7

Lincoln (2012)

A kritikát Mini Me küldte, sok köszi!

lincolnmagyar

Steven Spielberg legújabb filmjének főhőse ezúttal nem más, mint az Egyesült Államok 16. (de az amerikaiak számára máig első számú) elnöke, Abraham Lincoln. A címszerepben a kiváló Daniel Day-Lewis csillogtathatja kivételes tudását. A korabeli Lincoln attitűdje meglehetősen érdekes, a karakterábrázolása kevésbé hősies, mivel a megszemélyesített profil 150 éve halott és csak leírásokból, képekből ismerhetjük történetét, így meglehetősen nehéz kritikusan szemlélni egy valaha élt személyről szóló alakítást. Abban azonban legyünk biztosak, hogy a film alapjául szolgáló bármilyen írásos munka elfogult lehet az egykori elnök, az amerikaiak bálványának irányában.

Olvasd tovább

9

Erőnek erejével (The Last Stand)

eronekerejvel

Arnold Schwarzenegger. Egy név, egy testépítő, egy filmsztár, egyszemélyes kommandó, idegen világból érkező lény elpusztítója, a vörös zsaru, az érzelemmentes halálosztató. Egy sztár és akcióhős. Az én hősöm! Mit is tagadjam, az Osztrák Tölgy filmjeit nézve nőttem fel, öröm volt látni a Stallonével való „kakaskodást” és ahogy dagadó izomban, kilőtt golyószámban és mogorva tekintetben, vicces egysorosakban egyre csak emelik a tétet, rákontráznak a másik filmjére. Ám Arnie számára is eljött a pillanat, amikor erősen leszállóágba került, ő pedig kapva kapott az alkalmon és keményebb terepen, a politikában folytatta az előretörést. Egykori vetélytársai közül többen DVD piacon találtak menedéket, egyedül Sly nem adta fel és próbált visszakapaszkodni az élvonalba. Ha Schwarzenegger nem a kormányzói bársonyszéket melegítette volna, talán hamarabb készül el az Ikrek 3 vagy a Conan következő esetleg felvetette volna a Végképp eltörölni második részének a gondolatát, hogy valamivel fellendítse filmes karrierjét Mivel elnöknek nem jelöltethette magát (A pusztítóban sikerült neki), így egykori rajongói legnagyobb örömére újra Hollywood felé vette az irányt. Várható lett volna, hogy visszatérése nagyot szól, de sajnos a hatalmas durranás helyett csak kisebb pukkanást kaptunk. Olvasd tovább

6

Zero Dark Thirty – A bin Láden hajsza

ZeroDark_B1_oscar_kicsi

A filmről Koimbra is írt.

Az Osama bin Laden utáni hajtóvadászat két amerikai elnöki ciklus és az egész világ figyelmét lekötötte több, mint egy évtizeden át. Végül azonban egy apró, ám briliáns CIA-ügynökökből álló csoportnak sikerült őt előkerítenie. Küldetésüket természetesen teljes titokban kellett véghezvinniük. S noha az akció számos részlete azóta nyilvánosságra került, a hírszerzési műveletek legfontosabb mozzanatainak többsége – beleértve az említett CIA-csoport központi szerepét – most kerül először a nagy vászonra. Mark Boal és Kathryn Bigelow évek óta egy forgatókönyvön dolgozott, amely az Osama bin Laden elleni hajtóvadászatot mutatta volna be, épp mikor a művük elkészült volna, jött a hír, hogy  a terrorista vezért likvidálták az amerikai erők. A szerzőpáros mindent előröl kezdett és ennek az egy évtizedes hajszának a történetét mutatták be, amely végén bosszút álltak az amerikaiak a démonizált vezéren. Olvasd tovább

13

Kényszerleszállás (Flight) (16)

kenyszerleszallas

Rögtön az elején egy formás mellet tárnak elénk, majd a hölgy az ágyból kimászva úgy ahogy van anyaszült meztelenül átbotorkál a szobán. Rengeteg filmnél általában úgy próbálják fenntartani az érdeklődést, hogy az egyik szereplőt levetkőztetik és kissé félő volt, hogy a Kényszerleszállásnál ez lesz a film csúcspontja, a további két órában erősen fogjuk sajnálni Robert Zemeckist, illetve elgondolkodunk azon, hogy hazaérve esetleg keresünk egy háttérképet Nadine Velazquezről. Ám Zemeckis nem felejtett el rendezni, bebizonyítja, hogy nem kell neki hatalmas költségvetés ahhoz, hogy élvezhető produkciót készítsen. Olvasd tovább

3

Kvartett – A nagy négyes (Quartet)

A Kvartett, Dustin Hoffman első rendezése, egy bájos elmélkedés az öregedésről. Nem operál mélyreható meglátásokkal, de érzékenyen és szimpatikusan kezeli a témát. Bár a négy főszereplő kombinált életkora a múmiákkal vetekszik, bárki, aki elég öreg ahhoz, hogy már ne érezze magát elpusztíthatatlannak erőt meríthet ennek az életigenlő vígjátéknak a nem túl bonyolult üzenetéből: amíg nem haltál meg, addig mindig van tovább.

Kvaretett filmdroid poszter Olvasd tovább

2

ParaNorman

paranorman

Norman nagy adag pattogatott kukoricával felszerelkezve éppen horrorfilmet néz, miközben a háttérben a nagymama vígan kötöget. A srác ugyan általános iskolás, de az efféle alkotásokat délutáni gyerekmatinéként nézi. Erősen hozzá van szokva. Miért? Nos, a nagyi a háta mögött ugyanis szellem, Norman látja a holtakat, képes társalogni velük. Képességét nem is rejti véka alá, ám inkább tartják nyominak, mint csodabogárnak, éppen ezért kiközösítik, amit halottakat látó srác túlzottan nem bán Úgy tűnik, mintha a szellemekkel való diskurálás számára érdekesebb, mint az élők világa. Ám hirtelenjében egy régi átok miatt közelgő zombiapokalipszis miatt nagy szükség lesz adottságára, Norman nagybácsikájának a kísértete a suli wécéjében osztja ki a keménynek látszó feladatot. Olvasd tovább

19

Az őslakó (Man from Earth, 2007)

kezd

A kritikát NY124 küldte be nekünk.

A Star Trek filmeket és sorozatokat mindenki ismeri, ugye? Na, képzeljük el közülük bármelyiket (akár a legújabb J. J. Abrams-félét is)! Előttünk van, ahogy Spock parancsnok és Kirk kapitány a jövőben legénységükkel az Enterprise fedélzetén véghezviszi a rengeteg hőstettet, felfedezve a világűrt? Rendben, akkor ezt most nagyon gyorsan felejtsük el, mert Az őslakó nélkülöz mindenféle sablonos tudományos-fantasztikus elemet. Nincsenek benne robotok, amelyek kipüffölik a gépolajat egymásból, nincs egyetlen űrhajó sem, és egyetlen kis zöld lény sem fordul meg benne. Sőt mi több: egyetlen szobában játszódik, a Föld nevű bolygón, napjainkban! És mégis tudományos és mégis fantasztikus. Olvasd tovább

35

Django Unchained (Django elszabadul)

Real013  nagy kedvelője Quentin Tarantino munkásságának, de szerintem ez látszik az alábbi közel 4 oldalas Django elszabadul elemzésből. Köszönet, hogy megírta és elküldte.

django

Imádom Tarantinót. Szerettem már akkor, amikor a Kill Bill két részének köszönhetően mélyebbre ástam magam a filmvilág dzsungelében és rajongok érte most is, amikor szerzői jegyeinek körébe belépett a történelmi sebek, frusztrációk bemutatásának, felülírásának különösen szórakoztató módon való prezentálása is. Az Inglourious Basterds a náciknak és a holokausztnak „csapott oda”, merész módon és mégis teljesen vállalhatóan. Miközben a film sokszor totálisan őrültnek láttatta a németeket és a náciölő osztagot is, Tarantino nem félt pozitív karaktert sem írni a két oldalra: elég csak arra gondolni, hogy szerencsétlen újdonsült apuka, Wilhelm közlegény mennyire pórul járt, igazságtalanul. Bővebb gondolataimat a Basterdsről erre a linkre kattintva olvashatjátok el, s talán érdemes is lenne, ha régen láttátok, vagy nem emlékeztek a filmre, ugyanis a Django Unchained és Q.T. előző mozija egy tőről fakad, s így leginkább ezt a két alkotást összehasonlítva fogok értekezni a friss spagettiwestern- blaxploitation darabról. Ebben a filmben a fekete rabszolgatartás kerül a fókuszba, hogy aztán a főhős jól odacsapjon az elnyomó fehéreknek. Nem véletlen az az Unchained a címben… Olvasd tovább

4

Röviden: A lehetetlen (The Impossible)

0impA lehetetlen spanyol film, mégsem merték megkockáztatni hogy az ország nemzetközileg is elismert és híres színészei közül válogassanak. Antonio Banderas és Paz Vega helyett nemzetközileg – és főleg Angliában/Amerikában – jobban eladható egy Ewan McGregor és Naomi Watts főszereplésével készült könnyfakasztó dráma. A történet szerint papa, mama és három gyermeke Thaiföldön töltenék el békésen a karácsonyt, ámde pont akkor söpör el mindent és mindenkit a váratlanul érkező cunami. A család tagjai különszakadnak egymástól, kétségbeesetten küzdenek a hömpölygő, veszélyes törmelékkel teli halálos szökőárral, majd kétségbeesetten próbálják megtalálni egymást. Ha túltesszük magunkat azon, hogy a természeti katasztrófában több tízezren vesztették (200.000 ember) életüket és Juan Antonio Bayona rendező nem is a helyiekkel, hanem az angol családdal foglalkozik akár még az is előfordulhat, hogy a végén a papírzsebkendőért nyúlsz a zsebedbe. A film egy részében az anya és és egyik gyermeke emberfeletti küzdelmét láthatjuk, ahogy a mocskos szökőárban véresen, egyre több sérüléssel küzdenek egymásért, a túlélésért. A szörnyű ár elvonultával nem marad más, csak a sokk, a rengeteg veszélyes sérülés és a remény, hogy a család együtt hagyhatja el az egykori vidám turistaparadicsomot. Watts, McGregor és Tom Holland alakítására nem lehet panasz, de talán jobb lenne, ha szomorú, elgyötört arckifejezésük mellé olykor olyan zene társul, ami már túlságosan is tolakodó, erőteljesen próbálja rávenni a nézőt, hogy most is morzsolj el egy könnycseppet. A Hadak útján ugorhat be, ahol túlzásba vitték a zenét és egy idő után kényelmetlenné vált hallgatni. E nélkül is akad jó pár szívszorító, érzelemdús pillanat, az elején látott „sodrú lendületű” tragédia és túlélésért vívott küzdelem után Bayona egészen ügyesen közvetíti a drámát úgy, hogy közben ne meneteljen bele a giccsbe (bár a vége erősen határeset).

8

A hét pszichopata és a si-cu (Seven Psychopaths)

hetpszichopata

Rettentően nehéz a forgatókönyvírók élete, állandóan szem előtt kell tartani a közelgő határidőt és mindig van, aki noszogató hangnemben emlékeztet arra, hogy most már illene lenne bemutatni valamit a várva várt irományból. Van aki különféle pirulákhoz nyúl, jobb esetben egy frissiben hallott sztoriból merít ihletet, rosszabb esetben lenyúlja valakinek a csodajó írását, mások a pohár fenekén keresnek használható ötleteket. Marty (Colin Farrell) is alkotói válságban szenved, a tervezett film címén gyakorlatilag nincs is más értelmes papírra vetett gondolata, éppen ezért gyakran töltöget poharába bort vagy erősebb itókákat, hátha a legurított mennyiség hatására esetleg homlokon csókolja a múzsa. Olvasd tovább

10

Elrabolva 2 (Taken 2)

elrabolva2

Az előző részről itt olvashatsz.

Luc Besson neve a 90-es években még elég jól hangzott. Valakinek ki kellene derítenie, hogy mi volt az a (törés)pont az életében, amikor úgy gondolta, hogy inkább a sok lövöldözéssel és látványos bunyóval tarkított akciófilmeket térfelén kamatoztatja az évek során összegyűjtött pénzét és tehetségét. Sokan sok helyen beszélték és elemezhették ki a derék francia hozzáállását, talán az e sorokat olvasókban is felmerült, hogy történhetett Bessonnal. Akciófilmes munkásságának ékköve az Elrabolva, amitől a többség talán nem is várt semmi extrát, mégis ezúttal sikerült eltalálni, hogy mivel szögezze a székbe a nézőket. Állítom, hogy az utóbbi évek egyik legjobb akciófilmje volt, de a legnagyobb érdeme mégis az, hogy Liam Neesont közel 60 évesen akcióhőssé avatta. Ennek ellenére a folytatás mégsem hiányzott, mégis megkaptuk. Olvasd tovább