, folyamatosan számok között élik világukat, amelyeket úgy kell alakítaniuk, hogy leginkább jó legyen. A egyszerű, mezei mozinézőkkel már megtanították, hogy könnyedén bedőlhet egy cég, ha véletlenül arrébb raknak egy tizedesvesszőt vagy esetleg egy nagyobb számot máshova írnak be. Jól tudják a filmesek, hogy a vén, wall street-i ravasz rókák zsonglőrködése könnyen ámulatba ejthet bárkit, aki zavarba jön, ha meglát egy pénzügyi mérleget vagy általában csak azzal törődik, hogy a friss kenyér mellé vegyen-e még friss tejet. Olvasd tovább →

6

A messzi dél vadjai (Beasts of the Southern Wild)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2012-12-beats-of-the-southern-wild

Minden évben, valamikor a nagy Oscar-versengés környékén megkapjuk a mi kis „szerethető filmünket”, mely legyen bár mélybe rántó vagy felemelő, kicsinek-aranyosnak eladva tülekedik a nagyok között, az amerikai stúdiórendszeren kívüliként illegetve magát. Négy éve a Gettómilliomosnak bizonyára besegített Obama megválasztása, a Precious egy évvel később azonban olyannyira igyekezett porba sújtani a gyanútlan nézőt, hogy az már-már paródiát kiáltott. Finomabban, elegánsabban tette mindezt a Winter’s Bone 2010-ben, s persze tavaly is megérkezett az ügyeletes varázslat-film az Életrevalók képében. Idén sem maradunk titkos esélyes nélkül, hiszen A messzi dél vadjai ugyanazokkal az elemekkel játszik, mint imént említett elődei. Emiatt akár unhatnánk is Benh Zeitlin filmjét, erről azonban szó sincs, hiszen az elsőfilmes rendező olyan virtuózan keveri a kártyákat, hogy azt bármelyik Oscar-vadász vén róka megirigyelhetné.

Olvasd tovább →

21

Pi élete (Life of Pi)

Publikálta BeniMan

CampE_LOP_B1_ONLINE

Pi Patel különös fiú. Egyesek szerint bogaras. Elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni, hanem keresztény és moszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak hogy megkeresztelkedik, de beszerez egy imaszőnyeget is. Hősünknek már a neve is furcsa: keresztnevét – Piscine Molitor – egy párizsi uszodáról kapta. Egy állatkertben lakik Pondicherry városában, amelynek apja a tulajdonosa és vezetője. Az állatkert nem jövedelmező a család úgy dönt, hogy eladja az állományt, s átköltöznek Kanadába. Az Észak-Amerikába szánt példányok egy része velük utazik a Cimcum nevű teherhajón. A hajó egy éjszaka valahol a Csendes-óceán kellős közepén elsüllyed. Az egyetlen túlélő Pi Patel valamint egy mentőcsónak rakományra való állat: egy zebra, egy orangután, egy hiéna  és egy bengáli tigris, Richard Parker. Olvasd tovább →