1

Röviden: Börni, az eszelős temetős (Bernie, 2011)

0bernie1996 novemberében Bernie Tiede négyszer hátba lőtte Marjorie Nugent özvegyasszonyt, testét mélyhűtőbe tette és amíg tette ki nem derült a nő pénzét jótékony célokra fordította. Megtörtént eset, amit általában igyekeznek is a film elején közzétenni, ám Richard Linklater ennyivel nem rendezte le a dolog és afféle dokumentarista stílusban mesélte el a közkedvelt temetős történetét. Azaz maguk a szereplők – a színészek és a Carthage városka lakói a kamerába bámulva osztják meg gondolataikat az esetről. Nem is lenne probléma, ha nem lenne túlerőltetve, a rendező azonban rendesen megszórta alkotását ezekkel a bevágásokkal. A visszaemlékező falu lakosait játszó színészek ugyan jó munkát végeztek, sőt szöveg(elése)ik egy ideig szórakoztatóak is, de ami sok, az bizony sok, megakasztja a cselekményt és idővel unalmassá is válik. Habár vígjátékként hirdették és Jack Blackről is a harsány vicces alkotások ugranak be elsőre, a Börni, az eszelős temetős nem igazán sorolható be ebbe a kategóriába, még csak nem is nevezhető fekete komédiának, ha körül kellene írni, akkor a dráma-szatíra krimi lenne rá a legmegfelelőbb elnevezés. De persze itthon a cím hallatán másra fognak gondolni a filmre jegyet váltó érdeklődők többségre, ráadásul azért is félrevezető, mivel Börni egyáltalán nem eszelős. A címszereplő egy jóságos, végtelenül türelmes fickó, aki megpróbál mindenkinek a kedvére tenni, aktív szerepet vállal a városka közösségi életében és még akkor is a pártjára állnak, amikor kiderül, hogy mit tett a zsémbes özvegyasszonnyal. Black azonban hozza az elvártakat és még túl is szárnyalja azokat, Oscar-jelölést emlegetnek egyes helyeken, hozzátéve, hogy nem volt ilyen jó egy ideje. Gere után (Végzetes hazugságok ) Black is beleadott apait-anyait, meggyőzően és hitelesen játszik, ha ő nem lenne, talán össze is dőlne a produkció. Meg kell említeni Matthew McConaughey-t is, aki ugyan egy ideje csak mellékszerepekben láthattuk, de a Magic Mike és a Killer Joe után ismét remekelt. Csakis miattuk kap 60 %-ot a film.

imdb: 6,7
rottentomatoes 92 %

Amerikai bevétel: 9,2 millió dollár

4

Fehér éjszaka (Nuit Blanche)

feherejszaka

Hozzá vagyunk szok(at)va az amerikai akciófilmekhez, a nagy csinnadrattával beharangozott sok látványos lövöldözést és izgalmas üldözést ígérő produkciókról azonban elég hamar kiderül, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. Külön öröm, ha a műfajban más ország is képviselteti magát idehaza. Persze a szép színes bollywoodi énekelgetős-táncolgatós, olykor 3 órás alkotásokra a mozikban nem lenne túl nagy a kereslet (DVD-n olykor felbukkan néhány), de azért néha-néha befut egy-két emlékezetes darab más országokból, gondoljunk csak az Ong Bakra, vagy a Chocolate – A harc szelleme, esetleg A rajtaütésre. Nos igen, ezek már másféle akciót ígérnek, keményebb test-test elleni küzdelmet. De mi van, ha valaki inkább a megszokott rohangálós, üldözős, lövöldözős filmre vágyik? Nos, a franciák néha meg tudják lepni az embert és itt nem a Luc Besson-féle átlagos, viszonylag nézhető, de gyorsan elfelejthető termékekről van szó.

A Fehér éjszaka gyakorlatilag szép csendben, mindenféle felhajtás nélkül kúszott be a mozikba. Talán azért, mert nem egy nagy nevű rendező készítette és nem egy világsztár (Tomer Sisley esetleg a nem túl emlékezetes Largo Winchből lehet ismerős) a főszereplő és igen, azért is mert nem Besson volt a producer (még jó). Olvasd tovább

7

A nyomorultak (Les Misérables)

“Do you hear the people sing? Singing a song of angry men? It is the music of a people Who will not be slaves again! When the beating of your heart Echoes the beating of the drums There is a life about to start When tomorrow comes!”

Ezt még gimiben énekeltük és valamiért azóta is emlékszem rá, de ez  minden, amit A nyomorultak-ról tudtam mind regény mind színpadi változatban. Nem vagyok rajongója sem a musicaleknek sem a 19. századi romantikus irodalomnak, de ahogy január elsején az összefoglalót olvastam az újévi új adókról és áremelésekről olyan forradalmi láz fogott el, hogy hirtelen felindulásból beültem A nyomorultak-ra, mert a dal alapján mindig is azt hittem, hogy az 1789-es francia forradalomról szól és fejek fognak a porba hullani a lángoló barikádok fényében.

01nyomorultak

Olvasd tovább

1

Röviden: Kill’em All

killemallFogj néhány embert, zárt be őket egy helyre, majd intézd úgy, hogy egymásnak essenek, az életben maradtaknak pedig kínálj hatalmas nyereményt. Igen, igen, kellemes B kategóriás agyatlan akciómarhaság kerekedhet ki ebből a témából. Már az Öld, ahogy éred Christopher Lambert és Ice-T nevével fémjelzett alkotásnál is erősen lejjebb kellett csavarni az igényszintet, de megemlíthetném a House of 9 thrillert is, ahol az utolsó még lélegző személy nagy pénzösszeggel távozhat(na) a lezárt lakból. A Kill’em All-ban nem beszélnek túl sokat, inkább csépelik egymást. Bevezetés gyanánt bemutatják, hogy egy-két elit bérgyilkos miképp végzi el a rábízott munkát. Nem sokra rá egy bezárt helyiségben találjuk őket néhány más morcos egyénnel. Van köztük olyan, akinek a kés a kedvenc fegyver, más a kemény öklében bízik és akad, aki a robbanóagyagokkal szokott bíbelődni. Egy hang közli velük, hogy a szobát csak egyetlen ember hagyhatja el, addig is a saját szabályait kénytelen betartani. Nekünk nem kell mást tennünk, mint az agyunkat OFF-ra állítjuk, hátradőlni és megpróbálni élvezni a harcbemutatót. A felsorakoztatott nemzetközi bérgyilkosok nem csak egymást ütlegelik, hanem az ellenük küldött statisztasereget is padlóra küldik. Nagy megkönnyebbülésre Raimund Huber (Bangkok Adrenaline) rendező nem állítja meg filozofálni a karaktereket, inkább azzal törődik, hogy gyakran vessék be harci tudásukat, szakmai tapasztalataikat. Sajnos néhány akciójelenet eléggé lomha lett, nem ártott volna, ha magasabb sebességre kapcsolnak a „pofonosztásnál”, márpedig a dögös Ammara Siripong, a nem túl szószátyár, de annál halálosabb Tim Man és a szintén folyamatosan morcos Johnny Messner gyakran kerülnek problémás helyzetekbe. Rombolja az élményt jó néhány komolynak szánt, de mégis viccesre szánt momentum is (pl. Mehetnek a nindzsák!). A Kill’em All tipikusan az a film, amelyet sok sörrel felszerelkezett baráti társasággal lehet maradéktalanul élvezni, egyébként az igényeket letekerve megfelelhet 1,5 órás kikapcsolódásnak. Olvasd tovább

2

Geek Sarok – The Gamers (Dead Gentlemen Productions)

dg-group

Néhány fantasy kedvelő egyetemista kezdeményezésével megalakult a független Dead Gentlemen Productions. 1996-97 között ismerkedett meg, és kötött barátságot a társaság. Első alkotásuk az 1999-ben megjelent Demon Hunters, ami a fantasy és a horror műfajába egyaránt beletartozik. A Tacoma-i egyetemen nagy sikert aratott a kisfilm, akárcsak az egy évvel később bemutatott folytatás, a Demon Hunters: Dead Camper Lake is. 2002-ben mutatták be első nagyobb hangvételű filmjüket a The Gamers-t, ami szintén sikeres lett, de igazán nagyot ennek folytatása, a 2008-ban megjelenő The Gamers – Dorkness Rising szólt. 2010-ben egy tévésorozattal jelentkezett a produkciós cég, amely a JourneyQuest címet kapta. A sorozat 2012-ben tért vissza a második évaddal. A Dead Gentlemen más kisebb alkotásért is felelős, komédia vázlatok, kisfilmek, és többek között a Demon Hunters szerepjátékért. Az alábbi cikk a társaság két filmjével, a The Gamers-szel és annak folytatásával foglalkozik.

Olvasd tovább

0

Végzetes hazugságok (Arbitrage)

vegzeteshazugsagok

Nehéz a pénzemberek élete, folyamatosan számok között élik világukat, amelyeket úgy kell alakítaniuk, hogy leginkább jó legyen. A egyszerű, mezei mozinézőkkel már megtanították, hogy könnyedén bedőlhet egy cég, ha véletlenül arrébb raknak egy tizedesvesszőt vagy esetleg egy nagyobb számot máshova írnak be. Jól tudják a filmesek, hogy a vén, wall street-i ravasz rókák zsonglőrködése könnyen ámulatba ejthet bárkit, aki zavarba jön, ha meglát egy pénzügyi mérleget vagy általában csak azzal törődik, hogy a friss kenyér mellé vegyen-e még friss tejet. Olvasd tovább

6

A messzi dél vadjai (Beasts of the Southern Wild)

írta Nikodémus

2012-12-beats-of-the-southern-wild

Minden évben, valamikor a nagy Oscar-versengés környékén megkapjuk a mi kis „szerethető filmünket”, mely legyen bár mélybe rántó vagy felemelő, kicsinek-aranyosnak eladva tülekedik a nagyok között, az amerikai stúdiórendszeren kívüliként illegetve magát. Négy éve a Gettómilliomosnak bizonyára besegített Obama megválasztása, a Precious egy évvel később azonban olyannyira igyekezett porba sújtani a gyanútlan nézőt, hogy az már-már paródiát kiáltott. Finomabban, elegánsabban tette mindezt a Winter’s Bone 2010-ben, s persze tavaly is megérkezett az ügyeletes varázslat-film az Életrevalók képében. Idén sem maradunk titkos esélyes nélkül, hiszen A messzi dél vadjai ugyanazokkal az elemekkel játszik, mint imént említett elődei. Emiatt akár unhatnánk is Benh Zeitlin filmjét, erről azonban szó sincs, hiszen az elsőfilmes rendező olyan virtuózan keveri a kártyákat, hogy azt bármelyik Oscar-vadász vén róka megirigyelhetné.

Olvasd tovább

21

Pi élete (Life of Pi)

CampE_LOP_B1_ONLINE

Pi Patel különös fiú. Egyesek szerint bogaras. Elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni, hanem keresztény és moszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak hogy megkeresztelkedik, de beszerez egy imaszőnyeget is. Hősünknek már a neve is furcsa: keresztnevét – Piscine Molitor – egy párizsi uszodáról kapta. Egy állatkertben lakik Pondicherry városában, amelynek apja a tulajdonosa és vezetője. Az állatkert nem jövedelmező a család úgy dönt, hogy eladja az állományt, s átköltöznek Kanadába. Az Észak-Amerikába szánt példányok egy része velük utazik a Cimcum nevű teherhajón. A hajó egy éjszaka valahol a Csendes-óceán kellős közepén elsüllyed. Az egyetlen túlélő Pi Patel valamint egy mentőcsónak rakományra való állat: egy zebra, egy orangután, egy hiéna  és egy bengáli tigris, Richard Parker. Olvasd tovább

5

The Man With The Iron Fists

0mif1

A VHS korszak eljövetelével nem csak Chuck Norris életművét lehetett letudni egy csapásra, de a távol-keleti (jobb esetben) hangalámondásos harcművész filmek is megtalálták az utat Magyarországra. Emlékszem, ezek egy része annyiból állt, hogy valamelyik klán nagyon megorrolt egy másikra, kivonultak a pusztába, ahol a két legjobb kung-fus/karatés fél órán keresztül csépelte egymást, a kis szünetekben pedig „Most meghalsz”vagy a „Neked véged” félmondatokat dobálták ellenfelükhöz. De akadtak itt más nyalánkságok itt, ahol hosszú, ősz hajú és hatalmas szemöldökkel rendelkező mesterek osztogattak bölcs tanácsokat, felvonult néhány szigorú arcú harcművész és a legtöbb darabban a bosszú volt az összecsapások kiváltó oka. Szép idők voltak, habár térdig gázoltunk a B kategória mocsarában, mégis minden percét élveztük. Olvasd tovább

3

Love (2011)

írta Nikodémus

2012-12-Love-plakát

Ha Aronofsky Forrását untad vagy érthetetlennek találtad, ne próbálkozz William Eubank Love című filmjével – tiszta időpocsékolás. A baj az, hogy a megkavart narratívájú tudatfilmeket kedvelőknek se nagyon tudok mást mondani. A fiatal rendező ugyanis túl sokat akart markolni, ám a nagy igyekezetben stílus- és ritmusérzéke is elhagyta (ha ugyan volt neki).

Olvasd tovább

30

A hobbit: Váratlan utazás (The Hobbit: An Unexpected Journey)

A_Hobbit_poszter

Közel 10 év telt el azóta, hogy Peter Jackson utoljára elvitt minket Tolkien varázslatos világába.  A New Line a Gyűrűk Ura mindent elsöprő anyagi és kritikai sikere után hamar elhatározta, hogy megfilmesítik a trilógia előzményének tekinthető A hobbitot. Nehezen akart megvalósulni a film, először természetesen Peter Jacksont akarták megnyerni a rendezői posztra, de ő összekülönbözött a stúdióval és Guillermo Del Toro ült a direktori székbe. Ekkor azonban jött az MGM pénzügyi mélyrepülése és jegelték a projektet. A stúdió helyzetének rendeződése után azonban Del Toro hátrált meg és így újra A gyűrűk ura trilógia rendezője vállalta magára a feladatot, hogy vászonra álmodja Tolkien művét. Olvasd tovább

2

Bikanyak (2011) / Revans (2008)

írta Nikodémus

Szerencsére nem áldozott le még végleg a lassú, ráérős történetmesélésnek, ám most nem a hollywoodi produkciók grandiózusságot tolakodóan sejtető építkezésére gondolok, teóriámat két friss európai film igazolja. A Bikanyak és a Revans egyaránt a sebzettség gyilkos erejéről mesél, egyaránt szikár és kíméletlen, és egyaránt másnak indul, mint amivé végül válik. Duplakritika.

Olvasd tovább