Erőnek erejével (The Last Stand)

Arnold Schwarzenegger. Egy név, egy testépítő, egy filmsztár, egyszemélyes kommandó, idegen világból érkező lény elpusztítója, a vörös zsaru, az érzelemmentes halálosztató. Egy sztár és akcióhős. Az én hősöm! Mit is tagadjam, az Osztrák Tölgy filmjeit nézve nőttem fel, öröm volt látni a Stallonével való „kakaskodást” és ahogy dagadó izomban, kilőtt golyószámban és mogorva tekintetben, vicces egysorosakban egyre csak emelik a tétet, rákontráznak a másik filmjére. Ám Arnie számára is eljött a pillanat, amikor erősen leszállóágba került, ő pedig kapva kapott az alkalmon és keményebb terepen, a politikában folytatta az előretörést. Egykori vetélytársai közül többen DVD piacon találtak menedéket, egyedül Sly nem adta fel és próbált visszakapaszkodni az élvonalba. Ha Schwarzenegger nem a kormányzói bársonyszéket melegítette volna, talán hamarabb készül el az Ikrek 3 vagy a Conan következő esetleg felvetette volna a Végképp eltörölni második részének a gondolatát, hogy valamivel fellendítse filmes karrierjét Mivel elnöknek nem jelöltethette magát (A pusztítóban sikerült neki), így egykori rajongói legnagyobb örömére újra Hollywood felé vette az irányt. Várható lett volna, hogy visszatérése nagyot szól, de sajnos a hatalmas durranás helyett csak kisebb pukkanást kaptunk.

A kormányzói posztot maga mögött hagyó egykori Mr. Olimpia ezúttal egy kisebb város seriffjének a bőrébe bújik. Nem sok tennivalója akad, mondhatni kissé unalmas ez az Isten háta mögötti és határ menti porfészek, csak a helyettesek és a helyi fegyvergyűjtő közös kis vidám lövöldözése veri fel a csendet. Nem is sejtik, hogy jó néhány mérfölddel arrébb az FBI egyik szigorúan őrzött rabja sikeresen kereket lóg, majd volán mögé pattanva a határ fele robog. Csak a derék seriff és nem túl képzett emberei állnak szemben vele és jól felfegyverzett bandájával.

Mit is vártunk az Erőnek erejével filmtől? Illetve miért is számítottak olyan hatalmas szórakozásnak a régi Scwarzenegger művek? Elsősorban azért, mert ha megjelent a vásznakon, akkor ott is volt, nem csak egy Izom Tibort láthattunk, akinek nem volt kisugárzása. Jelenléte mindig sokat nyomott a latba és úgy igazság szerint senkit nem érdekelt, hogy betonkemény arcizmain egy rezdülést sem láthattunk. Megjelenése után pedig rutinosan tette a dolgát, szépen leabált mindenkit és végigpusztította a filmet, úgy ahogy kell, úgy ahogy az elvárható volt tőle. Igen ám, de szokás mondani, hogy tudni kell szépen megöregedni és ez bizony Arnie-ra is áll, hiszen előbb utóbb bekövetkezik az, amikor már inkább vicces az öregesen előadott bunyó. Ezt az akadályt könnyedén vette a produkció, Schwarzenegger szemüveggel vizsgálja a nyomokat, az ajtót beszakítva még pár pillanatig pihen a földön és nem egyedül száll szembe egy tucatnyi gépfegyveressel, hanem igényt tart emberei és a rács mögött pihenő fickó segítségre. Utoljára a T3-at vitte a hátán, itt volt az ideje, hogy az Expendables-ben többször ellőtt I’m back valóban megtörténhessen, megkapja a megérdemelt visszatérését.

Szomorú és letaglózó, de az Erőnek erejével nem szól nagyot és nem is nevezhető igazai nagy come back-nek. Ugyan a sztori sem valami nagy „vasziszdasz”, de a Kommandóé vagy éppen a Vörös zsarué sem volt az, viszont érthetetlen, hogy az Ázsiából importált Kim Jee-woon mi tetszett az átlagosnak mondható szkriptben, elvárható lett volna, hogy egy felettébb stílusos, nosztalgikus hangulatú akciófilmet tegyen le az asztalra. Szépen is hangzott még a munkálatok elején, hogy a Délidőt és más westerneket emlegettek, de attól még nem lesz jobb egy film, ha régi nagy klasszikusokhoz szeretnék hasonlítani az alkotók filmjüket. A főgonosz kartellvezér totál jellegtelen figura, egyáltalán nem emlékezetes, a mellékkarakterek terén sem jobb a helyzet, hiszen olyan szereplőket nyomnak előtérbe, akikre a kutya se kíváncsi. Ez Schwarzenegger filmje, legalábbis az kellene, hogy legyen, mindenesetre az a néhány ismertebb szereplő gond nélkül hozza szerepét (Forest Whitaker ha álmából felkeltenék, akkor is el tudna játszani egy gondterhelt képű, folyamatosan parancsokat osztogató ügynököt, Peter Stormare meg 56. alkalommal is tud gonoszan vigyorogni).

Tehát az igazán nagy visszatérés még várat magára, remélhetőleg egy szép napon (mihamarabb) el fog jönni ez a pillanat is. A lehetőség megvan, hiszen Schwarzengger-t jó látni a vásznon (mondhatni uralja azt), nélküle az Erőnek erejével még az élvezhető szintet sem igazán ütné meg. Már csak azt kellene tudni, hogy a bukta láttán az Álomgyárban meg merik-e kockáztatni, hogy adjanak neki főszerepet egy nagyobb költségvetésű alkotásban. Én szeretném a legjobban, hogy pár év múlva ne kelljen pironkodva, szemlesütve mondani, hogy Arnold Schwarzenegger az én hősöm.

Büdzsé: 45 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 10,8 millió dollár
Eddigi összbevétel: 18,2 millió dollár

imdb: 7,2
rottentomatoes: 59 %