0

Könyvajánló – Hollywood királynője

A Meryl Streep, Hollywood királynője magával ragadó, inspiráló portré az élő legendáról és színészi játékáról. Bemutatja a félelmet nem ismerő színésznő elsöprő sikert arató, ikonikus filmszerepeit, feminista elhivatottságát és azt a tagadhatatlan hatást, amit a popkultúrára gyakorolt. Meryl Streep korunk legünnepeltebb színésznője. Valóságos kaméleonként olvad bele minden egyes szerepébe. Soha nem játszik kétszer ugyanúgy. Kifinomult eszköztárát latba vetve egy sor dinamikus, bonyolult női karaktert jelenít meg, legyen az fiktív vagy valóságos személy: Joanna Kramer, Sophie Zawistowska, Karen Silkwood, Julia Child, Margaret Thatcher vagy Florence Foster Jenkins. Nem alkuszik meg, nem bújik olyan mellékszereplők bőrébe, amelyekkel más színésznőknek be kell érniük: a támogató feleség, a támogató anya vagy a támogató, ám egyetlen mozdulattal lecserélhető szerető karakterébe. Streep ilyesmit nem hajlandó eljátszani.Az egykori különc, göndörhajú külvárosi tinédzser a Vassar és a Yale Egyetem dráma tagozatának színpadán nőtte ki magát feltörekvő naivává. A 60-as és 70-es évek nőmozgalmának virágkorában vált felnőtté, és akkor is nyíltan vállalta feminista elkötelezettségét, amikor ez még nem volt divat. A korai sikereket követően, negyvenéves korára – amikor sok főszerepet játszó színésznő ragyogása elhalványul – Streep még inkább előretört, egyre érettebb és jobb lett. Olyan szerepeket vállalt, amelyek valóban érdekelték, miközben számtalan rangos díjat és elismerést zsebelt be. (Forrás)

Erin Carlson: Meryl Streep, Hollywood királynője, Kossuth Kiadó, 352 oldal, 2020, 4500 Ft

0

Könyvajánló – Körhinta a viharban

Igaz-e, hogy a Rákosi-korszak szocreál termelési és nevelési filmjei fonák – öntudatlan – disztópiák? Mi a különbség a példázatos és mitizáló történelmi film típusa között? Kijelenthetjük-e, hogy a Fábri Zoltán által rendezett sematikus Vihar szoros „rokonságban” áll az 1945 utáni magyar filmművészet egyik első remekművével, a Körhintával? Hogyan jelenik meg a pártállammal szembeni társadalmi autonómia vágya Máriássy Félix Egy pikoló világos című filmjében? Lehetséges-e, hogy Bacsó Péter 1970-es Kitörése Kovács András 1968-ban forgatott reformista Falakjának közvetlen kritikája? Igaz-e, hogy a disztópiákat ábrázoló filmekből megérthetjük a szabadság kultúráját napjainkban is fenyegető totalitarizmus természetét? Hogyan vonul végig az apokalipszis problémája Tarr Béla életművén? Milyen megoldást kínál a nihilizmus „betegségére” Pasolini a Teorémában és testvérfilmjében, a Disznóólban? Íme néhány kérdés, amelyek felmerülnek e könyv lapjain. A filozófusként indult Pólik József filmesztétikai írásai a magyar és egyetemes filmművészet tájain barangolnak, hol gondolkodásra ösztönző, felemelő remekműveket, hol félresikerült, a hatalomnak kiszolgáltatott művészet esendőségéről tanúskodó alkotásokat interpretálva. (Forrás)

Pólik József: Körhinta a viharban – Filmesztétikai írások, A kortársfilmtudomány kulcskérdései 6., Debreceni Egyetemi Kiadó, 280 oldal, 2019, 3900 Ft

0

Könyvajánló – Forgatókönyv-kalauz

A Story az egyik legfontosabb könyv a forgatókönyvírás témájában: a klasszikussá vált dialektikus, drámaelméletre alapozó forgatókönyv-megközelítést továbbviszi és a forgatókönyvet narratív struktúrájában fogja meg, különös hangsúlyt fektetve a nézőre tett érzelmi hatásra. Robert McKee könyve kötelező olvasmánynak számít több filmes egyetemen is, eddig több mint húsz nyelvre fordították le.

Senki nem képes megmondani, hogy mi eladható és mi nem, mi lesz kasszasiker és mi teljes fiaskó, mert ezt senki nem tudhatja előre. A hollywoodi bukások ugyanazon pénzügyi számítások alapján készülnek, mint a nagy kasszasikerek. Ebben a művészetben semmire sincs garancia. Ezért van az, hogy annyian gyötrődnek azon, hogy ‘betörjenek’, hogy ‘megcsinálják a szerencséjüket’, vagy szenvednek ‘kreatív nézetkülönbségek’ miatt.

Robert McKee 1984 óta tartja híres Story-szemináriumait szerte a világban. Temérdek hollywoodi filmkészítő tartja legfontosabb mesterének, inspirációforrásának az idén hetvenéves forgatókönyvírót, aki a mai napig konzultánsként több amerikai stúdió produkciójában. A Story az egyik legfontosabb könyv a forgatókönyvírás témájában: a klasszikussá vált dialektikus, drámaelméletre alapozó forgatókönyv-megközelítést továbbviszi és a forgatókönyvet narratív struktúrájában fogja meg, különös hangsúlyt fektetve a nézőre tett érzelmi hatásra. McKee könyve kötelező olvasmánynak számít több filmes egyetemen is, eddig több mint húsz nyelvre fordították le. A Story kötelező szakirodalomként szerepel számos neves amerikai és európai egyetemen filmes szakán. Elsősorban forgatókönyvírók számára íródott, napjaink legelismertebb ilyen tárgyú munkájaként tartják számon. 2000-ben elnyerte a legjobb nemzetközi mozgóképes szakkönyvnek járó díjat (International Moving Image Book Award). Elsődleges célközönségén kívül hasznosan forgathatják mindazok, akik rendezői, produceri ismereteiket szeretnék kiegészíteni, vagy filmkritikusként, filmelmélet-íróként szeretnék tökéletesíteni a forgatókönyvek felépítésével kapcsolatos ismereteiket – de minden irodalmár, drámaíró, dramaturg a polcára teheti, sőt, az is, aki csak egész egyszerűen kíváncsi a történet működésének titkára. (Forrás)

  • “Hihetetlen reveláció és tisztánlátás, szenvedélyes előadásban.” Mark Rydell rendező (A rózsa, Vágyak vonzásában, Aranytó – Oscar-díj)

  • “McKee az írás Stanyiszlavszkija.” Dennis Dugan író-rendező (New York rendőrei, Hill Street Blues)

  • “…stimuláló, innovatív, felfrissítően praktikus.” Lawrence Kasdan író (Star Wars: A Birodalom visszavág, A jedi visszatér, Több mint testőr), rendező (Silverado)

Robert McKee: Story – A forgatókönyv anyaga, szerkezete, stílusa és alapelvei, ford. Jakab-Benke Nándor, Zágoni Balázs, Filmtett Egyesület, 356 oldal, 2019, 4990 Ft

0

Könyvajánló – Ang Lee és társai: a tajvani filmről

A kelet-ázsiai szigetország, Tajvan filmművészete a nyolcvanas években jelent meg a nemzetközi színtéren. A tajvani új hullám legjelesebb alkotói, Hou Hsiao-hsien és Edward Yang, majd a kilencvenes évek nagyjai, Ang Lee és Tsai Ming-liang sorra aratták a nemzetközi fesztiválsikereket, és nem maradtak ismeretlenek a magyar moziközönség előtt sem. A tajvani film azonban jóval gazdagabb néhány jelentős szerzőnél. Ez a kötet a történelmileg és kulturálisan sokszínű ország filmkultúrájának sokoldalúságát varázsolja az olvasó elé az 1980-as évektől napjainkig.

A nemzetközi szerzőgárdát felvonultató tanulmánykötet utánajár a tajvani új hullám születéstörténetének, bemutatja a populáris film kétezres évekbeli felemelkedését és legnépszerűbb műfajait, és feltárja a mai tajvani film legjelentősebb rendezőinek sajátos stílusát. A könyv egyszerre tartalmaz filmtörténeti tanulmányokat, közöl szerzői portrékat és részletes filmelemzéseket, valamint kínál kulturális-társadalmi értelmezéseket a tajvani filmmel kapcsolatban. Olvashatunk többek között a tajvani őslakosok filmi ábrázolásának sajátosságáról, a japán gyarmati múlt terhével való birkózásról és az iránta érzett nosztalgiáról, a szemlélődés és a lassúság sajátos művészi kultúrájáról. Mindeközben képzeletben bebarangoljuk a gyönyörű szigetet, Ilha Formosát, ahogy a portugál felfedezők egykoron elnevezték.

A hiánypótló kötet egyaránt izgalmas olvasmány azok számára, akiket Tajvan sajátos történelme, kultúrája, társadalma érdekel, és a filmrajongók számára, akik szívesen indulnak felfedezőútra az élő történelemmel bíró távoli sziget mozgóképes kincsei nyomában.

Robert Ru-Shou Chen a tajpeji National Chengchi University professzora, filmtörténész, filmkritikus. Stőhr Lóránt a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem docense, filmtörténész, filmkritikus. (Forrás)

Robert Ru-Shou Chen, Stőhr Lóránt (szerk.): A kortárs tajvani filmművészet, Gondolat, 365 oldal, 2020, 3400 Ft

1

Élősködők (Parasite, 2019)

írta Gőbel Ágoston

Mától VOD-n is elérhető az idei Oscar-nyertes film,
ebből az alkalomból közöljük Gőbel Ágoston (oceanjaro.blogspot.com) írását.

Magyar idő szerint február 10-én hajnalban 92. alkalommal adták át az Amerikai Filmakadémia legrangosabb elismeréseit, az Oscar-díjakat. Az eseményen a koreai Bong Joon-ho Élősködők című alkotása kapta a legjobb filmnek járó szobrot, amit nyugodtan nevezhetünk filmtörténeti jelentőségűnek, hiszen először nyert a főkategóriában nem angol nyelvű film.

Olvasd tovább