Szegény Toby Jones – nincs szerencséje az ikonikus alakokkal. Hat évvel ezelőtt Philip Seymour Hoffmann lopta el tőle a showt Truman Capote szerepébe bújva, s ugyanezzel most Anthony Hopkins próbálkozik. Igen, jól olvastad, próbálkozik. Nem mintha rossz lenne (szó sincs erről), ám a Hitchcock című film, amelynek főszereplője, nem teljesíti be a várakozásokat. A (The) Girl sokkal inkább, holott az sem éri utol az ijesztgetés mesterének legendáját – azt talán nem is lehet. Duplakritika.
Mindig gyanús, ha egy elég pofás előzeteseket kapó, díjgyanúsként emlegetett film premierjét sok-sok hónappal eltolják (á la A szólista). Felettébb gyanús! Érthető, hogy az stúdió kivágatta azt a jelenetet, ahol a moziban szórják az ólmot, de a csillogó-villogó elismerésekről és szobrocskákról nem szoktak lemondani oly könnyedén. Márpedig a Warner nem is próbálkozott azzal, hogy esetleg megpróbálja decemberre becsúsztatni a Gengszterosztagot, ekkor már világossá válhatott, hogy hiába tűntek klassznak az eddigi marketinganyagok, a film nem lesz különleges. S valóban. Olvasd tovább →
A Sweeney a londoni rendőrség osztaga, az ügyosztályt nem érdeklik az apró-cseprő ügyek, magasról tesznek a hétköznapi bűncselekményekre, így például azzal sem foglalkoznak, ha látnak valakit drogozni. Ők a legkeményebb ügyeket kapják, nagyvadra vadásznak, a szervezett bűnözés ellen veszik fel a harcot. Tehát lehet sejteni, hogy igazi fenegyerekekből és nőkből áll össze a csapat, akik a wécén a szabálykönyvvel törlik ki. Csupán annyiban különböznek a gengszterektől, hogy jelvényük van és a jó ügyet szolgálják. De ugyanolyan elszántak, mint azok a tagok, akiket el akarnak kapnak, hasonló mogorva, eltökélt és ádáz pofát vágnak. Azt is lehetne mondani, ha mosolyogni akarnának ahhoz vésőt kellene hozni. A mindenre elszánt rablók és gyilkosok teszik a dolgukat, a Sweeney tagjai sem az irodában rontják a levegőt. Éppen ezért gyakran fenyegetnek meg valakit, elcsattan néhány „pofon” és a fegyverek is könnyen előkerülnek a tokjukból vagy a csomagtartójukból. Szerencsére olyan színészek rohangálnak (Ray Winstone, Hayley Atwell és Ben Drew) és morognak, akiknek könnyedén elhisszük, hogy szétrúgják bárkinek a seggét. Nick Love B kategóriás-szintű akciófilmet tett le az asztalra, az elejétől a végéig érződik, hogy nem is próbálta máshogy elkészíteni. Így legalább megkapjuk a Szemtől szemben utcai lövöldözésének költséghatékonyabb másolatát. Ha valaki keménykedős, nem túl profi, de teljesen korrekt akciójelenetekkel megspékelt filmet akar nézni, a The Sweeney estére pont megfelel.
Nukleáris robbanófejekkel és egy tesztelés alatt álló lopakodószerkezettel ellátott tengeralattjáró megtagadja, hogy kiirtson egy fél országot, majd lehorgonyoz egy kisebb szigetnél, látványosan bemutat a kormánynak és közlik, ha közelíteni merészelnek máris megy Washington felé egy „szeretetcsomag.” – hadarhatták egy szuszra a Last Resort szülőatyjai, a jó ötleteket kereső fejesek pedig azonnal képernyőkre tapadó nézőmilliókat és hatalmas reklámbevételeket vizionálhattak. Serényen bólogattak és bizony nem is kell ahhoz szakértőnek lenni, hogy egy renegát tengeralattjáró mennyi lehetőséget hordoz magában.
A történet úgy indul, hogy egy menekülő SEAL-egységet vesznek fel Pakisztán partjai közelében, majd nem sokra rá jön a parancs, hogy szórják meg atommal az országot. A kapitány és az elsőtiszt először hezitál, kérdéseikre nem kapnak megnyugtató választ, ezért döntenek a parancsmegtagadás és a trópusi sziget kisajátítása mellett. Miért akarta valaki leradírozni a térképről Pakisztánt? Kinek jó, ha több millió embert elpusztítanak? És egyáltalán hazajuthatnak-e valaha. Olvasd tovább →
Steven Spielberg legújabb filmjének főhőse ezúttal nem más, mint az Egyesült Államok 16. (de az amerikaiak számára máig első számú) elnöke, Abraham Lincoln. A címszerepben a kiváló Daniel Day-Lewis csillogtathatja kivételes tudását. A korabeli Lincoln attitűdje meglehetősen érdekes, a karakterábrázolása kevésbé hősies, mivel a megszemélyesített profil 150 éve halott és csak leírásokból, képekből ismerhetjük történetét, így meglehetősen nehéz kritikusan szemlélni egy valaha élt személyről szóló alakítást. Abban azonban legyünk biztosak, hogy a film alapjául szolgáló bármilyen írásos munka elfogult lehet az egykori elnök, az amerikaiak bálványának irányában.
Arnold Schwarzenegger. Egy név, egy testépítő, egy filmsztár, egyszemélyes kommandó, idegen világból érkező lény elpusztítója, a vörös zsaru, az érzelemmentes halálosztató. Egy sztár és akcióhős. Az én hősöm! Mit is tagadjam, az Osztrák Tölgy filmjeit nézve nőttem fel, öröm volt látni a Stallonével való „kakaskodást” és ahogy dagadó izomban, kilőtt golyószámban és mogorva tekintetben, vicces egysorosakban egyre csak emelik a tétet, rákontráznak a másik filmjére. Ám Arnie számára is eljött a pillanat, amikor erősen leszállóágba került, ő pedig kapva kapott az alkalmon és keményebb terepen, a politikában folytatta az előretörést. Egykori vetélytársai közül többen DVD piacon találtak menedéket, egyedül Sly nem adta fel és próbált visszakapaszkodni az élvonalba. Ha Schwarzenegger nem a kormányzói bársonyszéket melegítette volna, talán hamarabb készül el az Ikrek 3 vagy a Conan következő esetleg felvetette volna a Végképp eltörölni második részének a gondolatát, hogy valamivel fellendítse filmes karrierjét Mivel elnöknek nem jelöltethette magát (A pusztítóban sikerült neki), így egykori rajongói legnagyobb örömére újra Hollywood felé vette az irányt. Várható lett volna, hogy visszatérése nagyot szól, de sajnos a hatalmas durranás helyett csak kisebb pukkanást kaptunk. Olvasd tovább →
Az Osama bin Laden utáni hajtóvadászat két amerikai elnöki ciklus és az egész világ figyelmét lekötötte több, mint egy évtizeden át. Végül azonban egy apró, ám briliáns CIA-ügynökökből álló csoportnak sikerült őt előkerítenie. Küldetésüket természetesen teljes titokban kellett véghezvinniük. S noha az akció számos részlete azóta nyilvánosságra került, a hírszerzési műveletek legfontosabb mozzanatainak többsége – beleértve az említett CIA-csoport központi szerepét – most kerül először a nagy vászonra. Mark Boal és Kathryn Bigelow évek óta egy forgatókönyvön dolgozott, amely az Osama bin Laden elleni hajtóvadászatot mutatta volna be, épp mikor a művük elkészült volna, jött a hír, hogy a terrorista vezért likvidálták az amerikai erők. A szerzőpáros mindent előröl kezdett és ennek az egy évtizedes hajszának a történetét mutatták be, amely végén bosszút álltak az amerikaiak a démonizált vezéren. Olvasd tovább →
Az idei Oscar-jelölések közül talán a Napos Oldal 8 jelölése lóg ki a leginkább olyan fajsúlyos filmek között, mint a Lincoln és a Zero Dark Thirty, az Akadémia egyébként is ritkán szokott romantikus vígjátékokat díjazni, szóval mi állhat film sikere mögött?Olvasd tovább →
Rögtön az elején egy formás mellet tárnak elénk, majd a hölgy az ágyból kimászva úgy ahogy van anyaszült meztelenül átbotorkál a szobán. Rengeteg filmnél általában úgy próbálják fenntartani az érdeklődést, hogy az egyik szereplőt levetkőztetik és kissé félő volt, hogy a Kényszerleszállásnál ez lesz a film csúcspontja, a további két órában erősen fogjuk sajnálni Robert Zemeckist, illetve elgondolkodunk azon, hogy hazaérve esetleg keresünk egy háttérképet Nadine Velazquezről. Ám Zemeckis nem felejtett el rendezni, bebizonyítja, hogy nem kell neki hatalmas költségvetés ahhoz, hogy élvezhető produkciót készítsen. Olvasd tovább →
A Kvartett, Dustin Hoffman első rendezése, egy bájos elmélkedés az öregedésről. Nem operál mélyreható meglátásokkal, de érzékenyen és szimpatikusan kezeli a témát. Bár a négy főszereplő kombinált életkora a múmiákkal vetekszik, bárki, aki elég öreg ahhoz, hogy már ne érezze magát elpusztíthatatlannak erőt meríthet ennek az életigenlő vígjátéknak a nem túl bonyolult üzenetéből: amíg nem haltál meg, addig mindig van tovább.
Norman nagy adag pattogatott kukoricával felszerelkezve éppen horrorfilmet néz, miközben a háttérben a nagymama vígan kötöget. A srác ugyan általános iskolás, de az efféle alkotásokat délutáni gyerekmatinéként nézi. Erősen hozzá van szokva. Miért? Nos, a nagyi a háta mögött ugyanis szellem, Norman látja a holtakat, képes társalogni velük. Képességét nem is rejti véka alá, ám inkább tartják nyominak, mint csodabogárnak, éppen ezért kiközösítik, amit halottakat látó srác túlzottan nem bán Úgy tűnik, mintha a szellemekkel való diskurálás számára érdekesebb, mint az élők világa. Ám hirtelenjében egy régi átok miatt közelgő zombiapokalipszis miatt nagy szükség lesz adottságára, Norman nagybácsikájának a kísértete a suli wécéjében osztja ki a keménynek látszó feladatot. Olvasd tovább →
A Star Trek filmeket és sorozatokat mindenki ismeri, ugye? Na, képzeljük el közülük bármelyiket (akár a legújabb J. J. Abrams-félét is)! Előttünk van, ahogy Spock parancsnok és Kirk kapitány a jövőben legénységükkel az Enterprise fedélzetén véghezviszi a rengeteg hőstettet, felfedezve a világűrt? Rendben, akkor ezt most nagyon gyorsan felejtsük el, mert Az őslakó nélkülöz mindenféle sablonos tudományos-fantasztikus elemet. Nincsenek benne robotok, amelyek kipüffölik a gépolajat egymásból, nincs egyetlen űrhajó sem, és egyetlen kis zöld lény sem fordul meg benne. Sőt mi több: egyetlen szobában játszódik, a Föld nevű bolygón, napjainkban! És mégis tudományos és mégis fantasztikus. Olvasd tovább →
FilmDROID 
